Archívum

Hetek

2010. március 04, csütörtök

16:05

Érvek a holokauszttagadás büntetése mellett

Múlt heti lapszámunkban terjedelmes anyagban foglalkoztunk az Országgyűlés által február 23-án elfogadott törvénnyel, amely a Büntető Törvénykönyv módosításával megteremti a holokauszt tagadásának büntethetőségét. Az elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény - és a témával foglalkozó írásunk is - indulatokat és vitákat váltott ki. Az alábbiakban azokkal kívánok vitába szállni, akikkel érdemesnek látszik érvekkel vitázni. A vitatkozók egy részével, a gyűlölködő antiszemitákkal és rasszistákkal nem érdemes vitázni. Azzal, aki származása miatt már akkor gyűlöl egy embert, amikor az még meg sem született, így sem jót, sem rosszat még nem tett, értelmetlen vitába szállni. A szívből jövő gonoszság ellen nincs értelmes érv. Persze az ilyen emberek is változhatnak, és józan belátásra juthatnak, de e cikk most nem nekik szól. A holokauszttagadás büntetése ellen azonban nemcsak nácik és megrögzött antiszemiták, hanem egyébként jó szándékú liberálisok is hévvel tiltakoznak. Velük érdemes vitába szállni. Miről is szól a vita? Az első tisztázandó kérdés, hogy mi is szerepel abban a törvényben, amelyet az Országgyűlés elfogadott, ugyanis néhány megszólalásból úgy tűnik, hogy ez sem teljesen egyértelmű a javaslatot kritizálók számára. Ez a törvény ugyanis nem "egy újabb kísérlet a gyűlöletbeszéd büntetésére", ahogyan ezt néhányan állítják, hanem a korábbi javaslatokhoz képest egy lényegesen konkrétabb rendelkezés. Az elfogadott törvény mindössze azt tartalmazza, hogy: "Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." A javaslatból tehát kikerültek azok az alkotmányosan kétségtelenül vitatható elemek, amelyek az MSZP képviselőinek korábbi javaslatában még megtalálhatók voltak. Az elfogadott formában a szöveg lényegében megegyezik azokkal a megfogalmazásokkal, amelyekkel más európai országok a holokauszt tagadását büntetendőnek nyilvánítják. A magyar törvényhozás által elfogadott tilalom ugyanis évek óta alkalmazott jogkövetkezmény számos európai országban. Büntetendő a holokauszt tagadása többek között Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Romániában, Svájcban, tehát gyakorlatilag majdnem minden olyan országban, amelyben a nácik és szövetségeseik hatalmon voltak, és ahol a holokauszt borzalmai megtörténtek, illetve néhány olyan országban is, amelyet a borzalmaknak csak a szele érintett. Kétségtelen, hogy például az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban nem büntetik ezt a cselekményt, de ennek nem ezen országok emberi jogi érzékenységének magasabb foka az oka, hanem az a tény, hogy ezekben az országokban nem tettek soha kísérletet a zsidó lakosság teljes kiirtására. Az európai megoldások Az említett európai országok jogszabályai döntő mértékben az előző két évtizedben születtek. Ausztriában az eredetileg 1947-ben elfogadott törvényt 1992-ben módosították és büntetni rendelik a nemzetiszocialista népirtás és a nemzeti szocialisták által elkövetett emberiség elleni bűnök tagadását vagy jelentéktelenné nyilvánítását nyomtatásban vagy elektronikus médiában, a büntetés egytől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Belgiumban 1995-ben elfogadott és 1999-ben módosított törvény egy évig terjedő büntetést rendel a nácik által elkövetett népirtás tagadásáért, minimalizálásáért vagy igazolásáért. Csehországban a nácizmus és a kommunizmus bűneinek tagadását 2001 óta büntetik hat hónaptól három évig terjedő büntetéssel. Franciaországban 1990-ben rendelték büntetni az emberiség elleni bűnök tagadását, itt egy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A német szabályozás több lépésben született, az 1985-ben elfogadott rendelkezéseket 1992-ben, 2002-ben és 2005-ben módosították. Az utóbbi módosítás a náci rendszer dicsőítését is büntetni rendeli öt évig terjedő szabadságvesztéssel. A lengyel szabályozás 1998-ban született és három évig terjedő szabadságvesztést rendel, a 2002-ben elfogadott román törvény pedig hat hónaptól öt évig terjedő büntetéssel fenyegeti a holokauszt nyilvános tagadását. Ezeket a jogszabályokat érték kritikák, és többen meg is támadták például az Emberi Jogok Európai Bírósága vagy az Emberi Jogok Európai Bizottsága előtt, de ezek a szervezetek mind visszaverték a támadásokat, és megállapították, hogy a holokauszt tagadását is magába foglaló rendelkezések összhangban vannak az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. november 4-én kelt Európai Emberi Jogi Egyezménnyel. Sőt az Európai Unió Tanácsa 2007. április 19-én Luxemburgban elfogadott kerethatározatában - ugyan nem kötelező erővel - de arra hívja fel az EU tagországait, hogy nemzeti törvényeikben teremtsék meg többek között az emberiség elleni, a háborús bűncselekmények és a népirtások nyilvánosság előtti védelmezésének, tagadásának vagy jelentéktelen színben való feltüntetésének büntethetőségét. A legújabb nemzetközi fejlemények A gyűlöletbeszéd témakörének legtekintélyesebb liberális szakértője, Halmai Gábor az Élet és Irodalom 2010. február 19-ei számában rendkívül figyelemreméltó írásában ismerteti a német Szövetségi Alkotmánybíróság 2009. november 4-én hozott döntését, amely alkotmányosnak mondta ki a német büntető törvénykönyv 2005-ben megszigorított rendelkezéseit, amelyek gátat szabnak a nemzetiszocialista erőszak- és önkényuralmi rendszer propagandisztikus helyeslésének is. Halmai professzor rámutat: "A holokauszttagadás mint a gyűlöletbeszéd speciális megnyilvánulása tekintetében Németországban mind a törvényhozó, mind az Alkotmánybíróság felismerte a sajátos kezelés szükségességét a növekvő neonáci veszéllyel szembeni jogállami fellépés érdekében." A cikk világosan bemutatja, hogy a német jogi szabályozás hogyan igyekszik lépést tartani a változó körülményekkel, hogyan próbál a német törvényhozás és a bíróság újabb és újabb, büntetőszabályokban is megjelenő morális gátat teremteni a náci eszmék reneszánszának. Az elemzése - hangsúlyozom liberális alapon - arra a következtetésre jut: "hogy a nemzetiszocialista múlt és a nácizmus terjedésének reális veszélye indokolhatja az ezzel kapcsolatos szólás speciális korlátozását." A szerző nem hagy kétséget afelől, hogy a német példa bemutatásával a magyar döntéshozókat kívánja segíteni. Halmai leszögezi, hogy "az aligha vitás, hogy a magyar alkotmánybíráknak az az 1992-es feltételezése - ...-, hogy az uszítókkal való társadalmi vita majd visszaszorítja a gyűlöletbeszédet, nem bizonyult helytállónak." "Nem bizonyult helytállónak" Halmai Gábor megállapításának értékét nagy mértékben növeli, hogy - mint az szakmai körökben köztudott - a liberális jogászok által gyakran hivatkozott gyűlöletbeszéddel kapcsolatos 1992-es Alkotmánybírósági határozatnak egyik előkészítője volt. Csak elismeréssel lehet szólni arról, hogy a történelmi események és tapasztalatok arra késztették, hogy korábbi álláspontját felülvizsgálja, és levonja a szerintem is szükséges következtetést, vagyis azt, hogy kivételes körben a szólásszabadság is korlátozható. A magyar parlament által elfogadott törvény liberális kritikusai azonban ezt nem teszik meg. Annak ellenére, hogy az utóbbi két évtizedben mind nemzetközi szinten, mind Magyarországon történtek olyan események, amelyek a korábbi tételek újragondolását indokolják. A magyar Alkotmánybíróság döntése után két évvel 1994 áprilisában az afrikai Ruandában olyan események tanúja lehetett a világ, amiket máig nem tudott igazán feldolgozni. Az országban élő hutu milíciák néhány hónap leforgása alatt közel egymillió tuszi származású honfitársukat mészárolták le. A népirtást követően az ENSZ által felállított Nemzetközi Törvényszék nemcsak a mészárlás aktív részeseit vonta felelősségre, hanem a népirtásra uszító rádióadó és egy újság vezetőit is. A Radio Télévision Libre des Mille Collines két vezetőjével és a Kangur újság felelős vezetőjével szemben szabtak ki életfogytig tartó szabadságvesztést, amit másodfokon 30 és 35 év közötti börtönre változtattak. A rádió műsoraiban már a tömeggyilkosságok előtt folyamatos uszítás zajlott a tuszik ellen, akiket csak "csótányokként" emlegettek. A zavargások kitörése után pedig a rádió műsorain keresztül irányították a vérengző milicistákat, ahogyan azt az azóta készült Hotel Ruanda című megrázó film is bemutatta. Az eset rámutat arra, hogy baj van azzal az elmélettel, amely a gyűlöletbeszéd büntethetőségét csak "világos és közvetlen veszély" esetén tartja elfogadhatónak. A média hosszabb időn keresztül folytatta uszító tevékenységét háborítatlanul. A "csak beszéd, de még nem tett" és a tényleges tettek közötti határvonal csak elméletben létezett. A büntetőjogi beavatkozás ellenzői egyszerűen nem vesznek tudomást a becsmérlő, gyűlölködő beszéd személyiségtorzító hatásáról és arról, hogy az emberszámba sem vett csoportok elleni gyűlöletkeltés miképp járul hozzá a velük szembeni agresszió igazolásához. Az elfogadott törvényt támadó egyik publicisztika ugyan hivatkozik a ruandai esetre és mintegy megnyugtatásként utal az ítéletekre is, de kérdéses, hogy a büntetéseknek a népirtás előtt történő alkalmazása nem lett volna-e nagyobb jótétemény az áldozatok számára. Vajon tényleg az-e a szerző álláspontja, hogy meg kell várni, míg a gyűlöletbeszéd átvált cselekedetekbe, és csak akkor kell lépni, miután az áldozatokat tömegsírokba helyezték, mint Ruandában? A lapunkban nyilatkozó Domán rabbit is támadó publicista azt írja: "nyílt és gátlástalan uszítás Európában az utóbbi évtizedekben sehol nem kapott nyilvánosságot". Szerintem érdemes lenne a szerzőnek egy kicsit utánanéznie annak, hogy a volt Jugoszlávia területén végbement rémtettekben nem volt-e szerepe a "nyílt és gátlástalan uszításnak", mind szerb, mind horvát, mind bosnyák oldalon. De nem kell sem Ruandáig, sem Boszniáig menni, hogy azt lássuk, hogy a gyűlöletbeszéd hogyan vezet el újságírók aljas és brutális bántalmazásához, mint azt Csintalan Sándor esetében láttuk, vagy ártatlan gyerekek és asszonyok lemészárlásához, mint annak az elmúlt évben a romagyilkosságok esetén tanúi lehettünk. Csak a tett büntethető, a gondolat nem A gyűlölet elleni fellépést büntetőjogszabályok útján is támogatók ellenfelei arról beszélnek, hogy a gondolat nem büntethető, csak a tett. Ez igaz, de a nyilvánosság előtti beszéd vagy írás már nem csupán gondolat, hanem tett. Olyan tett, amelynek célja van. A gyűlöletbeszéd célja, hogy a hallgatók gondolkodását befolyásolja, bennük indulatokat, megvetést, lenézést hozzon létre a gyűlölt embercsoporttal szemben. A holokauszt tagadása esetében ezen álláspont nyilvános hangoztatása nem a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről. Az iráni elnök nem azért szervez holokauszttagadó konferenciát, mert szeretné megismerni a múltat, hanem azért, hogy követőit a zsidóság elleni gyűlöletre, Izraelnek a "térképről való letörlésére" bíztassa. Azok a bőrfejű magyar neonácik, akik tavaly az utcákon hirdették holokauszttagadó nézeteiket, nem azért tették ezt bakancsban és bomberdzsekiben, mert nem engedték be őket a Tudományos Akadémiára, ahol megvitathatták volna tudományos nézeteiket. Ezeknek az embereknek egészen más céljaik vannak, és a demokratikus erők általános gyávasága, taktikázása és lapulása miatt ezt meg is tehetik. Hülyeség nem büntethető Előző lapszámunkban is találkozhattunk azzal az állásponttal, hogy a holokausztot tagadni az egyszerűen elmebetegség, mások arra hivatkoznak, hogy a holokauszt tagadása ugyanolyan, mint annak a tagadása, hogy a föld gömbölyű. Nem vitatom, a tények tagadása valóban esztelenség, de esztelenség volt az az állítás is a középkorban, hogy a pestisről, az árvízről, a jégesőről stb. a zsidók tehetnek, és lám hány ezer áldozata volt ezeknek az esztelenségeknek! Hitler hatalomra jutása előtt mindaz, amit mondott, például a zsidókról mint alacsonyabb rendű fajról, úgyszintén esztelenség volt, mégis mi lett a következménye. Bár igaz lenne, hogy csak a tényeken alapuló józan és racionális gondolatoknak és eszméknek van hatásuk! A tapasztalat ennek inkább az ellenkezőjét igazolja. A rágalmazó és a becsületsértő állítások egy jelentős része úgyszintén esztelenség azok számára, akik ismerik a megrágalmazottat, a büntető törvénykönyv mégis büntetni rendeli a teljes abszurditásokon alapuló állításokat is. Vannak, akik azt állítják, hogy a tiltással valójában nem lehet semmit elérni, hiszen attól, hogy büntetendővé teszik a holokauszt tagadását, még nem fog megszűnni ez a magatartás. Sőt egyesek még tudományos kutatásokra is hivatkoznak, azt állítva, hogy "a tiltásnak nem volt kimutatható hatása azokban az országokban, ahol azt korábban kodifikálták." Tegyük félre azzal kapcsolatos kétkedésünket, hogy ezt "tudományosan" hogyan lehet igazolni, hiszen azt kimondani, hogy a holokauszttagadás büntetése hatástalan, csak úgy lehetne, ha bizonyítható lenne, hogy a büntetés nélkül ez a jelenség ugyanolyan mérteket öltene, mint a büntetés mellett. Azzal azonban mindenképpen szembe kell nézni, hogy például az emberölés büntethetősége évezredek óta nem tudta megszüntetni az ölést, és a lopás büntetése sem szüntette meg a lopást. Helyes lenne ezekből a kétségtelen tényekből arra következtetni, hogy hibázik az az állam, amely büntetendővé teszi az ölést vagy a lopást? Szögezzük le, a büntetőjognak nem lehet reálisan kitűzött célja az adott jelenség megszüntetése. A büntetőjogi büntetéssel az állam morális mércét állít, vonalat húz a rossz és a kevésbé rossz, a rossz és a nem rossz, a rossz és a jó közé. Amikor az állam egy bizonyos magatartást büntetni rendel, akkor ezzel azt mondja ki, hogy azt a magatartást olyan mértékben rossznak, a társadalomra olyan mértékben veszélyesnek tartja, hogy rosszallását azzal juttatja kifejezésre, hogy azokat, akik a tilalom ellenére mégis elkövetik ezt a cselekményt, megbünteti oly módon, hogy végső soron személyes szabadságuktól is megfosztja őket. Csak mártírokat gyárt? Gyakran hangoztatott ellenérv, hogy a büntetéssel az állam csak mártírrá teszi azokat, akikkel szemben fellép. Szerintem ez az érv sem kellően súlyos ellenérv. Épp napjainkban láthatjuk, hogy terrorcselekményekkel is gyanúsítható személyeket jóval nagyobb létszámú hívük ünnepeli a bírósági folyosón, mint például éppen a héten hét évnyi börtön után Németországban kiszabadult holokauszttagadót, Ernst Zundelt. Azt is láthatjuk, hogy szélsőjobboldali honlapokon hősökként, sőt mártírokként ünnepelik egyesek a romák - köztük asszonyok és kisgyerekek - gyilkosait. Mindez ok lenne annak felülvizsgálatára, hogy helyes-e őket megbüntetni? Zundel egyébként a szabadulása után az újságírók azon kérdésére, hogy szerinte megtörtént-e a holokauszt, azt válaszolta, "óvakodom attól, hogy bárkit vagy bárkinek a drákói törvényeit megsértsem." Büntetés helyett vita és oktatás A törvény kritikusai azt állítják, hogy a büntetés helyett a közhatalom gyakorlóinak és a közvélemény formálóinak fel kell lépniük a társadalomban megjelenő gyűlölet és gyűlölködő beszéd ellen, illetve fontos érvük, hogy a meglévő jogszabályokat is a hatóságoknak következetesebben kell alkalmazni. A megállapításokban sok igazság van, valóban nagy tévedés lenne azt hinni vagy azt állítani, hogy önmagában a büntetés érdemi hatással járhat. Helyes, ha az állami szervek és a közvélemény-formálók aktívan fellépnek, de ez már eddig is helyes lett volna, de sajnos nem valósult meg. Sokszor, sok helyen leírták már, hogy nálunk jobb helyzetben lévő európai országokban hogyan vonul fel az uralkodó vagy a köztársasági elnök a kormány tagjaival, a parlamenti pártok képviselőivel, az egyházak és társadalmi szervek vezetőivel együtt a rasszizmus, az antiszemitizmus és a gyűlölet ellen. Miközben Magyarországon az elmúlt két évtizedben ezek a negatív jelenségek egyre nagyobb teret nyernek a közéletben, én nem emlékszem fordulatot hozó, megrendítő erejű társadalmi fellépésre. Szögezzük le, Magyarországon az utóbbi évtizedben nem volt százezres méretű rasszizmus vagy fajgyűlölet elleni megmozdulás, ami a közvéleményben azt a fordulatot akárcsak elindíthatta volna, amiről minden jószándékú ember álmodik. Sőt, a holokauszttagadás büntethetősége ellen fellépő liberális személyek és szervezetek közhasznú tevékenysége iránti minden tiszteletem és megbecsülésem mellett sem látom azokat a tömeghatású akciókat, amelyeket nyilatkozataikban kívánatosnak tartanak, de amelyek megszervezésével és lebonyolításával mindmáig adósak maradnak. Álláspontom szerint az oktatásra, a képzésre, a rasszizmus, a fajgyűlölet, az antiszemitizmus elleni fellépés differenciált állami és társadalmi eszközeinek igénybevételére nagyon nagy szükség van, de nem a büntetőjogi felelősség helyett, hanem amellett kell ezeket megtenni.

15:52

Prohászka Ottokár ellenségei

Lángoló indulat, megragadó fellépés, ellentmondást nem tűrő érvek. Kortársai így jellemezték a múlt század első felének talán legnagyobb hatású magyar katolikus főpapját. Prohászka Ottokár általános választójogot és társadalmi megújulást sürgetett, ugyanakkor kérlelhetetlenül harcolt a zsidóság "csendes honfoglalása" ellen. A 19. század a nacionalizmus és a liberalizmus eszméjének százada volt. A liberális eszme jegyében született meg a modern alkotmányos állam, alakult ki a kapitalista termelési rendszer, vált lehetővé a természettudományok rohamos fejlődése. Az ésszerűség elvét hirdető liberalizmus mégis képtelennek bizonyult arra, hogy megoldja az úgynevezett szociális kérdést. Erre XIII. Leó pápa vállalkozott, aki 1891-ben Rerum novarum kezdetű enciklikájában a szociális kérdésnek a katolikus megújulás szellemében való megoldását hirdette meg. Elsőrendű feladatként az osztályharc kiküszöbölését jelölte meg, hogy a munkaadók és a munkavállalók viszonyát "kölcsönös megértés, méltányosság és igazságosság" jellemezze. Ezért és egyben a "vallásellenes" szakszervezetek ellensúlyozására keresztény munkásegyleteket kell alakítani. Magyarországon, a latifundiumok hazájában, ahol a megmunkált föld 38 százaléka nagybirtok volt, és ahol az agrárproletárok százezrei számára az Egyesült Államokba való kivándorlás volt az egyetlen kiút, Prohászka Ottokár volt az első, aki a katolikus megújulás és a Rerum novarum szellemében akart munkálkodni a szociális kérdés megoldásán. A Nyugat lélekharangja Prohászka Ottokár 1858-ban született a felvidéki Nyitrán, apja cseh, anyja német származású. A római Collegium Germanicum et Hungaricum hallgatója volt, 1878-ban az esztergomi papi szeminárium tanára lett. 1891-ben magyarra fordította a Rerum novarumot. 1904-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán a dogmatika tanárává nevezték ki. 1905-ben Székesfehérvár püspöke lett. Prohászka már 1894-ben, a Katolikus Néppárt megalakulásának évében "keresztény szociális akció" létrejöttét sürgette, melynek elsőrangú feladata a "paraszt- és kézművesosztály hanyatlásának" és a "zsidók pénzuralmának" megakadályozása lenne. Mint írta, "nagyon kell ügyelni arra, hogy a magyar munkások jövője ne a szociáldemokrata szakácskönyv", hanem "az érdekeket kibékítő arányosság" szerint alakuljon. A katolikus akció ezért következetesen "az alsóbb rétegek politikai és gazdasági emancipációját szolgálja". Prohászkát már a századforduló előtt foglalkoztatta a tőke és a munka viszonya. "A tőke kirabolja és jogfosztottá teszi az emberi munkát" - írja 1894-ben a Magyar Sion katolikus folyóiratban. A püspök szociálpolitikai elképzeléseinek kiindulópontja a liberalizmus elítélése volt. Mert hiszen a liberális szabadságeszme nem más, mint "a vagyonszerzés korlátlan szabadsága". A liberalizmus "emancipálta az erkölcsöt a vallástól", és ezzel kaput nyitott az önzésnek és a korrupciónak. Kereszténység és liberalizmus "homlokegyenest" szemben állnak egymással, mert a liberalizmus sem a keresztény tanítást, sem Isten tekintélyét nem ismeri el. Prohászka heves antiliberalizmusa zsidóellenességgel is párosult : "A zsidóság azért fekély a keresztény Nyugat testén, mert nem ismer erkölcsi korlátot a vagyonszerzésben." A liberális gazdasági rendszer pedig "a zsidóság erkölcstelenségében van letéteményezve". Éppen ezért "az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója a zsidók erkölcstelen üzleti szellemére" - írja Prohászka 1893-ban a Magyar Sionban. Az 1867. évi XVII. tc.-kel a zsidók Magyarország egyenjogú polgárai lettek, és az ezt követő évtizedekben hazánkban rohamosan szaporodott az egyetemet végzett zsidók száma. Magyarországon 1910-ben az összlakosság 4,5 százaléka volt zsidó, ugyanakkor az orvosok 47 százaléka, az ügyvédek 44 százaléka és az újságírók 40 százaléka. Ezekre a tényekre hivatkozott Prohászka, amikor fellépett a zsidók "csendes honfoglása" ellen. Azzal érvelt, hogy "a magyar nép értelmisége, faji ellenállása kisebb, mint a szemita népeké". Ezért a magyarok egyre szegényebbek, míg a zsidók egyre gazdagabbak lesznek. Prohászka Ottokárt hazafias példaképnek is tekintették. Jóllehet cseh-német család sarja, aki gimnazista korában jobban beszélt németül, mint magyarul, mégis magától értetődően és ellentmondást nem tűrő természetességgel tartotta magát magyarnak. A zsidók asszimilációjával Prohászka 1918 szeptemberében foglalkozott, Vázsonyi Vilmos liberális politikusnak adott válaszában, aki az antiszemitizmus szításával vádolta a "klerikálisokat". Prohászka "keresztény-nemzeti" politikát követelt, melynek elsőrangú feladata a "keresztény társadalom" pusztulásának és "Magyarország elzsidósodásának" megakadályozása lenne. Ugyanakkor hozzá kell segíteni "a jóakaratú és nemzeti érzésű zsidóságot", hogy egybeforrjon "a nemzeti-keresztény társadalommal". "Az antiszemitizmus nem gyűlölködés, hanem a nemzet emelése, szellemének ébresztése" - írja Prohászka Vázsonyi Vilmosnak adott válaszában. A "zsidókérdés" pedig csak akkor oldható meg, ha a zsidók nemcsak magyarul beszélnek, hanem magyarul éreznek és ennek jeléül a keresztény vallásközösség tagjai lesznek. A húszas években Prohászka minden adódó alkalmat megragadott, hogy felhívja ... nemzetgyűlési beszédében a következőket mondta: "A mi problémánk nem az, hogy a dzsentri tönkrement, hanem az, hogy a dzsentri helyét nem foglalta el a magyar parasztságból felszívódott magyar középosztály, hanem a zsidóság, mely hatalmas gazdasági érzékével, agilis, aktualitásokra beállított intelligenciájával, nagy szorgalmával rá volt képesítve arra, hogy teljesen visszaszorítsa ezt az életképtelen nemzedéket. A mi antiszemitizmusunk oka az, hogy a zsidóság túlsúlyba került. Ez faji önvédelem. A zsidó értelmiség térfoglalása a magyar irodalom elzsidósodását eredményezte. Amint Heine lekicsinyel mindent, ami német, úgy Ady lekicsinyel mindent, ami magyar. A zsidóság szelleme átjárja, meghamisítja a magyar érzést, a magyar szellemet, a magyar kultúrát." Az országos katolikus nagygyűléseken tartott beszédeiben Prohászka egy ideális, a kapitalizmust leváltó társadalmi rend bekövetkeztét remélte: "A nyugati kultúrának meghúzták a lélekharangot. A társadalom szétesik, és új barbárok jelennek meg, kiket osztályharc és vörös gyűlölet korbácsol. A társadalmi erkölcs hanyatlik. A materializmust nem a szociáldemokrácia, a szabad versenyt és a demokratikus szabadságjogokat nem a zsidóság találta ki, azok csak felhasználták azokat a kereszténység rontására." Tőke és munka A püspök nézetei között felfedezhetők progresszív elemek is. 1918. július 31-én a főrendiházban mondott beszédében az általános, egyenlő és titkos választójog hívének vallotta magát. Már az első világháború utolsó éveiben felismerte, hogy okvetlenül javítani kell a szegényparasztok gazdasági helyzetén, és hogy egy "igazságosabb" társadalmi berendezkedés Magyarországon elsősorban "célszerű birtokmegosztás és földreform" által érhető el. Ő maga 1920-ban valóban földreformot hajtott végre. Püspöksége birtokából 1041 hold szántóföldet engedett át kisparasztoknak. Példáját püspöktársai sajnos nem követték. "Mi a gazdasági fejlődés kapitalista formáját le akarjuk győzni, de nem a kommunizmus és bolsevizmus programjával, hanem a tőkének és munkának új társításával. Az utóbbi évtizedek nemzedékeit a liberalizmus szárította közönyössé. E lehanyatló nemzedék helyébe most fiatal, bátor ifjúság lép, mely egészen keresztény és nemzeti" - mondta 1922. október 9-ei beszédében. 1926. október 10-én, fél évvel halála előtt pedig leszögezte: "A katolikus akciónak mindenáron a kapitalista termelésnek mai anarchikus módja ellen kell irányulnia. Voltaképpen csak azt akarjuk, amit XIII. Leó pápa akart. A magántulajdon a kapitalizmusban olyan mértéket ölt, hogy arányai elfojtják az életet, és kevés kézben halmozzák fel a világ gazdagságát. Erre nincs jog, erre nem terjed ki a tulajdonjog szentsége sem." A mindvégig fáradhatatlan püspök 1927. április 1-jén a budapesti Egyetem téri templom szószékén eszméletét vesztette, és másnap agyvérzésben meghalt. Prohászka Ottokár sokoldalú személyiség volt. Felismerte és elítélte a társadalmi igazságtalanságokat, és ismételten fellépett a nincstelenek érdekében. A katolikus befolyás növelésére irányuló törekvés nála mélyen átérzett szociális felelősségérzettel párosult. Kortársaira nagy benyomást tett energikus fellépése, megragadó, lángoló indulattól fűtött stílusa. Viszont az is kétségtelen, hogy ítéleteiben gyakran elhamarkodott és elfogult volt, habár mindig azt a látszatot keltette, hogy feltétlenül hisz állításainak megdönthetetlen igazságában. Személyiségét és tevékenységét mindenesetre csak akkor lehet méltányosan megítélni, ha a történteket nem a jelen, hanem a múlt szemszögéből, a korabeli társadalmi viszonyok és szokások figyelembevételével vesszük szemügyre. (a szerző történész)

15:30

Csángósors

Odafent a hallgatag Gyimesben végleg elszakad a vékony szál, amely még e bolond századhoz és az időhöz köti az utazót. Az időtlen hegyek között nagy öreg neveket, pátoszt, Istent meg áhítatot keres az ember, hiszen úgy csöppen ide, mint egy mesébe. Leül, és csak bámul a jámbor vándor, elnéz ezer esztendő felett, ahogy a völgyre letekint, majd csendben elmosolyodik. Bár soha nem járt erre, de minden ismerőse: a fák, a kövek, a hegyek és a völgyek, sőt még maguk a híres-hírhedt gyimesi emberek is. Valahogy beleszerelmesedik itt mindenki a tájba, a gímszarvast juttatva az ember eszébe, a nemes gímet, s akkor már Hunort és Magort is mindjárt, és a hányaveti századok hosszú sorát. Ezalatt odalent a Tatros völgyében lassan megágyaz magának az éjszaka, havasi tanyáikba, eldugott kis falvaikba bújnak mind az emberek, és csak a lámpák gyenge fénye jelzi, él még itt egy nép, amely ízig-vérig magyar: a csángó. Mesebéli ez a táj, ha az ember megáll a Fügés-tetőn, Csíkból jőve a hosszú, erőt próbáló kaptató után. Más táj, más emberek, kopasz hegyeivel, meredek kaszálóival rajzfilmek, népmesék hangulatát idézi a szemlélődő elé. Csend van, csak a völgyből hoz a szél hangokat, csengőszót, fűrészgép hangját, kopácsolást és valahonnan éneket, szívet-lelket megindító, bús, büszke dallamot. Az itt lakók megtanultak együtt élni hegyeikkel, tudnak még együtt örvendezni, tudnak együtt sírni, egyszóval megtanultak bánni az élettel. Igazi közösség ez, bár a nagybetűs civilizáció már itt is jócskán nyomot hagyott az emberekben. A közösség itt sokkal fontosabb, mint máshol, a szomszéd itt még nem ellenség, a barát az bajban is az, a magyar nyelvű iskola pedig a Gyimes-völgy egyik legféltettebb büszkesége. Magyarok, mert magyarul szólnak, magyarul értenek és éreznek - majd ezer kilométerre Budapesttől. De nem valaki ellen akarnak magyarkodni, nem valakiért, hanem mert ez az életük, ebbe születtek, ezt őrzik, ezt adják tovább fiaiknak - mondja Deáky András, a "nagy csángó", aki a gyimesi magyar iskola alapítója és örökös igazgatója. Harmincnégy évig tanított magyar-német szakos tanárként, közel tíz éve küldték nyugdíjba mint a gyimesbükki általános iskola igazgatóját. Mikor fiatal tanárként idekerült, azt mondták neki, hogy mindent taníthat, csak magyar nyelvet nem. A tiltás azonban éppen az ellenkezőjét érte el, délutánonként el-elbújtak a ligetekben, pajtákban, hogy Adyról, Petőfiről, Jókairól tanuljanak a gyerekekkel. Az idő telt, a diktatúra puhult, aki akart, már reggel héttől nyolcig járhatott magyar irodalom órára is. Ma már a község két nyolcosztályos iskolájában anyanyelvükön, magyarul tanulhatnak a gyimesi gyerekek. Deáky és tanártársai egyik nagy húzása az volt, hogy rögtön a diktatúra bukása után kiválogatták a legértelmesebb tanulókat, bevitték a székelyudvarhelyi tanítóképzőbe, ahol elvégezték az óvónőképzőt, tanítóképzőt, és hazatérve most már az 1-4. osztályokban szakképzett pedagógusként tanítanak magyar nyelven. Sőt az addig tabunak számító moldvai csángóknál is ezek a tanárok végzik a tanórákon kívüli magyarnyelv-oktatás nagy részét. Magyarnak lenni errefelé nem büszke, széllel szemben kifeszített mellet jelent, nem díszruhára húzott árpádsávos zászlót, hanem makacs, szilárd elhatározást, hogy csak azért is megmaradunk magyarnak, megőrizzük a nyelvet és a kultúrát. Nagy a nyomás az asszimiláció irányába, hiszen a román hatóságok csak ímmel-ámmal engednek az unió javaslatainak, vagy ahogy errefelé mondják, az uniós ajánlásokat sajátos nyelvezeten fordítják románra, amiből ki-ki azt ért, amit akar. A Gyimes-völgyben a magyarok helyzete mégis istenesnek mondható, itt csángó magyarnak lenni nem jelent behozhatatlan hátrányt. Moldvában azonban vállalni a magyarságot, magyarul szólni, írni komoly elszántságot kíván. A hatóságok még a magyarlakta falvakban is csak tűrik a nyelvoktatást, az uniós tagság amolyan kellemetlen velejárójának tekintik. Mégis, a moldvai csángók is, akik a népszámlálási adatok szerint még 60-62 ezren vannak, egyre nyíltabban vállalják hovatartozásukat. Tizenhárom iskolában van magyarnyelv-oktatás, amit részben a magyar állam finanszírozott eddig. Néhány éve már a román tannyelvű állami iskolákban két helyszínen és a következő évtől még több helyszínen lesznek kénytelenek beleegyezni abba, hogy magyar nyelvet és irodalmat tanuljanak azon szülők gyerekei, akik a rengeteg bürokratikus tortúra ellenére jelentkeznek az iskolába - mondja Gál Veronika magyartanár. Az elmúlt évtizedben a csángók tömegével járták be a nagyvilágot, igényszintjük hatalmasat lépett előre, többségük hazaköltözve már nem ősei életét akarja élni. Modernre, nyugatiasra szocializálta őket a világ, viszont már nem akarnak félni sem - elemzi a legújabb kori csángó történelmet Deáky András. Gyermekeiknek is merőben más életet képzelnek el, taníttatják őket, igyekeznek látást adni nekik a világról, de külső segítség nélkül hamar elbizonytalanodnak a folyamatos presszió alatt, és többen közülük már végleg visszaköltöztek Nyugatra. Sajnos csángó magyar ügyben elkéstünk Moldvában, sokan elvesztek már a magyarság számára, de talán mindenki megérti előbb-utóbb itt Moldvában és az anyaországban is, hogy mi, csángók magyarok akarunk lenni - mondja a nyugalmazott iskolaigazgató.

15:19

A Fidesz nyíltan rárontott a Jobbikra

Orosz finanszírozás, MSZP-s érdek, Csurka csatasorba állítása, személyes ügyek feltérképezése, sajtóössztűz - a Fidesz mindent bevet, hogy visszakalapálja a középosztályban is egyre erősödő Jobbikot. Pedig nemrég Orbán azt hitte, egy kormányzói ejnye-bejnye elég lesz a Jobbik marginalizálásához, most már viszont - bár nem valószínű - azt is számításba kell venni, hogy egy erős Jobbik és egy jól szereplő MSZP veszélybe sodorhatja a Fidesz parlamenti többségét. Jobboldali árny vetül a jobboldalra, és egyre növekszik - a Jobbik tempós izmosodása rákényszeríti a Fideszt, hogy ne csak frázisszerűen pufogtassa, de komolyan is vegye azon mondatát, miszerint legfőbb ellenfele a Jobbik. E tétel érdemi kimondásáig hosszú kommunikációs és politikai utat járt be a legnagyobb ellenzéki párt. Orbán Viktor 2008 tavaszán, az osztatlannak tűnő jobboldal teljhatalmú uraként még simán lekezelte a Magyar Gárdát és a mögötte álló Jobbikot, mondván, kormányra kerülése után azt teszi velük, mint Horthy kormányzó a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket. A beígért orbáni fenyítés után azonban a Jobbik nem húzta magát össze, sőt. Kiszólásával ugyanis Orbán válaszút elé állította a Fidesz szélsőjobb peremén élőket, hiszen egyértelművé tette, hogy pártja nem közösködik a Jobbikkal és eszméivel, így sok fideszes úgy érezhette, előbb-utóbb döntenie kell. Különösen nagyot szólt ez a mondat a polgári körökben, hiszen ezeket Orbán azzal az ígérettel gründolta 2002-ben, hogy nekik kell megvédeni a jobboldalt, és esetleg katalizálni egy hatalomváltást. Nem moccanásnak szakítás a vége Viszont félresikerült akciókon kívül (Orbán még a 2006-os őszi zavargások közepette sem volt képes érdemben megingatni a szoci kormányt) a Fidesz elnöke semmit nem tudott adni ezeknek a csoportoknak, melyek tagjait zömmel nem a jobboldali-konzervatív ideológia vitte be a körökbe, hanem a mozdulási vágy. Orbán viszont nem mozdult. Így annak, aki akart volna, új formáció után kellett néznie. Megjegyzendő: maga Kövér László, a Fidesz választmányának elnöke is a sok esetben jogosnak tekinthető dühre vezeti vissza a Jobbik létét, illetve Vona Gábor is Orbán polgári köréből küzdötte fel magát a szélsőjobb élére. Minden magabiztossága ellenére Orbán először jelezte, hogy számol a Jobbikkal, ez pedig igazolni látszott a szélsőjobb formáció azon tételét, miszerint a Fidesz a hatalmát félti, mert kizárólag a Jobbik tud bármit tenni az országért. A félelem nem alaptalan, mondják, a Fideszhez közel álló közvélemény-kutatók azt mérték, hogy a Fidesz-táborban 10-20 százalékban vannak olyanok, akik éles helyzetben inkább a Jobbikra szavaznának. És azt is mondják, hogy a Fidelitas és a polgári körök szervezőinek 25-40 százaléka társult be a Jobbikhoz. Visszafelé csattant a pofon És 2009-re úgy alakult, hogy az orbáni pofont a Jobbik osztotta ki a Fidesznek, ugyanis egy arcul csapással ért fel, hogy a szélsőséges párt 14,7 százalékot ért el az EP-választáson. Most pedig különböző közvélemény-kutatók és belső pártfelmérések úgy saccolják: a tavaszi választásokon a voksok 15-22 százalékát kaphatja a Jobbik. És ez az eset, amikor egy pragmatikus párt elkezd vészforgatókönyveket készíteni - ennek alapvetése a Fidesz esetében úgy hangzana: mi lesz, ha az MSZP 23 százalékot, a Jobbik 28 százalékot ér el az országgyűlési választásokon, a Fidesz pedig csak 49 százalékot? Elvben persze kisebbségi kormányzással is próbálkozhat az újsütetű kormánypárt, de az, hogy a Jobbik vagy az MSZP segít így átnyomni a törvényeket, pont ugyanúgy amortizálja a Fideszt, mintha bármelyikkel koalícióra lépett volna. Cigánnyá minősíteni a Jobbikot! Ráadásul a koalíció ebben az esetben a 22-es csapdája. Ha a Jobbikkal áll össze a Fidesz, akkor elvész az ország és a párt nemzetközi reputációja, ha az MSZP-vel lép frigyre, a jobboldalon kitör a parasztlázadás. Úgyhogy a Fidesz számára egyetlen alternatíva maradt: vissza kell nyesni a Jobbikot. Az első csapásmérő erő ebben a háborúban a Fidesz dominálta média - mégpedig olyan megszólalókkal, akik a Jobbik szemében is hitelesek lehetnek, hiszen erősen jobbra állnak a jobbcentrumtól. Például Bayer Zsolt, aki szerint a Jobbik a frusztrált s...fejeket próbálja megszólítani, és a jobbikosok által igazi hazafiként aposztrofált Csintalan-verők ugyanolyan gyáva sz...rok, mint a falun öregembereket verő gyáva cigányok. Bayer után jött a szintén nem középjobb Makovecz Imre építész, aki a Heti Válasz címlapján hirdette meg, hogy ő bizony nem lesz jobbikos. A Magyar Nemzet pedig arról cikkezett, hogy milyen bűncselekményekkel gyanúsított személy a Jobbik egyik vidéki vezetője. A ruszki kártya A nyilvános támadás akkor lehetne hatásos, ha suttogó propaganda is társulna mellé. A Jobbik külpolitikai és agrárprogramjában kiemelt súllyal szerepel Oroszország, a hely, ami elvileg felszívná a magyar mezőgazdasági termékeket. Oroszország favorizálása azonban remek alkalmat ad arra, hogy fideszes körökben deklarálni lehessen: a Jobbikot orosz pénzek tartották életben és emelték fel. (Hogy a Jobbik miből él, azt egyelőre nem tudni, ugyanis a párt 2003-as alakulása óta, habár törvény kötelezi, nem nyújtott be pénzügyi beszámolót.) Innentől kezdve pedig csak egy gondolatfutam azt beleverni a fejekbe, hogy a Jobbik erősödése az orosz gyarmati sors felé löki Magyarországot. És persze erre már rá lehet kötni, hogy ebből is látszik, hogy a Jobbik az MSZP kreatúrája. Az orosz gyarmat, illetve az MSZP-kreatúra pedig egy olyan hívószó, ami gondolkodás nélkül mozgósít a rendszerváltás óta. (Érdekes, hogy eközben Bayer önleleplező módon vázolta a Vona Gáborra rontó cikkében, hogy milyen kebelbaráti viszonyban állt, együtt iszogatott és elmélkedett a Jobbik két kulcsemberével. Csurkát reaktiválták És hogy könnyebben emészthető legyen az MSZP-vonal, a kommunikációban az is felbukkan, hogyha a Jobbik nem a szocialisták vörös köpenyéből bújt volna elő, akkor a bíróság nem hunyna szemet a pénzügyi beszámoló hiánya felett, illetve a titkosszolgálatok már rárepültek volna az orosz finanszírozásra. De nem tették. Nem véletlenül egyébként, Csurka István immár nyílt állítása szerint a Jobbikot a nemzetbiztonság gründolta és legitimálta. A MIÉP vezérét egyébként, szól a fideszes fáma, az EP-választások után Orbán reaktiválta. Így a fideszesek nem aggódnak, hogy a MIÉP vonzáskörzetében (leginkább Budapest) nagyon megerősödik a Jobbik, ugyanis a szélsőségekre hajlamosabb budai kerületek majd Csurkára voksolnak. Csurka teszi is a dolgát, alaptétele, hogy a Jobbik egy ugyanolyan magyarságbomlasztó párt, mint az SZDSZ. Ezzel a kitétellel Csurka több legyet is üt egy csapásra, ugyanis egyrészt burkoltan azt mondja, hogy rendes ember zsidókra nem szavaz, másrészt az SZDSZ-t az MSZP-szavazók legalább annyira utálják, mint a Fideszt, ha nem jobban. Jobbik-források Márpedig a Fidesznek az MSZP szavazói, volt szavazói miatt erősen fő a feje, ugyanis attól félnek, hogy számos volt szimpatizáns, aki már képtelen a szocikat beikszelni, most a Jobbikra szavaz, pusztán azért, mert annyira beleverték az utóbbi tizenkét évben a fejébe, hogy Orbán a főmumus. Hogy ez a félelem mennyire megalapozott, az erősen kérdéses, ugyanis az EP-választás statisztikái szerint - legalábbis országos szinten - nulla a korreláció az MSZP és a Jobbik között, magyarán balos ember inkább otthon marad, de nem megy el szavazni. (Lásd interjúnkat Hubai Lászlóval.) Ez pedig azt jelenti, hogy a jobbikosok egy része a bizonytalanok közül érkezett, más részük pedig a Fideszből igazolt át. A baj az, hogy ez akár hatalmas tartalékot is feltételezhet, a bizonytalanok a mintegy 8 millió választó 35-38 százalékát adják, a Fidesz tömegeiben pedig nincs arról felmérés, hogy ki igazolt át. Ki kell várni a parlamenti létet Hogy miképp állítható meg a további átszivárgás, az kérdéses. Az alapreceptet persze bevetik, azaz minél több kell Kövér Lászlóból, aki jól játszik a Fidesz jobbperemén élők lelkének húrjain. Illetve kering egy elképzelés is, ami szerint revízióra lenne szükség a polgári körök között, hogy kiderüljön, ki igazolt át, vagy ki áll egyszerre két táborban. Csakhogy ez a fegyver is elsülhet visszafelé, ugyanis ha kiderül, hogy túl sok az átlépő, akkor az egy öngerjesztő folyamat lehet. Akad egy harmadik módszer is: darabra végignézni a jobbikos jelölteket, és akinek bármilyen ügye van, azt egyből kiteregetni. Csakhogy itt főként személyes ügyekbe botolhat a kutakodó Fidesz, ugyanis a jobbikosok zöme idáig érintetlen volt a politikától. Úgyhogy - konstatálták szomorúan a fideszesek -, a jobbikos fiúk éhesek, de csak akkor tudják leszedni őket, ha már a parlamentben ülnek.

2010. február 26, péntek

12:39

Ez történt

Regionális választások Sarkozy és a népszerűtlenségi mutatók Nikolas Sarkozy, akinek népszerűsége mélyponton áll a legújabb közvélemény-kutatások szerint, a palesztin állam létrehozásáról tárgyalt kedden Mahmúd Abbász palesztin vezetővel. A felmérések szerint a politikai ballépések, a növekvő munkanélküliség, a francia nyugdíjrendszer megreformálása és a Sarkozy fia körül kirobbant botrány növelte a francia elnök negatív megítélését. A megkérdezetteknek több mint hatvan százaléka nem bízik abban, hogy az államfő megoldja az országot foglalkoztató aktuális problémákat. Emelhetik a díjakat Az internet a bűnözőket is segíti A közösségi oldalak könnyelmű felhasználói számos olyan információt adnak meg, amelyekkel bűnözők - egyebek között betörők - visszaélhetnek. Sokan banális mindennapi életüket is a világhálón örökítik meg, ígyaz internetes oldalakból gyakran az is kiderül, hogy mikor tartózkodik otthon a felhasználó. Ez pedig a betörők számára lehetővé teszi, hogy biztosra menjenek. Az egyik brit online alkuszportál szerint a Facebook, a Twitter és a hasonló internetes oldalak használóinak a fentiek miatt magasabb lakásbiztosítási díjakat kell majd fizetniük. Belvízhelyzet Fokozott készültség a folyóknál Az idei tél kedvezett a gazdáknak: a vastag hótakarónak hála, a vetés védve volt a fagytól. De az enyhe idő miatt egyre nagyobb gondot jelent a belvíz térhódítása. Életbe lépett az első fokú belvízvédelmi készültség a Balaton déli partján. Somogyban legutóbb öt éve okozott komoly gondot a belvíz. A Kis-Balatonnál is beindították az összes szivattyútelepet, hogy csökkentsék az elárasztott területek nagyságát. Elsősorban erdők, szántók vannak víz alatt, illetve védeni kell a területen átmenő utak és a Nagykanizsa-Budapest vasútvonal töltését is. Naponta csaknem 100 ezer köbméter vizet emelnek át az elöntött területekről a kis-balatoni csatornákba, közvetve pedig a Zala folyóba.

12:38

Összetűzés Hebronban

Közel 100 palesztin vonult a patriarchák sírjához Hebronba hétfőn, hogy az ellen a kormányhatározat ellen tüntessenek, amely Ábrahám, Izsák és Jákob sírhelyét felvette a védett zsidó szent helyek listájára - írta a Háárec izraeli lap. A patriarchák hebroni sírja a zsidóság második legszentebb emlékhelye a jeruzsálemi Siratófal után, és ősidők óta zsidó zarándoklatok célállomása. Ugyanakkor a muszlimok is szent helyként tisztelik, Ábrahámot ők is prófétának tartják. A fiatal tüntetők kövekkel, üres üvegekkel dobálták az izraeli hadsereg (IDF) katonáit, míg azok könnygázzal védekeztek a nyugati parti városban hónapok óta nem tapasztalt méretű összecsapás során. A kormány a hebroni szent hely mellett felvette a listára Ráhel betlehemi sírját is. Ezeket a zsidó nemzeti örökség részeként kívánják helyreállítani - mintegy 500 ezer izraeli sékelt különítettek el erre a célra.

12:36

Viharfelhők az IKEA-birodalom egén

Az IKEA svéd bútoráruházlánc múlt pénteken azonnali hatállyal elbocsátotta közép- és kelet-európai igazgatóját, valamint a konszern oroszországi ingatlanjaival foglalkozó igazgatóját, miután kiderült, hogy szemet hunytak vesztegetések felett, amelyek nélkül nem tudott volna áramhoz jutni két szentpétervári bevásárlóközpontjuk - jelentette a Kommerszant című orosz üzleti lap. Nem ez volt az egyetlen ügy, ami mostanában bejárta a világsajtót: Franciaországban sztrájk, Svédországban pedig hatalmas vihart kiváltó botránykönyv tépázta a vállalatóriást, s ezek komolyan veszélyeztetik a svéd lakberendezési áruházlánc üzleti hírnevét. Az IKEA 1943-as alapítása óta a sikeres multinacionális cégek egyik mintapéldájává vált, és korábban 2006-ban és 2007-ben Németországban és Nagy-Britanniában is keményen fellépett a korrupció ellen. Egyik fontos jelszava, hogy minden országban az ottani jogszabályoknak megfelelően működik. Ingvar Kampradot, a cég 83 éves alapítóját - akit a hírek mélyen megrendítettek - eddig élő legendaként tartották számon az üzleti életben.

12:32

Azt mondták

"A csomaggal, amit adtak nekünk, időt vásároltunk" - nyilatkozta Bajnai Gordon a New York Timesnak. Az interjúban kifejtette, hogy tapasztalatai alapján az euró megtartotta vonz-erejét a feltörekvő európai országok számára. "A rablóknak Veszprémvarsánynál vesztették nyomát a rendőrök" - közölte Kálmán Gabriella, a rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese. Mintegy negyven kilométeren át üldözték a rendőrök azt az autót, amellyel a Győrött megszerzett, több millió forintot tartalmazó bankautomatát szállították a tolvajok; végül a bűnözők elmenekültek. "Véleményem szerint ma a küzdelem arról szól, hogy meg tudjuk-e menteni Amerikát." - mondta a republikánus Newt Gingrich, a washingtoni képviselőház egykori elnöke a hétvégén Washingtonban megrendezett éves Konzervatív Politikai Akció Konferencián, melynek témája az Obama-kormány volt. "Ha pedig a gyereket az iskolában éri kudarc, akkor ez lesz a terepe a bosszújának" - véli Aáry-Tamás Lajos ombudsman, aki szerint nagy jelentősége van annak, hogy mik a játékszabályok az iskolában, s véleménye szerint jogszabályokkal vagy detektoros kapukkal nem lehet megállítani az ámokfutókat.

12:27

Lassú parlamenti harakiri

Négy éve diadalittas szocialisták és letört fideszesek gyülekeztek az Országgyűlés alakuló ülése előtt. A parlamenti ciklus utolsó ülésnapja pedig hatalomba készülő jobboldaliakat, és letört, rezignált baloldali politikusokat talált. Utóbbiak közül sokan biztosan nem lesznek tagjai a következő T. Háznak - és nem önszántukból. "Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Azt kívánjuk, hogy Magyarország erős és sikeres legyen. Erős és sikeres, olyan ország, amelyet polgárainak tehetsége, szorgalma, tenni akarása és tenni tudása táplál." - kezdte az expozéját Gyurcsány Ferenc akkor még kijelölt miniszterelnök 2006. május 16-án. Tizenkilenc perces, erőtől és önbizalomtól duzzadó előadását követően annyit jegyzett meg a tollnok: "Hosszan tartó, nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban. - Gyurcsány Ferenc odalép, és kezet fog dr. Hiller Istvánnal, Kuncze Gáborral, dr. Dávid Ibolyával, dr. Orbán Viktorral és dr. Semjén Zsolttal." (Azért velük, mert ők voltak a pártelnökök - a szerk.) Hétfőn, a búcsúülésen nyoma sem volt a négy évvel ezelőtti hangulatnak. A Gyurcsány örökébe lépő Bajnai Gordon miniszter egy visszafogott, már-már szürke értékelést tartott az ország helyzetéről, majd a képviselők csöndben hazamentek. (Vita azért akadt. Cser-Palkovics András, a Fidesz egyik szóvivője, a kormánypárt és az ellenzék viszonyára jellemzően, egy szóváltás hevében odaszúrta egy-két szocialistának: "Az biztos, hogy börtönbe kerülsz!") Tudnak visszafelé szállni a madarak? Négy év alatt az öt kézrázó pártelnökből kettő (Hiller és Kuncze) nincs a helyén, Dávid Ibolya helyzete mindennek nevezhető, csak biztosnak nem, Gyurcsány pedig a szocialista padsorok végén kapott/kért helyet. A négy éve ambiciózus tervekkel induló új kormány három fő kérdésre fókuszált: eurómilliárdokra épülő uniós fejlesztésekre; az egészségügyet, a közigazgatást és a szociális intézményrendszert érintő "progresszív" reformokra; illetve a költségvetési egyensúlyteremtésre. Kétkedve is fogadta akkor a Hetek újságírója egy vezető szocialista politikus állítását, miszerint ha nem találják ki jól a kormányzati-politikai rendszert, akkor hiába a dicső győzelem, megroppanhat az MSZP társadalmi bázisa. "Eljöhet az az idő, hogy még a madarak is visszafelé szállnak" - tette hozzá, mondata azt jelentette, hogy bármit tesznek, már visszafelé sül el. Az MSZP vesszőfutása már szeptemberben elkezdődött. Máig vitatott módon nyilvánosságra került Gyurcsány őszödi beszéde - mindenki által ismert következményekkel. A közhangulatot leginkább a Parlament köré vont kordon szimbolizálta. A Fidesz és a KDNP úgy döntött, nem vesz részt Gyurcsány Ferenc parlamenti felszólalásain, mert illegitim vezetőnek tartják. Csak Navracsics Tibor, a Fidesz és Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője maradt Gyurcsány beszédei alatt az ülésteremben, hogy - Semjén későbbi nyilatkozatai szerint - amortizálják a 2006-os győztest. Gyurcsány a rendszerváltás óta első miniszterelnökként kért maga ellen bizalmi szavazást, az MSZP és az SZDSZ képviselői biztosították bizalmukról a kormányfőt. Kevés beszéd, nagy népszerűség A négy évet áttekintve leginkább a sokat beszélő politikusok jártak rosszul. Kóka János például 216-szor kért szót, Veres János 347-szer, míg Gyurcsány 146-szor, és a mélységbe zuhant a népszerűségük. Orbán Viktor alig 12-szer, Kövér László csupán csak egyszer, de mégis nyugodtan készülhetnek a kormányzásra. A Fidesz népszavazást kezdeményezett a reformprogramok némely pontja, azaz a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj bevezetése ellen. Több mint hárommillió ember (2008. március 9-én) leszavazta a kormányt. Ebben az volt a legkülönösebb, hogy az eredmény annyira meglepte a kormánypártokat, hogy hetekig semmilyen következménye sem lett a kormányprogram Waterloojaként minősíthető vereségnek. Aztán Gyurcsány Ferenc teljesen váratlanul és nagy nyilvánosság előtt kirúgta a szabad demokrata egészségügyi minisztert, mire az SZDSZ kilépett a koalícióból. Ezt követően a parlament működése arról szólt, hogy az MSZP képes-e a kormányzáshoz szükséges többséget biztosítani. Szánalmas helyzetek fakadtak abból, hogy az MSZP szavazógépnek használta a képviselőt: megszavaztak egy törvényt, majd a társadalmi felzúdulást követően annak ellentétéről voksoltatták őket igennel, alig pár hét múltán. Volt, hogy Karsai József renitens képviselő ellen etikai vizsgálat indult egy szavazás miatt, mire azonban a végére ért volna az eljárás, addigra az ellenkezőjét képviselte a párt. Kínos. Paródia a kormánypártbanGyurcsány Ferenc 2009. március 21-én váratlan bejelentést tett: lemondott a miniszterelnöki posztról. A szocialistáknak burleszkbe illő egy hetet követően sikerült csak Bajnai Gordon személyében új miniszterelnököt találnia. (Bár voltak, akik az MSZP-ben előrehozott választásokat akartak, de kisebbségben maradtak.) Bajnai vezetésével gyakorlatilag mindazt visszavették a "néptől", amit 2002-ben, a hatalomba való kerülésük időszakában adtak (ugrott például a 13. havi nyugdíj). Hétfőn végleg lezárult egy korszak.

12:21

Húsz év a darálóban - Interjú Jánosi Györggyel

Húsz év után önszántából távozik a parlamentből, az idei választáson már nem indul. Milyen hangulatban megy? - Kissé csalódottan. Miért? Volt miniszter, államtitkár, évekig az MSZP vezérkarának meghatározó alakja, úgymond toppolitikus. És a Parlament az ország egyik legszebb munkahelye. - Sokat és ellentmondásosan változott az ország húsz év alatt, összességében most mégis sokkal jobb a helyzet, mint a rendszerváltáskor. Több a szabadság, számos területen szemmel látható a fejlődés, nagy általánosságban jobbak az egzisztenciális életfeltételek - noha érezhető a szociális leszakadás, a társadalom kettészakadása is. A csalódottságom oka a politika megváltozása. Az induláskor a politika többségében értékválasztásról szólt, kevésbé karrierről, különösen nem üzletről. A közjót akartuk szolgálni, számtalan világnézetű és értékválasztású politikus ült a Parlamentben, de szóba álltunk egymással, emberileg tisztességes kapcsolat volt közöttünk. Például gyerekkori jó barátom volt az MDF fiatalon meghalt vezéralakja, Csengey Dénes. Barátságunk akkor is tartott, amikor ő az MDF-ben tevékenykedett, én pedig a reformkörök révén a megújuló baloldalon dolgoztam. Ha viszont valaki ma lép a politikai mezőre, akkor nem az értékválasztás dominál, hanem sokkal inkább az egészséges ambíción túlmutató gazdasági karrierlehetőség. Ennél még fájóbb számomra, hogy ez a jelenség először a baloldalon jelent meg, jóllehet mára általánossá vált. Mit ért ez alatt? - A rendszerváltáskor a bizonytalanság miatt a gazdasági elit távolabb lépett a politikától, és kivárt. A parlamentbe került pártok akkor elsősorban nem gazdasági csoportok és körök érdekeit képviselték, hanem mind a 10 millió magyart - a maguk tökéletlenségével és tarkaságával együtt. A képviselőknek élő kapcsolatuk volt a választókkal, a mai értelemben tömegek álltak nemhogy az MDF és az SZDSZ, hanem még a kisebb pártok mögött is. Mikor kezdtek romlani a dolgok? - Már a Horn-kormány időszakában lehetett érzékelni, hogy a gazdasági elit próbálja befolyásolni a politikát. Később ez az elit már nem elégedett meg ennyivel, egyszerűen átvette a politikacsinálást. A pártok és az MSZP belső működése is megváltozott. A "parancsok" már nem alulról, az emberek részéről érkeztek a párt felé, a politika üzleti érdekek, szűk körök kiszolgálója lett, miközben próbálta eljátszani, hogy az emberekről szól. Ezzel együtt a pártstruktúra is átalakult: megjelent a rendszerváltáskor még nem annyira ismert vezérelvűség, elveszett a mozgalmi jelleg, a pártok választási formációvá váltak. Ezt miért nem nevezzük professzionalizálódásnak, hiszen a politikus is egy szakma, ahol a karrierlehetőség, az ambíció is természetes. - Nem ezzel van gondom. Az első parlamentben valóban alig voltak főállású politikusok, szinte mindenki egy tisztes életutat követően került a T. Házba. Teljesen természetes, hogy szakmává vált a politika. Számomra az az ellentmondás, hogy bár vannak - egyre kevesebben - évtizedes tapasztalatokkal rendelkező politikusok az Országgyűlésben, de komplett vezetői garnitúrák darálódtak le. Az ő tapasztalatuk, tudásuk elveszett. Lassan ott tartunk, hogy az MSZP-t újra kell alapítani, mert annyira más, mint korábban volt, ami hozzájárult a drámai népszerűségvesztéshez. Említettem, hogy egyre erőteljesebben váltak úgynevezett választási párttá a pártok, aminek következtében elvesztették a tömegekkel való kapcsolatukat. Így a politikai elitnek csak négyévenként fontos a társadalom, a politikusokat az emberek véleménye helyett a kommunikációs tanácsadók trükkjei érdeklik - ez pedig kirakatpolitizáláshoz vezet. Ebből szerintem elegük van az embereknek, ezért vesztette el a hitelét szinte a teljes politikai garnitúra. Sajnos ezzel megágyaztak az élet- és közveszélyes Jobbiknak, amely a társadalmat közvetlenül szólítja meg. Ami pedig a vezérelvet illeti: súlyosan vétett a szocialista párt, amikor Orbán Viktorral szemben nem egy más típusú politikai stílust akart állítani, hanem vezérrel szemben egy másik vezért. Az ebben rejlő veszélyekre 2003-ban egy tapolcai frakcióülésen többen is felhívtuk a figyelmet: az MSZP emiatt elvesztheti a korábbi arculatát. Ez a váltás az oka, hogy elkezdett egynemű és egyszínű lenni az MSZP. Amikor vezérelvűség kezd működni egy párton vagy egy társadalmon belül, akkor nincsen vita, akkor nem lehet nézetkülönbség, hanem csak a vezér után lehet menni. Ez a helyzet megöli az értékválasztási lehetőségeket, kifakítja egy párt színárnyalatait. A parlament mennyire működhetett a különböző világnézetű és értékválasztású viták terepeként? - Eleinte a nyitottság volt a jellemző, de idővel, éppen a választási párt jellegből fakadóan egyre inkább maga a hatalom és a hatalommegőrzési technikák kerültek a pártvezetők érdeklődésének középpontjába. Ez hozta magával a lejárató jellegű vitákat, miként a vezérelvűséget is. A választási kampányok is egyre inkább nem arról szólnak, hogy kinek a programját fogadjuk el, kinek milyen a jövőképe, hanem a vezérek dehonesztálásáról. Negatív, likvidáló természetű logika irányítja a politikai kommunikációt, ami miatt eltorzult a parlament működése is. Minden szavazás egyben szavazás a vezérről is. Többünknek ettől lett világos, hogy ezt nem akarjuk folytatni. Emiatt döntött arról, hogy kiszáll a politikából? - Az az igazság, hogy újra azt kellene csinálnom, mint húsz éve, elölről kezdeni, menni az emberek közé, dolgozni egy pártért, de nem éreztem magamban az erőt. Lehet, hogy pár év múlva ez megváltozik. Az előbb elmondottak után lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon sokat kaptam az elmúlt húsz évtől: benn lehettem a politika sűrűjében, bejártam az országot, élveztem, nem bánom, hogy politikus lettem. Mihez kezd? - Még nem tudom. Az elmúlt húsz év alatt egy sor területről, így a médiaügyektől az oktatásig szereztem beható ismeretet, nem aggódom. Milyen jövőt jósol a magyar politikának? - Meggyőződésem, hogy a demokrácia kiforrja magát, az előbb említett jelenségek visszaszorulnak, de előtte kemény harcok lesznek. Lehet, hogy szellemi értelemben polgárháborús viszonyok alakulnak ki. Ma még csak elfordulnak az emberek a politikai elittől, de előbb-utóbb fel is fognak lázadni a politika ellen, és rákényszerítik a politikusokat a valódi demokráciára. Elvonulók mondták Búcsúzik a parlamenttől mintegy kéttucatnyi rendszerváltó politikus. Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke:Nem fogok hétfőnként bányalóként, becsukott szemmel bemenni a Parlamentbe. Béki Gabriella, szabad demokrata képviselő:Ha visszatekintek az elmúlt húsz évre, sokat romlott a parlament jogalkotó, törvényhozó tevékenysége, és nagyon sokat romlott a parlamenti képviselői munka lehetősége. Mert leginkább a "mameluk képviselőre" van igény, aki nem okoz gondot a frakció vezetőjének a maga különvéleményével. Pető Iván, az SZDSZ korábbi elnöke:Az ország nem abban az állapotban van, amiről húsz éve álmodtak, de ebben az SZDSZ-nek is van felelőssége. Katona Béla, házelnök (MSZP):1990 óta ez a négy év volt az elmúlt húsz év legmozgalmasabb és legizgalmasabb parlamenti ciklusa.

12:09

"Ha Sólyom nem írja alá, nem méltó államfőnek"

Az Országgyűlés hétfőn név szerinti szavazással elfogadta a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítását, mely szerint a jövőben büntethető lesz a holokauszttagadás. A törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja azt, aki nagy nyilvánosság előtt tagadja a holokauszt tényét, illetve kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel. Az új szabály a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba. A törvény kapcsán értelmiségieket és politikusokat kérdeztünk. Dr. Valki László, nemzetközi jogász, az ELTE tanára:Helyesen döntött az Országgyűlés, amikor kimondta a holokauszttagadás büntethetőségét, és a Magyar Köztársaság csatlakozott azokhoz az európai országokhoz (Németországhoz, Ausztriához, Franciaországhoz, Belgiumhoz, Luxemburghoz, Csehországhoz és Romániához), amelyek több éve, évtizede szankcionálják a holokauszt tagadását. Így Magyarország a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló 1965. évi egyezmény 4. cikkének előírását is teljesíti. Ennek értelmében a részes államok büntetendő cselekménnyé kötelesek nyilvánítani a faji gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, és kötelesek betiltani minden olyan szervezetet, amely faji megkülönböztetésre izgat. A cikkely ugyan nem nevesíti a holokauszttagadást, és a részes államokra bízza, hogy éppen milyen szövegezésű büntetőjogi tilalmat állapítanak meg. Az utóbbi években az előretörő szélsőjobboldal szótárában olyan mértékben szaporodtak el a náci népirtás megtörténtét kétségbe vonó - azaz antiszemita, uszító - kijelentések, hogy azokra a törvényalkotónak mindenképpen reagálnia kellett. Nem értek egyet azokkal az aggályokkal, amelyek szerint az új törvényi tényállás nehezen alkalmazható a gyakorlatban. Ez ugyanis tulajdonképpen a Btk. valamennyi tényállásával kapcsolatban elmondható. Csak egyetlen példát említve: a Btk. szerint az "erős felindulásban" elkövetett emberölés csak akkor büntethető enyhébben, ha a vádlott "méltányolható okból" oltotta ki egy másik ember életét. Ilyen esetekben az ügyészségnek, a bíróságnak kell mérlegelnie a bűntett elkövetésének okait. Így lesz ez annak meghatározásánál is, hogy egy adott esetben milyen mondatok értelmezhetőek holokauszttagadásnak, és mi tekinthető "nagy nyilvánosságnak".Tőkéczki László, történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense: Hülyeség ellen nincs értelme törvénnyel harcolni. E törvény bevezetése valójában a szocialista pártnak az antifasiszta elvekkel kapcsolatos elkötelezettségét mutatja. Az igazság viszont az, hogy aki a holokausztot tagadja, az nem normális. És az sem normális, aki ez ellen törvénnyel akar harcolni. A kommunizmus rémtetteinek kimaradása kapcsán pedig világos, hogy akik most szociáldemokratáknak adják ki magukat, valójában a kommunista brigád utódainak tekinthetőek, és nyilván nem hoznak törvényt saját maguk ellen. Az, hogy az egyik őrültséget megszavazzák, a másikat nem, pontosan mutatja, hogy érintettek a dologban. Ideológiailag persze voltak különbségek a náci-fasiszta és a kommunista eszmék között, de a gyakorlatban egyáltalán nem - az áldozatoknak teljesen mindegy, hogy melyik miatt pusztultak milliószámra.Krausz Tamás, történész, az ELTE tanára:Támadhatatlan törvény, de sok évet késett vele a parlament. Akkor fogadták el, amikor az újfasizmus, az új szélsőjobboldal beköltözni készül a parlamentbe. Nem tartom jogosnak, hogy a törvénybe bele akarták foglalni a kommunizmus bűneit. Egészen különböző történelmi jelenségről van szó: a nácizmus mint abszolút gonosz nem relativizálható. Aki ezt relativizálja, akaratlanul is a nácizmust, a fasizmust teszi szalonképessé, hiszen a szocializmus története nem azonos a fajelméletre épülő korlátlan terror és erőszak náci történetével.A zsidósággal szemben elkövetett tömeggyilkosságokat azért kell kiemelten kezelni, mert az egyetlen nép, amelyet a hitleristák az utolsó egyedéig ki akartak irtani, a zsidóság volt. Arra a képtelen gondolatra építettek, hogy mind a nyugati kapitalisták, mind a Szovjetunió vezető rétege zsidó.Én senkit nem ismerek egyébként, aki a szocializmus közösségi értékeitől teljesen idegen, szörnyű bűncselekményeket tagadná. De ha a kommunizmus nevében elkövetett bűnök tagadóit megbüntetnék, akkor már meg kellene büntetni azokat is, akik a kapitalizmus bűneit, népirtásait tagadják a gyarmatosítás korától az első világháborún át a vietnami háborúig és így tovább. Bárándy Gergely, büntetőjogász, az MSZP politikusa:Első lépésként jó megoldás a hétfőn elfogadott törvény, szakmailag azonban több más alternatíva is létezik. Bizonyos országokban csak a holokauszt tagadását büntetik, máshol pedig a gyalázkodás, gyűlöletbeszéd részeként kezelik azt. A német büntető törvénykönyv például a gyalázkodást és a holokauszttagadást is bűncselekménynek minősíti, de más-más törvényi tényállásban. Korábban egy alkotmánymódosítás keretében már az Országgyűlés elé került egy ilyen tartalmú törvényjavaslat, amely tágabban értelmezte volna a gyűlöletbeszéd büntetését. A Fidesz nem szavazta meg a javaslatot, most viszont ugyanazt terjesztette elő módosító indítvány formájában. Ha ezt a javaslatot az MSZP elfogadta volna, akkor a zárószavazásra erre a parlamenti ciklusban biztosan nem kerülhetett volna sor.A Fidesz valószínűleg arra játszik, hogy ne utasítsa vissza a holokauszttagadás vagy a gyalázkodás büntethetőségét nyíltan, hanem valamilyen parlamenti eszközzel próbálja azt mégis megvétózni. Szakmailag lehetséges a kommunizmus alatt elkövetett bűnök tagadásának büntetése is, azonban a holokausztot minden más önkényuralmi rendszer által elkövetett népirtástól el kell különíteni. Ugyanis egyrészről ideológiára alapozott, faji alapú, szervezett népirtás más államfilozófiai rendszerben nem figyelhető meg, másrészről egyértelműen igazolható, hogy senki nem próbál embereket megalázni azzal, hogy tagadja például a kommunizmus bűneinek a meglétét. Bízom abban, hogy ha a törvényjavaslat esetleg az Alkotmánybíróság elé kerülne, a testület felülvizsgálná eddigi többségi - elutasító - gyakorlatát a kérdéssel kapcsolatosan. Hiszen önmagában a törvény nem ellentétes az Alkotmány szövegével, csupán az Alkotmánybíróság többségi álláspontjának nem felel meg.Gulyás József, független politikus, a parlamenti szavazáson egyetlenként nemmel szavazott:Hazánkban az elmúlt években az alapvető alkotmányos normákat kikezdő nézetek hívei egyre agresszívabban, egyre szervezettebben léptek fel. Viszont velük szemben a rendőrség, az ügyészség és a bíróság egyelőre nem alkalmazza érdemben a meglévő szankciókat, büntető jogszabályokat. A végrehajtó hatalom mulasztásai, bizonytalankodásai tulajdonképpen hozzájárultak a közállapotok romlásához. A holokauszttagadásról azt gondolom, hogy olyan önleleplező álláspont, melyet nem szabad, és nem is lehet kriminalizálással kezelni! Ne csapjuk be magunkat azzal, hogy ezzel a Btk.-módosítással visszaszorítható az antiszemitizmus! Abban a verbális eszköztárban, amelyet működtetnek az antiszemiták és a faji alapon kirekesztők, a legkevésbé hatékony a történelmi tények tagadása. Az alkotmányosan gyenge lábakon álló szabályozást hiba a választási kampányban úgy előterjeszteni, hogy nem értékelte, illetve vizsgálta felül a kezdeményező MSZP és a parlamenti többség a jogállam meglévő lehetőségeit, eszköztárát, mellyel hatékonyan szembefordulhat a szélsőséges nézetek híveivel. Rossz ízű vitát indít el, hogy mérhető-e bármilyen más rémséges történés, illetőleg történelmi tett a holokauszthoz, melynek iparszerű lebonyolításában ráadásul részt vett az akkori magyar államgépezet is. Az viszont tény, hogy a kommunizmus bűneit nem dolgoztuk fel, és nincs valódi cezúra, mert iratnyilvánosság és információs kárpótlás sincs. Az elmaradt szembenézés következménye, hogy a nem jogállami Kádár-rendszer mára kifejezetten megszépült, idealizált formájában él tovább a közgondolkodásban. Továbbra is élnek a pártállam hazugságai, de itt sem lehet jó eszköz a kriminalizálás, hanem "a bűnök megvallása", a lehető legteljesebb múltfeltárás hozhat csak eredményt. Schmidt Mária, egyetemi docens, a Terror Háza Múzeum főigazgatója:Több problémám is van a tegnap megszületett törvénnyel: több mint negyven évnyi diktatúra és ezzel járó cenzúra után kivívtuk magunknak a szólásszabadságot, nagy árat fizettünk érte. Nagy kár, hogy olyan törvénnyel akarja a jogalkotó ezt korlátozni, ami nélkülözi a pontos jogi és nyelvi meghatározást. Ugyanakkor az sem biztos, hogy nem akad fenn az Alkotmánybíróság szűrőjén. Egyébként tiltással a legtöbb esetben pont az ellenkezőjét érjük el a sokszor igencsak információhiányos fiataloknál. Sokkal fontosabbnak tartom - ez egyben az általam vezetett intézményeknek (Terror Háza Múzeum, XX. Század Intézet, XXI. Század Intézet) a filozófiája is -, hogy legyenek a témában konferenciák, viták, hangozhassanak el érvek. Legyenek emléknapok, amikor fejet tudunk hajtani az áldozatok előtt. Nem győzöm hangsúlyozni az oktatás feladatát. A holokauszt a 20. század egyik legnagyobb tragédiája, nincs szükség arra, hogy külön törvényi alátámasztást kapjon a tény, hogy megtörtént, aminek nem lett volna szabad. A kommunista és a náci totális diktatúra nem rangsorolható. Valóban jogos kérdés, hogy rémtetteket mérlegeljünk? Szerintem nem: a náci és a sztálini haláltáborok között nincs különbség! Az áldozatokról nem is beszélve. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarország mindkét totális diktatúrát megszenvedte. Mindkét rendszer emberellenes volt. Meg akarta alkotni az "új embert", és ennek érdekében elpusztítandónak tartotta és tömegével el is pusztította a "régit". Mindent meg kell tennünk, hogy a jövőben ilyen rémtettek (nép-irtások) többé soha ne fordulhassanak elő. Ebben óriási a felelősségünk - ezért sem lehet dekázgatni a diktatúrák között.Domán István főrabbi, az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem professzora:Nagyon jó, hogy megszavazták ezt a törvényt, a nyugati országokban már régen megtették. Sőt, Németországban például sokkal nagyobb büntetést is kiszabnak azokra, akik tagadják a holokausztot. Ha nálunk is komolyan veszik, ha tényleg számon kérik a holokauszttagadást, annak építő-nevelő hatása lehet. Hiszen ha a bűnt - például a bankrablást - nem büntetik, az az erkölcsi normák fellazulásához vezet. Ha Sólyom László nem írja alá a törvényt, akkor az rá vet sötét fényt. Csinált már több olyan dolgot, ami nem a demokráciát segítette elő, de remélem, most nem rugaszkodik el a demokráciától annyira, hogy ne írja alá. Ha mégsem teszi, akkor egyértelmű: Sólyom László nem méltó arra, hogy köztársasági elnök legyen. A kommunista rendszerek emberiség ellen elkövetett bűntettei nem sorolhatók egy kategóriába a nemzetiszocializmus által elkövetett bűntettekkel. A kommunizmus is nagyon súlyos eltévelyedés volt, sok embert igazságtalanul ítéltek el, de nem volt szisztematikus nép-irtás. A nácizmus egy teljes népet akart megsemmisíteni csecsemőtől az aggastyánig. Egy nép kiirtását tűzte ki célul, egy védtelen népet ítélt halálra anélkül, hogy bíróság elé állította volna. Mesterházy sikerének tartják Politikai sikerként értékelik a szocialisták, hogy Mesterházy Attila kezdeményezésére sikerült elfogadni azt a törvénymódosítást, mely alapján a jövőben büntethető lesz a holokauszttagadás. A fordulatot izraeli és magyar politikusok év eleji találkozója hozta. A Kneszet Keresztény Szövetségesek Választmánya delegációja januárban Magyarországon járt, és többek között találkozott Mesterházy Attilával, az MSZP miniszterelnök-jelöltjével. A találkozót követően a politikus bejelentette: "Morális kötelességemnek érzem, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló jogi eszközökkel is gátat vessünk a rasszizmus, az antiszemitizmus és a kirekesztés legkülönfélébb megnyilvánulásainak. Ezért a holokauszttagadást büntethetővé tévő törvényjavaslatunkat ismét benyújtjuk a parlamentnek." A vitában a fideszes Répássy Róbert úgy változtatta volna meg a törvényjavaslatot, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek emberiség elleni bűneinek nyilvános tagadását is büntesse a jogszabály, javaslata azonban nem kapta meg a kellő arányú támogatást. Az MSZP-ből egyedül Gyurcsány Ferenc szavazott igennel, amikor erről a módosító indítványról voksoltak. Ezt követően az Országgyűlés a szocialisták által kezdeményezett név szerinti zárószavazáson 197 igen, 1 nem szavazattal és 142 tartózkodás (ők voltak a Fidesz képviselői) mellett elfogadta a holokauszttagadás büntethetőségét."Nemcsak a holokauszttagadás, amely nem helyes, és amelyet büntetni rendeltettek, hanem a kommunizmus bűneit sem lehet tagadni, és amelyre volt gyakorlat az elmúlt időszakban. Ezek a történelmi bűnök nem mérlegelendőek úgy, hogy bizonyos csoportok ellen elkövetett emberiségellenes tett az súlyosabban büntetendő, mint más csoportok ellen elkövetettek" - fejtette ki Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke az ATV reggeli műsorában. Szerinte lehet, hogy - noha a holokauszttagadás elítélendő - az új törvény nem állja ki az alkotmányosság próbáját ebben a formában. A Hit Gyülekezete üdvözli a Magyar Országgyűlésben a mai napon elfogadott törvényt a holokauszttagadás büntethetővé tételéről. Meggyőződésük, hogy a jogszabály jó irányba tett lépés, és hozzá fog járulni a történelmi tények tiszteletéhez, valamint a gyűlölködés visszaszorításához. (Hetek-összeállítás)

11:56

Gyenge láncszemek uniója

Sztrájkok, munkanélküli-ség, deficit, tőzsdeblokád, politikai botrányok: szinte mindegyik európai országot súlyos gondok gyötrik. Egy éve még Izland, Magyarország és a balti államok számítottak az unió válságállamai-nak. Ma szinte minden ország valamilyen mentőövre szorulna. A német gazdaság szilárdságának egyik jelképét, a Lufthansa konszernt 80 éves fennállásának legsúlyosabb sztrájkja sújtja, ami napi 25 millió euró bevételkiesést jelent a cégnek. Bár a pilóták kedden újra felvették a munkát, a cég mégis utasok tízezreit veszítheti el a fapadosokkal szemben. A szakszervezet attól tart, hogy a költséghatékonyság érdekében a cég kiszervezi az új leányvállalatoknak a járatok jelentős részét, így a magas fizetésű német pilóták állás nélkül maradhatnak. Annak fejében, ha az anyacég 2012-ig biztosítja a munkahelyüket, a pilóták 12 hónapig lemondanak a kollektív szerződésben garantált 6,4 százalékos éves béremelésről. A német pilóták fizetése ugyanis nemzetközi összehasonlításban a legjobb. Egy idősebb kapitány a juttatásokkal akár évi 200 ezer eurót (54 millió forint) is hazavihet.A Lufthansa a világgazdasági válság, valamint a nemrég átvett leányvállalatok, az Austrian Airlines és a British Midland integrációja miatt fizetési problémákkal küzd, ráadásul a hatalmas konszern forgalmát egyre jobban veszélyeztetik a fapados légitársaságok. Az egymilliárd eurós költségcsökkentési tervet azonban keresztülhúzhatja a sztrájk, mivel az előzetes kalkulációk szerint a munkabeszüntetés egyetlen napja a kieső járatok miatt 25 millió euró veszteséget generált a Lufthansának. Sztrájkolnak a francia repülőtereken is. A 4400 francia légiirányító sztrájkja miatt a párizsi Orly forgalma 50 százalékkal, a Charles de Gaulle reptéré pedig 25 százalékkal csökkent. Az állami alkalmazottak a német, francia, holland, belga, luxemburgi, svájci légiforgalom-irányítás összeolvadása ellen tiltakoznak. A szakszervezetek úgy vélik, hogy az összefogás fenyegeti a munkahelyeiket. A sztrájk érinti a különböző repülőtereket és útellenőrzési helyeket is, és várhatóan egy hétig tart.Eközben a British Airways pilótái is sztrájkolni kezdtek, hogy tiltakozzanak a fizetéscsökkentések ellen. A Unite szakszervezet adatai szerint a munkabeszüntetés az alkalmazottak 80 százalékát érintette. Múlt csütörtök óta a Total olajipari csoport hat olajfinomítója is sztrájkba lépett. Ők dolgozzák fel a gázolaj 53 százalékát. A sztrájk negatív hatása már érződik a benzinku-taknál: Franciaországban 2000 benzinkútból 132 már üzemanyag nélkül van. A tiltakozás a Flandres olajfinomítóban kezdődött Dunkerque-ben, ahol 340 munkást és 400 alvállalkozót foglalkoztatnak, ám szeptember óta nem finomítanak több gázolajat, mert nem volt már kifizetődő.Amnesztia az olaszoknak"Olaszország jelenti a legnagyobb veszélyt az uniós fizetőeszközre" - jelentette ki Robert Mundell Nobel-díjas amerikai közgazdász. Mundell elsősorban a GDP 110 százalékát is meghaladó olasz államadósság nagyságrendjére utalt, ami kétségtelenül a második legnagyobb Európában. A hatalmas adósság a kilencvenes évek közepe óta komoly akadályt jelent. A romló versenyképesség miatt az ország gazdasági növekedése folyamatosan alatta maradt az eurózónáénak, sőt az elmúlt időszakban egyértelműen itt volt a legalacsonyabb.Érdekes jelenség viszont, hogy a reálgazdasági válságot megelőző pénzügyi válság szinte alig érintette az országot. Ennek oka többek között az olasz bankok nagyon konzervatív hitelezési politikája és relatíve alacsony nemzetközi kitettségük. Az olaszok egyébként Európa-szerte híresek megtakarítási hajlandóságukról és nagyon alacsony hitelfelvételi kedvükről. Itt a háztartások eladósodottsága 50 százalék alatt van (az eurozónában ez átlagosan kétszer ekkora), és sem a hitelkártyák, sem a jelzáloghitelek nem olyan elterjedtek, mint az angolszász országokban. Ráadásul, mint utólag kiderült, az ingatlanárak sem voltak jelentősen túlértékeltek. Berlusconi miniszterelnök azonnal próbált is mindebből politikai tőkét kovácsolni, és sokáig a kormányzati kommunikáció egyik fő üzenete volt az, hogy a válság elkerüli Olaszországot.A jelentős államadósság miatt azonban a válságkezelés nem lehetett olyan hatékony, mint más országokban. A fontosabb kormányzati programok finanszírozását akadályozza a magas adósságállomány, így Olaszország ebből a szempontból kicsit hasonló helyzetben van, mint Magyarország. Vélhetően erre reagálva döntött úgy a kormány, hogy a válságkezelésnek és a versenyképesség fokozásának egy aránylag "olcsó" változatát is megvalósítja, s 2009 őszén adóamnesztiát hirdetett. Olasz cégek és magánszemélyek ugyanis - jellemzően adóelkerülés céljából - egyes becslések szerint hozzávetőlegesen 300 milliárd euró vagyonértéket tartanak külföldön, ennek legnagyobb részét Svájcban. Berlusconi kormányának döntése értelmében mindössze 5 százalékos adó megfizetésével ezeket a külföldön tartott eszközöket legalizálni lehetett. A program felettébb sikeresnek bizonyult, az olasz jegybank tájékoztatása szerint a 2009. december 15-ei határidő lejártáig 98 milliárd euró érkezett vissza az országba. Összehasonlításképp: ez az összeg szinte egy egész évi magyar GDP-nek felel meg. A válság persze még mindig nem ért véget Olaszországban sem. Jelenleg éppen az olasz ipar ikonjának számító FIAT autógyár van gondban. A kormány által meghirdetett roncsautóprogram végének közeledtével ugyanis a megrendelések állománya drámaian lecsökkent. Erre reagálva a gyár vezetősége úgy döntött, március 7-ig Torinótól Szicíliáig az összes olaszországi kirendeltségét bezárja, s a dolgozókat kényszerszabadságra küldi. Az intézkedés 30 ezer embert érint.A görögöknek elegük van Maguk a görögök is elismerik, hogy a foci mellett az adóelkerülés a legelterjedtebb nemzeti sport Görögországban, ez az egyik fő oka annak, hogy az ország az államcsőd szélére került. A helyzet annyira súlyos, hogy sokan már a közös európai fizetőeszköz, az euró végét jósolják a görög válság miatt.A Der Spiegel úgy értesült, hogy az euróövezet tagállamai 25 milliárd eurós hitellel segíthetnek a súlyos gazdasági és pénzügyi gondokkal küzdő Görögországnak. A tekintélyes német magazin szerint az összeget az országok olyan arányban adják majd össze, amilyenben az Európai Központi Bank alaptőkéjéből részesednek. Németországra például ez alapján 20 százalék, vagyis körülbelül 5 milliárd euró jutna. Jorgosz Papandreu görög miniszterelnök viszont azt mondta, Görögországnak elsősorban nem pénzügyi, hanem politikai támogatásra van szüksége. Az euróövezet országainak vezetői legutóbbi csúcstalálkozójukon, február közepén megígérték, hogy nem hagyják cserben Görögországot, de konkrét lépésekről akkor nem volt szó. Papandreu szerint egyébként maga Brüsszel is felelős a kialakult helyzetért, mivel éveken keresztül nem ellenőrizték, hogy az Athén által az államháztartási deficitről benyújtott adatok megfelelnek-e a valóságnak. Görögország költségvetési hiánya a GDP 12,7 százalékára szökött fel, vagyis több mint négyszerese az eurózónában engedélyezettnek, és már államcsőddel fenyeget. Athén ígéretet tett, hogy ezt még ebben az évben 4 százalékkal csökkenti. Görögországnak ráadásul 110 százalékos, vagyis 300 milliárd euró a GDP-hez viszonyított államadóssága. Elemzők szerint eléggé valószínű, hogy végül valóban sok pénzébe fog kerülni az euróövezet tagországainak a görög válság, mivel éppen amiatt szűkös a mediterrán ország mozgástere, hogy tagja az eurózónának. Ha ugyanis még mindig saját nemzeti valutája lenne, több eszköz állna rendelkezésére a válság enyhítésére (például a nemzeti valuta leértékelése, kamatcsökkentés, az adósság felvásárlása a központi bank által), így viszont csak a kisegítés marad. A görög kormány helyzetét bizonyosan nem könnyíti meg, hogy alighogy bejelentette az államcsőd elkerülésére tett megszorító intézkedéseket, máris sztrájkolni és tüntetni kezdtek a közalkalmazottak, akiknek a bérét befagyasztották. Ők azt mondják, nem igazságos, hogy azokkal fizettetik meg a válság árát, akik a legkevésbé tehetnek róla. Az emberek többsége viszont egyelőre támogatja Papandreu baloldali kormányának erőfeszítéseit. Igaz, a közszféra igen jelentős Görögországban, és az elmúlt években a görög közalkalmazottaknak nem lehetett okuk panaszra. Míg az eurózóna többi országában 2006-tól 10 százalékkkal, addig Görögországban 30 százalékkal nőtt a közszférában dolgozók fizetése. A görög társadalom egyik legsúlyosabb problémája azonban a fiatalok körében terjedő Nyugat- és kapitalizmusellenesség. A fiatal generációk ráadásul nem sok jóban reménykedhetnek. Görögországban ugyanis 27 százalékos a munkanélküliség, elterjedt a korrupció, és a mostani válság miatt jó ideig aligha számíthatnak gazdasági csodára. Elemzők arra figyelmeztetnek: a görög válság egyrészt veszélybe sodorta magát az eurót is, másrészt pedig biztosan hatása lesz az euróövezethez még nem csatlakozott országokra is. Végül pedig, ha sikerül is úrrá lenni a mostani krízisen, az aspiráns országok, köztük Magyarország, bizonyosan csak késéssel és esetleg szigorúbb feltételekkel lesznek tagjai az euróövezetnek. Negyedszer tartanak előrehozott választást Előrehozott választásokat tartanak Hollandiában, Beatrix királynő június 9-re írta ki a voksolást. Jan Peter Balkenende kormánya az afganisztáni misszió körüli vitákba bukott bele. A felmérések szerint a választások nagy nyertese lehet az iszlámellenesnek tartott Szabadságpárt.A múlt hétvégén mintegy 16 órán át folyt a vita a holland parlamentben az ország afganisztáni szerepvállalásáról. A kereszténydemokraták és a Munkáspárt végül nem tudtak megegyezni a misszió meghosszabbításáról, ami miatt összeomlott a koalíció. A közel kétezer holland katona küldetése idén augusztusban jár le. A NATO azt kérte, hogy egy évvel hosszabbítsák meg a missziót."A kormány fenntartása önmagában nem cél. Hollandia jóléte a lényeg" - fogalmazott a hajnalig tartó vita után Jan Peter Balkenende kormányfő, aki azt is bejelentette, hogy benyújtja a miniszterek lemondását az uralkodónak. Beatrix királynő közölte, hogy június 9-én, egy évvel az eredetileg tervezett időpont előtt tartják a választásokat. Addig ügyvezető kormány lesz hivatalban Balkenende vezetésével. (Ez volt Balkenende negyedik kormánya az évtized eleje óta, de még egyik sem töltötte ki teljes mandátumát.)Elemzők szerint valószínű, hogy az előrehozott választások nagy nyertese a jobboldali Szabadságpárt lesz."Csodálatos nap ez, minden idők legrosszabb holland kormányának az volt a három év alatt a legjobb döntése, hogy lemondott" - mondta Geert Wilders, a párt elnöke, aki szerint most már a legfontosabb gondokra kell koncentrálni, vagyis a bűnözésre, a bevándorlásra, az iszlámra és a magas adókra. Ha Wilders kormányra kerül, végleg megpecsételőd-het a hollandok afganisztáni missziójának sorsa, hiszen a jobboldali politikus is hazahozná a katonákat az ázsiai országból. Wilders pártja egyébként nagy meglepetésre a tavalyi európai parlamenti választáson 17 százalékos eredményével a második helyen végzett.

11:32

Benny Hinn felesége válik

Az ismert televíziós evangélista, Benny Hinn közleményben tudatta, hogy helytállóak azok az amerikai sajtóban megjelent hírek, miszerint felesége válópert nyújtott be ellene egy kaliforniai bíróságon. Suzanne Hinn január végén költözött külön, és február elején kezdeményezte a válópert, "kibékíthetetlen ellentétekre" hivatkozva. A kereset nem utal arra, hogy erkölcsi kifogásokat fogalmazott volna meg férjével szemben. Benny és Suzanne Hinn több mint harminc éve házasodtak össze, és négy gyermekük van. Az evangélista közleményében hangsúlyozta, hogy előzmények nélkül, teljesen váratlanul érte a családot az asszony döntése. Az egyik legnagyobb amerikai keresztény magazin szerkesztője szerint azonban a pünkösdi-karizmatikus prédikátorok elmúlt évekbeli sorozatos házassági válságai miatt Benny Hinntől is magyarázatot várnak a hívők. "Mivel a szolgálata nagy nyilvánosság előtt zajlik, elkerülhetetlen, hogy elmagyarázza támogatóinak, mi is történt" - nyilatkozta Lee Grady, a Charisma szerkesztője. Bár az okokról egyik fél sem beszél, úgy tudni, a Hinn-házaspár a múltban több kritikus időszakot élt át. Benny Hinn világméretű evangelizációs körútjain évente több millió ember vett részt. Suzanne Hinn közben 2008 februárjában önálló szolgálatot indított, "Purifying Fire" (Megtisztító Tűz) néven. Számos konferencián vett részt előadóként, többek között Rick Joyner, Todd Bentley, Mahesh és Bonnie Chavda társaságában. Az AP hírügynökség értesülése szerint Suzanne Hinn válóperes képviseletét Sorell Trope sztárügyvéd látja el, aki a közelmúltban Tiger Woods golfbajnok és Nicole Kidman színésznő ügyében is eljárt. (Hetek/AP/LA Times) ITTASAN VEZETETT A PÜSPÖKNŐ Lemondott a német evangélikusok vezetője, bár az egyház tanácsa teljes bizalmáról biztosította a püspököt. Az 51 éves Margot Kássmann-nál egy közlekedési szabálysértés nyomán vérében 1,54 ezrelékes, teljes vezetésképtelenséget jelentő alkoholszintet állapítottak meg. Az ügyészség ittas vezetés miatt eljárást indított az egyházi vezető ellen. A német evangélikus egyház vezetője az első női püspök a több mint 25 milliós német evangélikus egyház élén. (MTI) VEZETŐ RABBIT VÁDOLNAK Izraelben homoszexuális botrányba keveredett az egyik legnép-szerűbb rabbi. A vallásos-cionista mozgalom egyik vezetőjét, Mordehai Elon rabbit egy jobboldali csoport azzal vádolta meg, hogy szexuális visszaéléseket követett el a befolyása alatt álló fiatalemberek és fiatalkorú fiúk sérelmére. A Takana nevű vallásos nacionalista szervezet közleménye szerint Elon ellen 2003-ban érkeztek először bejelentések, hogy szexuálisan zaklatott diákokat. Mordehai Elon cáfolta a vádakat. (Jerusalem Post/Ynet)

11:04

Megelőzhető a megrontás

Klaus Beier, a Berlini Charité megelőzési szakértőjének kidolgozott terve van az egyházi pedofília kezelésére, csak épp a Vatikán nem akar róla tudni. A Spiegel Online interjúja.Ön a Berlini Charité szervezetnél egy prevenciós programot vezet, amelyben lehetséges és valódi erőszaktevők önként vesznek részt a terápián. Hogyan akadályozza meg, hogy a pedofilok a gyermekekkel erőszakoskodjanak?- Először is felállítunk egy részletes diagnózist. Ennek előfeltétele egy együttműködésre kész fél, aki a valóságnak megfelelően elmondja, hogy szexuálisan miről fantáziál. Csak így tudjuk kitalálni, hogy mik alapján választanak - melyik nemet helyezik előtérbe, milyen tetteket és milyen testfelépítést. És aztán? - Az adatok alapján felállítjuk a veszélyanalízist arról, hogy milyen szituációk vezethetnek a mindennapokban szexuális visszaélésekhez, és hogyan sikerülhet a páciensnek az ilyen helyzeteket a legjobban kikerülni. Nagyon gyakran az érintettek - a saját kívánságaikon keresztül - eltorzított formában veszik tudomásul a valóságot. Így például egy homopedofil általános iskolai tanár, csak azért, mert egy diák gyakrabban felkeresi, azt feltételezi, hogy a fiú automatikusan szexuálisan is érdeklődik iránta. De egy ilyen pedagógusnak remélhetőleg azt tanácsolnák, hogy váltson munkát, vagy nem?- Mindenképp. Aki egy ilyen veszélyszituációt nem ismer fel, és nem reagál rá megfelelően, annak más környezetben kell dolgoznia. Aki felelősen viszonyul saját vonzalmához, mindig a megfelelő következtetéseket fogja levonni, mert saját maga is törődik azzal, hogy a gyerekek ne szenvedjenek károkat. Tehát meg van róla győződve, hogy a pedofilok képesek kontrollálni saját szexuális benyomásaikat?- Igen. De ez csak akkor lehetséges, ha az érintettek maguk is akarják. Mint minden más krónikus betegnek, nekik is meg kell tanulniuk, hogy tudatosan kezeljék a betegségüket. Aki erre nem képes, és a gyerekek áldozatául esnek ennek, azzal szemben csak büntetőjogi eszközökkel lehet fellépni. A páciensei között a katolikus egyház tagjai is megtalálhatók. Lehetséges egyáltalán a papok közötti prevenció?- Igen. Meg vagyok róla győződve, hogy a pedofil egyháztagokat el lehet érni, mielőtt bűncselekményt követnének el. De ez csak akkor működik, ha az egyház ezt a folyamatot támogatja, annak elismerésével, hogy a pedofil vonzódás még nem bűn önmagában, része az isteni teremtménynek, és az érintetteknek segítségre van szükségük. Senki sem akar ilyen lenni, ez egyszer csak létrejön - úgy, mint minden más szexuális preferencia fiatalkorban -, és aztán az illető életének végéig fennmarad. A vonzódást önmagában nem tehetjük egyenlővé a megrontással. De mindenképpen gondoskodnunk kell arról, hogy a fantáziákból ne legyenek tettek. Több pedofil található az egyházban, mint a társadalom többi részében?- Azt feltételezik, hogy a férfi lakosság 1 százaléka érintett, ez Németországban körülbelül 250 ezer embert jelent. Azt, hogy milyen magas a katolikus egyházban az arány, nem lehet pontosan tudni. Néhány amerikai kutató abból indul ki, hogy a pszichózissal rendelkező embereket gyakrabban vonzza a papság intézménye és a vallási rituálék. Az egyházi oktatási intézmények gyűjtőhelyei a pszichikailag beteg embereknek?- Biztosan nem. De azt nagyon valószínűnek tartom, hogy egy konfliktusos szexualitással terhelt ember a templomban otthonra talál, mert ott védve van a kérdésektől - miért nincs barátnőd vagy feleséged, családod? Erre a cölibátus nagyon alkalmas. Ehhez jön még, hogy egy pap társadalmilag elismert szerepet tölt be - legalábbis az általam ismertek számára ez volt az egyik oka annak, hogy papok lettek. A szükségükből erényt kovácsoltakâŚâŚés a katolikus egyházban szokásos eltussolások miatt nem kellett büntető eljárástól tartaniuk szexuális visszaéléseik miatt.- Ön egy megtervezett eljárásmódot feltételez a vonzódás esetében. De a gond éppen a probléma tudatos elemzésének hiányában van. Mi történne, ha az egyház végre nyíltabban és egyértelműbben foglalkozna a témával?- Ez segítene nekünk, hogy a potenciális pedofilokat jóval hamarabb felfedezzük, és időben megtanítsuk nekik, hogy az ember hogyan kontrollálhatja saját magatartását - még mielőtt bárki áldozatul esne. A mostani pácienseink negyven körüliek, ha sikerülne a fiatalabb embereket elérni, akiknek már kialakult a vonzódási körük, az nagy lépés lenne előre. De ehhez az egyháznak támogatnia kellene a szakszerű diagnosztikát és terápiát. Úgy véli, hogy ezeket alkalmaznák az érintettek?- Erről meg vagyok győződve, mert a papoknál a társadalom iránt érzett felelősségtudat még erősebb, mint általában. Az egyre növekvő elhajlásuk tudomásul vételének hiánya az, ami veszélyessé teszi őket. Alábecsülik fantáziájuk erejét. Olyanok, mint a vakok, akik azt hiszik, hogy látnak - előbb vagy utóbb elesnek. Az amerikai kutatók, mint például David Finkelhorn, abból indulnak ki, hogy egy szigorúan hierarchián alapuló rendszer nagyban megnöveli a visszaélések valószínűségét. - Egy világos szabályokkal rendelkező zárt rendszer ahhoz vezet, hogy a potenciális elkövetők hamis biztonságba ringatják magukat. Azt hiszik, hogy ha valaki követi a szabályokat, akkor mindent az uralma alatt tud tartani. Egyidejűleg azonban van egy titkos világuk - ezek a fantáziáik. Sok egyházi személy fiatal korában bekerül az oktatási rendszerbe, és szakértők szerint ezzel pszichoszexuális szempontból megrekednek egy tinédzser szintjén. Ez megkönnyíti az áldozatokhoz való hozzáférést?- Sok pedofil hajlamú férfi felenged a gyerekek világában, és olyan atmoszférát áraszt, amely azt üzeni, hogy közel vagyok hozzátok. Mint minden ember, egy pedofil is olyan kötődést akar kialakítani, amely a szexuális preferenciáinak felel meg. Ön levélben fordult XVI. Benedek pápához, amelyben segítséget kínál az egyháznak a gyermekek megrontása elleni harcban. Örült a Vatikán az ajánlatának?- Nos, megköszönték, tudomásul vették az ajánlatomat, és közölték velem, hogy a kúriához továbbítják az iratokat. De ez már több mint egy éve volt. Tudom, hogy ezek a dolgok csak nagyon lassan fejlődnek, különösen egyházi körökben. De sajnálom, mert tudom, hogy hogyan lehetne a további áldozatokat megóvni.

10:55

Vége a gázálomnak?

"Csalódást keltő eredményeket hoztak az első fúrások a makói medencében" - jelentették be az ExxonMobil és a Mol vezetői. Bár a gázkitermelés jogával rendelkező Falcon nem adta fel a "csatát", de a helyzet ma bizonytalanabb, mint bármikor. A napokban mind az amerikai ExxonMobil, mind a Mol bejelentette, hogy nem folytatják a gázkutatást a makói ároknál. A két fúrásból, 4200 és 4300 méteres mélységből ugyanis óriási mennyiségű víz tört fel, miközben a kinyerhető földgáz a várakozások alatt maradt. A Mol közleményben adta közre, hogy a medence középső részén található ugyan szénhidrogén, de a gáz gazdaságos kitermelésének valószínűsége alacsonynak mondható. Ezért döntött úgy a társaság, hogy nem folytatják a makói projektet. A Mol kutatási partnere, az ExxonMobil magyarországi leányvállalata is hasonlóképpen döntött. Nemcsak felfüggesztették a gázkutatást a makói medencében, hanem fel is mondták a kanadai Falconnal kötött termelési és fejlesztési szerződést.Egyedül maradt tehát a Falcon. Szabó György, a cég igazgatóságának elnöke kitartó, úgy véli, az eddigi csekély számú fúrásból nem lehet végleges következtetést levonni. Mivel a makói gáz úgynevezett nem hagyományos kitermelésű gázmezőnek számít, a kinyerése is speciális technikai követelményeket igényel. A gáz nem koncentráltan, egy helyen van jelen, hanem elszórtan a kőzetekben. Ráadásul rendkívüli, 4-6 ezer méteres mélységben, óriási nyomás mellett kell dolgozni közel 200 Celsius-fokon. Szabó György hangsúlyozta, hogy Észak-Amerikában sikerrel működik ez a technológia, így bíznak abban, hogy megtalálják a makói mezőre alkalmazható eljárást. Ezért a kitermelés jogával is bíró Falcon folytatja a fúrásokat, sőt már tárgyalásokat kezdett új stratégiai partnerekkel a folytatás érdekében. Az, hogy eddig mennyi pénzt költött a három cég a fúrásra, titok, de hozzávetőlegesen sejteni lehet. Amíg egy hagyományos adottságú területen 3-4 millió dollárba kerül egy fúrás, addig a komplikáltabbnak számító makói térségben 10-12 millió dollárt is elérhet. Becslések szerint a TXM (a Falcon magyarországi leányvállalata) eddig 150 millió dollárt, a Mol és az ExxonMobil együttesen hozzávetőlegesen ennek a felét költötték el. Bár a kutatások, a fúrások óriási pénzbe kerülnek - amennyiben technikailag kivitelezhetőek -, óriási profitot hozhat a gáz. Évekkel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy az EU legnagyobb gázmezőjének számító makói medence 600 milliárd köbméternyi gázt rejt, ám nem sokkal később már 1500 milliárdnál is többről szólt a fáma. Ha mindez a felszínre kerülne és hasznosítható lenne, akár hosszú időre függetleníthetnénk magunkat az orosz gáztól. Sőt, a hazai fogyasztás biztosítása mellett még exportra is futná. A gáz akár száz évre is elegendő lenne az ország számára, hiszen az éves fogyasztásunk 14 milliárd köbméter körülire tehető. Bár a speciális kitermelési körülmények között nem feltétlenül lenne nagyságrenddel olcsóbb számunkra a hazai gáz, a jelentős állami bevétel azonban mindenképpen az ország hasznára válhatna. Magából a kitermelésből ugyan nem részesedik az állam, a kitermelt gáz után viszont igen, 12 százalékát ugyanis bányajáradék címén be kell fizetnie a kitermelést végző cégnek az államkasszába. Ez mintegy 5000 milliárd forintos bevételt jelentene. Az, hogy a két óriás, az Exxon és a Mol kiugrása végleg véget vet-e a "gázálomnak", ma még kérdés. Amíg a Falcon kitart, addig van némi remény. Annál is inkább, mert ha vállalja a kutatások, a fúrások horribilis költségeit, akkor valószínűsíthetően lát esélyt a sikerre. "Magyar Dallas" Energiahordozó-nagyhatalom aligha leszünk, de jó tudni, hogy a makói medencén kívül számos helyen folynak ígéretes kutatások az országban. A Mol kutatásokat végez a szintén nem hagyományos típusú gázmezőkön a Derecske-, a Dráva- és a Zala-medencében is, ahol - ahogy a makói történet lezárásakor bejelentették - hasznosítják a dél-alföldi tapasztalataikat. De a Nyírségben is kincset rejt a föld mélye. A Falcon szerencséjének tudható be, hogy jelentős mennyiségű olajat találtak a magyarcsanádi régióban. A brit JTX két helyszínen is szerencsével járt. Görbeházán ezer méter mélységben találtak figyelemre méltó mennyiségű földgázt, Hajdúnánáson pedig olajmezőt és 400 millió köbméternyi gázmezőt fedeztek fel.

10:51

A média First Ladyje

Katharine Graham Pulitzer-díjas amerikai újságíró férjének tragikus halálát követően került a Washington Post élére. Graham hosszú és olykor kínkeserves tanulási folyamat eredményeként jutott el odáig, hogy félelmét és bizonytalanságát leküzdve otthonosan és határozottan tudjon mozogni a férfiak dominálta médiavilágban. Erőfeszítéseit siker koronázta: vezetése alatt az újság médiahatalommá vált, ő maga pedig az amerikai közélet egyik legismertebb személyeként elnököknek, államfőknek, valamint a gazdasági és üzleti élet vezetőinek társaságát élvezhette. Eközben pedig a Washington Post olyan nagy horderejű ügyekben lépett fel aktív szereplőként, amelyek megváltoztatták az amerikai történelmet. Ilyen volt például 1971-ben az úgynevezett Pentagon-akták leközlése, valamint a Richard Nixon elnök lemondásához vezető Watergate-botrány nyilvános felgöngyölítése. Katharine Meyer 1917. június 16-án született New York városában. Édesapja, Eugene Meyer bankár volt, édesanyja, Agnes Ernst pedig egy újság tudósítójaként is dolgozott abban az időben, amikor az újságírás nem számított gyakori foglalkozásnak a nők körében. Emellett nagylelkűen szeretett jótékonysági célokból adományozni, és a Republikánus Párt lelkes aktivistájaként is tevékenykedett. Agnes olyan neves emberek barátságát élvezhette, mint Marie Curie, Albert Einstein vagy Eleonor Roosevelt. A házaspárnak öt gyermeke született, akik közül Katharine a negyedik volt. Kiváltságos gyerekkorban volt része: a szülei ugyanis több házat is birtokoltak az országban, de a legtöbb időt a New York államban található Mount Kiscó-i kastélyukban töltötték, valamint Washington DC-ben egy kisebb házban. Szüleit azonban nem sokat látta ebben az időszakban, mivel állandóan utaztak, és társasági életet folytattak, úgyhogy nagyrészt dadák, nevelőnők és tanárok nevelték fel. 1933-ban, amikor a kislány még a virginiai Madeira iskolába járt, édesapja egy csődárverésen megvásárolta a Washington Post újságot 875 ezer dollárért. Eugene ekkor már nyugdíjba vonult, de egyre jobban nyugtalanították a nemzet ügyei, ezért döntött úgy, hogy ily módon próbál véleményének hangot adni. Katharine-t már fiatalon érdekelte az újságírás: a madeirai iskolai évek alatt a helyi diákújságnál dolgozott. 1935-ben a Vassar Főiskolára kezdett járni, majd egy év múlva átiratkozott a Chicago Egyetemre, amelyet sokkal izgalmasabbnak talált. Édesapja ezekben az években is mindig elküldte neki a Washington Post számait, nyaranként pedig az újságnál tevékenykedett a fiatal lány. Miután lediplomázott, Kaliforniába költözött, ahol a San Francisco News nevű újság tudósítója lett, majd egy évvel később visszatért Washingtonba, és csatlakozott a Post szerkesztőségéhez, ahol a terjesztési részlegen is dolgozott. 1940. június 5-én feleségül ment Philip L. Grahamhez, aki a Harvard Egyetem jogi karán végzett, és az egyik legfelsőbb bíró mellett dolgozott. A férfi a második világháború alatt belépett a hadseregbe, ezért felesége többször is félbeszakította újságírói pályafutását. Miután Philip 1945-ben leszerelt, Katharine édesapja, Eugene Meyer meggyőzte, hogy társtulajdonosként csatlakozzon a Washington Posthoz. A köztük lévő jó kapcsolatot tükrözte az is, hogy 1948-ban egy dollárért átadta vejének az üzletet. Philip "cserébe" igyekezett felvirágoztatni a vállalkozást például azzal, hogy 1954-ben megszerezte a Post nagy riválisát, a Washington Times Heraldot, hét évvel később pedig megvásárolta a Newsweek magazint, a becslések szerint 8 és 15 millió dollár közötti összegért. Emellett a cég rádiós és televíziós részlegét is bővítette. Philip mentális problémákkal küzdött, ennek ellenére 1962-ben még sikerült egy nemzetközi hírszolgálatot felállítania. Állapota azonban egyre súlyosbodott. Miután több éven át mániás depresszióban szenvedett, egyik alkalommal idegösszeomlást kapott. Ebben az időben fedezte fel Katharine, hogy férje megcsalta, méghozzá a Newsweek egyik ausztrál szabadúszó újságírójával. Phil ekkor válni akart, és már javaslatot is tett, hogyan osszák fel a vagyonukat. Egy konferencián azonban megint idegösszeroppanást kapott. Pszichiátrián kezelték, de a depressziós rohamok nem múltak el. Egyik hétvégén aztán kiengedték, és ekkor történt, hogy otthonában öngyilkosságot követett el.A tragikus haláleset után Katharine-nek kellett átvennie a "birodalom" irányítását, hogy a "családi vállalkozás" megmaradjon. A média mindig is érdekelte, de Philip mellett idejét leginkább négy gyermekük nevelésének szentelte. A cég irányítása nagy kihívást jelentett számára, már csak azért is, mert akkoriban nők nem töltöttek be vezető pozíciót a média világában, így semmilyen példa nem állt előtte. Szembesülnie kellett azzal, hogy sok férfi munkatársa és alkalmazottja nem vette komolyan az elején. Ráadásul le kellett küzdeni saját félelmeit és bizonytalanságait is, amelyek meglepő módon már kiskorától kísérték őt: mindig is bizonytalan volt tudását, külsejét és viselkedését illetően. Önéletrajzában például azt írta, hogy az alkalmatlanság érzése szinte teljesen lebénította. Amikor feleségül ment Philiphez, akkor is kételyek gyötörték: hihetetlennek tűnt számára, hogy egy ennyire kiváló és vonzó férfi valóban őt akarja. Katharine azonban férje öngyilkossága után mindent beleadott, hogy félelmén úrrá legyen, hogy kilépjen Phil árnyéka alól, és megbirkózzon az előtte álló feladatokkal: alaposan áttanulmányozta a működési elveket, sokat kérdezett, és régi barátokkal konzultált. Eközben kulcsfontosságú döntéseket is hozott, például hogy olyan képzett újságírókat és szerkesztőket vegyenek fel, akik emelik az újság nívóját, szerkesztőinek pedig maximális bizalmat szavazott. Lassan, de biztosan uralni kezdte a helyzetet, és az eredmények is jelentkeztek. Az 1970-es években a Post már nemcsak beszámolt az eseményekről, hanem maga is hírforrásként szolgált. Graham mindeközben arra tette a hangsúlyt, hogy pontos és megbízható tájékoztatást folytassanak. Ez irányú elkötelezettsége 1971 júniusában meg is próbáltatott. A Post ugyanis, a New York Timesszal együtt, harcot vívott azért a jogáért, hogy leközöljön a vietnami háborúban való amerikai részvételről szóló titkos dokumentumokat. Mivel egy bíróság leállította az úgynevezett Pentagon-akták nyilvánosságra hozatalát, az ügyet a Legfelsőbb Bíróság elé vitték, amely végül úgy döntött, hogy az újságnak joga van lehozni az iratokat. 1972-ben pedig az újság egyik oknyomozó párosa, Carl Bernstein és Bob Woodward kezdett vizsgálódni egy ügyben. A Watergate-ház egyik, irodának használt lakásába ugyanis betörtek, aminek kárvallottja az amerikai Demokrata Párt akkori elnöke volt. Nyomozásuk nagyszabású illegális tevékenységeket göngyölített fel, amelyekbe a Nixon-kormányzat több mint 40 tagja belekeveredett. Mint utóbb kiderült, a betörés során lehallgatókészülékeket akartak elhelyezni a rivális párt irodájában. A botrány végül az elnök lemondásához vezetett 1974 augusztusában. Utólag talán nehéz elképzelni, mekkora kockázatot vállalt fel a Post, és menynyire egyedül maradt a botrány kirobbanásának első napjaiban. Katharine-t komolyan megfenyegették ebben az időszakban, hogy az ezzel kapcsolatos cikkeket ne közöljék le. Nixon igazságügyi minisztere nem éppen nyomdaképes szavakkal közölte Bernsteinnel, hogy a laptulajdonos nem ússza meg, a kormány pedig kilátásba helyezte, hogy nem adja meg a sugárzási engedélyeket a Post televízióinak. Katharinnek négy munkatársával együtt bíróság elé is kellett állnia az egyik forrásuk miatt. Emellett óriási pénzügyi kockázatot is jelentett a lapnak az ügy, hiszen ez idő alatt részvényeik értéke a felére csökkent. Ráadásul az olvasói levelek sem voltak támogatóak: sokan hátsó szándékkal, rossz újságírással és a hazafiság hiányával vádolták az újságot. Graham ennek ellenére - férjével ellentétben, aki annak idején egy a CIA által támogatott, ám meghiúsult kubai invázió esetében nem akart nekimenni jó barátjának, Kennedy elnöknek, és a CIA-nál dolgozó ismerőseinek - nem adta be a derekát, és rábólintott, hogy munkatársai a nyomozást végigcsinálják s az eredményeket nyilvánosságra hozzák. Önéletrajzában részletesen beszámol arról, hogy mennyire feszült és idegtépő időszak volt ez a számukra, és hogy a több hónapig tartó ostromállapotot nem bírta volna évekig. Ugyanakkor végig azt érezte, hogy tovább kell kutatniuk a pontos és megbízható bizonyítékok után. 1979-ben átadta az újság vezetését fiának, Donaldnak, de továbbra is aktívan tevékenykedett a vállalkozásban. 1997-ben megjelentette önéletrajzi visszaemlékezését, amelyben rendkívül őszintén ír férje mentális problémáiról és saját életéről is, valamint betekintést nyújt abba, hogyan változott a nők szerepe az ő idejében. Annak ellenére, hogy Graham nem volt feminista, fellépésével és munkájával hozzájárult a nők helyzetének megváltozásához is. A Washingtonban és más helyeken tartott vacsorákon például az volt a szokás hosszú éveken át, hogy az étkezés után a nőknek vissza kellett vonulniuk, hogy a férfiak a fontos ügyeket megvitassák. Az egyik ilyen alkalommal Katharine "fellázadt", és közölte vendéglátójával, hogy inkább hazamegy, mint hogy a hölgytársasághoz csatlakozzon. Ekkor szűnt meg ez a tradíció a társasági életben. A könyvért egyébként Graham 1998-ban megkapta a Pulitzer-díjat. 2001. július 17-én hunyt el Idahóban, ahol pár nappal korábban elesett, és fejsérüléseket szenvedett. Graham elnökként és tulajdonosként húsz éven át az ötödik legnagyobb médiabirodalmat irányította az Egyesült Államokban, amely 1975 és 1985 között évente több mint 20 százalékos profitot termelt. Vezetése alatt a Washington Post - amelyből férje addig csak egy középszerű újságot tudott kihozni - tovább növelte a befolyását, és az ország két legjobb napilapjának egyike lett. A prominens újság mellett a birodalmához tartozik többek között a Newsweek magazin, négy televíziós csatorna, kábeltelevíziós rendszerek, egy online információs szolgáltatás, és tulajdonosi részesedések például a Los Angeles Timesban, valamint az International Herlad Tribune újságokban. A félénk négygyermekes családanya a közélet meghatározó személyiségévé vált: államfők, politikusok, a művészvilág és az újságírók krémje vett részt a georgetowni otthonában, valamint a Virginia északi részén fekvő farmján tartott összejövetelein. Katharine egyik kiváló képességének azt tartják, hogy barátságban tudott lenni olyanokkal is, akik különbözőképpen vélekedtek, és olyan egyéni stílusa volt, amely ritkaságnak számított politikai körökben. Azt vallotta ugyanis, hogy azoknak az embereknek is képesnek kell lenniük egymással kommunikálni, akik ellentétes politikai nézeteket vallanak, a média szereplői számára pedig elengedhetetlen, hogy mindkét oldalt meghallgassák.

10:11

Kor-határtalanul

Endrei Judit személyét sokan a mai napig a televíziózással kötik össze, holott az elmúlt években számos fontos kezdeményezés elindítója volt. Ilyen például a Kor-határtalanul program, amely azt hangsúlyozza, hogy középkorúan is lehet kiegyensúlyozottan, boldogan és egészségesen élni. Milyen ma a középkorúak helyzete Magyarországon?- A középkorúak többsége krízisként éli meg ezt az időszakot. Sokan nem gondolkodnak előre, alig várják, hogy nyugdíjba menjenek, azt gondolván, hogy akkor jön az édes semmittevés időszaka. Ha ezt várják, jön is, a leépüléssel együtt. Addig vagyunk szellemileg frissek és aktívak, amíg tevékenyek vagyunk. Másfelől viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom nem tud mit kezdeni a középkorúakkal. Szinte lemondott róluk, ezzel együtt pedig mindarról a tudásról, tapasztalatról, bölcsességről is, amit eddigi életük során megszereztek. Mikor szponzorokat kerestem a programunkhoz, egy kávéval foglalkozó cég nem akart velünk partneri kapcsolatra lépni, mondván, hogy az ő célközönségük negvenkilenc évesnél megszűnik. Egy jól ismert mobiltelefonos cég harmincévesnél húzta meg a határt.Tekintve, hogy a társadalmat nem tudjuk megváltoztatni, tehetünk-e valamit a helyzet javításáért? - Siránkozni nem érdemes. Mi csak magunkat és a szűkebb környezetünket tudjuk megváltoztatni. Tehetünk azért, hogy ne épüljünk le se szellemileg, se fizikailag. Az hogy szellemileg frissek maradjunk, nem pénzkérdés. Még ha nincs is pénzünk színházra, utazásra, egy könyv, egy keresztrejtvény mindig kéznél lehet. Az internet korában millió dologgal tudjuk magunkat szellemileg frissen tartani. Az, hogy fizikailag milyen állapotban vagyunk, megint csak azon múlik, hogy felveszünk-e egy sportcipőt, és elkezdünk-e gyalogolni. Nem csak a drága fittnesztermekben vagy golfklubokban lehet sportolni. Ez nagyon jó ötletnek tűnik, de ez az életszemlélet még nem eléggé elterjedt, legalábbis az általam ismert középkorúak között. Sokan úgy tekintenek az elkövetkező tíz-húsz évre, amit valahogy túl kell élni. "Majd csak lesz valahogy" - mondják.- Statisztikák szerint a magyar középkorúak, leginkább a nők, napi öt-hat órát néznek tévét. Ez teljesen leépíti az emberek kapcsolatait, és ha valaki hatvan évesen észreveszi magán a szenilitás jeleit, az valószínűleg annak tulajdonítható, hogy hosszú évekig nézte a lélekromboló, leépítő sorozatokat. Közben pedig azt is tudjuk, hogy a családok milyen keveset beszélgetnek egymással. Az is elszomorító, hogy az ötven év feletti magyaroknak csupán négy százaléka tanul. Nyugaton ez az arány sokkal magasabb. Nem a formális tanulást értem ezen, hanem az érdeklődésünknek megfelelő továbbképzést, hogy haladjunk a korral. Fontos, hogy ami a fiatalabb éveinkben kimaradt, azt most bepótoljuk például a nyelvtanulás vagy a számítógépes ismeretek területén. Vajon a negatív hozzáállás is hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom nem becsüli eléggé ezt a korosztályt?- A társadalom akkor fog ránk tisztelettel tekinteni, ha ezt mi vívjuk ki magunknak. A tisztelet nem jár automatikusan a korral. Nem papókákra és mamókákra van szükség, hanem aktív, szellemileg friss középkorúakra és idősebbekre, akikre felnézhet a következő generáció.Tevékenységük során gyakran járják az országot. Találkoznak olyan jó példákkal, akiknek sikerült áttörni a társadalmi gátat?- Rengeteg a jó példa. Egyik alkalommal találkoztunk egy hölggyel, aki ötvenéves volt, amikor meghalt a férje. Döntenie kellett, hogy éli az özvegyasszonyok szomorú életét, szűkös anyagiakkal, vagy pedig megvalósítja régi álmát. Mindig is szeretett utazni, így kitanulta az idegenvezető szakmát. Amikor nyolcvanéves korában találkoztunk vele, lelkesen mesélte, hogy hetvenöt éves koráig bejárta az egész világot, az utasok pedig rajongtak érte. Egy másik hölgy arról számolt be, hogy tíz évvel ezelőtt a férjét kirakták a munkahelyéről, így neki kellett felépítenie egy vállalkozást a nulláról. Jelenleg a férjének is munkát ad. Egy Győr közeli faluban idős, hatvan-hetven év körüli hölgyek egy csoportja összefogott, és ha látják, hogy szemetes a falu, kitakarítják. És még sorolhatnámâŚNekik miért sikerült?- Nyitottak, rugalmasak voltak, és eldöntötték, hogy mit akarnak. Ha valaki felkészült a változásra, kifejezetten jó lehetőségnek is tekintheti ezt a kort. A lényeg az, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz. Ez nem egy mesterkélt mosolygást jelent, hanem hogy minden helyzetben a megoldást keressük. Aki nyitott rá, az tőlünk is sok támogatást kaphat. A Kor-határtalanul program célja, hogy aktivizáljuk az embereket. Szemléletváltást és új gondolkodást igyekszünk átadni ennek a korosztálynak. Képes az ember ötven felett is megújulni?- Miért ne? Az ötvenedik születésnapomon az egyik barátnőm ezt mondta: "Most jön életed legjobb időszaka, amikor igazán ki tudsz teljesedni." Sose zavart a korom, bár időnként megfordul a fejemben, hogy kevesebb van már hátra. Ezt a kevesebbet kell értelmesebben kihasználni. Most attól érzem magam jól, hogy tudom értékelni az életet. A húszas éveimben csak úgy történtek velem a dolgok, most tudatosan élek. Húszévesen nem érdekelt az egészségem, ma már rájöttem, hogy ez mekkora érték. Most még lehet valamit tenni azért, hogy húsz év múlva ne legyünk kiszolgáltatott, ágyhoz kötött emberek.A Megyeri hidat egy hetvennégy éves építész tervezte, s a kozmetikumairól híres Ilcsi néni is csak nyugdíjba menetel után - közel hatvanévesen - kezdte el építeni a birodalmát. Erre valószínűleg nem került volna sor, ha nyugdíjba menetel után ők is inkább a tévénézést választják. Csak rajtunk múlik, hogyan döntünk. 95 évesen is tervez Erzsike néni fürge lábakon érkezik a Duna-parti kávézóba, ahová a randevút megbeszéltük. Mire utolérjük, már az étterem másik végében jár. Rendkívül kíváncsiak voltunk, vajon ki lehet ez a 95 éves hölgy, aki most szerzett oklevelet egy számítástechnikai tanfolyamon. "Szórakozásból vettem részt a számítástechnikai tanfolyamon. Megtanultam, hogyan lehet eligazodni az internet világában, s hogyan tudok elektronikus levelezést folytatni másokkal" - meséli Erzsike néni, aki tavaly iratkozott be a kurzusra, akkor még csak 94 évesen. Kíváncsisága azonban nagyobb volt a tananyagnál, s külön órákkal igyekezett elérni, hogy minél képzettebb legyen a modern kommunikáció terén. Kósa Sándorné Erzsike nyugdíjas nevelőnő az első világháború alatt született, erről az időszakról azonban nem sok emléke maradt. Amire leginkább emlékszik, az a boldog fiatalság kora. "Apám iskolaigazgató, anyám tanár volt, és olyan harmóniában éltek, hogy a boldog család emléke egész életemet bearanyozta. Sokat utaztunk, és az élmények nagy örömet szereztek nekem" - gondol vissza a családjára. A hölgy mindig is szerette a mozgást, s ezt édesanyja is észrevette. "Tízéves koromban az anyám úgy döntött, hogy beajánlja Âťcsinos, jó mozgású kislányátÂŤ - vagyis engem - Brada Rezsőhöz, a kor híres koreográfusához. Balettot kellett volna tanulnom, de én még a balettcipőmet is utáltam. Egy hónap próbaidő után a neves táncművész ezekkel a szavakkal ment anyámhoz: ÂťAsszonyom, én már harminckét éve vagyok a szakmában, de még soha nem találkoztam ilyen tehetségtelen tanítvánnyalÂŤ" - meséli nevetve. Ez azonban nem szegte kedvét, s az intenzív mozgásigényére a választ a sport legkülönbözőbb fajtái jelentették: teniszezett, úszott, evezett, síelt sőt ródlizott is - teljes erőbedobással.A második világháborúban csillagos házban laktak. "Nagyon sajnáltam azokat, akik szörnyű dolgokat éltek át származásuk, etnikai hovatartozásuk miatt" - gondol vissza. Amikor pedig látta, hogy egyesek kijárását szigorúan korlátozzák, becsöngetett hozzájuk, és felajánlotta segítségét a kijárási tilalom idejére. A hölgy a második világháború után ment férjhez. Jól menő textilszövő kisüzeme több jövedelmet hozott számára, mint jogtanácsosként dolgozó férjének keresete, férje kívánságára azonban hamarosan feladta vállalkozását, hogy két gyermeküket teljes odaadással, minőségi módon tudja felnevelni. Az utazás örömeit egész életében igyekezett kiaknázni. Férje sajnos fiatalon - ötvenhat évesen - meghalt, ezután a barátnőivel utazott. "Mindig nagyon megválogattam az útitársaimat. Olyan emberrel nem szeretnék menni, akinek csak az a célja, hogy tunkolja magát a tengerben vagy a napon süttesse a hasát" - mondja.Az évtizedek során bejárta Európát, többször volt Afrikában, egyszer Jordániában, de az egyik legemlékezetesebbnek mégis a japán út bizonyult. "A nyolcvanas években, amikor ott jártam, még nem volt Budapest-Tokió járat. Vonaton, repülőn, hajón, buszon, hikarin (japán gyorsvasúton) csak oda öt napig tartott az utazás. Tokió, a főváros nem tett rám nagy benyomást, azonban a japán életmód, az emberek szorgalma elgondolkodtatott. Japánban például megvetik azt az embert, aki váltogatja az állását. Ott az a normális, hogy ha valaki elhelyezkedik egy vállalatnál mondjuk húszéves korában, akkor tűzön-vízen át kitart, és onnan megy nyugdíjba" - meséli. Jordániában Petra volt számára a legemlékezetesebb, de járt a Nébó hegyén is, ahonnan Mózes megpillanthatta az ígéret földjét. "A Nébó hegyén emléktábla hirdeti, hogy az előző pápa is ott járt. Biztosan kíváncsi volt, mit látott Mózes" - teszi hozzá. Erzsike néni utálja az öregedést, és most is tervez. Tavalyi, tunéziai útja után jövőre Olaszországot célozta meg, hiszen már ötven éve is elmúlt, hogy ezeken a déli tájakon járt. Most Velencébe, Firenzébe és Rómába szeretne ellátogatni. A mozgást, a sportot ma sem hagyta abba. Hetente úszik egy órát valamelyik uszodában, nyaranta pedig huszonöt éves Fiatjával megcélozza a Velencei tavat, s ha az időjárás is engedi, akár naponta is élvezi a tó vizét. Az öregedés jelei riportalanyunk látásán sem mutatkoznak. Csupán egyszer, hetvenéves korában volt problémája a bal szemével, amikor embóliát kapott. A szemében az egyik főér elzárult, de mire megműtötték volna, a főér szerepét a mellékerek vették át. Az orvosok "világcsodának" nevezték a jelenséget, "milliószor" megvizsgálták, s története még az orvosi szakkönyvekbe is bekerült. A hölgy ma is szemüveg nélkül olvassa még a legapróbb betűs újságot is.Arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, keresnie kell a választ. A harmonikus család, a boldog házasság és a genetikai adottságok sokat jelentenek - véli -, de az olyan trükkök, mint a bioételek fogyasztása, kissé nevetségesnek tűnnek számára. Étkezése egyszerű. Hála a hűtőgépnek, elég hetente egyszer megfőznie az egész hétre valót - különböző főzelékeket és húsokat -, így több ideje marad értelmesebb dolgokra, mint például az olvasás vagy mondjuk egy novelláskötet megírása. A Délután a játszótéren című írásával például elnyerte már a Tisztelet Társasága irodalmi pályázatának első díját, most pedig egy vaskosabb kötet kiadására készül, melyben a valós történeteken alapuló novellái és úti élményei egyaránt szerepelnek majd. A díjnyertes novella főszereplője egyébként egy játékmackó, amelyet egy kislánytól kapott vigasztalásul. A plüssmackó azóta is mindig erre a szeretetre emlékezteti őt.Erzsike néni a politikában is igyekezik up-to-date lenni, s nemcsak a politikai pártok szlogenjeit ismeri, hanem a háttérinformációkkal is tisztában van. A legújabb, holokauszttagadást tiltó törvénnyel teljes mértékben egyetért. Az élet sok öröme, amelyet átélhetett, nem jelenti azt, hogy ne vett volna tudomást a 20. század szörnyűségeiről, véleménye szerint azonban a 21. század az előzőhöz képest is nagyobb kihívást jelent majd az emberiség számára. (Somorjai László)

09:46

Kanadai színes

"Szerencsétlen flótások és mázlimadarak" - így jellemzi a tekintélyes Der Spiegel című lap a téli olimpiák színes történetét. Bár a Vancouverben zajló ötkarikás játékok középpontjában továbbra is a sportteljesítmények állnak, érdekes történetekben azért ezúttal sincs hiány. "Soha az életben nem szenvedtem még ennyit, pedig 22 éve vagyok az élsportban. Ez a bronzérem olyan értékes számomra, mintha gyémánttal díszített aranyat nyertem volna" - tett vallomást passiójáról Petra Majdic. Az eredetileg végső győzelemre is esélyesnek tartott szlovén sífutónő érdekes körülményeket követően állhatott fel a dobogó harmadik fokára: Majdic ugyanis nemes egyszerűséggel egy szakadékba zuhant. "Előbb beleestem egy hatalmas gödörbe, majd nekicsapódtam egy fának is, végül egy pocsolyában találtam magam" - emlékezett vissza a bemelegítés során átélt "borzalmakra". Mint később kiderült, Majdicnak négy bordája törött el, mellhártyája is beszakadt, ennek ellenére a szlovén nem adta fel: elindult a versenyen, sőt, az elképesztő fájdalmak ellenére végül harmadikként érkezett célba. A valóságos hőstett ellenére Majdicot a sportorvosok és a szervezők lebeszélték arról, hogy ilyen állapotban tovább folytassa az olimpiai küzdelmeket. Arra azonban nem adtak választ, hogy mit keresett a pálya mellett egy hatalmas árokâŚ Persze nem Majdic az egyetlen, aki "esik-kel" a téli olimpián. A lesiklásban - szintén a hölgyeknél - például a Franciaországot képviselő Marion Rolland tíz méter után volt képes esni egy hatalmasat. A svéd Anja Parson esése már nem volt ennyire vicces: a győzelemre is esélyes alpesi síelő hölgy 100 kilométer per órás sebességnél bukott egy hatalmasat, s több mint fél focipályányi távolságot repülve érkezett vissza az anyaföldre. Esete azért is fájó (a szó szoros értelmén túl), mert egyébként ezüstérmet nyerhetett volna, ha célba érkezik - ami alig háromszáz méter múlva meg is történt volna. Természetesen a "teremtés koronáit" sem hagyjuk ki a sorból: a férfiak mezőnyében például az olasz Peter Fillnek is sikerült egy ritka teljesítménnyel színeznie sportkarrierjét: gyakorlatilag napra pontosan egy évvel vicces "bakkecske- ugrás-szerű" esését követően ismét sikerült buknia - ráadásul ugyanazon a pályán, Vancouverben.Hiába kiváló műkorcsolyázó Nobunari Oda, egy gyermeteg hibával mégis sikerült elrontania olimpiai esélyeit. Nobunari a jégpályán már javában készülődött mutatványára, megszólalt a zene is, a nézők és a pontozóbírók is csak rá figyeltek. A japán sportoló ekkor azonban lenézett korcsolyájára, s tragikus fájdalommal gondolhatott vissza édesanyja egykori intelmeire: "Kösd be a cipőfűződet, fiam!" Korcsolyafűzőinél ekkor már csak győzelmi reményei voltak jobban szétszakadva.Az egyik leglátványosabb - és egyben igen veszélyes - sportág a síkrossz, amely most debütált az olimpián. A pályán négyen mennek egyszerre, ugratnak, kanyarodnak mintegy 80 kilométer per órás sebességgel. Nem meglepőek tehát az ütközések. Az amerikaiak világbajnoka, Daron Rahlves most mégis bosszankodhat: a nyolcaddöntőben a levegőben hátulról nekicsapódott a francia Ted Piccard, minek következtében hat métert zuhant, de nem sérült meg. "Olyan a síkrossz, mintha egy taxit vezetnél nagy tempóban New York utcáin. Előfordul, hogy ütközöl" - nyilatkozta Rahlves a verseny előtt. Megjegyezte: "A feleségem is mindig azt kérdezi tőlem, hogy miért csinálom. Talán azért, mert szeretem a félelmet. Én egy ilyen bandita vagyok."Persze, a sportklasszisok is csak emberek. A Kanadában valóságos szentként tisztelt hokikapus, Martin Brodeur például az amerikaiak ellen bekapott potyagóljaival valósággal kirúgatta magát a kanadai válogatottból. A "juharfaleveles" alakulat veresége ugyanis azt jelenti, hogy már a negyeddöntőben szembe kell nézniük a félelmetes orosz válogatottal, ami korántsem jelent biztos éremesélyeket. A grúz szánkós, Nodar Kumaritasvili tragédiája mellett a statisztika is jelzi, hogy a csúszósportágak meglehetősen veszélyesek: eddig 44-en haltak meg hasonló balesetek miatt, többségük bobos volt. Ehhez képest érdekes igazán az amerikai Steven Holcomb története, aki néhány évvel ezelőtt elveszítette a látását egy súlyos betegség miatt. A 29 éves bobkormányos mégsem hagyta abba a versenyzést: alig látott valamit, de sikeresen kormányozta a 150 kilométer per órás sebességgel száguldó járművet. Azóta egy speciális kezelésnek köszönhetően újra lát, ám a jó teljesítményhez továbbra is "tompítania" kell a látását: ezért egy olyan sisakot használ, amelyből alig lát ki. A vakon száguldás során ugyanis érzésből és emlékezetből vezetett, amihez annyira hozzászokott, hogy komoly előnyt szerzett versenytársaival szemben. "Sokkal jobban érzem magam, ha kevesebb információhoz jutok, és inkább a megérzéseimre kell hagyatkoznom. Bobot vezetni különleges, semmi máshoz sem hasonlítható dolog. Gyakorlatilag a testem meghosszabbításává lényegül" - fogalmazott Holcomb, aki tavaly négyesben világbajnok is lett. Most a kettesek versenyében a hatodik helyet szerezte meg, de a négyesek között a dobogóra várják. Hozzá hasonlóan a kanadai Brian McKeever sífutó is elveszítette a látását - a különbség csak annyi, hogy ő nem nyerte vissza. Ennek ellenére - történelmet írva - nemcsak a paraolimpiára készülő csapatnak lett tagja, hanem a "sima" téli olimpiára is beválogatták. A 30 éves sportoló fokozatos látásvesztést okozó Stargardt betegségben szenved, és mindössze 10 százalékát látja annak, amit egy egészséges ember, azt is periférikusan. Mégis első lett - egészséges társai között - a decemberi, Alberta államban rendezett 50 kilométeres versenyen ezzel kvalifikálta magát Vancouverbe. Mint mondta, sikertörténete arra bizonyíték, hogy a nagy álmokat be lehet teljesíteni, bármik is legyenek azok.

2010. február 25, csütörtök

20:45

Pedofília: Az áldozat újból áldozattá válik

"Az egyházon belül elkövetett, gyerekek elleni cselekmények esetén is meg kell védeni az áldozatokat, és az elkövetőkre is vonatkozik a büntetőtörvénykönyv. Ha tehát ilyen ügy kiderül, annak büntetőjogi következményei kell hogy legyenek." Minek tartja a pedofíliát? Betegség, aberráció, bűn? - Klinikai értelemben azt tekintik pedofilnak, aki kizárólagosan vagy elsősorban prepubertás vagy esetleg serdülő gyerekek iránt érez szexuális vonzalmat. Ez egy nagyon erős és ellenállhatatlan késztetés, nehezen változtatható, már csak azért is, mert az érintettek egy jelentős része nem is akar ezen változtatni. A gyerekek elleni erőszak elkövetői nagyobb részben olyan felnőttek, akik személyiségzavaruk, éretlen személyiségük, agresszivitásuk, hatalomvágyuk, alacsony önértékelésük, kudarcos párkapcsolataik vagy az attól való félelem okán visszaélnek a nekik kiszolgáltatott gyerekekkel. Mit remélnek az elkövetők egy ilyen borzasztó cselekedettől? - A gyerekek elleni szexuális erőszak mögött sokszor a változatosság keresése áll, vagy az a súlyos, de egyes országokban élő tévhit, hogy az érintetlen gyerekkel való szexuális érintkezés gyógyítja a HIV-fertőzötteket, az AIDS-t, illetve az a tény, hogy aki egy érintetlen gyerekkel kerül szexuális kapcsolatba, biztosan nem fertőződik meg. Mit lehet tenni a pedofilokkal, kiváltképp annak tudatában, hogy a nagy részük nem is akar megváltozni? - A börtönbüntetés nyilván arra szolgál, hogy elszigeteljék őket, de arra biztosan nem alkalmas, hogy ettől megváltozzanak, másképpen viselkedjenek. Ezért is merül fel a néhány helyen használt - például Kaliforniában vagy a közelmúltban Lengyelországban bevezetett - időleges vagy végleges kémiai kasztráció, ami jelentősen csökkenti, megszünteti a vágyat, a libidót, és ezzel nagyrészt megelőzhető az elkövetés. Magyarországon tervben van a kémiai kasztráció bevezetése? - Eddig nem volt erről szó, és szakmai vita sem. Tudható, hogy hány pedofil él világszerte? - A kutatások szerint a felnőttek körülbelül húsz-huszonöt százaléka fantáziál gyerekekkel kapcsolatos szexuális képeket, játékokat, de ez nem jelenti azt, hogy pedofilok lennének, és azt sem, hogy valaha is közelednének gyerekekhez. Mindenesetre a pornográfia kiemelkedő "népszerűsége" és a szexturizmus, amelynek egyik fő célpontja a gyerekprostitúciót engedélyező, elnéző országok látogatása, egyértelműen aggasztó jel. Valamiféle általános okra visszavezethető a pedofília? - Az ismert nemzetközi adatok szerint a pedofília semmilyen módon nem függ össze a társadalmi, gazdasági státusszal, iskolai végzettséggel, és a pedofilok többségét nem érte bántalmazás gyermekkorában. Többségük heteroszexuális, vagyis az ellenkező nemhez vonzódik. A szakemberek sem ismerik a pedofília okát, azt viszont tudjuk, hogy elkövetők nagy többsége, mintegy kilencven százaléka férfi. Hazánkban hány esetre derül fény évente, és ezekből mit feltételeznek a felderítetlen esetek nagyságrendjéről? - Erre nincs adat, aminek egyik oka, hogy nem egyértelműek és konszenzuálisak azok a definíciók és a terminológia sem, amit a rendőrök, segítő szakemberek, a bíróság, az ügyészség használ. Másrészt a bűncselekmények osztályozása nem különíti el a gyerekek bántalmazásának különböző formáit e szerint, és más nyilvántartást használ a gyermekvédelem és az egészségügy, mint a rendőrség, az ügyészség, illetve a bíróság. Mindenesetre okkal vélelmezhető, hogy rendkívül magas a látencia, hiszen a titokhoz nagyon erős érdeke fűződik az érintetteknek. Az esetek túlnyomó többsége, négyötöde családon belül - szülő, nevelőszülő, rokon elkövetők által - történik, és ennél is több áldozatról mondható el, hogy ismeri az elkövetőt, mert a szomszéd, ismerős, gondozó volt az. Az idegenek által elkövetett cselekmények száma nagyon alacsony. Egy német statisztika is cáfolni látszik, hogy jórészt azok lesznek pedofilok, akik gyermekként maguk is bántalmazást éltek át. Mi a helyzet ebből a szempontból Magyarországon? - Szét kell választani a pedofilt és az elkövetőket, mert ez utóbbi jóval nagyobb halmaz, aminek részhalmaza az előbbi. Többféle vélemény olvasható arról, hogy milyen mértékben determinálja a későbbi erőszakos elkövetést - szexuális visszaélést - a saját, gyermekkori áldozati szerep, és bizonyosan az elkövetők kisebb része volt maga is áldozat. Sajnálatosan kevés kutatás és eredmény van ezen a területen, magyar vizsgálat pedig egyáltalán nincsen. A katolikus egyházat mostanában pedofil- és homoszexuális botrányok sorozata rázza. Miért csak néhány év óta történhetnek lebukások, miközben köztudott, hogy a gyakorlat több évszádos? - Nyilvánvalóan megváltozott a világ: a nyitott társadalom, a média és a széles körű felvilágosítás, tudatosság, a feltárt ügyek nyilvánosságra hozatala nagyon sokakat segít abban, hogy elmondják, mi történt velük, hogy ne féljenek, illetve ne gondolják, hogy csak velük estek meg ilyen szörnyűségek, és ők a hibásak. Az egyházaknak maguknak kell elvégezniük azt a munkát, ami elvezet az ügyek feltárásához, az ismert, de esetleg eltussolt esetek feldolgozásához, a szankciókhoz. Az azonban nem kérdés, hogy az egyházon belül elkövetett, gyerekek elleni cselekmények esetén is meg kell védeni az áldozatokat, és az elkövetőkre is vonatkozik a büntetőtörvénykönyv. Ha tehát egy ilyen ügy kiderül, annak büntetőjogi következményei kell, hogy legyenek. Természetesen nemcsak az egyházi esetek, hanem a családon belüli erőszak, az intézményekben, bentlakásos iskolákban élő gyerekek, fogyatékosok esetében is egyre erőteljesebb a figyelem a megelőzésre. A fejlett országokban mindenhol működik ma már anonim segélyvonal, interneten elérhető segítségkérési lehetőség, még ha sajnos ez sokszor éppen a legkiszolgáltatottabbak számára nem ismert és hozzáférhető. A fejlett országok nagy részében egyre jobb a jogi szabályozás, és ezek alkalmazása. A média jó értelemben is felerősíti ezt azzal, ha jó színvonalú információkat közvetít. A téma egyik szakértője azt mondta, hogy a pedofília olyan téma, amely Magyarországon politikai védettséget élvez. Mire gondolhatott? - Ezt tőle kell megkérdezni. A magam részéről a legfontosabb problémának azt érzem, hogy Magyarországon gyakorlatilag nincsen sem megelőző-, sem ellátórendszer, a gyerekek, a szülők és a szakemberek semmiféle használható információt, segítséget nem kapnak ahhoz, hogy megelőzhetők legyenek az esetek. Nehezen ismerik fel a jeleket, nem hisznek a gyerekeknek, ha azok egyáltalában el merik mesélni a velük történteket. Ennek oka sokszor a félelem és a tudatlanság, a szembenézés képtelensége, a tehetetlenségérzés, illetve a szégyen. A tragikus az, hogy az áldozatok újból áldozattá válnak: nem volt elég elszenvedniük a visszaélést, a környezetüktől sem számíthatnak segítségre. A rendőrségi meghallgatás többnyire szakszerűtlen, nincs speciálisan felkészített csapat - például női pszichológus, nőgyógyászati vizsgáló kislányok esetében -, a videós meghallgatás, ami a fejlett országokban magától értetődő, nálunk nem működik, noha vannak így felszerelt szobák és készülékek. A traumát elszenvedettek terápiás segítése sincs megoldva: alig van az országban olyan szakember, aki vállalja az ilyen eseteket, és képes is segítséget nyújtani. És nincs semmiféle rehabilitációs, segítő szolgálat az elkövetők részére sem, pedig a legjobb megelőzés az, ha nincs "kereslet", vagyis a potenciális vagy korábbi elkövetők megfelelő segítséget kapnak.

20:41

Tabuk nélkül a romakérdésről

"Az előítéletesség úgy fölerősödött mindkét oldalon, hogy bármikor véres konfliktus törhet ki romák és magyarok között" - mondja Solt Ágnes szociológus. Nagy vihart kavart elemzése szerint a romák súlyos helyzetéért nemcsak a többségi társadalom előítéletes viselkedése a felelős, hanem az érintettek magatartása is. Élet a reményen túl címmel december elején jelent meg Solt Ágnes szociológus tanulmánya, amely az ország legszegényebb, legzártabb romatelepeiről szól. Ebben számtalan olyan megállapítást tett, amelynek lényege, hogy a legszegényebb romáknak a társadalomba való beilleszkedését nemcsak a többség kirekesztő, előítéletes viselkedése akadályozza, hanem az érintettek magatartása is. Feltehetően a jelenlegi politikai közhangulat is közrejátszott abban, hogy a tanulmány hatalmas vihart kavart. Egyes szélsőjobboldali orgánumok a romaellenességet látták benne igazolni, toleránsabb értelmiségi körök pedig elítélték amiatt, hogy szakított az uralkodó nézettel, miszerint a romák kitaszítottsága kizárólag a többség előítéletességének a következménye. Nemrég Kállai Ernő kisebbségi ombudsman kelt ki a tanulmány ellen, viszont a szakemberek egy része, köztük Solt Ágnes úgy látja, hogy egy kritikusabb hozzáállás elengedhetetlen a romák helyzetének javításához. Tény, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kimutatása szerint 1996 és 2006 között mintegy 120 milliárd forintot fordítottunk a romák integrációjára, de a helyzet összességében nemhogy javult volna, inkább tovább romlott (lásd keretes írásunkat). Solt Ágnes 2008-as vizsgálata Borsodban, Szabolcsban, Baranyában és Somogyban 16 romatelepen készített interjúk tartalomelemzésén alapult. A kutató a legszegényebb romatelepek lakóinak a mentalitását, viselkedését vizsgálta, olyan közösségekét, melyeknek szinte semmilyen kapcsolatuk nincs a külvilággal, így a szélesebb romatársadalommal sem. Legfontosabb és legvitatottabb megállapításai a következők voltak: a legszegényebb romák között csak külső fenyegetettség esetén van összetartás. A szegénység olyan mértékű, hogy megszűnt az egymás iránti szolidaritás, és az erőszakelv vált dominánssá. Megkeseríti életüket az állandó irigység, pletyka és kontroll, miáltal a törekvőbb és a legszegényebb társaikat a telepi romák egyformán kiközösítik. A nemzedékeken átívelő kirekesztettségre válaszul olyan életforma alakult ki, amely segélyekre rendezkedik be, s jobb kilátások híján a rászorultság, végső soron a szegregáció fennmaradását erősíti. Ezt szolgálja a vég nélküli panaszkultúra is: a szegénység és a tehetetlenség állandó bizonygatása, ami egyben súlyos gátja a saját felelősség felismerésének, s ezáltal a kitörésnek is - állapítja meg tanulmányában Solt. Sokan kimutatták már, hogy a bűnözés elsősorban nem a származással, hanem az iskolázottság hiányával függ össze. Ám a tartós kirekesztettség hatására - különösen a fiatalabb nemzedékek körében - kialakul egy agresszív, a többségi normákat elutasító magatartás, ami növeli a bűnözés esélyét. Az idősebbek elítélik a fiatalok viselkedését, és visszakívánják a kádárizmust. A telepiek átlagos végzettsége hét osztály, gyakoriak a szenvedélybetegségek, a konfliktusmegoldó eszköz az erőszak, a gyermekeket sok családban elhanyagolják, a helyes pénz- és időbeosztást nincs honnan megtanulni. A kitörni vágyóknak a legnehezebb, ez csak keveseknek sikerül, hiszen őket mindkét fél rossz szemmel nézi: a telepi romák azért, mert a "sikeresek" cáfolják a rászorultságot, a többségi társadalom pedig előítéletesebb, mint valaha. Nem csak a szegénység, hanem sokkal inkább a kirekesztettség és az ezzel járó jövőkép hiánya az, ami frusztrálja, depresszióssá teszi az embereket - hangsúlyozza Solt Ágnes. A romák kommunikációs és konfliktusmegoldó módszerei alapvetően eltérnek ugyan a magyarokétól, de ez nem valamiféle etnikai sajátosság: a harlemi fekete gettóktól a mexikói nyomornegyedekig minden csoport ugyanígy, agresszíven és ellenségesen reagál a kirekesztésre - hangsúlyozza a szociológus. Az elutasítás olyan válaszreakciót alakít ki az emberekben, hogy ők is előítéletesekké és elutasítókká válnak a többséggel szemben. A telepek szubkultúrájában a szegénységi kultúra dominál, ami elfedi az összes többi kulturális elemet, így a cigány kultúrát is. A hagyományőrzés nem jelent visszatartó erőt a közösségek felbomlásában. Megfigyelhető azonban, hogy minél kisebb a nyomor mértéke, annál kevésbé jellemző a széthúzás, megritkulnak a verekedések, devianciák, tehát az emberi viszonyok ellehetetlenülése egyértelműen a nyomorhoz köthető - szögezi le Solt. Megfigyelései szerint a legszegényebb romatelepeken leginkább két dologtól függ az életminőség. Egyrészt ahol kisegyházak munkálkodása nyomán hívőkké váltak az emberek, és akár helyi gyülekezet is alakult - ez több szabolcsi telepen is jellemző, ahol a pünkösdiek vagy a Hit Gyülekezete jelen van -, ott a romák sokkal bizakodóbbak, összetartóbbak, konfliktusmentesebb az életük, nem isznak, munkát vállalnak a magyaroknál. A másik meghatározó tényező a település jellege: ahol a lakosság régen ingázott, az iparban dolgozott, majd a rendszerváltás után munkanélkülivé vált, ott ma nagyobb nyomor és sokkal több deviancia jellemző, ilyenek az északi régiók. Ahol viszont mezőgazdasággal foglalkoztak, és téeszekben dolgoztak az emberek, ott máig megmaradt egy hagyományos háztáji gazdálkodás, állattartás, jó példa erre Somogy vagy Baranya néhány telepe, persze itt is akadnak kivételek jócskán. "Amikor 2008 nyarán lefolytattuk ezt a vizsgálatot, még nem kezdődtek el a romagyilkosságok. Amikor viszont egy évre rá végiglátogattuk a telepeket, nagyon megváltozott a légkör - mondja Solt Ágnes. - Érdekes módon nem is annyira a gyilkosságok, hanem sokkal inkább a Magyar Gárdától való félelem volt a fő beszédtéma. Ahol ugyanis a Gárda felvonult, ott pattanásig feszültek az ellentétek romák és magyarok között, érezhetően megváltozott a légkör, a cigányok rettegnek. Nagyon messzire mentünk: annyira feszült a közhangulat, az előítéletesség úgy fölerősödött mindkét oldalon, hogy kétséges, egyáltalán visszafordítható-e még a helyzet. Ha a masírozás nem marad abba, bármikor véres konfliktusok törhetnek ki." Solt szerint a telepfelszámolás alapfeltétele mindennemű változásnak, de önmagában nem elég. Pusztán az anyagi segítségtől nem változik meg a romák élete: a telepi viskó után óriási ugrás a parasztház veteményessel. Komplex megoldásokat kell keresni. Nem egy helyen a telepfelszámolás megtörtént ugyan, de a szegregáció megmaradt: amelyik faluba a romákat beköltöztették, onnan kimentek a magyarok, gettófalu jött létre. Pont úgy, mint az oktatásban. "Emlékszem, egy hosszabb interjú végén egy negyvenhárom éves roma asszony elsírta magát. Mint mondta, életében most fordult elő először, hogy egy magyar megkérdezte a véleményét, és afelől érdeklődött, mit érez, minek örülne, mi fáj neki. A romák folyamatosan azt érzik, hogy a magyarok nem akarnak velük közösködni semmiben, s ettől aztán tényleg úgy viselkednek, amit sokaknak nehéz tolerálni" - mondja Solt. A helyzet megoldása összetett, de elengedhetetlen hozzá az őszinte helyzetfeltárás, a társadalmi párbeszéd és szolidaritás megteremtése, s ebben óriási a szakmai elit és a politikai döntéshozók felelőssége.

20:29

Bokros Lajos kevés egymagában

A Bokros Lajos Baráti Kör legutóbbi vendégelőadója Heller Ágnes filozófus volt, aki "Miért nehéz a demokrácia?" címmel tartott előadást. Az előadás címéből kiindulva a filozófus végig azt fejtegette, vajon mik azok a tényezők, amelyektől az Egyesült Államokban és Európában őshonos, hagyományos értelemben vett demokrácia egy nehezen fenntartható "status quo", valamint melyek azok a dolgok, amiken a magyar embereknek változtatniuk kell a demokrácia védelmében. A demokrácia egyik alapja, a legfontosabb szempont a hatalmi ágak szigorú, konkrét szétválasztása, ami Heller szerint a mai napig nem ment végbe Magyarországon, ezért is van okunk félni egy esetleges parlamenti kétharmadtól. Ebben a folyamatban egyébként példamutató országok Amerika és Anglia, ahol a demokrácia megszületésével automatikusan elhatárolódtak a törvényhozói, bírói és végrehajtó hatalmak. A jelenlegi magyarországi helyzetre vonatkozóan Heller Ágnes elmondta, hogy mindenképpen új helyzet fog előállni. Szerinte a kérdés nem abban áll, hogy a politikusok mit mondanak, milyen jövőképet festenek az emberek elé, hanem abban, hogy az emberek mit fognak cselekedni. Amerikában például sokkal nagyobb az emberek ilyen értelemben vett társadalmi aktivitása. "Pontosan ez az, amit demokráciának nevezünk, nem nyugszunk bele, hogy igazságtalanság van, hanem megyünk, és mindent megteszünk az igazságért" - fejtette ki nézetét a filozófus, továbbá elmondta, hogy egy ilyen politikai helyzetben a legnagyobb erény a civil bátorság, a civil kurázsi. "Mindent kockára kell tennünk; pénzt, időt, energiát nem sajnálva kell részt vennünk a közügyekben." Heller Ágnes szerint, akinek ez nem megy, az nem érti, mi a demokrácia, és ahol ezt nem csinálják, ott nem is fog tartósan fennmaradni. Ez számunkra azért is érdekes, mert a magyar demokrácia kvázi húszéves történetében talán először fordul elő az a helyzet, hogy ilyen nagyarányú parlamenti többség várható a választások után, így a következő kormányzat olyan törvényeket is megváltoztathat, amit eddig egy kormány sem tehetett meg. Ez Heller okfejtése alapján, adott esetben pontosan az a helyzet lehet, amikor az embereknek kell felvállalni a demokrácia iránti felelősséget, ha továbbra is abban akarnak élni. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy az erőszak nem tartozik a civil kurázsi körébe. A filozófus visszatekintett az elmúlt évekre is, és megállapította, hogy hazánkban elkezdődött egy szélsőséges közbeszéd, az emberek kipróbálták, mit lehet mondani. Erre reakcióként nem fújolás született, hanem taps, ennek következtében a szélsőségesek még bátrabbak, arcátlanabbak lettek. Elmondta, hogy a társadalom engedett eszkalálódni bizonyos folyamatokat, az emberek nem mondták a rosszra, hogy nincs rendben. Arra reflektálva, hogy a szélsőséges szervezetekben miért találhatók meg ilyen nagy arányban a fiatalok, elmondta: "Rengeteg fiatalember van, aki nem tudja, hogy miről beszél, nem talál munkát, értelmet az életben, és ezért csatlakozik ezekhez a szervezetekhez. Sokan egyszerűen nem tudják, mit csinálnak." A demokrácia fenntartása tehát nem csupán az aktuális politikai elit felelőssége, hanem legalább annyira a társadalomé is. Heller Ágnes elmondta, hogy Amerikában a társadalom tartja fenn az államot, nagyobb hatalma van, mint az államnak. "Nálunk ez pont fordítva van, az emberek az államtól várják a megoldást, a legtöbben elvárják, hogy az állam tartsa el őket." Valóban fontos lenne, hogy a magyarok megtanuljanak hinni a szabadság eszméjében. Az Egyesült Államokban hisznek az emberek az alkotmányban, a 30-as évek gazdasági válságában ezért is nem Hitlerek, Mussolinik kerültek az ország élére, hanem Roosevelt. A filozófus az MDF jelenlegi felállásával kapcsolatos kételyeinek is hangot adott. Szerinte nem jó ötlet egy ember köré csoportosítani egy pártot, még akkor sem, ha az illető - jelen esetben Bokros Lajos - a személyével, programjával együtt hiteles és vállalható. Bokros Lajos szerinte a gazdaságpolitikai elképzeléseket ugyan hitelesen képviseli, de kellenének más arcok is mellé.

20:21

A fegyverügynök halála

Dagad a diplomáciai vihar a Hamasz egyik vezetőjének januári meggyilkolása körül. A dubai rendőrség szerint az izraeli titkosszolgálat áll a likvidálás mögött, és ezért a Moszad vezetőjének, Meir Dagannak a letartóztatását követelik. Az Európai Unió tagállamai pedig a hamisított európai útlevelek miatt fejezték ki felháborodásukat, és várnak magyarázatot Izraeltől. Eközben Izraelben is többen Dagan lemondására szólítottak fel, arra hivatkozva, hogy az ügy nagy kárt okoz az ország nemzetközi megítélésében. Mahmud al-Mabouh-t, a Hamasz első számú fegyverbeszerzőjét januárban gyilkolták meg egy dubai luxusszállodában. Al-Mabouh 1960-ban született a Gázai övezetben, de 1989-ben Szíriába költözött. A férfi a nyolcvanas években két izraeli katona elrablásáért volt felelős, akiket később meg is öltek, valamint több Izrael elleni támadás és öngyilkos merénylet kitervelésében is részt vett. A terrorvezér idén január elején személyesen is eldicsekedett ezekkel a bűncselekményekkel az al-Dzsazíra televíziós csatornának adott interjúban. A 49 éves Mabouh a palesztin terrorszervezet megbízásából azért érkezett január közepén Dubaiba, hogy iráni fegyverszállítmányt vásároljon a Gázai övezet számára. Útja során azonban végig egy kommandó követte, a repülőre szállásától kezdve egészen a dubai hotelbe való érkezéséig. A legalább 11 fős (más feltételezések szerint több mint 20 tagú) csoport tagjai álcázva figyelték minden lépését, és a szemközti szobába költöztek be. A terroristával végül a szállodai lakosztályában végeztek, de azt pontosan most sem lehet tudni, milyen módszerrel. A kivégzés először ugyanis természetes halálnak tűnt. A likvidálásból azonban később nemzetközi botrány kerekedett, mivel a szálloda biztonsági kamerái rögzítették a kommandó tagjait. Mint kiderült, valamennyien hamisított, európai uniós útlevelekkel léptek be Dubaiba. A hatóságok azt gyanítják, hogy az akcióban legalább 8 hamis brit útlevelet használtak, és 5 ír személyazonosságit loptak el. A brit útleveleknél többségében olyan személyekről volt szó, akik Izraelben élnek. Ráadásul az elkövetők hitelkártyákhoz is jutottak a lopott személyazonosságikkal. Egyes információk szerint az "osztag" némely tagja már legalább egy évvel a gyilkosság előtt az Egyesült Emirátusokban tartózkodott, és egy Hamasz-vezető szolgált informátorként a kommandó számára: ez a személy adott át részleteket Ma-bouh dubai útjával kapcsolatosan. A Hamasz vezetői tagadják, hogy "áruló" volna közöttük. (Ezt cáfolja, hogy épp a héten jelentették be Izraelben, miszerint a Hamasz alapítójának a fia több mint egy évtizedig az izraeli titkosszolgálat alkalmazásában állt. Moszab Hasszan Juszef 1996-ban az Egyesült Államokba költözött, és keresztény hitre tért.) A Hamasz ugyanakkor elismerte, hogy a fegyverbeszerző nem volt elég elővigyázatos: az interneten keresztül rendelte meg repülőjegyét, és állítólag még a családját is tájékoztatta, hol fog lakni. A meggyilkolt férfi testvére azonban tagadja, hogy bármiféle információt kaptak volna erről. Azok az izraeli állampolgárok, akiknek ellopták a személyes adatait, nehezen dolgozzák fel a történteket. Egyikük, Melvyn Adam Mildiner otthonában bujkál azóta, hogy neve felbukkant a hírekben. Paul Keeley pedig úgy döntött, hogy az újságírók elől az ország közepén élő rokonaihoz menekül. Ő például akkor tudta meg, hogy adatait valaki más használta, amikor az Angliában élő édesapja az újságban olvasta a hírt. Brüsszelben elítélték a terrorvezér meggyilkolását. Az unió külügyminiszterei közleményükben tudatták, hogy mély aggodalommal tölti el őket a Hamasz első számú fegyverbeszerzőjének dubai halála, és vizsgálatot kezdeményeztek az ügyben. A külügyminiszterek egyelőre nem nevezték meg, hogy kit gyanúsítanak a gyilkossággal. Meghallgatták azonban az izraeli külügyminisztert, aki azt állította, nincs bizonyíték arra, hogy Izraelnek része lenne a Hamasz-vezér meggyilkolásában, és azt is kiemelte, hogy az arab nemzetek mindig a zsidó államot hibáztatják mindenért, ami a Közel-Keleten történik. A dubai rendőrkapitány azonban "99 százalékban biztos abban", hogy a likvidálást az izraeli titkosszolgálat, a Moszad hajtotta végre, és ezért vezetőjük, Meir Dagan letartóztatását követeli, amennyiben a vád teljesen bebizonyosodik. A rend-őrség azt is közölte, hogy az elkövetkező napokban újabb bizonyítékokat hoznak nyilvánosságra. A dubai hatóságok azonban úgy vélik, hogy a gyilkosokat szinte lehetetlen elfogni, főként amiatt, hogy az Egyesült Arab Emirátusoknak nincsen diplomáciai kapcsolata Izraellel. Eddig három palesztint vettek őrizetbe az üggyel kapcsolatosan, akiket azzal vádolnak, hogy együttműködtek az izraeliekkel. Kettőt közülük - egy palesztin hírszerzési tisztet és a Palesztin Hatóság egyik ramallahi illetékesét - Ammanban tartóztattak le, és a jordániaiak át is adták őket Dubainak. A harmadik férfi pedig a Hamasz egyik biztonsági ügynöke volt, akit Damaszkuszban fogtak el. Mindhárman a Gázai övezetben éltek egészen addig, amíg 2007 júniusában a Hamasz átvette a hatalmat a térségben. Izraelben az ügy vegyes reakciókat váltott ki. Némely újságíró nyíltan a titkosszolgálat vezetőjének lemondására szólított fel, arra hivatkozva, hogy a kirobbant diplomáciai vihar elfogadhatatlan a zsidó állam külföldi megítélése szempontjából. Gideon Levy, a Háárec napilap tudósítója szerint Meir Dagan Moszad-főnök vakmerően cselekedett. A külügyminisztérium azonban kijelentette, hogy nem valószínű, hogy a titkosszolgálat vezetője lemond azelőtt, hogy megbízása lejárna. Ezt erősítette meg egy volt Moszad-ügynök is, aki korábban Dagannak dolgozott. Miközben hangsúlyozta, hogy nem tudja, vajon a gyilkosság mögött a Moszad áll-e, egy brit lapnak elmondta, hogy a volt ejtőernyős nem az a típusú ember, aki mások felháborodásával foglalkozna, hanem az a legfontosabb a számára, hogy feladatát elvégezze. Dagan módszereivel szemben egyébként sokaknak fenntartásai vannak. A Jerusalem Post beszámolója szerint több mint 200 ügynök lépett ki a szolgálatból vezetőjük stílusa miatt. Izraelben egyébként meglepetést okozott, hogy a dubai belügyi szervek milyen hatékonyan rekonstruálták lépésről lépésre a gyilkosságot. Szakértők szerint az elkövetők tudták, hogy kamerák rögzítik a mozgásukat, de nem számítottak arra, hogy a mozaikokat a helyi hatóságok össze tudják rendezni. Az eset nyomán kiderült, hogy a nemzetközi elit által kedvelt Dubai a világ egyik legjobban megfigyelt városa. Az izraeli ellenzék vezetője, Cipi Livni viszont Izrael támogatására szólította fel a nemzetközi közösséget az üggyel kapcsolatosan, és hangsúlyozta, hogy erkölcstelen dolog párhozamot vonni a terroristák és azok között, akik a terrorizmus ellen harcolnak. Livni megemlítette, hogy az amerikai erők Afganisztánban tévedésből 27 civilt öltek meg a napokban, ettől azonban a világ nem vitatja el a jogukat a terroristák elleni harctól. Livni, aki egyébként a Moszadnak is dolgozott rövid ideig, közölte, hogy nem azt várja a nemzetközi közösségtől, hogy örüljenek a terroristák halálának, hanem hogy ne bírálják ezeket. Ugyanakkor leszögezte, hogy nincsenek információi arra vonatkozóan, ki ölte meg Mabouh-t.

07:15

Magától lop az MSZP

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba - bölcselkedett a görög Hérakleitosz az időszámításunk előtti 6. században, de tévedett. Igaz, hogy csak pártokra szűkítve, de a szocialistáknak sikerült cáfolniuk az antik filozófust, és 2010-ben gyakorlatilag ugyanabban a folyóban álldogálnak, mint 2002-ben. Tagadhatatlan, hogy a népszerűség vize most csak a bokájukat nyaldossa, és nem Medgyessy Péter áll horgászcsizmában a kampányfolyam közepén, de stílusuk, érdemi mondanivalójuk, belső szövetségi rendszerük szinte tükörképe a nyolc évvel ezelőttinek. Ahogy 2002-ben, úgy most is a szakértelem és a társadalmi béke jelszava alatt kommunikálnak a szocialisták, igaz, hogy akkor a két fogalom egy személyben, Medgyessy Péterben, a higgadt úriemberben sűrűsödött, most viszont különválik: a szakértelem címerfigurája Bajnai Gordon, a békegalamb pedig a balos miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila. Aki deklaráltan sikeres nemzeti modernizációt, azaz felemelkedést sürget, amit csak a közmegegyezés, azaz a béke politikája hozhat el. Karófa és olajfa A jelenlegi és a 2006-os kampány az erő téma körül pörög, pörgött. A Fidesz szlogenjei szerint 2010-ben csak a legnagyobb ellenzéki párt képes változtatni, ahogy a 2006-os miniszterelnöki vitában Orbánt a kampánytelevénybe taposó Gyurcsány is azt kívánta bizonyítani, hogy az MSZP-ben van elegendő erő a változásra. A 2002-es miniszterelnöki vitában viszont Medgyessy hiába mondott olyan mondatokat, hogy "akkor hadd mondjam el azt, amit mondani akarok", mégis verte Orbánt, mert szakszerűbbnek, békésebbnek, emberközelibbnek tűnt (például tudta, hogy a kórházakban szivárognak a csövek, és mállik a vakolat). Lekerekített szoci nyelv Nem véletlen, hogy a szocialisták átírták kampányszótárukat, és a viszonylag békés "közmegegyezésen alapuló nemzeti modernizáció" lett a vezető ideológiai szókapcsolat. (A Gyurcsány-féle reform és patrióta progresszió szavakat időközben ki is radírozták az MSZP kortesszótárából. Sőt, átalakult az előző kormány kommunikációjában gyakran felbukkanó ország és nemzet is, a társadalom szinonimájaként a meghittebb, közösségibb magyarság szót vetik be a szocialisták.) Pénz beszél És visszaállt a 2002-es vizionálási rend is: míg a 2006-os kampányban a Fidesz, okulva a 2002-es tapasztalatokból, a nemzeti populizmust gazdasági populizmusra cserélte (rosszabbul élünk, mint négy éve), Gyurcsány pedig mert nagyot álmodni a reformokról (azért biztos, ami biztos, áfacsökkentéssel csinált kedvet hozzájuk), addig 2010-ben ismét a Fidesz lebegtet nemzeti felemelkedést, az MSZP pedig a nyögvenyelősen induló, szolid gyarapodás jelszavával próbál szavazatot maximálni. Mesterházy Attila hétvégi kampánynyitó beszédében egyetlen balos társadalompolitikai mondat akadt, miszerint: "egyszerre van szükség a törvények maradéktalan betartására és betartatására, valamint a jelenleg élő roma generációk és gyermekeik számára az aktív munkával és tanulással kialakítható stabil életkörülmények közösségi erőfeszítést is igénylő megteremtésére". Osztogatni azért lehetne De az alaptétel ismét az, hogy a kasszakulcs a szocialisták tenyerében lapul, ugyanis csak akkor számíthat itt bárki reálbér-növekedésre, ha a Bajnai-kormány által kitaposott válságkezelési ösvényen halad tovább. Ez az út ugyanis, hirdeti a szocialista kommunikáció, évi mintegy 4 százalékos gazdasági növekedéshez vezet, ami az államnak körül- belül 2000 milliárd pluszbevételt jelent - ebből pedig futja az adó- és járulékterhek megkurtítására, azaz jelentős reálbérnövelésre. A jelenlegi társadalmi és gazdasági krízishelyzetben az MSZP nyilvánvalóan nem ígérhet egy újabb "jóléti rendszerváltozást", ahogy Medgyessy Péter tette. 2002-ben a 100 napos program 50 százalékkal tornázta feljebb számos közalkalmazotti szakma bérét, a nyugdíjasok egyszeri 19 ezer forintos támogatást kaptak, eltörölték a tévé-előfizetési díjat, megemelték 30 százalékkal a főiskolai és egyetemi ösztöndíjakat, adómentessé tették a minimálbért, az iskolakezdés előtt minden családnak kéthavi családi pótlékot adtak, és meg is emelték az összegét. Az 50 napos program Összességében az utóbbi nyolc évben mintegy 40 százalékkal emelkedtek a nettó keresetek. És ebben az emberek számára leginkább kézzelfogható ügyben a szocialisták a válság ellenére sem vállalnak kevesebbet. Azt ígérik, hogy ha ők kormányoznak, 25 százalékkal emelkednek az új ciklusban a nettó keresetek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a reálkeresetek is ennyivel nőnek, azok a szocialista tervek szerint 12,5 százalékkal érnének többet 2014-re. Az MSZP-s kalkulációk szerint ez úgy jön össze, hogy a bruttó keresetek 20 százalékkal emelkedhetnek, de a személyi jövedelemadóra rakódó terheket megkönnyítik, így a nettó keresetek 25 százalékkal ugranak, az éves infláció pedig 2,5-3 százalék körül alakul. A munkavállalók járulékterhe pedig 2011-ben és 2012-ben 1-1 százalékkal, 2013-ban pedig 2 százalékkal mérséklődne. (Balos elemként a szocialisták adóemelést és új sarcokat terveznek: az évi 15 millió forintnál nagyobb jövedelműek adókulcsa 50 százalék lenne, illetve külön adót vetnének ki az állami támogatásban részesülő pénzintézetek vezetőinek prémiumára. Szintén vámolnák a pénzügyi termékekkel történő kereskedést, az erre kirótt, úgynevezett Tobin-adó az ügylet értékének 0,05 százaléka lenne.) Ki mivel szakít? Szóval, ami a jövedelmeket illeti, az MSZP, ha nem is egy újabb 100 napos, de 50 napos programot vizionál, pedig Mesterházy kampánynyitó beszédében arról beszélt, hogy szakítani kell a múlt hibáival. Ezt többen úgy értelmezték, hogy a Medgyessy-féle politizálással, ami az utóbbi évek baloldali retorikája szerint gazdasági lejtőre lökte az országot. Az azért megemlítendő, hogy Medgyessy a 100 napos program végrehajtása után is 3,5 százalékos államháztartási hiánnyal számolt 2005-re. Ami aztán 2006-ra 10 százalékosra hízott. Így aztán Mesterházy kitételét többen a Gyurcsány-korszakkal való szakításként értelmezték. (Persze nem lehetetlen, hogy a 3,5 százalék csak a hivatalos kommunikáció része volt, és már Medgyessy is titkolta az adatokat, nevezetesen az őt 2004-ben váltó Gyurcsány elől is.) A Medgyessy-team A múlttal való szakítást a személyi politika kapcsán is próbálták értelmezni az MSZP-ben. Az egyik álláspont szintén a Gyurcsánytól való elhatárolódásról szól, a másik viszont úgy találta: a régi funkcionáriusoktól való távolodásról beszélt a miniszterelnök-jelölt. Hogy mire gondolt Mesterházy, azt tőle kellene megkérdezni, de annyi bizonyos: az MSZP mostani vezetése ugyanúgy fest, mint Medgyessy kampányában. A prímet továbbra is Lendvai Ildikó pártelnök, illetve Kiss Péter viszi a háttérben, akárcsak 2002-ben, illetve ahogy Medgyessy, úgy Mesterházy is szinte az összes fiatalt beemelte a kampányba.

07:11

A MÁV és a holokauszt

Február elején a chicagói székhelyű amerikai szövetségi bíróság előtt a magukat a "Magyar Holokauszt Áldozatai"-nak nevező, főleg az Egyesült Államokban és Izraelben élő zsidók keresetet nyújtottak be a MÁV ellen. Tizenhat oldalas beadványukban azt állítják, hogy a MÁV vasútállomásain a vasutasok 1944-ben kirabolták őket, többük rokonait, hozzátartozóit meggyilkolták. Összesen 200 ezer magyar hivatalnok, csendőr, rendőr, vasutas, katona, orvos vett részt a magyar zsidók gettósításában, deportálásában. Közülük mintegy 20 ezer volt a csendőr, 5-6 ezer a rendőr, a többit pontosan nem tudjuk. Eichmann "stábja" 25-30 "szakértőből" és 120-150 főnyi segéd-személyzetből állt, beleértve a sofőröket, rádiósokat és titkárnőket. A vasutasok és a vasutak nélkül nem lehetett volna 1941 és 1944 között több mint 3 millió zsidót a koncentrációs és haláltáborokba deportálni. Komoly vita van a történészek között abban a kérdésben, hogy Auschwitzban hány zsidót öltek meg a nácik. Van, aki a becslések közötti eltérések egyik okát abban látja, hogy a történészek még azt sem tudják, hogy egy-egy Auschwitzba tartó deportáló vonatszerelvénybe hány zsidót préseltek. Egyesek szerint ötezret, mások szerint kétezret. Josef Jáckeln, a náci Schutzpolizei Zugwachtmeistere (a biztonsági rendőrség szállítási főnöke) valószínűleg ritkán számolt be olyan zsúfolt zsidó vonatszállítmányról, mint 1942. szeptember 14-én írott jelentésében. A Kolomeából induló szerelvény 51 vagonjába 8200 zsidót préseltek, őrzésükre csak 10 ember volt. A Lembergig tartó út végére körülbelül 2000 ember meghalt, többen megszöktek. Elképzelni is nehéz, hogyan tudtak egy-egy vagonba átlagosan 160 embert bepréselni. A magyarországi deportáló vonatok adatait ismerjük. Csak példaként: 1944 júniusában a miskolci gyűjtőtáborból hat vonattal 19 100 zsidót deportáltak, az egri, hatvani, salgótarjáni, balassagyarmati és komáromi adatok is arra mutatnak, hogy a szerelvényenkénti 3000 főt csaknem minden esetben "túlteljesítették". Diákjegy és nyugdíjas-kedvezmény deportáltaknak Primo Levi emlékezete szerint, amikor 1943 decemberében Észak-Olaszországból őt és társait deportálták, átlagosan 50-60 embert raktak egy vagonba. Lengyelországban és Magyarországon is gyakran 80-120 embernek kellett olykor hosszú napokig egy-egy marhavagonban szenvedni az Auschwitzig vagy más táborokig tartó út során. Márpedig, írta Levi, már 50 embernek is igen gyötrelmes dolog egyetlen vagonba zsúfolódni. Valamennyien elférnek a padlón, ha egyszerre fekszenek le pihenni, de ilyenkor szorosan összeér a testük. Ha 100-an vannak, vagy még többen, akkor alig néhány órás utazás is maga a pokol. A vasutaknak jó üzlet volt a zsidók deportálása, annak ellenére, hogy minden országban jelentős kedvezményt biztosítottak a jegyek árából. Trákiából a vasútnak ingyen kellett a zsidókat Szófiáig szállítani. Itt számolták meg az "utasokat". A 4 éven aluliak a további, Auschwitzig tartó utat ingyen tehették meg, a 4 és 10 év közöttiek 50 százalékos kedvezménnyel, a 10 éven felüliek a munkába járók számára biztosított 50 százalékos kedvezményt kapták. A deportálóvonatokon utazók a létszámellenőrzés után csoportos jegyet kaptak, melyet a helyi rendőrparancsnok által kijelölt vezetőjük nevére állítottak ki. A deportáltak és őreik útiköltségét a bolgár hatóságok fizették. Hasonló volt a helyzet Franciaországban is. Miként a frontra induló katonákat, a zsidókat is marhavagonokban szállították, és a francia vasút, az SNCF III. osztályú jegyet számolt el az "utasok" után az államnak. A magyar zsidók tömeges deportálása, bár ezt a chicagói felperesek nem tudják pontosan, 1944. május közepén indult meg. A technikai előkészületeket május 4-én és 5-én Bécsben beszélték meg az SD, a magyar csendőrség, a német birodalmi, valamint a magyar és a szlovák államvasutak képviselői, továbbá az egyes országok területén működő német szállításvezetőségek kiküldöttei. A MÁV részéről két kiküldött "civil úr" vett részt ezen a "menetrend-értekezleten". Megállapodtak abban, hogy a Magyarországról induló szerelvényekre a "Deutsche Arbeiter Umsiedler" (német munkásáttelepítés) feliratot írják, a be nem avatottak megtévesztéséül. A szállítási adatokat a két MÁV-szakértő kapta meg, nekik kellett azután a "menetrenden kívüli" deportálóvonatokat a magyar államvasutak normál menetrendjébe beilleszteni. A deportálóvonatok útvonalának összeállításakor katonai szempontokból a Lembergen át vezető vonalat csak korlátozottan vehették figyelembe, Budapesten keresztül pedig azért nem akarták szállítani a zsidókat, hogy elkerüljék a fővárosi zsidók és a semleges diplomaták "nyugtalanítását". Az értekezleten napi 4 "zsidószállítmány" indítását határozták el (nem törődve azzal, hogy az auschwitz-birkenaui haláltábor naponta 10-12 ezer zsidót szinte képtelen fogadni). A szállítmányokat közlekedéstechnikai okokból is a Miskolc-Kassa-Eperjes útvonalon keresztül irányították Krakkó-Auschwitz felé. Még komoly szakmunkákban is olykor felbukkan az az állítás, hogy a holokauszt abszurditását mutatja az is, hogy amikor a frontnak égető szüksége volt minden vonatszerelvény hadianyagra, katonára, élelmiszerre, a nyugatról keletre tartó szerelvények útját keresztezték a deportáltakat délről északra szállító vonatok. Naponta 3-5, menetrenden felüli szerelvény a legcsekélyebb mértékben sem zavarta a hadiszállítmányok útját. Ha két ilyen szerelvény összetalálkozott, a zsidókat szállító vonatszerelvényt várakoztatták. A németek már a Mussolini bukása (1943. július 25.) utáni hetekben megmutatták, hogy ha kell, hatalmas embertömegeket képesek vonaton elszállítani. Az a tény, hogy a német hadseregnek az olasz kiugrás után volt ereje Olaszország megszállására, a hadsereg leszerelésére, 650 ezer olasz katona deportálására és internálására, majd új front nyitására, mély benyomást keltett Budapesten. 1943 őszén több mint 236 ezer olasz katonát a keleti frontról hadifogolyként Magyarországon keresztül szállítottak németországi lágerekbe. Csendőrök vigyáztak Kassáig Magyarország 10 csendőrkerületét 1944-ben deportálási zónákra osztották, a zónák számozása egyben a deportálások sorrendjét is jelezte. Az I. zónába a kárpátaljai (kassai) csendőrkerület zsidói tartoztak. A II. zónába az észak-erdélyi (kolozsvári és marosvásárhelyi) csendőrkerületeket sorolták, a III. zónába kerültek a székesfehérvári és miskolci csendőrkerület területén gettókba, majd ezekből gyűjtőtáborokba terelt zsidók. A IV. zóna a szegedi és debreceni csendőrkerületet foglalta magában. Az V. deportálási zónába kerültek a pécsi és szombathelyi csendőrkerület zsidói. A vidéki zsidók deportálása után akarták deportálni a fővárosi és a főváros környékén élő zsidókat. Ha voltak, márpedig voltak szép számmal olyan zsidók, akik még a gettókban, gyűjtőtáborokban is hittek abban, hogy a nácik és magyar cinkosaik nem akarják megölni őket, akkor a deportálások módja az utolsó pillanatig bizakodókat is meg kellett volna győzze arról, hogy nincs menekvés. Hamvas Endre csanádi püspök Serédi Jusztinián hercegprímáshoz július 15-én intézett levelében feltette a szónoki kérdést: "A miniszterelnök úr [Sztójay Döme] túlzottnak tartja a kegyetlen és kíméletlen eljárásokról való híreket. De történhetik-e az otthonból való kihurcolás, utolsó ékszertől, jegygyűrűtől való megfosztás, 70-75 embernek egy kocsiba való zsúfolása, 4-5 napon át lezárva, élelmiszer, vízellátás nélkül való szállítása kegyetlenség nélkül?" Márai Sándor 1944-es naplójában meglepő tájékozottságról tanúbizonyságot téve írja az átlagos "zsidóvonatról": "Egy-egy vagonban nyolcvan ember utazott, két vödör vízzel. A halálozási százalék útközben megközelíti a húszat. Egy vagon Nagyváradtól Kassáig hat napon át vándorolt. A negyven emberre, vagy hat lóra méretezett vagonokban a nyolcvan ember nem tud feküdni, sem ülni." A deportálásokról a fő szervezőknek, Endre László és Baky László belügyi államtitkárnak ennél sokkal jobb véleménye volt. Június 21-én a kormány elé terjesztett jelentésében Baky többek között azt állította, hogy vonatonként 2500 zsidót szállítottak ki (a valóságban ennél olykor 500-1000 fővel többet), egy-egy teherkocsiban pedig 50-60 zsidót helyeztek el. A deportáló hatóságok sok helyütt, ha szükségesnek látták, akkor - mint az egyik értekezleten elhangzott - a zsidókat úgy rakták, "mint a heringeket, akár 100 embert is egy vagonba, legfeljebb, aki nem bírja, elhullik..." Becslések szerint egy-egy, átlagosan 3000 fős zsidó transzportból 40-50 ember nem bírta ki a megpróbáltatásokat, és már az úton meghalt. 147 vonatszerelvény esetében 6-7000 halottal kell számolnunk, még Auschwitz előtt. Egy-egy szerelvényt Kassáig 20 fős csendőrőrség kísért, ahol a németek átvették a "szállítmányt". Ellentétben a chicagói kereset állításával, nem a vasutasok, hanem a csendőrök végezték a zsidók bevagonírozását. Ebből következik, hogy a vasutasoknak módjuk sem volt a vasútállomásokon a zsidók kirablására. A deportálóvagonok többségét nem a MÁV biztosította. Kasztner Rezső cionista vezetőnek Eichmann egyik közeli munkatársa 1944. július végén elárulta, hogy azt az "őrült tempót" a magyar zsidók deportálásánál azért tudták diktálni, mert szerelvények százaival szállítottak a Balkánra katonákat és hadianyagot. A zsidókat az üresen visszatérő vonatokra rakták föl. Valószínű, hogy még a mozdonyvezetők zöme sem a MÁV alkalmazottja volt. Parancsra tették Más kérdés, hogy a Deutsche Reichsbahn, az SNCF, a MÁV és a többi nemzeti vasúttársaság, ezek vezetősége, illetve e vállalatok mai jogutódai büntetőjogi értelemben felelősségre vonhatók-e ma azért, mert hajdanán részt vettek az európai zsidók lemészárlásában. Az SNCF pár éve sikeresen érvelt a bíróság előtt azzal, hogy csak a megszálló hatóságok és a kollaboráns Vichy-kormány utasításait hajtották végre. Az 1945-ös magyar népbírósági törvény is világos különbséget tesz a német megszállás után "csak" a helyükön maradtak, az utasításokat, parancsokat, rendeleteket engedelmesen végrehajtók és a túlbuzgó, lelkes, kezdeményező "zsidófalók" között. Valószínű, de nem bizonyítható, hogy a MÁV vezetői is jól tudták, hogy a deportálószerelvények célállomása Auschwitz. Azt még nehezebb lenne bebizonyítani, hogy azt is tudták: Auschwitz-Birkenau haláltábor, ahol a munkaképtelennek minősítetteket meggyilkolják, holttesteiket pedig elégetik. A holokauszt magyar túlélői eddig soha semmikor nem beszéltek arról, hogy őket 1944-ben a vasutasok verték, megalázták, kirabolták vagy öldösték volna. Alig két tucat DEGOB- (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) jegyzőkönyvben említenek meg 1945-ben vasutasokat, és csak néhányan azt, hogy tőlük sok pénzt, 100-200 pengőt kértek egy-egy kulacs vízért. Brutális csendőrökről, keretlegényekről, hivatalnokokról, nyilasokról százával találhatunk DEGOB-jegyzőkönyveket. Azok, akik ma tárgyi tévedésektől, torzításoktól hemzsegő vádaskodással lépnek a nemzetközi nyilvánosság elé, hibát követnek el. Ártanak a holokauszt emlékének, és újabb érveket szolgáltatnak az antiszemitáknak. (A szerzők történészek)

2010. február 20, szombat

14:27

Ez történt

Az olasz miniszterelnök Csak a csinos emigránsokat fogadná Silvio Berlusconi ismét bajba került egy kijelentése miatt. Egy múlt pénteken tartott római sajtótájékoztatón, amelyen az albán miniszterelnök, Sali Berisha is jelen volt, az olasz politikus azzal viccelődött, hogy országa az illegális emigránsokat nem nézné jó szemmel, de ez alól kivételt jelentenek a "csinos albán lányok". Az eszkorthölgy Patriziával éjszakázó 73 éves miniszterelnök, akinek már nem egyszer folt esett eddig is kétes becsületén, éppen egy válás kellős közepén tart: az egykori feleség az 53 éves Veronica Lario. "A monarchia fontosabb..." Nem érzi tékozlásnak A napokban ötvenedik születésnapját ünneplő András herceg, a brit királyi család egyik tagja kereskedelmi nagykövetként több millió dolláros üzleteket köt Nagy-Britannia javára. A közvélemény azonban mégis szertelen költekezése miatt figyelt fel rá. Állami pénzen való személyes utazgatásai miatt kellett mentegetnie magát a jelenleg kereskedelmi és ipari nagykövetként szolgáló hercegnek, ugyanis több alkalommal az adófizetők pénzén utazott ismerőseinek eljegyzési partijaira. A szaktárca véleménye Kína és az amerikai államadósság Amerikai pénzügyi adatok szerint Kína megvárta, míg egy nagyobb mennyiségű diszkontkincstárjegy-állomány lejár, majd a felszabaduló tőkéből kisebb mennyiségben vásárolt hosszabb futamidejű amerikai államkötvényeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy 2007 óta először fordult elő, hogy két egymást követő hónapban is csökkent Kína amerikai állampapír kitettsége. Az adatok láttán több elemző is azt emelte ki, hogy Kína feltehetően próbál elmozdulni az amerikai állampapíroktól. Így hosszú idő után ismét Japán lett az amerikai állam által kibocsátott állampapírok legnagyobb tulajdonosa.

14:25

Tragédia, majd sztrájk Belgiumban

A vállalhatatlan munkakörülmények ellen léptek sztrájkba kedden a belga mozdonyvezetők egy nappal azután, hogy Brüsszeltől nem messze rossz látási viszonyok között két gyorsvonat frontálisan ütközött: az egyik vonat vezetője egyelőre ismeretlen okból figyelmen kívül hagyta a tilos jelzést, és több vagon kisiklott. Az ország számos városában munkabeszüntetéssel akarnak tiltakozni a rossz munkakörülmények ellen, amelyek a hétfői tragédiát is okozták. Felhívták a figyelmet arra, hogy a belga vasútnál munkaerőhiány van, és túlterheltek, agyonhajszoltak mind a mozdonyvezetők, mind a vasútbiztonsági alkalmazottak. A legkevesebb 18 halálos áldozatot követelő vonatszerencsétlenség, amelynek legalább 150 komoly sérültje van, járatkimaradásokat okozott Belgium déli, vallóniai térségében.

14:23

Hópokalipszis

Egyre dőlnek meg a hórekordok az USA mind az ötven szövetségi államában. Normál esetben ilyenkor Amerika 40 százalékát szokta hó borítani, most azonban majdnem 70 százalékát fedte be. Olyan déli államokban is megjelent a hó, ahol az a legritkább időjárási jelenségek közé tartozik. A hideg és a havazások kapcsán a globális felmelegedéssel szemben a szkeptikusokban ismét felmerült, hogy semmi okunk nincs globális felmelegedésről beszélni. S bár a mostani időjárás nem feltétlenül kérdőjelezi meg a globális felmelegedést, Phil Jones neves klímakutató professzor a BBC riporterének elmondta, hogy a középkorban valószínűleg melegebb volt, mint napjainkban. S akkoriban nem lehetett ezért a füstölgő gyárakat és a terepjárókat hibáztatni. Azt is hozzátette, hogy az elmúlt 15 évben nem történt statisztikailag jelentős felmelegedés. Ez persze nem újdonság azoknak, akik nap mint nap küzdenek a hideggel és a havazással.

14:17

Azt mondták

"Nem tehetik meg, hogy nem támogatnak minket" Jim Jones tábornok, Obama nemzetbiztonsági tanácsadója lehetetlennek tartja, hogy Kína ne támogassa az USA újabb kérését az Irán elleni szankciók szigorítására. "Apa, nagyon félek az egyik kanyartól" - mondta a telefonba apjának három nappal a verseny előtt a 21 éves Nodar Kumaritasvili grúz szánkós, aki 140 km/órás sebességgel csúszva elveszítette uralmát szánkója fölött, kicsapódott a pályáról, és a tartóoszlopnak ütközött. "Amint felmerül az iratnyilvánosság igénye, láthatatlan erők működésbe lépnek" - véli Varga László történész, aki évek óta küzd az állambiztonsági iratok nyilvánosságáért, s aki szerint a titkosításoknak semmi más oka nincs, mint az, hogy a szolgálatok mítoszát ne lehessen lerombolni. "A Jobbik és a Gárda tele van bűnözőkkel" - a konzervatív osztrák napilap, a Die Presse hosszú riportot közölt a hétvégi számában a Jobbikról. A cikk a Gregor Mayer-Bernhard Odehnal szerzőpáros tollából származik, akiknek nemrégiben az európai szélsőjobbról könyve jelent meg.

14:13

Narancsbárók és a termőföld

A Fidesz körül kialakult "politikai erőtérben" legalább öt érdekcsoport igyekszik megszerezni a vidékfejlesztési és az agrárterület irányítását. Magyarországon a föld ára hektáronként a minőségtől függően 200 ezer forinttól 2 millióig terjed, míg a nyugat-európai árak 5 és 15 millió forint közötti összegről szólnak. Az olcsó magyar föld miatt osztrák és német gazdák és a "földhiánnyal" küzdő holland és dán agrártársaságok szeretnének nálunk birtokot vásárolni, de ma még ezt nem tehetik meg. Az EU-val kötött megállapodásunk szerint 2011-ben meg kellene nyitnunk a földpiacunkat a külföldi tőke előtt. Az országgyűlés többsége hétfőn egyetértett abban, hogy további három évvel meg kell hosszabbítani a magyar földpiaci moratóriumot, de ez nem jelenti azt, hogy a magyar államnak nem kell gyorsan valamilyen stratégiát kidolgoznia a "földhelyzetre". Különösen azért, mert az állam kezelésében még mindig (osztatlan közös tulajdonban) több százezer hektárnyi termőföld van, amit idővel az állam is értékesíthet. Nagyon komoly politikai kérdés, hogy a hatalomra készülő Fidesz milyen birtokpolitikát kíván folytatni. Legalább két kulcskérdés van ezen a területen: a már említett külföldi tőke beengedésének az időpontja, illetve, hogy engednek-e azoknak az agráriumban tevékenykedő magyar tőkéseknek (köztük ismertebb bankároknak), akik nagy tételben földet szeretnének vásárolni. Ha az utóbbiak kerülnek vezető szerepbe, akkor a részvénytársaságok, és a kft.-k mögött gyakorlatilag a századelő feudális szisztémájára hajazó földesúri rendszer alakulhat ki gigantikus földbirtokokkal. A Népszabadság információja szerint választási győzelme esetén a Fidesz egyik legelső dolga lesz a jelenleg érvényes termőföld-vásárlási szabályok módosítása. A párt célja, hogy minden lehetséges eszközzel megvédje a hazai birtokokat a külföldi spekulációs beruházóktól, még akkor is, ha a jelenleg rájuk vonatkozó korlátozásokat nem engedi meghosszabbítani az EU. A legradikálisabb eszközként a Fidesz szakértői felvetették, hogy a jelenleg az állam birtokában lévő csaknem félmillió hektár, zömében bérleményként hasznosított állami szántóterület gyors értékesítésével is meg lehetne erősíteni a hazai termelői szektort.Hogy ez mennyire biztos, azt nem sikerült kiderítenünk. Fideszes forrásaink szerint a jobboldalon legalább öt érdekcsoport igyekszik megszerezni a vidékfejlesztési és agrárterület irányítását. Az egyik a népi-nemzeti vonalhoz tartozó, egykori MDF-eseket is tömörítő, Font Sándorhoz, Ángyán Józsefhez és Lezsák Sándorhoz köthető kör. A szakmai ideológus szerepét Ángyán József professzor, a gödöllői Szent István Egyetem intézetvezetője tölti be, akinek a megértéséhez érdemes megjegyezni, hogy előszeretettel idéz David C. Korten a Tőkés társaságok világuralma című könyvéből, amely még a Jobbik-közeli portálokon is népszerű "szakirodalom". Ángyán - aki képviselő a Fidesz színeiben - többek között elidegenítési tilalmat rendelne el az állam kezelésében lévő nemzeti földalapra, megszabná, hogy mekkora lehet egy mezőgazdasági üzem, hogy ne alakulhasson ki az a helyzet, hogy pár cég (földbirtokos) kezébe kerülne a magyar föld többsége, helyben lakáshoz kötné a vásárlást és a bérletet. A célja: növelni a kis- és középüzemi méretű családi gazdaságok arányát. Egy másik érdekkört Jakab István Fidesz-képviselő, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek elnöke jelenít meg. A Magosz is a kis és közepes gazdákat erősítené, olyan szabályokat vezetne be, amelyek a földbirtok aprózódását igyekezne csökkenteni, és működőképes nagyságú, de helybéli gazdákra épülő földbirtokrendszert alakítana ki. A Magosz óvatosabban és visszafogottabban fogalmaz az úgynevezett "tőkések" témakörében. Eszerint: "A földbirtok-politikának biztosítania kell, hogy a termőföldhöz köthető jövedelmek minél nagyobb részben helyben maradjanak. A termőföld vásárlása, bérlése esetén a helyben lakó gazdáknak kell előnyt élvezniük." Fideszes agráros forrásaink szerint egy harmadik, de nagyon befolyásos kört nem annyira ismert politikusok jelenítenek meg, hanem szakértelmiségiek, többek között Éder Tamás, aki a Fidesz-Kisgazda-MDF- kormányban volt államtitkár, ma az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke és Csányi Sándor agrárbirodalmának egyik meghatározó vezetője. E körhöz sorolják például a Fidesz régi agrárosát, Glattfelder Bélát és Popp József egyetemi tanárt is.Az agrár, de különösen a vidékfejlesztési csúcsminiszterségre hajt Széles Gábor ismert gyáriparos, de a kisgazdáktól "importált" Túri-Kovács Béla és köre is "játszana" ezen a területen. A Fidesz hivatalos agrárprogramja - a többi szakpolitikai programmal együtt -március 15-e után lesz nyilvános. Forrásaink szerint a lényegi kérdéseket, különösen a leendő kormányzati politikát meghatározó személyek neveit csak Orbán Viktor és szűk stábja ismeri.

14:09

Törzsi háború a voksokért

A politika az egyik legszebb hivatás, mivel közvetlenül az embereket szolgálja - mondta Kubatov Gábor a Magyar Fogyasztói Platform kerekasztal-beszélgetésén, majd hozzátette: mivel a magyar politikai élet egyértelműen az őszödi beszéddel bicsaklott ki, biztos abban, hogy előbb vagy utóbb, de mindenki megkapja jogos büntetését. És ebben még szocialista riválisa is egyetértett vele. Közügyek Fogyasztói címmel rendezett előadás-sorozatot a Magyar Fogyasztói Platform. A szervezők azért döntöttek a téma feldolgozása mellett, mert úgy vélik, hogy az állam polgárai egyben a közügyek fogyasztói is, akik szavazataikkal vásárolják meg a "terméket". A szervezők képességeit dicséri, hogy sikerült egy asztalhoz ültetni Kubatov Gábor (Fidesz), Szigetvári Viktor (MSZP) és Somogyi Zoltán (MDF) kampányfőnököket, akiket Baló György próbált több-kevesebb sikerrel az eredeti témánál - kampánystratégiák változásának vizsgálata - tartani. A felütést Braun Róbert egykori kommunikációért felelős államtitkár fogalmazta meg. Szerinte a modern politika világában az egyes pártok a fogyasztók számára különböző márkákként jelennek meg, ám a hazai versenyzők törzsi alapokon szerveződnek, vérségi és etnikai viszonyokra épülve, az együttműködés teljes hiányában. Somogyi Zoltán szerint túlzás lenne a politikát csupán törzsi harcok szintjén értékelni, ezért is választotta az MDF azt a stratégiát, amely nyíltan kimondja, mit tenne az országgal, ha hatalomra kerülne, a választó pedig biztos lehet abban, hogy pontosan azt is kapja, amire ígéretet adtak neki. "Bokros Lajos könnyen beszél, de tudjuk, mindenki tudja, hogy mit fog tenni: semmit! Nem veszik komolyan, és nem is szólhat bele ebbe a harcba, Bokros személye leginkább egy rossz orvoshoz hasonlítható, aki összekeveri a műtétet a boncolással." Ezek már Kubatov Gábor szavai, aki annyit mindenképpen elért beszólásával, hogy konferencia légköre kissé feszültebbé vált. "Majd azért meghallgatjuk a Fidesz őszödi beszédét is" - reagált a hozzászólásra az MDF kampányfőnöke.Kubatov szerint az MDF-fel szimpatizálók 90 százaléka másodikként az MSZP-re szavazna, Somogyi azonban emlékeztette a politikust arra, hogy éppen a Fidesz szorgalmazta 2006-ban, hogy számos helyen lépjenek vissza, azért, mert tudták, hogy másodszorra a Fideszre szavaznának az első körben az MDF mellett voksolók. Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc akkor még jóval nagyobb népszerűségnek örvendett MDF-es körökben, mint Orbán Viktor.Mikor végre az MSZP-s Szigetvári Viktor is szóhoz juthatott, hamar sietett leszögezni, hogy ő nem erről jött vitatkozni. Annyiban azonban egyetértett Kubatovval, hogy mindenki megkapja majd méltó büntetését.Néhány hosszabb kitérő ellenére a résztvevők lassacskán rátértek a kampánnyal kapcsolatos témakörre. Mindhárman egyetértettek abban, hogy kampányában a Jobbik fogalmaz legegyszerűbben, annak ellenére, hogy a támogatottsága a felső középrétegben is számottevő. Somogyi szerint a szélsőjobb országos szinten elérheti a 20 százalékot. Azzal kapcsolatban sem alakult ki vita, hogy a Jobbik könnyelműen ígért meg sok mindent, hiszen olyan kérdésekre keresi a választ, amelyek nem megoldhatóak néhány év vagy egy kormányzati ciklus alatt. Ehhez túlságosan nagy súlyként nehezedik az állam vállára a negyvenéves szocializmus és az azt követő, kihasználatlanul hagyott húsz év.Megoszlott azonban a jelenlevők véleménye abban a kérdésben, hogy vajon mennyire informáltak a mai magyar állampolgárok a politikai életről. Szigetvári szerint ugyanis az információk már nemcsak a felsőbb rétegek számára érhetők el. Az azonban, hogy egy személy mennyire könnyen változtatja meg politikai állásfoglalását élete során, már jóval összetettebb kérdés. Létezik ugyanis egy könnyen befolyásolható réteg, melynek nincs vagy nem stabil a politikai elképzelése. A politikai kommunikációban óriási sztárokat lehet felépíteni, akiknek a politikai helyzete megingathatatlannak tűnhet, valójában azonban butaság őket nyolc vagy akár húsz évre előre kalibrálni, mert annyira nem szavatolhatók. Az amerikai példából kiindulva is láthatjuk, hogy Obama korábbi óriási népszerűsége a nehéz helyzetekben erősen visszaesni látszik.És ha már Obama: Baló György azt is szerette volna megtudni a meghívottaktól, hogy mennyit változott az utóbbi időkben a kampánystratégia, és mennyire fontos az internetes jelenlét. Szigetvári szerint mindig mindent Amerikában találnak ki először, és 2002 óta a kampányok számottevően nem sokat változtak. Kubatov pedig személyes példáját hozta, mint aki fent van a facebookon, és tudja, hogy milyen stresszes és időigényes, ugyanakkor nélkülözhetetlen munka az internetes kampány. Mint mondta, Fradi-drukkerként jól tudja, mit jelent az, ha valaki ott akar lenni, amikor a csapat elindul felfelé. Mivel a szocialisták e téren még gyerekcipőben járnak, Szigetvári inkább arról tudott beszámolni, hogy az ő kampányuk alapvetően azokra a személyekre építi, akiknek helyi szinten még létezik, és az elért eredményeik alapján nem csökkent számottevően a támogatottságuk. A susztermunkát persze a Fidesz sem veti meg, hiszen Kubatov szerint is személyesen kell eljutni a választókhoz. Éppen ezért szeretnének kétmillió kopogtatócédulát gyűjteni. Valahogy a zárszó is hozzá került, és ezt kihasználva egy évekkel korábbi rádióbeszélgetésre utalt, amelyben a riportalany arra kérdésre, mit jelent ma jobboldalinak lenni, a következő szavakkal válaszolt: agy, szív és gerinc.

14:06

Ez történt a héten

BEKÖSZÖNT AZ EGYPÁRTRENDSZER? Megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, hanem egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér - mondta Orbán Viktor Megőrizni a létezés magyar minőségét című beszédében, melyet a Nagyítás című hetilap tett közzé. Az említett nagy kormányzópárt pedig képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket érdemben képviselje. Így Orbán azt javasolta a választóknak, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát (azaz a mostani ellenzéket) válasszák. Orbán azt állítja, hogy a jelenlegi kormányzat kudarca leértékelte a szociálliberális kultúrateremtő közösséget, és összeomlott az a húsz éve épített hatalompolitikai rendszer is, ami lehetővé tette a baloldal számára, hogy kézben tartsa a társadalom legfontosabb elitpozícióit. Az ellenzék vezetője szerint e szisztéma anyagi bázisát a privatizáció és a külföldi hitelek biztosították, ideológiáját a baloldali média és értelmiség adta, szavazat-utánpótlását pedig a járadékokból és egyéb juttatásokból élők jelentették. "A BAJSZOS ZSIDÓ ÉS A BANYA" "Az én meggyőződésem, nem a Jobbik meggyőződése, hanem az én meggyőződésem, ha itt a Jobbik most nem tesz normális keretek között békét Magyarországon, akkor itt patakokban fog folyni a vér, és a Duna mellett ezrek lesznek felakasztva" - mondta Szegedi Csanád Komáromban egy lakossági fórumon, de az ijedezők megnyugtatására azért azt is közölte, hogy a Jobbik még egy utolsó kísérletet tesz arra, hogy békés mederben tartsa a helyzetet. Ennek egyik eszközeként tervezik, hogy példát statuálnak az elmúlt húsz-huszonkét év bűneiért. A Jobbik alelnöke és egyik EP-képviselője az MDF listavezető miniszterelnök-jelöltjéről csak mint "Bokros, az a bajszos zsidó" szólt, a szocialisták elnökét pedig nemes egyszerűséggel "Lendvai Banyaként" említette annak kapcsán, hogy állítólag be akarja tiltani a magyar címert és a turult. A romáknak ezúttal csak annyit osztott, hogy önkormányzataikat, és felzárkóztatási programjaik állami dotációját is beszüntetné. POLITIKAI DÖNTÉS Az Országgyűlés elnöke pályázatot írt ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatói posztjára. A posztra hárman pályáztak: Gyarmati György jelenlegi főigazgató, Varga László, Budapest Főváros Levéltára korábbi főigazgatója, valamint Markó György, a Hadtörténeti Intézet főigazgató-helyettese. A három pályázó közül kettőt, Varga Lászlót és Markó Györgyöt parlamenti szakbizottsági meghallgatás nélkül utasítottak el, amit szakmai körök egyértelműen politikai döntésnek minősítettek. Varga László lapunknak azt mondta, hogy programjának lényege az állambiztonsági múlt teljes feltárása. A történtek után a Nyitott Társadalom Alapítvány (OSA) alternatív meghallgatást szervez, ahol mindhárom pályázó kifejtheti álláspontját. Az eseményre február 23-án az alapítvány Arany János utcai székházában kerül sor. IGAZ VAGY HAMIS? "Mindenkinek van szavazati joga természetesen. Demokráciában sajnos-nem sajnos, ízlés kérdése, ez van. âŚ Legyen mindenkinek szavazati joga természetesen, de adhassa el az államnak. Az állam például a mindenkori nyugdíjminimum összegéért vásárolhatná meg a szavazati jogot bárkitől. Aki ezért le akar mondani a szavazati jogáról, visszaviszi a kis kopogtatócéduláját, megkapja a pénzt, aztán menjen isten hírével. Ezzel mindenki jól járna: akik pénzt kapnak, azok azért járnak jól, mi meg megszabadulunk azoktól, akik másképpen adják le a voksukat" - mondta állítólag Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke Jászszentandráson, a helyi polgári kör rendezvényén. A felvételt - amelyen egyebek mellett szó esik Békés megye rezervátummá alakításáról is - az Egyenlítő TV tette közzé a Youtube videómegosztón. A Fidesz elnöki stábjának közleménye szerint a hanganyag "összevágott, manipulált, mellyel ismét törvénysértések sorozatát követték el", ezért az érintett politikus és pártja megteszi a jogi lépéseket az "MSZP házivideó-szerkesztőségének újabb jogsértései miatt".

14:03

A politikai arénában tudatosabb imidzsre volna szükség

Magyarországon még nem készült konkrét felmérés arról, hogy egy politikus megjelenése mennyiben befolyásolja a választót, de mivel az emberek döntéseiben mindenhol hangsúlyos szerepet kap az érzelem, a jelöltnek legelőször is szimpatikussá kell válnia ahhoz, hogy megnyerje szavazói bizalmát. A lapunk által megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy a politikai arénában is tudatosabb imidzsre volna szükség Magyarországon. Amerikában azért vesz fel kockás inget egy politikus a kampány során, hogy az emberek lássák, ő is közülük való. Magyarországon, és általában Európában az emberek nem szeretnék, hogy a politikus egy legyen közülük, nálunk királyok, püspökök vezettek mindig, akik pompázatos ruháikban már megjelenésükkel is tekintélyt parancsoltak. Magyarán, a hazai szavazók valószínűleg ma sem bánnák, ha politikusaik, vezetőik elegánsan, a nemzetközi porondhoz is illő megjelenéssel képviselnék őket. Nem gond, ha nem velük született az eleganciára való képesség, elég, ha igényük van rá, máris tanácsadók sora áll rendelkezésükre. "Talán negyven százaléka a politikusoknak fogadja el a saját stábja tanácsait - mondja kesernyésen Bereznai László, a magyar férfidivat egyik jeles képviselője. - Egyszer még csak elfogadja, hogy egy szakember összeállítsa a ruhatárát, ám utána már a saját feje szerint variálja a darabokat, nem tart igényt tanácsadókra, ebből pedig időnként nem túl ízléses megoldások születnek. Pedig mi jót akarunk nekik" - állítja. Az első benyomás rengeteget számít, az első harminc másodperc alatt pedig a látvány hat, a száját még nem is volt alkalma kinyitni az embernek. "Szerintem az Orbán-Medgyessy- vitát például annak idején Orbán a ruhája miatt veszítette el. Barna zakó, rövid zokni, lábszár kilóg, percek múlva már látszott, hogy feszeng emiatt az elegáns öltönyben megjelenő Medgyessy mellett, és ez a mondanivalójára is kihatott - magyarázza Bereznai. - Nem kell szégyellnie a politikusnak, ha jól öltözött" - tette hozzá. Pedig minden politikus költ a ruházatára, azok is drágán veszik az öltönyeiket, ingeiket, nyakkendőiket, akiken ez nem látszik meg. "Horn Gyula is drága ruhákban járt, ne gondolja senki, hogy bármelyikük is olcsó boltokat látogat, más kérdés, hogy nálunk még nem alakult ki a jól öltözött férfi divatja, így mintha egy kicsit szégyen lenne egy férfinak szépen öltözködni, vagy elfogadni egy stylist tanácsait." A bankárból lett politikusok ezt mintha jobban értenék, de ők is sokszor visszafogják magukat, miután politikusok lesznek. Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon öltözködésén is megérződött a váltás, amit egyik általunk megkérdezett szakember sem tart jó iránynak. Makány Márta, aki több éve segíti, figyeli a politikusok öltözködését, ehhez kapcsolódóan megjegyezte: úgy tűnik, mintha már a környező országok is tudatosabban használnák a látvány hatását, mint mi. "Ukrajnában érezhetően nagyon ÂťmegcsináltÂŤ a látvány teljessége, ez sosem a véletlen műve, nyilván egy egész stáb dolgozik rajta" - mondta a divattervező. "Julija Timosenko imidzse, a ruhái egy nagyon is átgondolt dizájn része, és költenek is rá. A legnevesebb tervezők ruháit hordja, 2-3 ezer euróba is kerülhet egy-egy rajta látható összeállítás. De a cseh politikusokra is jellemző a jólöltözöttség. A lengyelek stílusa konzervatívabb, de szép öltönyöket hordanak. Nálunk mintha még nem gondolnának bele, hogy ez milyen hatásos" - fejtegette Makány Márta. Értékelte ugyanakkor Dávid Ibolya átgondolt, egyre inkább beazonosítható egyéni stílusát, ami szerinte szerencsés ebben a szakmában, Szili Katalin ápolt, kellemes megjelenését, és Lendvai Ildikó öltözködésének változását, amely halad a korral. "A legjobb ruhái ebben a műfajban szerintem Selmeczi Gabriellának vannak" - tette hozzá a divattervezőnő. A férfiak közül ő is Medgyessy Pétert tartotta a legjobban öltözött miniszterelnöknek, akit finom elegancia jellemzett, és úgy látja, Orbán Viktor változott a legtöbbet, ráadásul egyelőre csak a Fideszre jellemző, hogy egységesebb imidzset képviselnek, nemcsak mondanivaló, hanem külső tekintetében is. A kettő erősíti egymást, éppen ezért tartják fontosnak a stílust a politikában a szakértők. "A legutóbbi rendezvényen már látszott, hogy Orbán Viktor elkezdett öltözni, a pulóveres, kardigános, nyakkendőmentes korszak után eltalálta a megfelelő stílust és eleganciát" - értett egyet Bereznai László. Makány Márta szerint Mesterházy Attilának is jó adottságai vannak, ő úgy véli, élhetne vele bátrabban is: "Lehetne egy kicsit vagányabb" - értékelte a szocialisták jelöltjét a divatszakértő, de Bereznai szerint érződik, hogy ő sem szeret ezzel foglalkozni. "Még ma is találkozni olyanokkal a parlamentből, akik berohannak, és próba nélkül vásárolnak, sőt vannak, akiknek a feleségük vásárol. Nem csoda, ha aztán lóg rajtuk itt-ott, pedig csak apró változtatásokra lenne szükség, arra, hogy rájuk szabja valaki a holmijukat. Ez persze a kereskedőkről sem állít ki jó bizonyítványt" - teszi hozzá már kereskedői szemmel. Az igényre (vagy inkább az igény hiányára) jellemző, hogy alig fél tucat prémium kategóriás bolt szakosodott kimondottan férfiruházatra nálunk, ezeken a helyeken azonban a tanácsadás és a testreszabás is része a szolgáltatásnak. "Ezekbe a boltokba is csupán a parlamentben dolgozók húsz százaléka jár" - foglalta össze a helyzetet az egyik ilyen bolt tulajdonosaként Bereznai. Görög Ibolya protokollszakértő ezt a képet azzal árnyalta, hogy az sem feltétlenül jó, ha túlzottan divatos valaki: a luxus irritálhat, és a piperkőcöket sem szeretjük, másrészt elvonja a figyelmet a lényegről. Ennél már jobb, ha konzervatívabb, de nem ódivatú egy politikus megjelenése, ez esetben csak az a lényeg, hogy ne egyfajta mozgalmi képet sugározzon. Görög Ibolya szerint ráadásul nemcsak a ruha teszi a politikust, hanem minden egyéb látható megnyilvánulás, kezdve a gesztusoktól a mimikán át egészen a testtartásig. "Ha például Bokros Lajos kihúzná magát, még hitelesebbé tehetné azt, amit mond. A jelenlegi testtartása inkább professzoros, egyenesebb háttal magabiztosabb, közérthetőbb benyomást keltene" - hozta példának az MDF jelenlegi miniszterelnök-jelöltjét. Számít a testalkat is, aki a kampányban győzni akar, jobb, ha az elszántságát már a testsúlyával is igazolja, elhízott emberrel szemben ugyanis nincs bizalom. "Régen joviális benyomást tudott kelteni egy súlyosabb pocak, ma inkább a tunyaság jele" - mondta Görög Ibolya. Valamint ne legyen "tejfelesszájú" - azaz inkább negyven körüli, mint fiatalabb, akinek elhiszik az emberek, hogy megvan a feladathoz a megfelelő tapasztalata.

13:55

Nem vesztesnek való vidék

Billegő körzetek, ahol a szocialisták nem számítanak abszolúte esélytelennek. Kevés ilyen van, sokkal kevesebb, mint remélték, de ezek közül talán a legellentmondásosabb a Békés megyei hetes választókörzet. Amolyan igazi se veled, se nélküled jelölttel, aki Gyurcsánnyal és Bajnaival is szembehelyezi magát, mégis szocialistaként indul újra: ő Karsai József battonyai polgármester. A nemzet búzaégetőjeként alapozta meg politikai karrierjét még a "boldog" torgyáni időkben. A Fidesz három választási ciklusban sem találta meg az agrárgerilla legyőzőjét a békési választókerületben, így maguk közt csak selyemzsinóros vidékként emlegetik Battonya térségét. A saját háza táján példás szorgalommal dolgozó Karsai többek között malac- és mosópor-osztogatással, ingyenes tűzifaosztással, nyugdíjasokat segítő akcióival és a gátlástalan kamat- és dinnyemaffiával veszi fel a harcot, rendre eredménnyel. A mára már sztárrá nőtt szocialista képviselő ellenfeleit annyira nem veszi komolyan, hogy az ősszel üzent a Fidesznek, átül ő maga a padsoraikba, csak hogy megnyerjék végre a körzetet a narancsosok. "Jóskát mifelénk annyira szeretik, ha tucatnyian indulnának ellene a választásokon, akkor is simán nyerne" - mondja Battonya főterének egyik boltjában Karsairól egyik választója. A Fidesz Békés megyében simán verte az MSZP-t a tavaszi EP-választásokon, fölénye egyértelmű, és Karsai háza táján még sincs semmi nyoma a pániknak. Az MSZP talán ezért sem merte ejteni az óriási népszerűséggel bíró, szókimondó polgármestert, aki a Fidesznek már a jelölési időszakban komoly fejfájást okozott, talán egyedül az alföldi régióban. "Karsai előtt nincs tekintély se jobbról, se balról, a maga útján jár, de igazi balos, aki mindig segít a bajba jutottakon" - ezt már a bolt előtt artikulálja egy másik vehemens választó. A "mi Józsink" titka egyszerű: ha kell, pénzt ad, ha kell, fát, sőt karácsonykor ajándékcsomagot visz a település legszegényebb családjainak. Híres akciója volt, amikor az egyik szegény kisnyugdíjas villanyszámla-tartozását egyforintosokkal törlesztette a szegedi Démász-központ előtt vagy száz nyugdíjassal tüntetve az áramszolgáltató sarcolása ellen. De az is előfordult már, hogy felvásárolta egy vállalkozó összes malacát, majd ezeket takarmánnyal együtt szétosztotta a nehéz sorsú Battonyaiaknak. "Valóságos ÂťpátriárkakéntÂŤ intézi a választókerület ügyeit, hol itt, hol ott bukkanva fel" - meséli Irén Battonya piacterén, hozzátéve, hogy az ő favoritja ismeri választóit, és nem csak négyévente látják néhány napra. Karsai a mezőkovácsházi kistérség elnökeként főleg fideszes polgármesterekkel működik együtt. A tizennyolc településből tizennégy fideszes polgármester vele szavaz - állította egy interjúban nemrég. "Nálam béke van, itt nem fogok háborúzni" - fogalmazott, majd közölte: ő a kampány során sem akar a Fideszes vagy más jelölt hátterével foglalkozni. "Én nem pártok ellen kampányolok, én offshore cégek meg csődre szakosodott szemét vállalkozók ellen kampányolok majd" - mondogatja. Ilyen képviselő ellen nehéz bárkit is indítani, így már a jelöltállítás sem volt egyszerű - állítja egy Fidesz-közeli forrásunk, aki az események sodrában úgy érzi, mellőzték a helybeli párttagok többségi akaratát. A Fidesz megyei vezére, Domokos László állítólag külön foglalkozott a képviselőjelölt személyével, mert Karsai körzetében nem tudtak potens jelöltet állítani, mivel mindenkit maga mögé utasított az elmúlt évtized során. Az előző fideszes jelölt, dr. Spiák Ibolya hiába bírta a térség tizenhárom Fidesz-szervezetének támogatását, végül a párt regionális, a kerületért felelős vezetője nem az ő javára döntött. A volt kisgazda Hanó Miklós után Spiák doktornő is eltűnt a narancs süllyesztőjében. A párt merészet húzott: Karsai doktor régi ellenlábasát, kvázi haragosát, a pusztaottlakai polgármestert, Simonka Györgyöt állította a politikai ring jobb oldalára. A két politikus személyeskedéstől és tettlegességtől sem mentes háborúja a dél-békési "valuta", a dinnye miatt robbant ki még két éve. A battonyai polgármester előbb a multicégeket kényszerítette térdre a dinnye parkolóban való borogatásával, majd a környék dinnyefelvásárlói "maffiájával" szemben indított offenzívát, az alacsony felvásárlási árak miatt. Karsai kombájnokkal és talpasaival blokád alá vette Simonka telepét, se ki, se be nem mehet senki, mire az kemény legényekkel erősített. A patthelyzetben csak a szavak durrantak nagyot a sajtóban, de benne volt a keményebb menet is a balhéban - emlékszik vissza az egyik medgyesegyházi termelő az eseményekre. Szó szót követett, és a csatának vége lett, de a harag a felszín alatt tovább fortyogott, és már a kampány első pillanataiban a felszínre tört. A Fidesz-jelölt szórólapjai Karsait és Gyurcsányt mint a nemzet árulóit mutatják be együtt, mire válaszként egy szórólap érkezik a postaládákba, melyben Karsai nem éppen kíméletesen teregeti ki az ellenfél piszkosnak titulált ügyeit. A polgármesterek dühödt vitája éppen itt tartott, mikor a ringbe szállt a medgyesi polgármester is, dr. Nagy Béla, a megyei SZDSZ volt elnöke, immár az MDF támogatásával. Színre lépésének talán senki sem örült, hiszen az elmúlt választásokon is rendre tíz százalék fölött szerepelt, így ezúttal is bárkitől vihet el szavazókat.

13:51

Olümposzi mélység

"Elkerülhetetlen az eurózóna összeomlása" - állítják a legnagyobb francia bank, a Societé Generále elemzői. A Görögországnak megszavazott mentőöv csak "szépségtapasz" a közös valuta mély és súlyos problémáira. A téma Brüsszelt is aggasztja. A spanyol elnökség és az új főfoglalkozású elnök, Herman Van Rompuy égisze alatt először gyűlt össze az Európai Tanács informális ülésre Brüsszelbe, amit a héten a pénzügyminiszterek találkozója követett. Papandreou görög kormányfő sértődötten fakadt ki az EU-ra, mert szerinte az unió "laboratóriumi állatkísérletként" teszteli Görögországgal az eurózóna és a külső pénzpiacok csatározásának következményeit. "Az unió zavaros üzeneteket terjeszt az országrólâŚ fenyegető összeomlás pszichológiáját kreálva, ami akár önbeteljesítő jóslattá is válhat" - idézte a Financial Times a görög kormányfő szavait. Papandreou szerint az Európai Bizottság hibát követett el azzal, hogy nem ítélte el az előző, konzervatív görög kormányt a nyilvánvaló csalásért, amit a hamis költségvetési deficitek közlésével vittek végbe. A tagállamok Németország és Franciaország vezénylete alatt ugyan kiálltak Görögország megsegítése mellett, azonban anélkül, hogy bármi konkrétumot közöltek volna. A pénzpiacok ennél többet vártak, ezért az euró több mint fél éve tartó gyengülése folytatódott. Merkel német kancellár és Sarkozy francia elnök közös sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy "világos politikai jelet" küldtek Görögországnak arról, hogy megadják a szükséges segítséget Athén számára az elszabadult, 12,7 százalékos költségvetési deficit lefaragásában (ez több mint négyszerese a brüsszeli plafonnak). Görögország egyelőre nem kért külső segítséget, elemzők szerint elsősorban azért, hogy megőrizze a belső deficitcsökkentő folyamatok hitelességét, valamint hogy ne rontson az ország utóbbi napokban alaposan megtépázott pénzügyi renoméján. Merkel kancellár szerint Athén felelőssége a görög pénzügyi reputáció visszaszerzése, és a németek húzták keresztül a franciák konkrét mentőcsomag-javaslatát, mondván, addig nincs konkrét segítség, amíg nem látni, hogy a görög kormány mindent megtett a deficitcsökkentés érdekében.Egy hónap haladék A héten a pénzügyminiszterek ülésén Görögország egy hónapos határidőt kapott arra, hogy bizonyítsa, hogy elegendőek a saját intézkedései a deficitcsökkentésre. Az eurózóna-tagoknak tett görög ígéret szerint az idén 4 százalékkal csökkentik a 12,7 százalékos hiányt, 2012-re pedig az előírt 3 százalék alá szorítják. Jean-Claude Juncker, az eurócsoport elnöke elmondta, hogy a március közepén esedékes első felülvizsgálat alkalmával kell a görög kormánynak bizonyítania, hogy az államháztartási hiány csökkentése a tervek szerint halad. A görög recesszió megkérdőjelezi Athén deficitcsökkentő terveinek sikerét. A tavalyi év utolsó negyedében 0,8 százalékos GDP-csökkenéssel a görög gazdaság az eurózóna leglomhább gazdaságaként teljesített, és az idei előrejelzések sem mutatnak gazdasági növekedést. Az Európai Központi Bank vezetője, Jean Claude Trichet már további konkrét intézkedéseket is javasolt, mint például az áfaemelés, valamint a luxuscikkek és az üzemanyagok adójának megemelése. Tavaly november óta az euró már 10 százalékot vesztett az értékéből. A Societé Generale francia bankház stratégája, Albert Edwards szerint az eurózóna bukás előtt áll, és ezt a Görögországnak adott mentőöv csak késleltetni tudja - jelent meg a Daily Mail hasábjain. Edwards szerint Portugália, Görögország, Spanyolország és Írország gazdaságilag túl gyenge az eurózóna követelményeihez. Ennek fényében a magyar eurózóna-csatlakozás árnyoldalai is felvetődnek, és az is nyilvánvaló, hogy az euró önmagában nem csodaszer, és nem garancia a gazdasági stabilitásra. David Cameron konzervatív vezető, a brit választások nagy esélyese bejelentette, hogy megválasztása esetén, amíg ő miniszterelnök lesz, addig az Egyesült Királyság nem csatlakozik az eurózónához. "Épp elég rosszul állunk az euró kényszerzubbonya nélkül is." Elárverezik az Akropoliszt? Erdőtüzek, szándékos gyújtogatások, rendőri erőszak elleni tüntetések, anarchista diáklázadások, egyre leplezetlenebb korrupció. Ráadásul az előző, konzervatív kormányzat által meghamisított költségvetési hiányszámok miatt Görögország az eurózóna eddigi legsúlyosabb válságának felelősévé vált. A Balkán legfejlettebb államaként ismert, egyedülálló történelmi, kulturális és turisztikai értékekkel bíró Görögország az eurózónához történt csatlakozása után a várakozásokkal ellentétben veszített versenyképességéből. Az utóbbi években a görög gazdaság rosszabb mutatókat produkál, mint előtte. A magasabb munkanélküliség, a romló színvonalú felsőoktatás, érzékelhetően terjedő korrupció, a romló szociális szolgáltatások a társadalomban is látványos leépülést eredményeztek, áll Daniel Proussalidis görög újságíró elemzésében. Európa utóbbi évtizedeinek legsúlyosabb diáklázadásai zajlottak alig egy éve Görögországban, amit egy rendőr által lelőtt fiatal esete robbantott ki. Görög professzorok a Kathimerini görög lapban jelezték, hogy a válság mélyebben gyökerezik. "Az oktatási rendszer csődje miatt a fiatalok általában nem tanulják meg szüleiktől vagy tanáraiktól, hogyan kell személyes vágyaiknak gátat vetve a társadalmi hasznosságot elsajátítani, inkább a Âťmindent szabad, minden a miénkÂŤ, lázadó életstílust választják." John Sitilidesnek a Los Angeles Timesban megjelent elemzése szerint számos görög egyetemistát "brutalizált az a Nyugat- és kapitalizmusellenes gondolkodásmód, amely szerint a rendőrség nem méltó a megbecsülésre, a politikusok pedig leginkább a gyűlölt diktátorokhoz hasonlóak".Papandreou miniszterelnök kötéltáncosként igyekszik a Brüsszel által kierőszakolt pénzügyi célokat minél kisebb elégedetlenséget szítva végigvinni. Február 10-én a kormányközeli szakszervezetek szervezésében "szelíden" vonultak utcára a közalkalmazottak: az állami menedzserektől kezdve a szemétszállítókig mindenki tiltakozott a bércsökkentések ellen. Az állami cégvezetők bére 50 százalékkal, a közalkalmazottaké minimum 4 százalékkal csökken a kormány deficitcsökkentő csomagja miatt. A farmerek már agresszívebbek voltak a balos szakszervezeteknél, és a bolgár határ menti autópályákat napokig blokkolva csaknem nemzetközi konfliktust okoztak. A kormány az átlagos nyugdíjkorhatárt 58-ról 63 évre kívánja emelni. Adóemeléssel egyelőre főleg a magasabb jövedelműeket sarcolják meg, de általánosan szigorodnak az adóelkerülést büntető szankciók. A legnagyobb feladat az adózandó jövedelmek őszinte bevallásának elérése, ugyanis a görög adómorál nem olyan, mint például a német vagy a skandináv. A görög politika és a polgár viszonyára jellemző, hogy az egyik legnagyobb színházi siker, Jannisz Palaiologosz drámaíró szatírája egy korrupt görög kormányról szól, amelyik még az Akropoliszt is képes eladni, hogy azt kaszinóvá alakítsák át.

13:49

Lőtt, fenyegetőzött, mégis taníthatott

Újabb egyetemi ámokfutás rázta meg az Egyesült Államokat: az Alabama Egyetemen egy professzor három munkatársával végzett. Az információk szerint a nő azért nyitott tüzet a tanszéken, mert nem véglegesítették az állásában. Az áldozatok rokonai számára viszont az a legmegdöbbentőbb az incidens kapcsán, hogy kiderült, a tanár múltjában már voltak elővigyázatosságra intő jelek, az egyetem pedig ennek ellenére alkalmazta. A 45 éves Amy Bishop Anderson (képünkön) egy tanszéki értekezleten vett részt, amelyen egyszer csak rálőtt hat kollegájára. Hárman közülük életüket vesztették, az egyik sebesültnek pedig válságos az állapota. A tanárt, aki egyébként 2003 óta dolgozott az egyetemen, akkor tartóztatták le, amikor éppen távozni készült az épületből. A rendőrség tájékoztatása szerint a gyanúsított egy 9 milliméteres kaliberű fegyvert használt, amelyet később meg is találtak a női mosdóban. Bár a hatóságok nem nyilatkoztak az indítékokról, egyes források szerint a nő azért nyitott tüzet a tanszéken, mert nem véglegesítették az állásában. A diákok és a hozzátartozók elmondták, hogy emiatti haragjának többször is hangot adott, arra azonban semmi jel sem utalt, hogy dühe és csalódottsága erőszakba torkollik majd. A hatóságok egyébként többrendbeli szándékos emberöléssel vádolják, amiért halálbüntetés is járhat az államban. Az áldozatok hozzátartozóit az döbbentette meg leginkább, hogy kiderült, a tanárnőt a múltban több erőszakos cselekmény elkövetésével vádolták, amelyek nem tisztázódtak, az egyetemen viszont ennek ellenére taníthatott. 1986-ban például lelőtte 18 éves testvérét, ami miatt sohasem ítélték el. A több mint 23 évvel ezelőtti incidenst végül balesetnek minősítették. 1993-ban pedig Bishopot férjével együtt hallgatták ki amiatt, hogy egyik kollegájának valaki csőbombát küldött. A bomba nem robbant fel, és ezért senki ellen nem emeltek vádat, de Bishop egy másik munkatársa elmondta, hogy a nőnek vitája volt a kollegával nem sokkal azelőtt, hogy a bombát felfedezték. A négy gyermekes családanya rokonai és diákjai azt állítják, hogy az intelligens és kissé kétbalkezes tanár teljesen normálisan viselkedett a lövöldözés előtti órákban, és semmi szokatlant nem lehetett észrevenni rajta. Férje, akit szintén őrizetbe vettek és kihallgattak az incidens kapcsán, azt erősítette meg, hogy a nő semmiféle jelét nem adta annak, hogy támadásra készülne, és hogy ő nem is tudott róla, hogy fegyverhez jutott. A lövöldözés után egyébként felhívta férjét, és kérte, hogy jöjjön érte, de a gyilkosságot egy szóval sem említette. A szakértőket már évek óta foglalkoztatja, hogy mi áll az ilyen jellegű lövöldözések rendszeressé válásának hátterében. A jelenség világszerte felütötte fejét, de kétségtelenül az Egyesült Államokban történik a leggyakrabban. Az esetek között lehetnek hasonlóságok, mert sokszor egy korábbi lövöldözésből merítenek inspirációt és ötletet az elkövetők, ugyanakkor nagyon nehéz általánosítani és behatárolni az incidenseket: a lövöldözések többségében eltérőek a motívumok, valamint a gyilkosok személyisége és hozzáállása a környezetéhez.

2010. február 19, péntek

19:26

Budapest világviszonylatban is egy jó hely

Honfitársaink előszeretettel panaszkodnak minden létező fórumon arról, hogy Magyarországon milyen elviselhetetlen is az élet. Úgy tűnik azonban, hogy meglátásaik igen erősen túloznak; az Economist Intelligence Unit - a világ egyik vezető gazdasági közvélemény-kutatója - által készített, az egész világon 140 nagyvárosra kiterjedő életminőségi felmérés megállapította ugyanis, hogy Budapesten élni nemhogy nem rossz, de például New Yorkhoz vagy Dubaihoz képest még a meglepetésszerűen felbukkanó félméteres kátyúk ellenére is jó dolog. A 140 országban végzett, helyi vizsgálatok és egyéb statisztikai adatok alapján végrehajtott elemzésekkel alátámasztott tanulmány eredményeit egy százpontos skálán értékelték, amelyben az 1 pont az elviselhetetlen, a 100 pont pedig az ideális értéket jelenti. A kutatók 30 mennyiségi és minőségi kritériumot vizsgáltak meg, amelyeket öt nagy csoportba osztottak: stabilitás, egészségügy, kultúra és környezet, oktatás, illetve infrastruktúra. A stabilitás kritériumon belül a bűncselekmények bekövetkezésének valószínűségét, valamint a terrorfenyegetettséget vizsgálták, az egészségügyben pedig a privát és állami egészségügy elérhetőségét és minőségét. A kultúra és környezet kategória az éghajlatot, a korrupció szintjét, a szociális vagy vallási korlátozásokat és a cenzúra jelenlétét vette górcső alá a helyi sport- és szórakozási lehetőségek, valamint az étel és ital minősége mellett. Az infrastruktúra vizsgálatánál az úthálózat mellett megfigyelték a tömegközlekedési lehetőségeket, az áram- és vízellátást, valamint a tömegkommunikációs lehetőségeket. Mindezek együttes értékeléséből egy súlyozott átlagot vontak, amely alapján azt a megállapítást tették, hogy a világban átlagosan 76 pontosak, azaz jók az életkörülmények; különösen igaz ez a 92,1 ponttal vezető Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika és Ausztrália-Óceánia nagy részére. Ázsia egyik fele, Afrika és a Közel-Kelet pedig a terrorfenyegetettség és az általános stabilitás miatt lett sereghajtó. A felmérés eredményei semmivel nem támasztják alá a rendszeresen jajgató magyarok életérzését. Közép-Európa nagyvárosai közül ugyanis Budapest toronymagasan verte a mezőnyt a maga 88,9 pontjával, amellyel a 140-es listán az 54. helyet sikerült kiharcolnia magának, ám a 92,1 pontos vezető nyugat-európai átlag fényében bizton állíthatjuk, hogy kis hazánk is felzárkózott a kapitalista Nyugathoz. Érdekességképpen elmondhatjuk, hogy Róma, az örök város mindössze 1 század ponttal előzi meg gyönyörű fővárosunkat, amit kétségkívül jobb állapotban levő infrastruktúrájának köszönhet, viszont az összes többi kategóriában mi vagyunk a jobbak. A tény pedig, hogy még New Yorkot is sikerült magunk mögé utasítani, abban rejlik, hogy a "Nagy Almában" hozzánk képest meglehetősen rossz a közbiztonság, olyannyira, hogy az amerikai nagyváros csak az 57. helyre tudott befutni. Budapest közbiztonsága 85 pontot ért, oktatásunk pedig 100 pontos, tehát ideálisnak találtatott. Az infrastruktúra vonatkozásában vagyunk összességében a leggyengébbek, de mielőtt elhangozhatna egy hangos "na, ugye megmondtam", el kell mondanunk, hogy még itt is 84 pontot értünk el, azaz ebben a kategóriában is jók vagyunk, szemben Bulgáriával, ahol az utak mindössze 63 pontot "hoztak" a versenyben. Szomszédjaink tekintetében mindössze Bécs tudott megelőzni minket, amely viszont a mezőny élén, a harmadik helyen áll a listán. Bécsben ideális, azaz 100 pontos az egészségügy, az oktatás és az infrastruktúra, ám a legnagyobb súllyal latba eső kultúra és a stabilitás tekintetében "csak" 95 pontot sikerült szerezniük.Prága, Pozsony és Bukarest viszont messze mögöttünk kullognak, Prága a 60., Pozsony a 65., míg Bukarest a 84. helyen áll, mindössze 2 század ponttal lemaradva az olajdollárokban dúskáló Abu Dhabi mögött. Prága útjai pont ugyanolyan rosszak, mint a pestiek, Pozsony pedig már erősen közelít a közepes szinthez a maga 75 pontjával. A Bukarest útjairól szóló mendemondák - melyek szerint azokon csak Daciával lehet biztonságosan közlekedni - is csak részben igazak, mivel a román főváros infrastruktúrája 70 pontos értékelést kapott. Az első tízben a már említett Bécs mellett még három európai város szerepel, Helsinki, Zürich és Genf. Az első helyet az idei téli olimpiai játékoknak helyet adó Vancouver kapta, de befutott még rajta kívül két másik kanadai város is, Toronto és Calgary. A második helyet az ausztrál Melbourne szerezte meg, az első tízben pedig még három másik ausztrál város, Perth, Adelaide és Sydney szerepel. A legjobb életszínvonalat nyújtó német város a Montreallal és Aucklanddel holtversenyben a 15. helyen álló Hamburg. Ázsiát a mezőny elején leginkább Japán képviseli, Oszaka a 13., Tokió pedig a 22. helyet szerezte meg. A legjobb körülményeket az Egyesült Államokban Pittsburghben találjuk, a lista 29. helyén. London mindössze 1,1 ponttal előzi meg Budapestet, sőt, a londoni közbiztonság 15 ponttal marad el a pestitől. A Közel-Kelet és Afrika rossz szereplésének oka a közbiztonság és az általános stabilitás hiányában keresendő. Tel Aviv hiába emelkedik ki messze az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra vagy a kultúra szempontjából, mégis csak a 77. helyen áll a folyamatos terrorveszély miatt. A leggyengébb stabilitás a terrorveszély, a polgárháború fenyegetése és a bűnözés együttes jelenléte miatt a kolumbiai Bogotában van, ennek ellenére a zimbabwei Harare került az utolsó helyre, ahol folyamatosan romlik a helyzet az összes vizsgált kategóriában.

19:24

Borítékolt kudarc

1945. február 11-én a Budapest erődöt védő német és magyar csapatok megkíséreltek kitörni a szovjet ostromgyűrűből. Az eleve kudarcra ítélt kísérlet során két nap alatt meghalt, megsebesült a védő csapatok majdnem fele. Erre emlékeznek 1997 óta a neonáci és hungarista paramilitáris csoportok minden évben Becsület napja elnevezéssel. 1944. október 15-éig a náci Harmadik Birodalom vezetői egyáltalán nem számoltak a Szálasi Ferenc által vezetett Nyilaskeresztes Párttal. Két egyszerű oknál fogva: Szálasit komolytalannak tartották, illetve teljesen megfelelt nekik az idős Horthy Miklós kormányzó, aki akkor már közel negyedszázada irányította Magyarországot. Amikor azonban a kiugrásról tárgyaló magyar küldöttség aláírta a fegyverszünetet, és Horthy beolvastatta a rádióban híres proklamációját, a Harmadik Birodalom terrorgépezete végrehajtotta a már előre elkészített forgatókönyvet. A kormányzót fia elrablásával megzsarolva rákényszerítették, hogy átadja a hatalmat Szálasi Ferencnek és keretlegényeinek.A magukat hungaristának nevező nyilasokkal nem a közös ideológiai elemek miatt számolt a náci vezetés. Egyszerűen ők voltak az egyetlen politikai és fegyveres csoport, akik Magyarországot a végső pusztulásig (a nyilas propaganda szerint végső győzelemig) hajlandóak voltak benntartani a náci szövetségben. Készek voltak feláldozni Magyarországot, nem törődve az emberi és anyagi veszteséggel. December elején a nyilas kormányzat távozott Budapestről, sorsára hagyva a főváros több mint egymillió lakosát. A náci hadvezetés ugyanis erőddé nyilvánította a magyar fővárost, melynek Bécs és a Harmadik Birodalom közvetlen megtámadását kellett késleltetnie. A Wermacht három ízben próbálta meg felmenteni a körbezárt várost, de mindegyik kísérlet sikertelennek bizonyult. Amikor 1945. január 18-án a szovjetek elfoglalták a város pesti oldalát (miközben a németek felrobbantották az utolsó hidakat is a Dunán), a védők számára megkezdődött a végjáték. A következő hetekben az ostromlók egyre szorosabbra vonták a gyűrűt, az élelmiszer-, víz- és gyógyszer-, illetve kötszerhiánytól folyamatosan szenvedő védelem számára a helyzet egyre kilátástalanabb lett. A város védelmét Pfeffer-Wildenbruch, az SS tábornoki rangban lévő tisztje irányította. Ő elsősorban rendőrtiszti tapasztalatainak köszönhette kinevezését, hiszen a Budapest erőd védelme mellett fontos feladata volt, hogy minden kiugrási, zendülési kísérletet megakadályozzon. A budai Várhegy alatti Alagútban berendezett főhadiszállását az ostrom nyolc hete alatt egyszer sem hagyta el, a harcoló alakulatokat soha nem szemlélte meg. A magyar csapatok parancsnokával, Hindy Ivánnal csupán a parancsok kiadására korlátozódott a kapcsolata. Hindy - akit makulátlan tisztnek és úriembernek tartottak - egyébként saját kezűleg fegyverezte le felettesét, amikor az október 15-én végre akarta hajtani Horthy kormányzó utasításait.Mivel a keleti fronton nem csupán politikai célokért, hanem világnézeti és ideológiai okokból is folyt a küzdelem, a németek tudták, hogy nem számíthatnak kedvező elbánásra. Különösen vonatkozott ez az SS tagjaira. A budapesti védők között számos olyan fiatalember is volt, akiket a magyarországi svábok közül kényszerből soroztak be az SS-be. December végén és január elején két kedvező lehetőség is állt a védők előtt, de Pfeffer-Wildenbruch kérését Hitler mindkét esetben elutasította, megtiltva Budapest védőinek az erőd feladását. Február 11-ére azonban olyan kétségbeejtővé vált a helyzet, hogy a német parancsnok eldöntötte: nem vár tovább. Az árulástól tartva csak a kitörést megelőző órákban tájékoztatta a csapatok vezetőit, Hindyt pedig csupán közvetlenül az akció megindulása előtt.A tervek szerint a Széna és a Széll Kálmán (ma Moszkva) téren áttörve az orosz védelmi állásokat északnyugati irányban akarták elérni a német vonalakat. Az áttörést három hullámban tervezték végrehajtani. Az oroszok három védővonalat alakítottak ki a kitörés sejthető irányában. A két köztéren, illetve az Olasz (ma Szilágyi Erzsébet) fasorban lehetett számítani a legerőteljesebb védőtűzre. A kitörni készülők harmadik hullámához gyakran családostól sorakoztak fel a nyilaskeresztes párt aktivistái, és más civilek is. Amikor este nyolckor megindult a támadás első hulláma, a szovjet csapatok folyamatos tűzzel árasztották el az Ostrom utcából előbukkanó rohamcsapatokat, a pszichológiai hadviselés eszközeként pedig hangszórókból harsogott Karády Katalin közismert slágere: "Hiába menekülsz, hiába futszâŚ" A kitörési kísérlet első két órája gyakorlatilag a tömegmészárlás ideje volt. Egy SS-katona így emlékezett vissza: "Akit eltalálnak, fekve marad. Akár a lemmingek, vakon előrehajtva zuhannak a tengerbe, ahogy itt is előrelökdösődik a tömeg, amely nemrég még fegyelmezett volt, s most a vesztébe rohan." Később az oroszok visszavonultak a második védelmi vonalba, amely azt eredményezte, hogy számos német, magyar és nyilas kijutott a lakott területről. Ezek a leszálló hajnali ködben próbálták meg elérni a német vonalakat. Az utakat azonban a szovjet páncélosok ellenőrizték, ezért a február 11-én éjjel kitörők túlnyomó többségét néhány nap alatt levadászták az oroszok. A kitörés idején nagyjából 44 ezer főt számláló német-magyar védőseregből mindössze 700-an jutottak el a német állásokig, köztük alig 70 magyar. A budai védők kitörése mérvadó történészek szerint a második világháború egyik legkilátástalanabb vállalkozása volt. Felmerül tehát a kérdés: miről is szólhat a Becsület napja rendezvény 2010-ben, hiszen a budai védők kitörése semmiképpen nem nevezhető hatásos ellencsapásnak a magyar fővárost ostromló szovjet csapatokkal szemben. Másfelől a katonai becsület sem kívánta azt, hogy Pfeffer-Wildenbruch feláldozza katonáit egy lehetetlen vállalkozás oltárán. Leginkább a világnézeti harc és a rosszul értelmezett hősiesség marad válaszul, amit az SS jelmondata is hűen tükröz: "Becsületem a hűség." Hűség a nemzetiszocialista eszméhez, a rasszista, a fajok küzdelmén alapuló ideológiához. Ennek alapján juthatunk arra a következtetésre, hogy ugyanezt a világnézeti harcot, az antidemokratikus, rasszista politikát óhajtó csoportok azok, akik napjainkban megünneplik a Becsület napját.

16:13

Coming out

Megszokhattuk, hogy Magyarországon minden választási kampányban szükségképpen előkerül az egyházi szerepvállalás kérdése. Idén a katolikusok a korábbinál is nyíltabban álltak ki kedvenc pártjuk mellett, cserébe a szocialisták hisztérikusabban reagáltak az "orientációs" üzenetekre. A jobboldalról sorra felbukkanó nyilatkozatok akár már az eljövendő új korszak nyitányaként is értékelhetők. Osztie Zoltán plébános, teológiatanár nyitotta a sort, midőn bejelentette, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) száz előadásból álló, tizenhét várost érintő országos sorozatot indít Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet címmel. Céljuk annak széleskörű tudatosítása, hogy "mit köszönhet a magyar nemzet a kereszténységnek". Szerintük a "Szent István-i örökséget" és a magyarok "Mária-tiszteletét", melyek negligálása a nemzettudat eróziójához vezet. A katolikus értelmiségiek azonban nem állnak meg a múlt megismertetésénél: "a mai magyar társadalom előtt álló feladatokról, az ország erkölcsi és gazdasági újjáépítéséről" is szólni kívánnak.Elnökük nyilatkozatban fordult a szavazókhoz, hogy pontokba szedve tegyen konkrét javaslatokat, kire nem érdemes voksolni tavasszal. Többek között azokra, akik "család- és egyházellenesek"; "Internacionálét énekeltek a kongresszusukon"; "a Kárpát-medencei magyar egység ellen kampányoltak"; "a választások előtt meghamisították az államháztartás adatait"; - és ha valaki még ezek után sem jött volna rá - "erényként tüntette fel hazugságait, melyeket Balatonőszödön beismert". Osztie zárszavában kiemeli: "âŚma Magyarországon a haza és gyermeke jövőjéért felelősséget vállaló ember csakis olyan pártra szavazhat, amely kétharmados többséggel rendelkezhet, s így képes lesz az ország romlását előidézők felelősségre vonására, és az ország állapotának jobbítására."Szavaival nagyjából egybecseng Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök álláspontja, aki a KÉSZ-szel egy időben rukkolt elő pártszimpátiájával. A hódmezővásárhelyi polgármester, Lázár János kampánynyitójára Navracsics Tibor frakcióvezetőhöz "fűződő barátsága révén" látogatott el, és persze azért is, mert mint mondja: valahányszor a településre érkezik, "szellemi-lelki oázisba" kerül. A katolikus méltóság a következő szavakkal buzdította Lázár híveit: "ötven-egynéhány nap múlva valamennyien főnixmadárként szárnyalhatunk", majd rátért a lényegre: "Magyarországon egyetlen párt létezik, amely a keresztény értékrendet méltó módon és hitelesen képviseli". Azok számára, akik értetlenül álltak coming out-ja előtt, egy hasonlattal érzékeltette helyzetét. Ha egy bajnokságon csak egy olyan csapat van, amelyik becsületesen és sportszerűen küzd, mert az összes többi sportszerűtlen, doppingol, pénzmosodaként működik, akkor bátran mondhatja a példabeszédbeli hitoktató, hogy azt az egyet érdemes támogatni, mert a többi nem méltó rá.A szocialisták kiborultak az egyházfi szavaitól és nemcsak őt, hanem a Fideszt is azonnali bocsánatkérésre szólították fel. Nyakó István, az MSZP szóvivője - és egyben hívő tagozatának oszlopos tagja - kikérte magának, hogy baloldalon ne volnának hívők, és emlékeztetett, hogy a Jézus Krisztusban való hitből nem következik Orbán Viktor heroizálása. "Senki ne merje politikai hátsó szándékkal lelki zsarolásnak kitenni azokat a baloldali szavazókat, akik nem a Fideszre szavaznak!" - szól replikája, de a táncba hívott püspök se maradt rest a válasszal: "bármely szervezetnek, így az egyháznak is joga van ahhoz, hogy kifejtse, melyik formáció vagy párt vall az övéhez hasonló értékeket". Semjén Zsolt KDNP-elnök is segítségére sietett az egyébként cseppet sem rémült Kiss-Rigónak, és - bár a püspök többször elmondta, hogy nem magánemberként hangoztatja pártszimpátiáját - az ötvenes évek pártbizottságainak kézi vezérlését emlegetve jelezte: "senkinek semmi köze hozzá, hogy egy magyar állampolgár milyen politikai véleményt fogalmaz meg". Hogy az új éra - egyházpolitikai vonatkozásban legalábbis - már elkezdődött, nemcsak a vallásügyi törvény módosítását előkészítő "hangulati elemek" felszaporodásán érhető tetten, hanem abban is, hogy az elkövetkezendő időszak egyházügyi kérdéseit tematizálók máris "pénzt, paripát és fegyvert" ígérnek korábbi szövetségeseiknek. "Az új kormánynak stratégiai kérdésként kell kezelnie az egyházakkal való kapcsolattartást, hiszen egy szociális és lelki válságba jutott országért ők tehetnek a legtöbbet" - nyilatkozta a távirati irodának Balog Zoltán. Az Országgyűlés emberi jogi és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke ezért azt ígéri, hogy ha rajta múlik, akkor "az egyházakkal való kapcsolattartás a lehető legmagasabb szintre kerül majd az államigazgatásban". Balog Zoltán az Állami Számvevőszék számításaira hivatkozva megígérte, hogy fokozatosan visszafizetik az iskolafenntartó egyházaknak azt az összesen mintegy 4,4 milliárd forintos tartozást, amely az egyházi iskolákba járó gyermekek után az elmúlt három évben felhalmozódott. Terveik szerint egy olyan "automatizmusként működő finanszírozási rendszert" hoznának létre, amely nem a mindenkori költségvetés jó- vagy rosszindulatától teszi függővé az egyházi beruházásokat. Ugyanilyen kiszámíthatóságot szeretne az új kormány a 1+1%-os rendszernél is, méghozzá úgy, hogy - a civil szervezeteknél bevált gyakorlathoz hasonlóan - a bejegyzéstől számított hároméves várakozási idő után lehetne csak igényt tartani az adófizetők bizalmára. Ami pedig az egyházalapítást illeti, a bizottsági elnök a vallásszabadság maximális biztosítását garantálva szeretné "kiszűrni" azokat a szervezeteket, amelyek "nem akarnak mást, mint áfa-visszatérítést és egyéb kedvezményeket".

15:54

Megítélésünk a Fidesznél ingadozik

Veszélyes és alkotmányellenes kísérlet lenne, ha a Fidesz egy esetleges kétharmados többség birtokában úgy akarná átalakítani a közmédiarendszert, hogy az közvetlen kormányzati befolyás alá kerüljön - fogalmazott lapunknak Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda elnöke. A Magyar Távirati Iroda kapcsán kialakuló polémiáknak rendre visszatérő eleme, hogy kell-e évi több mint kétmilliárd forintnyi közpénz ráfordításával egy ilyen hírügynökség - különösen, hogy megszűnt a hírmonopóliuma, illetve hogy ma, az internet korában már szinte mindenki tudósító lehet. Mi jelenleg az MTI küldetése? - Nincs rögzítve sehol sem, hogy a Magyar Távirati Irodának pont ekkorának kell lennie, pont azt kell csinálnia, és olyan szervezeti keretek között kell működnie, mint ma. Ugyanakkor van egy nemzeti hírügynökségi törvény, ami szabályozza az MTI tevékenységét, sőt a magyar alkotmány is nevesíti a közszolgálati hírügynökség fogalmát. Tehát törvényi kötelesség fenntartani Magyarországon egy ilyen hírügynökséget - de természetesen nem csak ez indokolja az MTI létét. Üzleti modellünk ugyanis a médiavilág átalakulása ellenére ma is működőképes. Ennek lényege, hogy egy professzionális hírgyűjtő szervezet itthonról és a világ sok pontjáról korrekt, pontos híreket gyűjt, s azokat ellenőrzés után minél gyorsabban továbbítja vevőinek. Mivel ezt egy hírügynökség iparszerűen teszi, olcsóbban tud ellenőrzött híreket szállítani, mint ha ezt a tevékenységet a médiumok külön-külön végeznék. Márpedig - és ez szakmai meggyőződésem - a hitelesség egy olyan világban is hangsúlyos kell hogy legyen, ahol az internet révén egyre kevésbé ellenőrzött információk özönlenek ránk hihetetlen mértékben és gyorsasággal. Az persze tény, hogy az ingyenesség bűvkörében működő internetes világban a kontrollált, komoly információ leértékelődött, s ezért ebben az üzletágban mindenki keresi a fenntartható üzleti modelleket. A hitelesség iránti igényt egyébként jelzi, hogy a naponta több mint 600 hírt és 300 fotót kínáló szolgáltatásunkra a mai napig van jelentős kereslet, piaci bevételünk közel 2 milliárd forint évente. Ezt a bevételt a változó körülmények között is megpróbáljuk szinten tartani: az egy vevőre jutó bevételünk csökkent ugyan az évek során, viszont megháromszoroztuk ügyfeleink számát. Sokan egyébként nem csupán továbbadják a híreinket, hanem témafigyelésre, vagy éppen saját híranyagaik ellenőrzésére, pontosítására használják az MTI adatbázisát - és akkor a fotóinkról, fotóarchívumunkról még nem is beszéltünk, pedig ezek is jelentős bevételt hoznak a nemzeti hírügynökségnek. Az MTI ma is egy jól csengő márkanév, egy ismert brand. Egy ízben azt nyilatkozta, hogy az MTI megszüntetése, tevékenységének szűkítése komolyan veszélyeztetné a sajtószabadságot; mások viszont a jelentős állami támogatás kapcsán a politika szócsövének tartják a céget. A két állítás között meglehetős feszültség van... - Azt gondolom, hogy az MTI nélkül szegényebb lenne a magyar sajtó, mert a széles hírválaszték is záloga a sajtószabadságnak. Az említett üzleti modell a mi esetünkben - mivel közszolgálati hírügynökségként definiálja a törvény az MTI-t - azt jelenti, hogy mi ott is jelen vagyunk, ahol mások nem. Csak egy példa: amikor az Antall-kormány idején a parlament kulturális bizottságának éjszakába nyúló ülésén a kormány részéről beterjesztették azt a javaslatot, amely a miniszterelnökség költségvetési fejezetéhez sorolta a közmédiumokat, vagyis egyfajta újraállamosítás fenyegetett, csak egyetlen újságíró, az MTI tudósítója volt jelen. Meg is írta a hírt, s ezzel kezdetét vette az akkori médiaháború. Közszolgálati feladataink között szerepel a rendszeres tudósítás a hazai nemzeti kisebbségek vagy a határon túli magyarság híreiről, vagy említhetném, hogy nekünk kötelező minden megyére kiterjedő hazai tudósítóhálózatot, illetve külföldi tudósítóhálózatot fenntartani. Ily módon pedig számtalan hír kerül be a magyar sajtó vérkeringésébe, amely különben nem születne meg. Ami pedig a kérdés második felét illeti: a Magyar Távirati Iroda Zrt. nem állami vagy kormányhírügynökség, hanem a magyar parlament tulajdona. Ez azt is jelenti, hogy egyik pártnak sincs a másikénál jelentősebb befolyása a munkánkra. A hírügynökségi törvény előírja, hogy a felerészt kormánypárti, felerészt ellenzéki pártdelegáltakból álló Tulajdonosi Tanácsadó Testület kétharmados többséggel kell hogy első embert jelöljön a cég élére, és miután ez megtörtént, a cég elnöke széles felhatalmazást kap a hírszolgáltatás tartalmára nézve - természetesen a törvény szabta keretek között, amely előírja többek között a pártatlanságot, sokoldalúságot és elfogulatlanságot. Ez konstrukcióját tekintve sem kormányszócső! Egy tekintetben vagyunk kiszolgáltatva a mindenkori kormánynak, ez pedig az éves költségvetésünk. A cég tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy - most nem általában a hazai közmédiumok, hanem csak a saját nevünkben beszélek - a mindenkori kormányzatok ezzel nem éltek vissza, nem helyezték pénzügyi nyomás alá az MTI-t annak érdekében, hogy a kormányról pozitívabb képet fessen. Mondhatnám, hogy ez dicséretes önmegtartóztatás, de azért ebben a jogszabálynak is nagy szerepe van: a hírügynökségi törvény még a Tulajdonosi Tanácsadó Testület tagjainak is tiltja, hogy az MTI-hírek tartalmába beleszóljanak. A magyar viszonyok között nehéz elképzelni, hogy nem csörög néha a telefon, hogy "elnök úr, az éves támogatás szempontjából sokat jelentene nektek, ha ezt az ügyet jobban támogatnátok", vagy: "elnök úr, ezt máshogyan kellene kommunikálni, mert nemsokára mi leszünk kormányon". - Fantáziálni lehet, de állítom: sem ilyen, sem olyan telefonhívást nem kaptam az utóbbi időkben. Nem mondom, hogy nem volt kísérlet arra, hogy az MTI-t egy-egy konkrét hír ügyében befolyásolják, de a kollégáimmal együtt ezeket a kísérleteket visszaverjük. S jelzésértékűnek tartom azt is, hogy második ötéves ciklusomat tölthetem az MTI élén. Éves beszámolónkat is szinte ellenszavazat nélkül, rendre elfogadta a parlament, vagyis a kormánypártok és az ellenzék egyaránt. Igaz, ebben tavaly volt annyi változás, hogy a Fidesz-KDNP tartózkodott a szavazásnál, mondván: nem akarnak egyszerre az MTI éves mérle-géről illetve az MTI hírszolgáltatásáról szavazni - az utóbbival kapcsolatban ugyanis vannak fenntartásaik. Vagyis úgy tűnik, hogy a megítélésünk a Fidesznél ingadozik, hiszen egy évvel korábban megszavazták a beszámolónkat. Nincs magyarázatom arra, hogy egy év alatt mi történhetett, miért változott meg az álláspontjuk. Azért sem értem, mert a Tulajdonosi Tanácsadó Testületünk és a Felügyelő Bizottságunk fideszes tagjainak részéről a napi munkákkal kapcsolatban lényegi kifogás nem fogalmazódott meg. Mire számít április után? Az egyik internetes hírportál azt az értesülést közölte, hogy amennyiben a Fidesznek kétharmados többsége lesz az új országgyűlésben, akkor megszüntetik az MTI-t. Orbán Viktor ugyanakkor a köztelevízióban azt mondta erről, hogy javasolni fogja a következő kormánynak: üljön le a médiumok képviselőivel, és közösen tekintsék át, hogy hol kell változtatni, ha ez egyáltalán szükséges. - És azt is mondta, hogy jó volna, ha végre partnerség jönne létre a közmédiumok működtetői és a kormányzat között. Ezt én úgy fordítottam le magamnak, hogy noha a Fidesz gondolkodik a közmédia-rendszer átalakításáról, de nem ezt tartja a legfontosabb és legsürgősebb ügyek egyikének, továbbá kész a médiumok képviselőivel is tárgyalni a jövőről. Orbán szavaiból az is kitűnik, hogy a közmédia fenntartását hangsúlyosan kormányzati feladatnak gondolja, ami akár még azt is jelentheti, hogy több pénz jut a működtetésre. Ez fontos is lenne, hiszen a magyar közmédia a hasonló nagyságú európai országok gyakorlatához viszonyítva kifejezetten alulfinanszírozott. Persze az esetleges átalakítás részletei is nagyon fontosak, hiszen az intézmény-összevonásokkal - amelyeknek a terve szintén felmerült - korántsem lehet érdemi összegeket megtakarítani. Úgy tűnik, alapvetően bizakodó. - Alapvetően igen. Ugyanakkor azt gondolom, hogy veszélyes és alkotmányellenes kísérlet lenne, ha a Fidesz egy esetleges kétharmados többség birtokában úgy akarná átalakítani a közmédiarendszert, hogy az közvetlen kormányzati befolyás alá kerüljön. És abban is bízom, hogy az ilyen elképzeléseknek az alkotmány és a törvények erős gátat szabnak. És ha kétharmados többsége lesz a Fidesznek? - Hipotetikus kérdésekre nem szívesen válaszolok, de: Európa közepén azért vannak dolgok, amiket meg lehet tenni, és vannak, amiket nem. Nem hiszem, hogy a 21. század első évtizedében bármilyen magyar kormány megkísérelné a közmédiumokat közvetlen kormánybefolyás alá vonni. Ebben a tekintetben remélem, nem Oroszország a példa, ahol az ITAR-TASZSZ hírügynökség vezetője egyben államtitkár is a kormányban. A rendszerváltásnak épp az volt az egyik legnagyobb ígérete, hogy lesz szabad sajtónk, s benne kormánytól független közmédiánk. Mit gondol a magyar sajtó jelenlegi állapotáról, beváltak-e a rendszerváltáskor táplált remények? - A magyar közélet, és ennek megfelelően a hazai sajtó is sajnos túlpolitizált lett. Ellenségeskedés, bizalmatlanság, türelmetlenség van a levegőben, és ez alól a sajtó sem tudja magát kivonni. Egy ilyen ingerült, ráadásul válságtól és komoly egzisztenciális problémáktól sújtott ország nem jó háttér a tárgyilagos és egyben szókimondó sajtó számára. Ráadásul az előző rendszerből itt maradt több rendkívül káros újságírói magatartásforma: egyrészt a politika kiszolgálásának reflexe, másrészt pedig a ne szólj szám, nem fáj fejem öncenzúrázó reflexe. A magyar sajtó tekintélyes része a politika, a politikusok felé kacsingat, és nem az igazság érdekli. Pedig a helyünk mindig a gyengébbek, a kiszolgáltatottak oldalán kellene hogy legyen. Mit tapasztal, hogyan alakította át a médiavilágot az internet? - Az internet egyszerre áldás és átok - mondhatnám röviden. Hogy csak egy dolgot emeljek ki: megjelentek a médiatérben a blogírók, ami egyfelől pozitív, hiszen ezek az íróemberek sok összefüggést megfigyelnek, elemeznek, és az önkéntesek tömege mindenképp erősíti a sajtó őrzőkutya szerepét. Feltűntek nagy tudásról, szakismeretről tanúskodó szakblogok is - ez azért jó és fontos, mert sokszor az újságírók is innen tájékozódnak. Viszont a professzionális sajtó oldaláról nézve hátrány, hogy a blogíróknak tulajdonképpen nincsen felelősségük: semmilyen szabálynak nem kell megfelelniük sem szakmai, sem erkölcsi szempontból - lelkük rajta, hogy mit írnak. Annak ellenére, hogy hihetetlen sok hasznos információt érhetünk el a neten, az emberek jelentős része még mindig inkább a könnyű, szórakoztató tartalmakat keresi, a hírek között például tarol a bulvár. Ez nem aggasztja? - Inkább azt mondanám, hogy ezt tudomásul kell venni, és együtt kell vele élni. Sokkal nagyobb problémának látom, hogy az internettel megváltozott a véleményvezérség évezredes fogalma, a véleményalakítók civilizatorikus szerepe. Korábban a pap és a tanár véleménye mérvadó volt, ezek helyébe azonban egy univerzális tudástár lép, amelynek az elemeiből mindenki magának próbálja összerakni a saját világát. A sajtószabadság szempontjából pozitív, hogy egy adott témának, ügynek több megközelítése is elérhető egyetlen kattintással, ugyanakkor egyre kevésbé világos, hogy mi az igazság, és mi a gazság. Az információ- és véleményözönben minden relatívvá válik, és sajnos Magyarországon nem vitatkozunk-beszélgetünk eleget arról, hogy vajon az internetnek mekkora szerepe van az értékválságban.

15:51

Hullámvasutas euró

Bár a vártnál kellemesebbre sikerült a tavalyi harmadik negyedévi GDP-nk, mégsincs túlzottan sok okunk az örömre. Elemzők újra figyel-meztetnek: a válságnak még nincs vége. A forint újra gyengül - s a pénzügyi elemzők szerint a következő időszakban ez lesz az uralkodó trend. Az sem kizárt, hogy tavaszig 280 forintot is kell majd adnunk egy euróért. Most kivételesen nem a forinttal vagy a magyar kormányzat gazdaságpolitikájával van gond - hiszen számos nemzetközi elemző intézet, az IMF-fel, az EU-val karöltve, szinte példaként állítják be a válságkezelés magyar módját. Elsősorban a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő Görögországgal van gond, s ezen keresztül az egész eurózóna megítélése gerjeszt újabb negatív spirált. Kézzelfogható aggodalmat vált ki, hogy a görög államháztartási hiány tavaly meghaladta a 12 százalékot, miközben államadóssága a GDP-jének több mint 120 százalékét teszi ki. Bár a napokban az unió vezetői írásos nyilatkozatot tettek arról, hogy nem hagyják cserben a bajba jutott tagállamot, lapzártánkig nem születtek konkrétumok, s ez a tényező nem kis mértékben aggasztja a pénzügyi befektetőket, ez pedig magával hozza az euró gyengülését. Mindebben szerepet játszik még a nemzetközi pénzpiac hangulata is.Hetek óta világszerte esnek a tőzsdeindexek, az elmúlt napok során 5-10 százalékos volt a csökkenés mértéke. Pénzügyi elemzők már az év végén figyelmeztettek arra: irreális, hogy a válság idején ilyen jelentős mértékben emelkednek a tőzsdeindexek. Felhívták a figyelmet arra, hogy ez az újabb lufi hamar kipukkad. Megfigyelők szerint elérkezett a korrekció ideje, így a tőzsdeindexek lassú esése a következő időszakban is jellemző lehet.A tőzsdékről folyamatosan kivonuló tőke most helyet keres magának, ám a magáról rossz híreket adó Európai Unió nem bizonyul első rangú befektetésnek; sokan, ha tehetik, innen is kivonulnak, ami pedig még tovább gyengíti az európai valutát. A gyenge euró nem jó hír a hazai devizahiteleseknek, hiszen emiatt automatikusan emelkednek a törlesztőrészletek. Csak tetézi a bajt az, ha tartóssá válik a közös valuta gyengélkedése, hiszen ebben az esetben a jegybank kénytelen leállítani a kamatcsökkentési folyamatot, az beragadhat a mostani szintre, rosszabb esetben pedig újra emelni is kell. Nem javítják a helyzetet a napokban napvilágot látott uniós GDP-adatok sem. Az Eurostat közleménye szerint 2009 negyedik negyedévében a várakozásoknál lassabban fejlődött az EU 27 országának gazdasága. Az elemzői várakozások 0,3 százalékra tették a gazdasági növekedést, miközben - az adatok szerint - csupán 0,1 százalékot ért el. Egész évben az előző évihez képest 2,1 százalékkal esett vissza a gazdaság - szemben az 1,8 százalékos várakozásokkal. Bár a különbség mindkét esetben néhány tizedszázalék, mégis azért ad okot a fejtörésre, mert mindez arra enged következtetni, hogy a kontinensünk az előzetes várakozásokhoz képest lassabban és kevésbé dinamikusan jön ki a recesszióból, s így az esetleges visszaeséseknek is nagyobb lehet az esélye. Számunkra (sem) jó hír, hogy tavaly az utolsó negyedévben "elakadt" a német gazdaság, ami a magyar GDP-növekedés szempontjából (is) kulcskérdés, mivel a német megrendelések húzzák a hazai exportvállalkozások jelentős részét. Ha a német megrendelések csökkennek, a mi GDP-nk sem tud kellően növekedni. A közelmúltban létrehozott Európai Bölcsek Tanácsa most közreadott jelentésében igen szigorúan fogalmaz: "Az unió jelenlegi gazdaságpolitikájával azt kockáztatja, hogy a világgazdaság porondján a marginalizálódás útjára lép." Ennél jóval drámaibb, bár ezzel egybecsengő véleményt fogalmazott meg az IMF is elemzésében, amikor leszögezte: "Az eurózóna súlyos válság elé néz." A napokban napvilágot látott hazai GDP-érték némi kellemes meglepetésül szolgált. Amíg az elemzők 5 százalékos visszaesésre számítottak tavaly az utolsó negyedévben, addig - a KSH legfrissebb számítása szerint - "csupán" 4 százalékkal zsugorodott az előző év azonos időszakához képest. 2009-ben pedig 6,3 százalékkal volt kisebb, mint az azt megelőző évben. Most már egyértelmű, hogy 2009 második félévében volt a recesszió mélypontja, amikor 7,5 százalékos negatívumban volt a GDP. Tavaly 17,7 százalékkal esett vissza az ipari termelés (ilyen alacsony csak a rendszerváltást követően, 1991-ben volt, 18,4 százalék), de az adatok szerint a második félévben rohamosan javult a tendencia. Novemberben már "csak" 6,8 százalékos volt a visszaesés, de decemberben már 1 százalékos pluszban volt a GDP. Bár a vállalati csődök sorra rekordot döntöttek tavaly, a legnagyobb áldozatot mégis a magánszektornak kellett meghoznia. Nemcsak a munkanélküliségi ráta dönt hónapról hónapra csúcsot, hanem a BAR-lista is. Az év végére már elérte az egymilliót az olyan adósok száma, akik 3 hónapnál hosszabb ideig nem tudtak törleszteni. Számuk egy év alatt 170 ezerre nőtt! A növekvő munkanélküliség, a reálbércsökkenés, az áremelkedések, a háztartások tartalékainak elapadása mind riasztó jel erre az évre nézve. A munkanélküliségre vonatkozó prognózis pedig nem ad sok örömre okot. Már az év végén jócskán 10 százalék felé kúszott, de az idei prognózisok szerint tovább emelkedhet, az állástalanok száma a 11 százalékot is elérheti. Reménységre adhat alapot ugyanakkor, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz 30 ezer új állás híre érkezett, elsősorban mérnököket, informatikai és pénzügyi végzettségűeket keresnek. A lakosságot érintő pénzügyi nehézségek makroszinten is komoly gondokat jelentenek. A GDP tekintetében a legnagyobb visszahúzó erő az igen alacsony fogyasztás. 2010-re vonatkozóan a napokban javította szolid mértékben a kormány a várakozásait, a 0,3 százalékos visszaesést egy tizeddel felfelé korrigálta. Oszkó Péter pénzügyminiszter (képünkön) hozzátette ugyanakkor: az éves deficit 75 százaléka már az első negyedévben összejön. (Azt már nem tette hozzá, milyen terhet ró mindez a következő kormányra.) Hazánk külső megítélése vegyes. Számos külföldi bankház "magyar modellként" beszél a válságkezelő kormány "példás" megszorító intézkedéseiről, mások ugyanakkor kritikusabban fogalmaznak. A hazai GDP-növekedés kétséget kizárva sérülékeny, hiszen a belső fogyasztás képtelen biztosítani a szükséges dinamizmust, a külső piacok, elsősorban a német növekedése egyelőre bizonytalan. A Credit Suisse szerint Izland és Görögország után Magyarország a legsérülékenyebb Európában. Esetünkben elsősorban a magas államadósság jelent gondot. A bankházat elsősorban az aggasztja, hogy mind a vállalkozások, mind a lakosság devizában adósodott el. A Credit Agricole Bank is bizonytalannak látja a kilátásokat, főként a lakossági kereslet szűkössége és a német gazdaság bizonytalan növekedési potenciálja okán.

<<<Előző oldal

Következő oldal >>>

Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére