BelföldKülföldSzórakozásKarrierSportAutóVegyesCaféInformatikaTechnika és TudományÜzlet
Friss hírekKezdőlapSaját kezdőlapE heti Top100 hírekArchívumKeresés
pénztárca kímélő megoldások
 
Akciós Áruk
   
még több akciós áru >>>
Hetek hírek  Vegyes hírek
 

2012. február 02, csütörtök

14:20  "Okosító tabletta" [2 napja]
  Olajokat, növényi kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítők gyártásának legkorszerűbb módja a Capsugel- technológia révén történik, amely dr. Nádor-Virág Anikó gyógyszerész szerint lehetővé teszi, hogy a termékek hatóanyagai akár éveken át megőrizzék kedvező tulajdonságaikat. A NutriLAB Omega 3 nevű étrendkiegészítőt például ilyen technológiával állítják elő. Sokszor hallani, hogy az Omega 3 valamiféle "okosító" csodaszer. Miről is van szó? - Nem csodaszer, ez csak egy marketingfogás. A halolaj tartalmazza az Omega 3-at, azt a telítetlen zsírsavat, amelynek az emberi szervezetre való élettani hatása egyre ismertebbé válik: többek között csökkenti a vér koleszterinszintjét, segíti az egészséges szívműködést, a megfelelő vérnyomás beállítását és az optimális trigliceridszint kialakítását. Kétségtelen azonban, hogy a telítetlen zsírsavak nélkülözhetetlenek az idegrendszer és az agy normális működéséhez is, ezzel magyarázzák, hogy segítik a gondolkodást, és javítják az ember kedélyállapotát. Egyes pszichiáterek előszeretettel javasolják halolaj rendszeres szedését depressziós betegeik számára. Ráadásul itt úgynevezett esszenciális zsírsavakról van szó, amelyeket az emberi szervezet magától nem tud előállítani, ezért kívülről kell őket bevinni - ugyanúgy, mint a vitaminokat. Hogyan tegyük? - Természetes és mesterséges módon egyaránt. A számunkra fontos telítetlen zsírsavakat a folyami halakban hiába keresnénk, ezért a karácsonykor elfogyasztott ízletes halászlé sem alkalmas ennek pótlására. A tengeri halakban azonban megtalálható, ezért az egyik megoldás az ÁNTSZ ajánlása szerint az, hogy hetente egyszer tengeri halat fogyasztunk. Ez akár egy tengerihal-konzerv elfogyasztását is jelentheti. Kimutatták, hogy azokban az országokban, amelyekben gyakran fogyasztanak tengeri halat (például Japánban), az érrendszeri betegségek aránya nagyságrenddel kisebb, mint Magyarországon. A másik megoldást a kapszulában forgalmazott Omega 3 jelentheti. Az alkalmanként bekapott Omega 3 "bogyó" preventív hatású, krónikus esetben azonban naponta érdemes szedni. Káros mellékhatásai nincsenek, szedése korhatártól független, és nem lehet túladagolni. Mindezt "Capsugel" kivitelben. Megmagyarázná? - Ez a legkorszerűbb, prémium kategóriás eljárás, melynek során a hatóanyagot zselatinkapszulába helyezzük el. A növényi kivonatokból, olajokból, zsírokból álló étrendkiegészítők azonban az oxigén jelenlétében bomlanak, oxidálódnak. Gyártáskor a kapszulába mindig kerül annyi oxigén, amennyi elindítja a bomlási folyamatot. Az oxigéntől a halolaj ugyanúgy avasodik, mint a hűtőgépbe tett szalonna. A "megromlott" halolajjal pedig éppen ellentétes hatást érünk el, mint amit szeretnénk. Mi a megoldás? - A Capsugel lényege, hogy az oxigént a kapszulából kivonják, és teljesen semleges hatású, a levegőben is megtalálható nitrogénnel cserélik ki. Nincs oxidáció. Biztonsággal tárolható a készítmény akár éveken át úgy, hogy a hatóanyaga nem változik meg.
14:20  Még nem elég gömbölyű [2 napja]
  A csoportmérkőzéseken mutatott teljesítményt alapul véve akár igazi bravúrra is számítani lehetett férfi kézilabda-válogatottunktól a szerbiai Európa-bajnokságon. Végül meg kellett elégednünk az eredeti célkitűzéssel, vagyis a nyolc közé jutással. A "halálcsoportban" kiválóan teljesített Mocsai Lajos csapata: ikszeltünk az oroszokkal és a vb-bronzérmes spanyolokkal, majd gigászi küzdelemben győztük le az olimpiai, világ- és Európa-bajnok franciákat. Ez utóbbi mérkőzést még sokáig emlegetni fogják a sportág szerelemesei. "Mindig fantasztikus dolog sikert elérni. A csapatunk 150 százalékkal küzdött, igaz, sokszor volt szerencsénk is. Ezzel együtt megérdemelten nyertünk, ilyen közönség előtt könnyebb tűzbe jönni. A folytatásban ugyanilyen meccseket fogunk játszani, de nem szabad elbíznunk magunkat. A küszöb elé léptünk" - nyilatkozta teljes joggal a mérkőzés legjobbjának választott Fazekas Nándor, aki 48 százalékos hatékonysággal védte a magyar kaput. A csapat ezzel harmadik helyen találta magát középdöntős csoportjában, a magyar szurkolók pedig megkezdték népvándorlásukat Újvidék felé. A Fazekas által emlegetett küszöböt azonban nem sikerült átlépnünk. Az egyértelműen erősebb Izland ellen, és a verhető, de nagyszerű napot kifogó szlovénokkal szemben sem sikerült a bravúr. Talán más lett volna a helyzet, ha a három megerőltető csoportmeccs nem vesz ki ennyit Ilyésékből, vagy ha Iváncsik Tamás nem sérül le, vagy Zubai Szabolcs nem izomszakadással játszik az oroszok elleni találkozótól fogva. A horvátok elleni utolsó középdöntőbeli mérkőzésen a 14 gólig jutó Császár Gábor és az időszakonként a franciák elleni formáját idéző Fazekas csaknem megnyerte a mérkőzést. A társak azonban nem zárkóztak fel hozzájuk, ráadásul az utolsó másodpercekben Mocsai kapitány is végzetes hibát vétett: éppen akkor kért időt, amikor gólt szereztünk, ami a győzelmet és az ötödik hely valamelyikét jelentette volna, ha megadják. Így 24:24 lett a vége, és be kellett érnünk a nyolcadik hellyel. Ez ugyan az eredeti célkitűzésnek, vagyis a nyolc közé jutásnak megfelel, de az evés közben megjött étvágy kielégítetlenül maradt. Az elődöntőben egyébként a szerbek és a horvátok, valamint a spanyolok és a dánok küzdenek meg egymással. A magyar válogatott következő megmérettetése az áprilisi olimpiai kvalifikáció lesz, a cél pedig természetesen: London. Vízilabda: Eddig 100% siker A magyar férfi vízilabda-válogatott csoportelsőként, százszázalékos teljesítménnyel jutott be a hollandiai Európa-bajnokság elődöntőjébe, ahol Montenegró legjobbjaival találkozunk. A magyar válogatott mind az öt mérkőzését jó játékkal megnyerve jutott túl a csoportküzdelmeken, az alapszakasz legerősebb ellenfelei közül sem a világbajnok olaszok, sem a görögök nem tudták igazán nehéz próba elé állítani a társaságot. "A csoportmeccseken nagyon nyugodtan, tényleg végig jól pólóztunk, eddig kivétel nélkül mindenki hozta az elvárhatót. Nagyjából összeállt a csapat, Kásás Tamás visszatérése is igen jót tett a csapatszellemnek, olykor már a medencebeli összekacsintások is mutatták, hogy minden rendben a vízben is. A fő cél persze a londoni olimpia, ám ehhez ez az Európa-bajnokság is jelentős állomás, fontos teszt, s azt mondhatom, ebben a válogatottban rengeteg érték és erő van, bármi lehet a vége" - nyilatkozta az MTI-nek Beck György csapatvezető, a Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke. Bejutott az elődöntőbe a női vízilabda-válogatott is, amely lapzártánk után a görögökkel küzd meg a döntőért. A legjobb öt közé kerüléssel azonban a csapat már biztosította helyét az áprilisi olimpiai kvalifikációs tornán.
14:00  Férfias apák [2 napja]
  Ha valamikor, az apaság újrafelfedezésére ma mérhetetlenül hatalmas az igény. Ez lehet talán a lassan darabjaira hulló nyugati civilizáció lakóinak egyik utolsó mentsvára. Apákról, apaságról filmet készíteni éppen ezért mostanában hálás dolog. Jókora ugyanis a kereslet rá, csakúgy, mint mindenből, amiből éppen hiány van. A bátorság emberei (Courageous) című alkotás ezúttal az amerikai rendőrök küzdelmeibe tekintve értelmezi újra ezt a tiszteletre méltó, évezredes hivatást. A filmkészítő - és lelkészi szolgálatban is álló - Kendrick fivérek munkái világszerte közkedveltek, és a keresztény filmgyártás (mert van ilyen) zászlóshajójaként jutnak el sok hívő és nem vallásos családba egyaránt. Filmjeik egy-egy nagy gondolatot járnak körül, amelyekben a sztori hozzásegíti a nézőt az üzenet megértéséhez. Élő történetek, ügyesen megírt fordulatok, amelyekhez a jól megválasztott zenék hangulata is illeszkedik. Az áttörést meghozó Óriásokkal szemben című filmben a valódi (vagyis változtatásokra képes) hitet egy iskolai focicsapat történetén keresztül láthatjuk; a Fireproof a házasság tűzpróbáit elemzi egy tűzoltóőrs mindennapjaival a háttérben; a mostani darab az apaságot, ennek hiányát, majd újramegtalálását emeli középpontba. Helyreállításfilmek ezek. Jól modellezik egyebek mellett azt, ahogy egy hajdan biblikus elvekre épült társadalom alapjai repedeznek. A fordulat nem reménytelen - azonban ehhez a sorsok egyenkénti, radikális változása szükséges. Másképp, mondjuk állami szintről, ez soha nem ment. A helyszín most is a kisvárosi Amerika, melyet Európából gyakran mosolyognak meg, vaskalaposnak, sőt - nem kis óvilági gőggel - együgyűnek ítélnek. A szűkebb háttérben egy újabb férfias közeget ismerhetünk meg, a bűnüldözők munkáját. A rend őreinek harca a törvényszegés áradatával szemben már önmagában szimbólumértékű. Mert a jó apa is ezt teszi: időnként járőr, máskor harcos, és bíróként is helytáll - hisz nem csak védelmeznie kell a családot, de küzdenie mindennemű romlással szemben... és közben döntéseket hoznia. A nyugati világban (meglepő, de már mi is idetartozunk) az elhagyott anyák nevelte fiúgyermekek nagy százaléka kanyarodik a törvényszegés útjára. Ők is stabilitásra vágynak, és példaképet keresnek, de azt többnyire bandák farkasfalkáiban találják meg. És nem csak a filmbeli kisvárosban. A főszereplő négy rendőr az apafogalom korunkbeli változatait mutatja be. Van köztük elvált, megkeseredett férfi, és kamasz gyerekkel küzdőből kettő is. És ott a rendőrőrs újonca, a "véletlen apa", aki már a közös gyermek megszületése előtt megszökött a felelősség elől, és magára hagyta kedvesét. A főszereplők etnikumukban is nagyjából leképezik az amerikai társadalom sokszínűségét. Fehér középosztálybeli, csonka családban felnőtt fekete, spanyol ajkú bevándorló - együtt a hivatás kovácsolta testvériségben, de külön-külön a maguk családi küzdelmeiben. Aztán a rendező (Alex Kendrick) játszotta Adam hirtelen elveszíti kisebbik gyermekét, majd a fájdalmon idővel túljutva mélyen átértékeli az apai hivatás felelősségét - és lehetőségét. Ziccer ez mindenkinek, aki valaha is "magzatoknak lesz atyja". S bár kegyetlenül fáj az elvesztett gyermek emléke (megindító jelenet, mikor az elmulasztott keringőt Adam utólag, egyedül pótolja be, képzeletben forgatva meg a lányát), elvaduló fiával új alapot épít. Sőt az egész gyülekezet előtt tesz egyfajta fogadalmat, ami olyan tömör és pátoszmentesen szép, hogy ez a jelenet magában is hasznosítható lenne akár szülői értekezleteken vagy klubokban, nevelési tanácsadókon és börtönökben nálunk is. "Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk" - fejeződik be a film a megoldást jelentő bibliai idézettel és a sárga seriffcsillag közelképével.
13:40  Hihetetlen család [2 napja]
  Minka Disbrow az elmúlt több mint nyolc évtized alatt sok időt töltött azzal, hogy azon gondolkodott, vajon mi lett azzal az édes kisbabával, akit tinédzserként örökbe adott. Tizenhat éves volt, amikor barátnőjével együtt ismeretlen támadók megerőszakolták őket, és Minka tizenhét évesen életet adott egy Betty Jane-nek elnevezett kislánynak. Szülei úgy vélték, a legjobb az lesz, ha örökbe adják a kislányt, bár Minka a szíve mélyén nagyon szerette volna megtartani a kisbabát. Mindössze egy fekete-fehér fotó maradt róla, amit azóta is féltve őriz a most százéves asszony. Az erőszak kegyetlensége érdekes módon különös gyengédséget ébresztett a lányban a kisbaba iránt, és mindig reménykedett, hogy egyszer viszontláthatja. Minka holland bevándorlók gyermekeként sok időt töltött a dél-dakotai tejgazdaságokban, ahol annak idején a családja letelepedett. Mostohaapja nem volt híve annak, hogy munka helyett az iskolában töltsék el a gyerekek a napot, miközben a farmon olyan sok a munka, így Minka csak nyolc osztályt végezhetett el. Egy nyári napon, 1928-ban piknikezni ment egy csapat lány, és ebéd után a tizenhat éves Minka és barátnője, Elizabeth sétálni indultak hagyományos hosszú ruhájukban. Hirtelen megjelent mellettük három férfi - és mindkettőjüket megerőszakolták. A lányokat szigorú szabályok szerint nevelték, és úgy tudták, a kisbabákat a gólya hozza, így nem tudták, hogyan is mondhatnák el, ami velük történt. "Nem tudtuk, mit tegyünk. Nem tudtuk, mit mondjunk. Így aztán, amikor visszamentünk a többiekhez, nem mondtunk semmit" - emlékszik vissza Minka Disbrow. Telt-múlt az idő, és Minka teste kezdett megváltozni. Amikor mostohaapja és anyja felfedezték, hogy terhes, elküldték egy "megesett" lányoknak fenntartott lutheránus otthonba. Minka tizenhét évesen egy szőke, gödröcskés arcú kisbabának adott életet, akinek a Betty Jane nevet adta. Szíve szerint megtartotta volna, de tudta, a szülei nem engednék vissza az újszülöttel a farmra. Megtudta, hogy egy gyülekezeti pásztor és a felesége éppen örökbe szándékoztak fogadni egygyermeket, és Minka azt remélte, ők olyan otthont tudnak majd biztosítani a kislánya számára, amit ő nem tud megadni neki. "Annyira szerettem azt a kisbabát. A legjobbat akartam neki" - vallja meg az asszony. Nem találkozott a pásztorral és a feleségével, még a nevüket sem tudta meg. Mindössze egy hónapig dajkálhatta a kislányát, de aztán éveken keresztül érdeklődött utána az örökbefogadó központon keresztül, hogy megtudja, hogy van a lánya. A központ hűségesen válaszolgatott is neki, de egy vezetőségváltás után ez a kapcsolat megszűnt. Minka férjhez ment, két gyermeke született. A férje gyümölcskereskedő volt, a háború alatt pilótaként szolgált, ő maga pedig dolgozott varrónőként, volt selyemárus, majd egy iskolai kávézólánc menedzsere lett, amelynek Rhode Islandtől egészen Minnesotáig dolgozott. Végül letelepedtek Észak-Kaliforniában, nem messze San Diegótól, a tengerparton. Május 22-én azonban továbbra is minden évben megemlékezett arról, hogy született egy lánya, akit nem ismerhetett meg. 2006-ban ezen a napon az akkor kilencvennégy éves Minka szívéből egy fohász szállt fel: "Istenem, bárcsak megengednéd, hogy csak egyszer láthassam! Megígérem, hogy nem fogom feldúlni az életét, és többé nem zaklatom őt!" Július másodikán megszólalt a telefon: egy férfi kereste Minkát Alabamából, és a múltjáról akarta kérdezgetni. Minka először nem tudta mire vélni a kérdéseket, és le akarta tenni a telefont, de akkor a férfi azt kérdezte, nem akar-e beszélni Betty Jane-nel. Kiderült, hogy a kislányt egy norvég származású pásztor és a felesége nevelte fel, most Ruth Lee-nek hívják, férjhez ment, hat gyermeke született. Tisztában volt azzal, hogy örökbefogadott gyerek, de nagyon boldog gyerekkora volt. Hetvenéves korában kezdte el keresni a biológiai szüleit, amikor egy szívprobléma miatt az orvos a családja egészségügyi hátteréről kérdezte, amiről ő persze semmit nem tudott. Az egyik fia, Brian eldöntötte, hogy segít neki, és kikérte a dél-dakotai bíróságtól az édesanyja örökbefogadási papírjait. Egy 270 oldalas papírköteget kapott, amiben benne volt az erőszakról felvett jegyzőkönyv és több kézzel írt levél is egy bizonyos Minka Disbrow nevű fiatalasszonytól, aki a kisbaba után érdeklődött. Ezután felment az internetre, hogy találjon legalább egy Disbrow nevű hozzátartozót. "Először azt hittem, olyasvalakit keresek, aki már nem él" - számolt be Brian Lee. "Aztán elállt a lélegzetem, amikor az internet kiadta a nevet és a telefonszámot. Egy pillanatra a lélegzetem is elállt." Egy hónappal később az akkor hetvenhét éves Ruth Lee és fia, Brian Lee Kaliforniába repültek, és megérkeztek Minka lakásához, kezükben egy hatalmas virágcsokorral. Anya és lánya életükben először látták egymást szemtől szembe, és nem győztek csodálkozni a rokon vonásokon. Egyforma volt a kezük, hasonló volt az ízlésük... Igyekeztek bepótolni az elmúlt hetvenhét évet, fotóalbumokat nézegettek, hogy lássák azokat a családi eseményeket, amelyeken nem vehettek részt. "Olyan volt, mintha sosem váltunk volna el" - mondja Minka. "Mintha mindig is egy család lettünk volna." A két család azóta sokszor találkozott, igyekeznek a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Minka meglátogatta az unokáit és dédunokáit Wisconsinban és Texasban. Nemrég betöltötte a századik születésnapját, ez alkalomból azt tervezik, hogy az egész család összegyűlik majd tavasszal Alabamában, hogy együtt ünnepeljenek. Minka először csak a barátainak beszélt erről, és a gyülekezetében mondta el a család újraegyesítésének csodálatos történetét. A századik évforduló adta az apropót ahhoz, hogy a család a nyilvánosság elé tárja a hihetetlen találkozás történetét, és azóta több lap is megírta Amerika-szerte. Az idén már nyolcvankét éves Ruth "szürreális, de egyben csodálatos élménynek" nevezi a történteket, mintha csak egy gyönyörű álom lenne az egész. Meglepte, hogy Minkának milyen sok vonása öröklődött, hiszen Minka nyolcvanhét éves koráig dolgozott, és ma is ellát feladatokat a lakóközösségében, és Ruth szerint ez az aktivitás és munkaszeretet az unokáiban is észrevehető. Diana Huhn, Minka Disbrow hatvanöt éves lánya elmondta, úgy érzi, ez a találkozás olyan űrt töltött be az anyja életében, amit addig semmi más nem tudott betölteni. 2006 júliusáig sötét árnyként borult ennek az éles eszű, kifinomult, ragyogó asszonynak a kék szemeire. "Sosem láttam még az édesanyámat ilyen boldognak" - mondja most örömmel Diana.
13:20  Évszázadnyi alkotó élet [2 napja]
  Százöt év még történelem tekintetében is hosszú idő, hát még emberi léptékkel mérve. Egy évszázadot felölelő élet sok mindent lát, tapasztal, igazán bölccsé teheti az embert. Érhetik sikerek, de tragédiák, kudarcok is a törékeny életet. Mégis vannak emberek, akik képesek felülkerekedni a reménytelenségen, a kilátástalanságon, pozitív hozzáállással és kitartó küzdelemmel. Ilyen ember volt Eva Zeisel, a világhírű keramikus-tervező is. A december végén százöt évesen elhunyt tervezőnőt magyar származása ellenére itthon csak szakmai körökben ismerik, pedig a The New York Times olyan zseniális és korszakalkotó formatervezők közé sorolja a személyisége és a munkássága révén, mint Mary és Russel Wright vagy Charles és Ray Eames. Azt gondolhatnánk, hogy a hírnévhez elég volt a tehetsége és a tudása, csakhogy a nemzetközi sikeréhez a történelem által felállított akadályokat is kellett még leküzdenie: börtönt, emigrációt, szegénységet. Striker Amália Éva vagyonos és kiemelkedően tehetséges értelmiségi családba született 1906 novemberében. Az asszimilálódott zsidó család feje, Striker György, jól menő textilgyárat üzemeltetett, míg anyja, Striker Polányi Laura, történészként szerzett doktori diplomát a Budapesti Egyetemen, amivel nőként úttörőnek számított Magyarországon. Anyja később elismert történész, politikus és feminista lett az Egyesült Államokban. Nagybátyjai is nagyszerűen kamatoztatják tudásukat a természettudományok területein: Polányi Károly szociológusként és közgazdászként ér el eredményeket, míg Polányi Mihály fizikokémikusként és filozófiatudósként válik ismertté. Éva unokatestvére, Polányi János (Polányi Mihály fia) kémiai kutatását pedig Nobel-díjjal tüntették ki 1986-ban. Az adott családi körülmények között azt hihetnénk, hogy a kis Éva szintén a természettudományok felé vonzódik, de érdeklődése más irányt vesz: festeni szeretne. Ezért a Szilágyi Erzsébet Fasori Gimnázium után a budapesti Képzőművészeti Akadémiára jelentkezik. Azonban egzisztenciális jövőjét szem előtt tartva, illetve a magyar népi kerámiaművészettől ihletetten három szemeszter után az akadémiát otthagyja, és beáll fazekasinasnak Karapancsik Jakab műhelyébe, ahol (az anyai tradíciót folytatva) ő lesz az első nő Magyarországon, aki fazekasszakmunkás-oklevelet szerez. Ezek után mindent megtesz, hogy látóköre bővüljön és formavilága gazdagodjon: 1925-ben ellátogat egy párizsi szakkiállításra, ahol az art decót felváltó modern irányzatokkal, és az akkor feltörő modern iparművészek és ipari tervezők munkáival találkozik. Végül nem is annyira az art deco díszítettsége, inkább a Bauhaus stílusa és Le Corbusier alkotásai keltenek benne nagy benyomást. Igaz, később az akkori letisztult modern stílust, amelyért akkoriban rajongott, túlságosan ridegnek tartja, és úgy érzi, hogy inkább gátolta saját kifejezőeszközeinek kibontakozását. Párizsból visszatérve, inspirációkkal feltöltődve több kerámiakollekciót készít és állít ki Budapesten, amellyel a magyar és külföldi majolikagyárosok érdeklődését is felkelti. 1928-ban meghívást kap Németországba, a Schramberger Majolikagyárba, ahol étkészleteket, asztali tárgyakat tervez. A munka elvállalása nagy lépés volt számára, nemcsak földrajzi értelemben. Az eddig korongozó fazekasként alkotó Éva innentől kezdve valódi ipari formatervezőnek számított, hiszen a kézműves-gyártó munka helyett csupán a tervezéssel kellett foglalkoznia. Az itteni évek alatt készített tervein egyértelműen a Bauhaus letisztult, ám szögletes, kicsit merev stílusa érvényesül. Ambíciói azonban nem tudnak lenyugodni: Berlin és Ukrajna után, ahol saját stílusát és lehetőségeit keresi, a Szovjetunióba látogat, ügyvéd bátyját követve, aki Sztálin meghívására dolgozik ott mint külföldi szakértő. Éva ekkor már férjével, a lengyel származású Alex Weissberggel érkezik, ám rövid házasság után elválnak. Dolgozik Leningrádban és Ukrajnában, tervezőként, illetve gyárellenőrként. De memoárjaiban a kiemelkedő pozíció ellenére inkább akkori felismeréséről tesz említést. Az excári majolikagyárakban eltöltött idő rádöbbenti, hogy a régi korok stílusait, ahogyan ő fogalmaz: a lírai vonalvezetést akarja ötvözni a modern, letisztult formákkal, szemben az akkori avantgárd irányzatok merev és szögletes, minden finomságot nélkülöző dizájnjától. A művésznőt sikerei elismeréseként 1935-ben a szovjet kerámiaipar művészeti igazgatójának nevezik ki. Egy évvel később koholt vádak alapján, amely szerint részt vett egy Sztálin elleni merényletben, tizenhat hónapra bebörtönzik. A büntetés nagy részét magánzárkában tölti, menekülését anyja, illetve németországi barátai közbenjárásának, többek között Albert Eisteinnek köszönheti. Később gyerekkori barátja, Arthur Koestler író részben Éva élményeire alapozva írja meg a Sötétség délben című antisztálinista regényét. A sztálini börtönből szabadulva Bécsbe érkezik, itt ismerkedik meg az ügyvéd és szociológus Hans Zeisellel, akivel 1938-ban egybekelnek. A náci megszállás miatt azonban letelepedés helyett előbb Manchesterbe, majd az Egyesült Államokba menekülnek. Sürgősen munkához kell látniuk, mivel zsebükben a családi legenda szerint mindössze hatvannégy dollár lapul. Az érkezésüket követő második napon Éva a New York-i közkönyvtárak ipari szakjegyzékeiben majolika- és üveggyárak után kutat. Több gyár foglalkoztatja, a General Mills, a Rosenthal China, majd 1939-ben a brooklyni Pratt Institute-ban helyezkedik el tanárként. Pedagógiája újszerű: a kerámiát az ipari formatervezés szemszögéből oktatja, szemben az addig bevett kézművesfoglalkozásokkal. 1940-ben a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) közreműködésével a pennsylvaniai Castleton China porcelángyár egy étkészlet-kollekciót rendel tőle. A "Museum" kollekciót, amelyet 1946-ban kiállítanak a MoMA-ban, a művészetkritikusok lelkendezve fogadják, pedig az addig megszokott, burjánzóan díszített, túlrészletezett porcelánok mellett az egyszerű vonalvezetésű és friss formatervezésű étkészlet az amerikai közönség számára először idegennek tűnik. Mindenesetre Éva - aki az első női kiállító a múzeum történetében - ezzel a kiállítással nemzetközi ismertséget szerez. Ezután neves amerikai cégek kapui nyílnak meg előtte. Ezekben az években családja is bővül, két gyermeknek ad életet: lányuk, Jean 1940-ben, fiuk, John Zeisel 1944-ben születik. Házasságuk az ötvenes évekig meglehetősen viharos. A két testvér a mindennapos veszekedéseket, folyamatos vitákat mindkét szülő domináns személyiségével magyarázza a Throwing Curves: Eva Zeisel című dokumentumfilmben. Az anyaság nagy befolyást gyakorol művészi látásmódjára is: megjelennek a gömbölyded formák, a lekerekített élek, az organikus sziluettek, mindaz, ami a természet hullámzását és finomságát követi. Étkészleteinek darabjai nem egymás mellett álló sokszorosított darabok együttese, hanem kiegészítik egymást, és formailag egy családot alkotnak. Művészfilozófiájához tartozik, hogy a szépség és a praktikum ötvöződjön egy tárgyon belül, valamint hogy egy tervező csak olyan tárgyakat tervezzen, amelyeket használ a hétköznapok során. 1954-ben távozik tanári pozíciójáról és a tervezéssel is felhagy egy időre. Egy fémvázas fotel, amellyel szabadalmi díjat nyer, és néhány, gyűjtőknek tervezett minikollekció - ez a két évtizedes szünet termése. Az ipari tervezéshez a nyolcvanas évek elején tér vissza. Az akkor született tárgyaival addigi munkásságának lényegét ragadja meg: tárgyai sokkal kifejezőbbek, organikusabbak, érettebbek, és a terveivel sikert sikerre halmoz az akkor már a hetvenes évei közepén járó asszony. Neve ekkor már fogalom a dizájn történetében, még életében több retrospektív kiállítást szerveznek korábbi munkáiból a nagyobb múzeumokban, főként Amerikában, Washington D.C.-től San Diegóig. Visszatérésekor több neves amerikai cég, többek között a Chantal, a Nambe és a Signature számára tervez poharakat, étkészleteket, kerámiákat és szanitereket. Hosszú távollét után először 1983-ban látogat Magyarországra. Ittléte során a Zsolnay-gyár és a Gránit-kőedénygyár számára is készít rajzokat. Munkásságáért 1986-ban a Magyar Köztársaság Csillagrendjével, 2004-ben, kilencvennyolc évesen a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben a Magyar Iparművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választja. 2005-ben az Egyesült Államok Cooper-Hewitt-életműdíját ítélték neki. Eva Zeisel sokoldalú tehetség volt. Formatervezése kiterjedt olyan területekre is, amelyek nem kapcsolódnak szervesen a kerámia-, illetve üvegművészethez. Saját tervezésű bútorok gyártását indította el, továbbá csillárokat, képeket, szőnyegeket készített, olyan tárgyakat, amelyekkel egy modern, letisztult, ugyanakkor finom, lágy vonalakkal rendelkező belső teret lehet kialakítani. Alkotásainak formáiban, színvilágában nemegyszer a magyar népművészet elemei is visszaköszönnek. Humoros formamegoldásai derűt és kedvességet kölcsönöznek bájos tárgyainak, így a használóinak is. Haláláig, 2012. január 1-jéig aktívan élt és dolgozott. Bútorai, edényei, készletei, formatervezett tárgyai a mai napig megvásárolhatók. Unokája segítségével három éve elindította honlapját, munkájáról, dizájnelméletéről több könyvet is írt, börtönmemoárja pedig feltehetően ez évben jelenik meg. Életművének fő darabjait ma több vezető múzeum állandó gyűjteménye mutatja be: a New York-i MoMA, a Metropolitan Múzeum, a New-York Historical Society, a londoni British Múzeum és a Victoria and Albert Múzeum, emellett a magyar Iparművészeti Múzeum is őriz néhány Eva Zeisel-tárgyat.
13:13  Interjú Jávor Benedekkel, az LMP új frakcióvezetőjével [2 napja]
  A karácsonyi "odaláncolós" tüntetés óta egészen a múlt heti kongresszusig egy belharcokban vergődő párt képe alakult ki a médiában az LMP-ről. Meg tudták győzni a szimpatizánsaikat, hogy csak egy rutin családi veszekedés hangjai szűrődtek ki a szomszéd szobából? - Tapasztaltunk aggodalmat, sokan ajánlották fel a segítségüket, hogy folytathassuk az utat, amin karácsonykor elindultunk. A rendelkezésünkre álló adatok alapján nem volt érzékelhető elidegenedés a párttól a támogatóink körében. Schering Gábor kiszivárgott, "hálószobatitkokat" is kiteregető levelei nem egykönnyen orvosolható problémákról beszélnek. Ráadásul milyen kohézió az - kérdezik sokan -, ahol ekkora kulcslyuk van a hálószoba ajtaján? - Sosem segít a problémák őszinte rendezésében, mikor magánlevelek kerülnek nyilvánosságra, hiszen az abban szereplő megfogalmazások nem a nyilvánosságnak szólnak, hanem belső viták részei. Schering Gábor azóta már minden fórumon jelezte, hogy az elmúlt hetek párbeszédei és a kongresszusi döntések olyan előrelépést jelentenek, amelyek alapján ő is bizakodva tekint a jövőbe. Természetesnek tartom, hogy egy növekvő szervezetben, mely létrejötte óta folyamatos kampányüzemmódban működött, felszínre jönnek működésbeli zavarok, belső ellentétek. A kérdés inkább az, hogy tudjuk-e ezeket demokratikusan rendezni vagy sem. Szerintem ebből a szempontból jól vizsgáztunk: mind a belső szervezetünk, mind a tagság a megoldás irányába mozdult el. Ön szerint ez a struktúra már véglegesnek tekinthető a választásokig? - Előfordulhatnak még változások, de a kongresszuson látszott, hogy a tagság nem kívánta alapvetően megváltoztatni a struktúrát. Főleg a hatáskörök, felelősségi viszonyok tekintetében javítottunk a rendszeren, hogy megelőzhessük azokat a konfliktusokat, amelyek a nyilvánosságra került belső levelezésben is szerepeltek. A kongresszust követő sajtótájékoztatón az LMP-n belüli irányzatok közötti kapocsként határozta meg önmagát. Milyen irányzatokra gondoljon az ember? - Akár a szakpolitika, akár a szövetségi politika mentén léteznek máig fennálló nézetkülönbségek közöttünk. Vannak például, akik azt szorgalmazták, hogy egyszer s mindenkorra zárjuk ki az együttműködést a politikai pártok szélesebb körével, mások megengedőbbek lennének az együttműködésben a választásokig tartó időszakban. Szerintem megtaláltuk azt a kompromisszumos megoldást, amely mindenkinek elfogadható, és a tagság egésze számára vállalható, illetve képviselhető. Úgy értesültem, hogy elsősorban a vidéki LMP-sek húzták be a féket a felmerült együttműködési lehetőségek hallatán. Meg tudja erősíteni, hogy ennek kapcsán Budapest-vidék ellentét alakult ki a párton belül? - Mindkét vélemény jelen van a fővárosban és vidéken is. A vita tulajdonképpen arról szólt, hogy a tagságunk milyen stratégia mentén látja sikeresen és hitelesen képviselhetőnek azt az ökopolitikai programot, melynek képviseletére az LMP létrejött. A kompromisszum értelmében fogalmazott úgy a napokban, hogy bár önállóan kívánják magukat megmérettetni, alkalmi együttműködésről azért még lehet szó más formációkkal. Az Ön olvasatában mi a különbség az alkalmi és a tartós együttműködés között? - Alkalmi együttműködések, egyeztetett megmozdulások eddig is voltak a parlamenti munka során, akár a szocialista párttal is.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
13:00  Halálos felfedezés [2 napja]
  Két hónapos kutatási moratóriumot és öncenzúrát hirdettek meg a múlt héten a Science és a Nature című lapoknak megküldött levelükben a világ legjobb virológusai azt követően, hogy egy amerikai és holland kutatócsoportnak sikerült a madárinfluenza minden eddiginél fertőzőbb új törzsét létrehoznia. December végén a biológiai biztonságért felelős amerikai hivatal (National Science Advisory Board for Biosecurity-NSABB) azt kérte a kutatóktól, hogy a legnevesebb tudományos lapok, a Science és a Nature számára elküldött cikkeikből vegyék ki a kulcselemeket, vagyis hogy milyen lépések vezettek a halálos törzs megalkotásához ,és csak nagy vonalakban közöljék kísérleteiket. Első körben a kutatók és az újságok megegyeztek egy mechanizmusban, hogy az eredményeket hogyan bocsátják majd a megbízható kutatók és a közegészségügy rendelkezésére, de a terv végül hatalmas vitát generált. A publikálás ellenzői azzal érveltek, hogy nem elég, hogy sikerült előállítani a föld egyik legveszélyesebb vírusát, ezt követően még azt is közölni szándékoznak, hogy mi az ehhez szükséges módszer. A New York Times a kezdeti tárgyilagos tudósítások után az év utolsó napjaiban szerkesztőségi cikkben tört lándzsát amellett, hogy nem elég az adatok közlésétől elállni, hanem magát az új törzset meg kellene semmisíteni. A szerkesztőségi cikk íróinak aggodalma érthető (a New York Times a legritkább esetekben szokott szerkesztőségi cikket írni biológiai kérdésekben), ha figyelembe vesszük az új vírus megváltozott képességeit. A madárinfluenza vírusát (H5N1) először 1997-ben azonosították Hongkongban, amikor - átlépve a faji korlátot - hat ember halálát okozta. A vírus az ezt követő években újra és újra felbukkant, többnyire olyan helyeken, ahol nagy létszámban tartottak baromfikat, ez kell ugyanis ahhoz, hogy a vírus az emberre is "átugorjon". A megjelenés óta eltelt tizenöt évben a vírus mindössze csak mintegy 500 embert fertőzött meg, ezek közel felénél azonban a fertőzés halálos volt. Ez az arány váltott ki olyan félelmet a szakértőkben, hogy az Egyesült Királyság egy esetleges madárinfluenza-járvány elleni védekezés jegyében néhány éve több mint 60 millió adagot "spájzolt" be a Tamiflu nevű antivirális gyógyszerből. (Ennek egy részét végül a sertésinfluenza ellen használták fel, sikerrel.) A magas halálozási arány ellenére eddig megnyugtató volt, hogy a vírus csak ritkán lépte át a faji korlátot, és emberről emberre nem terjedt. Egyes kutatók, köztük az elhíresült kutatás vezetője, Ron Fouchier, a Rotterdami Egyetem professzora szerint, ha a vírus egy mutáción megy keresztül, alkalmassá válhat arra, hogy embereket fertőzzön meg. A humán fertőzőképességet vizsgálva az Erasmus Egyetem és a Wisconsin-Madison Egyetem kutatói egy olyan törzset hoztak létre, amely menyétekben sokkal könnyebben terjedt, mint az eredeti törzs. Tekintettel arra, hogy az influenza szempontjából a menyétekben lehet a legjobban modellezni azt, hogy hogyan terjedne a vírus az emberekben, nagy lett a riadalom. Az amerikai és holland kutatóknak ugyanis állami pénzből sikerült előállítani azt, amitől eddig féltek: egy emberről emberre is terjedő madárinfluenza-törzset. Ezek után arra kell nagyon vigyázni, hogy ez az új törzs nehogy kikerüljön a laborból, illetve nehogy illetéktelen kezekbe - mondhatni elmékbe - kerüljön ez a tudás. Erre szolgál a meghirdetett két hónapos moratórium, illetve a beígért (ön)cenzúra, aminek eredményeként a kutatók közölni fogják ugyan a kutatás eredményeit, de a beszámoló kozmetikázott lesz. Ron Fouchier professzor bejelentése szerint minden tanácsot figyelembe vesznek majd adataik publikálásakor, és megpróbálják cenzúrázni azokat, de véleménye szerint "morális kötelességünk, hogy megosszuk az eredményeinket azokkal, akiknek fontos erről tudni". Hogy kinek is kell erről tudni, arról megoszlanak a vélemények. Daniel Perez a Maryland Egyetem virológusa, a levél egyik aláírója szerint a két hónapos moratórium "csupán időkérés, amikor megvitathatjuk, hogy mit tegyünk". Perez szerint a kutatás haszna mellett eltörpül annak veszélye, hogy a laborból kikerült vírus járványt okoz, netalán egyesek a kutatásra építve biológiai fegyvert készítenek az új törzsből. Richard Ebright, a Rutgers Egyetem kémiaprofesszora és biológiaifegyver-szakértője szerint a bejelentés csupán PR-fogás, hiszen két hónap nem elegendő a biztonsági intézkedések meghozatalához. Ebright szerint az új vírust abba a legszigorúbb osztályba kell sorolni, amelyről az amerikai kormány mondja meg, hogy melyik laboratórium végezhet rajta kutatásokat. Ebbe az osztályba tartozik jelen pillanatban az Ebola, az antrax vagy például a pestist okozó Yersinia pestis nevű baktérium. A véletlen balesetek elkerülésének érdekében a professzor szerint arról is döntést kellene hozni, hogy ezen a víruson csak a legszigorúbb BSL-4 (Biosafety Level) biztonsági fokozatú laboratóriumokban lehet kísérleteket végezni. Az ilyen típusú laboratóriumokban az űrhajósokéhoz hasonlító túlnyomásos ruhát hordanak, és a fertőzések ellen zuhanyzással, UV-besugárzással védekeznek. Az eddigi kutatásokat a beszámolók szerint alacsonyabb osztályú, BSL-3 és BSL-3+ laboratóriumokban végezték.
13:00  A Gorilla ketrecében [2 napja]
  Az elmúlt hetekben a szlovák médiában a gorilla szó a leggyakrabban ragozott kifejezés. Utcai demonstráción gorillának öltözött civil aktivisták banánnal és tojással dobálják a parlament épületét, az egész politikai vezetés leváltását követelve. Mindez egy nyilvánosságra került titkosszolgálati ügyirat, a Gorilla-akta kapcsán zajlik, amelynek hitelessége egyre inkább valószínűsíthető, és amely teljes valójában rántja le a leplet a politika és a gazdasági csoportok összefonódásáról, háttéralkuiról, a korrupcióról. A Gorilla-aktát még decemberben tette fel az internetre egy oknyomozó újságíró, azóta lassan, de biztosan dagad a botrány, újabb és újabb információk kerülnek elő. Jelenleg még nehezen megjósolható, milyen hatással lesz ez a bő egy hónap múlva zajló parlamenti választásokra, bár az első közvélemény-kutatások már jelzik az irányt. Az akta egy titkosszolgálati lehallgatási akció leirata még a 2005-2006-os évekből, a második Dzurinda-kormány idejéből. Állítása szerint ezekben az években egy pozsonyi lakásban találkozók zajlottak a nagyhatalmú Penta pénzügyi csoport egyik társtulajdonosa és különböző magas rangú politikusok között. A "baráti beszélgetéseken" aztán szó esett privatizációról, pénzmosásról, különböző döntéshozók megkenéséről, jutalékokról, személycserékről, sőt még a 2006-os választások utáni lehetséges koalíciókról is. Jaroslav Haščák Penta-vezér a dokumentumok szerint személyesen Robert Ficóval tárgyalta, hogy kinek kivel kellene és lehetne kormányt alakítania. Emellett többször megfordult a lakásban Jirko Malchárek akkori gazdasági miniszter és Anna Bubeníková, az akkori Nemzeti Vagyonalap egyik vezetője is. Éppen ő a Gorilla-botrány első "áldozata", akit két hete menesztettek a Nemzeti Vagyonalap éléről (mivel a jelenlegi kormányciklusban már az első számú pozíciót töltötte be). Bubeníková a sajtóhírek szerint azóta eltűnt Szlovákiából. A dokumentumot egyébként már sokkal korábban birtokolta az említett újságíró, de állítása szerint egyik lap sem merte leközölni, sem foglalkozni vele, mondván, nem igazolható a hitelessége. Természetesen most is a hitelesség kérdésén áll vagy bukik az egész botrány. Ezt kérdőjelezik meg hangosan az (ügyben negatívan) érintett személyek is. Ugyanakkor szakértők, volt titkosszolgálati alkalmazottak hitelesnek mondják, illetve mára napvilágot látott az a tény is, hogy az illetékes bíróság adott ki engedélyt lehallgatásra a titkosszolgálatnak olyan szám alatt, amely az ügyiraton szerepel. Bubeníková leváltása is arra utal, hogy legalábbis megalapozott a gyanú az állítások igazságtartalmát illetően. Több napvilágra kerülő tény alapján mára megállapítható, valóban létezett Gorilla-ügyirat, kérdéses csak az, hogy a jelenleg ismert tartalma megfelel-e a tényleges titkosszolgálati dokumentumnak. Az ügyben zajlik a nyomozás, amelynek kivizsgálását a belügyminiszter, úgy tűnik, nagyon is sürgeti, emellett Radičová kormányfő is támogatja, az elnök pedig feloldotta titoktartási kötelezettsége alól ez ügyben a titkosszolgálat jelenlegi vezetőjét.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
11:37  "Orbán nem fasiszta, Matolcsy nem a kormány" [2 napja]
  450 forint felett a benzinár, az euró árfolyama január elején minden negatív rekordot megdöntött, a 27 százalékos magyar áfa Európában egyedülállóan magas, megszorítás megszorítást követ, a demokratikus intézményrendszert folyamatos támadások érik. Mindennek ellenére szombaton tömegtüntetést rendeztek a kormány mellett. Ön szerint mi a titka Orbán Viktornak? - Sokan érzik, tudják, hogy a rémisztően durva európai válság közepette valamilyen paradigmaváltás készül gazdasági és politikai értelemben is. Hogy ebben a helyzetben az egyes államok hogyan reagálnak, az eldönti a jövőt. Az erős felhatalmazással rendelkező, útkereső, ámde határozott vezetők döntésképessége evidens: mindez együtt képes egy komoly választói bázist képezni Orbán számára. Persze egy ilyen fokú felhatalmazásban sok tévedés lehetősége is benne van. Nyilvánvaló, hogy ha több mint százezren kimennek az utcára egy politikai erőt támogatni, annak van jelentősége, de a végén minden a szavazófülkében fog eldőlni. A meglehetősen szokatlan kormánytámogató tüntetés ellenpontja az Amerikai Népszava, amely szerint Magyarországon fasiszta diktatúra van. Az elmúlt másfél év alapján Ön hogyan értékeli a magyar demokrácia állapotát? - Orbán Viktort fasiszta diktátornak minősíteni, Mussolinival párhuzamba állítani maga az elmebaj, ez nem képezheti diskurzus tárgyát. Véleményem szerint nem vitatható, hogy demokrácia van, vagy sem. Ez demokrácia. Működik a hatalommegosztás, van szabad választás. De természetesen nem vagyok vak, és ha onnan nézzük a kérdést, hogy a kormányváltás óta milyen folyamatok zajlanak, akkor egyértelműen látszik egy erős centralizációs irány. Ez az állami hatalom erősítéséhez, a gyors döntésekhez, köztük a gyors parlamenti döntésekhez vezet, amiben vannak olyan elemek, melyek csorbítják az ellenzék politikai mozgásterét. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábbiakhoz képest maga a rendszer is kevésbé demokratikus. De ettől még demokrácia van, és ezért tartom elhibázottnak, hogy az ellenzék nem vett részt az alkotmányozásban, még akkor is, ha feltehetően nem sok esélye lett volna a saját elképzeléseit érvényre juttatni. A Fidesz bevezette az egyéni képviselői indítvánnyal induló törvényalkotást, aminek eredményeként minden szakmai, politikai egyeztetést és vitát megkerülve akár fél nap alatt is törvény születhet. - És akkor mi van? Az ellenzéknek éppen az ilyen dolgokra kellene rávilágítania, nyomni a csövön, ami kifér, kihasználva az élő parlamenti közvetítést. Nekem úgy rémlik, hogy teszi is. De most ne az ellenzéket vizsgáljuk, hanem a demokrácia állapotát! A rapid és követhetetlen mennyiséget produkáló (365 törvény másfél év alatt) parlamenti tevékenység mellett ott vannak a kinevezések: kormányközeli emberek bebetonozása kilenc évre az ügyészség, a bíróságok élére, a médiahatóságba. - A kormányközeli emberekkel kapcsolatban több szerénységet kérnék az ellenzéktől! Én nem az ellenzék vagyok, hanem egy adófizető polgár, akit zavar, hogy Szájerné lett a főbíró, az egykori Fidesz-képviselőjelölt Polt Péter a legfőbb ügyész, a mindent aláíró és szintén Fidesz-képviselő Schmitt Pál az államfő. - Én ezt megértem, de ez részben prezentációs probléma. Teljes naivitás azt gondolni, hogy van olyan politikai kurzus, amely ne a saját embereit, a hozzá lojális személyeket ültetné kulcspozíciókba. Hiszen a kormányváltásnak az az egyik célja, hogy az addigi gyakorlat helyett valami mást kell csinálni. Ez így volt a szocialistáknál és a liberálisoknál is, így volt az MDF kormányzása idején is. És így lesz akkor is, amikor majd megint nem Fidesz-kormány lesz. Ausztriában korporatív alapon osztja fel az országot a két nagy párt, de ettől még senki nem kérdőjelezi meg az ottani demokráciát. És az a tény, hogy kilenc évre bebetonozzák a saját embereiket kulcspozíciókba? - Nem látok problémát a kilenc évben sem, hiszen ez garantálhatja az így kinevezett személyek kormányoktól független működését. De ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy vége legyen a politikai adok-kapoknak. Ez még csak most kezdődött el: nemrégiben gyanúsították meg Gyurcsányt; Bajnai Gordon főtanácsadója egy tévéműsorban azt mondta, hogy számít meggyanúsításra Bajnai esetében is; Budai Gyula pedig gőzerővel keresi az "elmúlt nyolc év" bűnöseit. - Gondolom, sokan emlékeznek Medgyessy Péter szlogenjére, ami úgy szólt, hogy szeretné végre betemetni az árkokat. Csak arról nem beszéltek akkoriban, hogy az árkok hullákkal vannak tele. Az elmúlt húsz évben sikerült felizzítani az emberek kurucos várakozásait az elszámoltatással kapcsolatban. De abban nem látok semmi szörnyűséget, hogy eljárások indulnak, mert összességében hiszem, hogy jogszerűen fognak eljárni mindazon intézmények, melyek feladata a felmerült gyanúk megerősítése vagy cáfolata. Még egy kérdés a demokrácia csorbítása témakörben: az elmúlt hónapokban sorra jöttek az ebbéli aggodalmakat kifejező levelek és üzenetek az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól is. Ezek is alaptalanok lennének? - A nemzetközi diplomáciában mindennek helye van, ez nem rendít meg. És az is tény, hogy van kettős mérce a nagyhatalmak körében is a gyengébbek rovására. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a magyar kormány figyelembe fogja venni a bírálatokat. De ami Strasbourgban történt, azt nem akartam elhinni: ilyen színvonaltalan, felszínes vitát régen láttam. Úgy tűnik, az unió komoly válságban van. Olyan mondatok hangzottak el, hogy Magyarországot a jelenlegi állapotában nem vennék fel az Európai Unióba. - És? Ez a kérdés nem kérdés. Rendkívül felszínes megállapításnak tartom, és inkább az Európai Parlamentre nézve szégyen az a színvonal, amely a vitadélutánt jellemezte. A hozzászólók zöme mérhetetlenül felkészületlen volt, miközben Orbán Viktor politikájának támogatójaként mondom, hogy az Orbánt bíráló képviselők helyében meg tudtam volna fogalmazni valóságos kritikákat is. Elképzelhetőnek tarja, hogy az unió velünk fog példát statuálni? - El tudom képzelni, és az is tény, hogy ennek elkerüléséhez már régen szakítani kellett volna a szabadságharcos gazdaságpolitikával. Aminek viszont ott áll a hátterében, hogy belpolitikai tőkét kovácsoljanak az érzelmekre ható kommunikációval. Ugyanakkor Orbán Viktor azon kevés magyar politikusok egyike, aki a parlamentben kijelentette, hogy az Európai Unió egyben maradása mellett a válságtünetek ellenére is sokkal több és súlyosabb érv és érdek húzódik, mint a széthullása mellett.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
09:12  Anonymous - A Névtelen Hadsereg bosszúja [3 napja]
  "Világháború a nemzetközi virtuális térben", "az Anonymous-csoport megtorol", "európai parlamenti képviselők adatait lopták el" - egyre gyakoribbak a hackercsoportok támadásai. Állami honlapok, bankok oldalai a leggyakoribb célpontok, de nem ritkák a civil "áldozatok" sem. Egy hírhedt szaúd-arábiai hacker több tízezer izraeli bankkártya számát és személyes adatait tette közzé a világhálón, amit egy izraeli számítógépes csoport hasonló módszerekkel torolt meg. Később Izrael Iránnal került virtuális téren is konfliktusba, mivel teheráni számítógépes kalózok egy kórház, a Haaretz napilap és a The Marker gazdasági újság honlapját törték fel és blokkolták le egy időre. Válaszul izraeli hackerek izraeli zászlót és angol nyelvű, arabellenes szövegeket helyeztek el iráni oldalakon. Az "online adatháború" új fejezetét jelentik a rettegett Anonymous-csoport támadásai. Ez a hackercsoport az Európai Parlament honlapját törte fel, valamint megtámadta az olasz és a cseh kormány hivatalos oldalait is. Január közepén uniós alkalmazottak személyes adatait bocsátották közszemlére, például e-mail címeket, telefonszámokat, belépőkódokat és bankkártyaadatokat. Ezek után a texasi Stratfor Global Intelligence biztonsági cég honlapját törték föl. A két akcióban összességében 850 ezer bizalmas adatot loptak el - írja az euobserver.com. Ezek a támadások a legtöbbször csupán a hackerek élvezetét szolgálják, ritkán keveredik bele politikai cél. Legutóbb azonban az Anonymous a hamisításellenes törvény kapcsán fenyegetőzött támadással Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Szerintük ez a törvény, amely az illegális letöltéseket büntetné, teljes kontrollhoz vezetne. Videóüzenetükben fel is hívták a döntéshozók figyelmét, hogy ha megszavazzák a jogszabályt, azonnal támadnak. Egy sejtelmes videóüzenetben még "Magyarország népéhez" is szóltak. "A kormányotok tragikus módon átvert benneteket!A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
09:05  Kell-e megszorítania Orbán Viktornak? [3 napja]
  Közgazdasági bikkfanyelven, udvarias hangvételben ugyan, de alaposan "lehúzza" az IMF legfrissebb országjelentése Matolcsy György gazdasági miniszter, nem mellesleg a kormány gazdaságpolitikai teljesítményét. Ha jól értjük, akkor a Valutaalap gazdaságpolitikai fordulatot vár el az Orbán-kormánytól a forint árfolyamát stabilizáló készenléti hitelért cserébe. Nem kormánypárti elemzők már a megszorítás szót is elővették. Megjelent a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szokásos éves országjelentése, ám most mindenki azt próbálja kiolvasni a sorok közül, hogy vajon mikor és milyen feltételekkel kaphat készenléti hitelt Magyarország. Az IMF szerint alapvetően aggodalomra ad okot a magyar beruházások csökkenése és a munkaerőpiacon való alacsony részvételi arány, amelyek visszavetik az ország középtávú növekedési lehetőségeit. Régiós társainkhoz viszonyítva Magyarország versenyképessége igen visszaesett az utóbbi öt évben. A jelentés szerint ennek két legjelentősebb oka az adók nagysága és szabályozása, mert ezek visszavetik a vállalkozói kedvet. A válságadók bevezetése, a külföldi befektetők által uralt szektorokat sújtó diszkriminatív intézkedések és a munkaerőpiac szabályozásának rendszeres változtatása nagymértékben rontják a hazánkat övező befektetői bizalmat. Ezenkívül a finanszírozási forrásokhoz való nehézkes hozzájutás is nehezíti a vállalkozások fellendülését. Summa summarum: nagyon úgy tűnik, hogy újra kell tervezni a költségvetés számait, hogy tartható legyen a GDP-hez viszonyított hiánycél. A számok makacs dolgok Bár Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint biztosított a törvényben vállalt 2,5 százalékos hiánycél teljesítése, az IMF idénre 3,9, jövőre pedig 4,1 százalékos költségvetési hiányt prognosztizál. Az eurózóna válságának mélyülésével számoló pesszimistább változat szerint pedig akár az 5,8 százalékot is elérheti az idei hiány. A nagyságrendekkel nagyobb különbség oka az, hogy az IMF rosszabb makrogazdasági mutatókkal (például sokkal visszafogottabb növekedéssel, gyengébb forinttal) számol, és a tömegközlekedésben tervezett megtakarításokat is túl ambiciózusnak tartja. Emellett a kormány és a Magyar Bankszövetség által a devizahitelesek megsegítésére elfogadott program, illetve a bérkompenzációs csomag költsége sem szerepel a költségvetés kiadási oldalán, ezek az IMF becslése szerint 0,4 százalékát tehetik ki az éves GDP-nek. Az Európai Bizottság - a túlzottdeficit-eljárás miatt - a kohéziós alapok kifizetésének átmeneti felfüggesztését helyezte kilátásba, ha nem sikerül tartósan 3 százalék alá csökkenteni a költségvetési hiányt. Az idei év során a nyugdíjpénztárak de facto államosítása volt csupán az oka annak, hogy formálisan teljesítettük a hiánycélt. Enélkül ugyanis 6 százaléknál nagyobb lett volna a költségvetési hiány. Ezt a lépést az IMF tavaly is határozottan elítélte, de még idén is felemlegeti. A jelentés egyébként az államadósságot idén és jövőre is 75 százalék felettire prognosztizálja (az 1993-ban életbe lépett maastrichti kritériumok 60 százalékot kötnek ki), míg az inflációt 5, a munkanélküliségi rátát pedig 11 százalék felettire becsüli. A hiánycél teljesítése körüli bizonytalanságok mellett az intézményrendszerek átalakítását és több gazdaságpolitikai lépést is kifogásol az IMF országjelentése. A jegybanktörvénnyel kapcsolatosan nemcsak azt látják problémásnak, hogy az utóbbi három év során tizedik alkalommal változtatták meg, hanem a tartalmi változások miatt is aggályukat fejezték ki. Christoph Rosenberg, az IMF misszióvezetője felhívta a figyelmet, hogy a jegybanktörvény azt a benyomást kelti, hogy a kormány szeretné befolyása alá vonni a monetáris döntéshozatalt. Ezért arra figyelmezteti a kormányt, hogy egy, a nemzetközi gyakorlattal összhangban lévő törvénymódosítással mindent tegyen meg a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének megóvásáért. A jelentés kifogásolja azt is, hogy a Költségvetési Tanács nem rendelkezik elegendő erőforrással és elemzői stábbal ahhoz, hogy független, naprakész és magas szakmai elvárásoknak megfelelő részletes költségvetési elemzéseket készíthessen. Végtörlesztés, de minek? Az IMF egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormány devizahitelesek megsegítésére tett lépései tulajdonképpen hatástalanok voltak. Mostanra a lakossági és vállalkozói szektorban a nem teljesítő hitelek aránya elérte a 14 százalékot. A fix árfolyamon történő végtörlesztésre reagálva a Valutaalap aggodalmát fejezte ki a magánszerződésekbe való beavatkozás miatt. Ez a lépés megingatta a magyar pénzügyi szektorba vetett befektetői bizalmat, sőt tőkemegfelelési problémákat is okozott a bankoknál. Ugyanakkor nemcsak a bankok szenvedtek el veszteségeket a végtörlesztés miatt, hanem azok is, akiknek nem volt lehetőségük élni a rövid időre megnyílt kiskapuval. A svájci frank iránti kereslet ugyanis szignifikánsan megnőtt, ami számottevő árfolyamveszteséget okozott a "devizahitelben maradóknak". A rögzített árfolyamon történő végtörlesztés kétségkívül "a szorult helyzettől távol álló adósoknak kedvezett" - fejti ki a jelentés. A washingtoniak olyan elveket sürgetnek az adósságrendezésben, melyek csak a leginkább rászorulóknak elérhetőek, másfelől mindkét fél részéről önkéntesek, és a felmerülő terheket nemcsak megosztják egymás között, hanem időben is szétterítik. A devizahiteleket tekintve a törvényalkotók előtt tulajdonképpen az a kihívás áll, hogy úgy terítsék szét a veszteséget a bankok, az adósok és az adófizetők (vagyis a központi költségvetés) között, hogy az az egyik szféra fenntartását se rántsa csődbe.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
08:48  Mártírok útja - Ki mentheti meg a BKV-t? [3 napja]
  A közlekedési vállalatnak járó 32 milliárdos költségvetési támogatás érthetetlen befagyasztása kapcsán szárnyra kelt szóbeszéd szerint a történet arról szól, hogy végül a "megfelelő" cégek nyerjék el a BKV megmentése érdekében kiírt állami megrendeléseket. Mások viszont állítják, Tarlós István hibás politikájával annyi ellenséget szerzett a Fideszen belül, hogy meg kell menteni tőle a fővárost. E gondolatmenet szerint Rogán Antal lett a nagy-politikában elefánt módjára közlekedő Tarlós István ellensúlya.A villamos- és metróhálózatot is működtető tömegközlekedés sehol a világon nem nyereséges, ezért ilyen elvárást támasztani a Budapesti Közlekedési Vállalattal (BKV) szemben is irreális. A mintegy 12 ezer főt foglalkoztató cég éves költségvetése körülbelül 130 milliárd forint, aminek körülbelül 40 százalékát - mintegy 52 milliárdot - a jegy- és bérleteladások fedezik. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban a felső kategóriába sorolja a BKV-t, amely azonban mégis a csőd szélén áll: a vállalat működését napi szinten ismerő forrásunk szerint jelenleg úgy tűnik, hogy március végére kiürül a cég kasszája. A már említett 130 milliárdos költségvetéshez a bevételekből származó 52 milliárdon túl a fővárosi önkormányzat 10, míg az állam 32 milliárd forinttal járul hozzá, a fennmaradó részt hitelből fedezik. A cég - a közvélekedéssel szemben - nem pazarló: Tarlós István főpolgármester az ATV-ben azt mondta, javítottak a vállalat helyzetén, például nem kaptak kiemelt prémiumot a cég vezetői, bérmegtakarítással pedig 300 millió forint csökkentést értek el. A BKV hiteltörlesztései áprilisban járnak le, onnantól kezdve nagyjából nullszaldóssá válhatna. A probléma abból fakad, hogy az állam befagyasztotta a cégnek járó 32 milliárd forintot. Ennek okáról Szatmáry Kristóf gazdaságszabályozásért felelős államtitkár keddi sajtótájékoztatóján azt mondta: van lehetőség a 32 milliárd forint zárolt normatív támogatás feloldására, ennek feltétele, hogy a fővárosi, a kerületi és az agglomerációs önkormányzatok átfogó tervet készítsenek a BKV finanszírozásáról, nekik biztosítaniuk kell a kormányt, hogy elő tudják teremteni a rájuk eső forrást. Egy, a cég körül zajló folyamatokat jól ismerő, neve elhallgatását kérő vezető a Heteknek azt mondta: mivel "átfogó tervekkel" már így is tele van a padlás, látszólag érthetetlen, hogy miért tartja vissza a kormányzat a teljes állami költségvetéshez képest elenyésző 32 milliárd forintot egy olyan vállalattól, melynek működése sok százezer ember életét befolyásolja napi szinten, miközben például stadionépítésre hasonló nagyságrendben biztosít pénzt a költségvetés. Informátorunk szerint a háttérben politikai és gazdasági megfontolások állnak, melyek megértéséhez 2002-ig érdemes visszanyúlni. 2002-ben a Medgyessy-kormány konszolidálta a BKV-t, a cég adósság nélkül indulhatott neki az új szakasznak. A központi támogatás azonban a két szocialista-szabaddemokrata ciklusban sem vette figyelembe az amortizációt, spórolás címén a fejlesztések is elmaradtak, ugyanakkor a cég működtetéséhez még így is hiteleket kellett felvenni. Mindennek eredményeként a BKV megint eladósodott, járműállománya elöregedett - ezzel függnek össze a lerobbant buszokról, füstölő metrókról szóló gyakori híradások -, az infrastruktúra - a sínek, az elektromos hálózat, a metróalagutak - szintén felújításra szorul. Egy, a műszaki kérdésekhez jól értő informátorunk szerint a járműpark fiatalítása - az átlagos európai állapotok 50 százalékos szintjének eléréséig - és az infrastruktúra generálozása mintegy 1000 milliárd forintos tétel lenne, ami a jelenlegi viszonyok között irreális elvárás. Ugyanakkor az éves költségvetésen felül évi 20-30 milliárd forintnyi többletforrásból középtávon stabilizálható lenne a cég, sőt, a későbbiekben fejlesztésre is jutna. A jelenlegi kormányzati késlekedés oka, illetve célja az, hogy a megfelelő - értsd: kormányközeli - cégek kerülhessenek BKV-mentő pozícióba - mondta a Heteknek egy, a folyamatokat közelről ismerő szakszervezeti vezető. E feltevés szerint, mivel Tarlós István főpolgármester mindeddig nem támogatta a nagyobbik kormánypárt holdudvarához tartozó egyik cégcsoportot, a kormány taktikát váltott: kész a csődközeli állapotig visszatartani a már említett 32 milliárdot, majd a BKV közelgő bedőlésére hivatkozva meneszteni a cég menedzsmentjét, saját szakembereivel váltva azt. Vagy felőrölni Tarlós idegeit, és új városvezetővel megvalósítani a tervet. De az is lehet, hogy mind a két részcél szerepel a tervben, a lényeg az, hogy végül a megfelelő cégek menthessék meg a BKV-t - összegezte a teória lényegét informátorunk. Minderre persze a vállalaton belüli szóbeszéden kívül nincs bizonyíték. Ugyanakkor tény, hogy a BKV-járművek reklámfelületeinek értékesítési jogáért két, Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó cég verseng, noha volt olyan pályázat, amely mindkét cégnél magasabb összeget kínált a BKV-nak.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
06:50  Roma Juniors - Hátrányban az előny [3 napja]
  Van egy csapat Magyarországon, amely eddig mindössze egy alkalommal szenvedett vereséget, és átlagban 20 gólt lő mérkőzésenként. A csapat tagjai egytől-egyig mind nehéz sorban élnek, egyetlen szórakozásuk a futball, amit borzalmas körülmények között űznek a mindennapok során. A csapatot Roma Juniorsnak hívják, ötéves lurkók alkotják, akik Salgótarján szegénynegyedében, Zagyvapálfalván rúgják a bőrt. A fenti adatok bizonyítékul szolgálnak: a legtöbb srác rendelkezik azokkal a képességekkel, amikkel csak az igazán nagyok. Hogy éppen szegények, arról ők sem tehetnek... A Roma Juniors Egyesület 2011-ben alakult. Ezek a fiatalok már korábban is minden idejüket a grundon - még léteznek - töltötték, de szervezett keretek között csak tavaly ősztől kezdve tudtak sportolni. A salgótarjáni gárda az ősszel már részt vett a Bozsik-programban, megverte az FTC korosztályos csapatát, és 28-1-el ütötte ki a Csepelt... Az egyesület 5 korosztállyal működik - U7, U9, U11, U12, serdülők -, és előfordulhat, hogy a jövőben olyan roma tehetségeket ad a magyar labdarúgásnak, mint amilyen egykor volt Farkas János, vagy éppen Pisont István. nb1.hu / romajuniors.hu

2012. január 27, péntek

20:19  A tragédia vámszedői [1 hete]
  Magyar csalók egy csoportja Budapesten próbálta felhasználni egy magyar nő állítólagos halálát annak érdekében, hogy kártérítést kapjanak. Az átverést Dr. Rónai Péter New York-i ügyvéd "leplezte le", miután őt bízták meg a hajókatasztrófa hat magyar túlélőjének - egy pár, két zenekari dolgozó és két táncos - képviseletével. Az olaszországi hajószerencsétlenség után a Külügyminisztérium és a római nagykövetség konzuli hivatala több hozzátartozói bejelentést kapott azokról a magyar állampolgárokról, akik a hajó személyzetének tagjaként vagy utasként tartózkodtak a hajón a zátonyra futás idején. A külügyi tárca azt közölte, hogy a hajón tartózkodó magyarok sorsa tisztázódott, egy kivételével. A Daily Mail című brit lap kedden számolt be arról a háromtagú magyar csoportról, akik a Costa Concordia balesetében a magyar eltűntek tragédiájából akartak hasznot húzni. Az F.-né P. Éva anyjaként bemutatkozó asszony nem tudta, mit keresett a lánya és az unokája a hajón, de azt ajánlotta Rónai ügyvédnek, hogy kérdezze meg erről a lánya barátját.Az amerikai születésű Rónai az MTI-nek elmondta, hogy egy Ilona nevű nőtől kapott egy e-mailt, aki ebben azt írta, hogy lánya, a 38 éves F.-né P. Éva, és 5 éves unokája is rajta volt a szerencsétlenül járt hajón. Rónai Péter ezután kapcsolatba lépett a baráttal, aki megerősítette a történteket. A férfi arról érdeklődött az ügyvédnél, mennyi kártérítésre számíthatnak. Másnap azonban már változtatott a sztorin. Azt mondta, hogy drogozott, és nem tudta, hol van, szóval tévedett, mert a gyerek nem tűnt el. Innen kezdett az ügyvédnek gyanússá válni az ügy, ezért tisztázni akarta a helyzetet. "A történet folyamatosan változott", nyilatkozta Rónai az ABC Newsnak. Az ügyvéd két rendőrrel együtt még aznap este meglátogatta a férfit és a gyereket. A gyerektől az ügyvéd megkérdezte, mikor látta utoljára az anyját, mire a kislány azt felelte: ma, és elmondta, hogy együtt voltak hintázni a játszótéren. Az ügyvéd a biztonság kedvéért újra megkérdezte a kislányt, aki ismét azt felelte: "Ma láttam az anyukámat."A gyanúsított férfi a kihallgatáson elismerte, hogy megpróbált pénzhez jutni a kitalált történettel. A rendőrség őrizetbe vette, de a csalási kísérletért valószínűleg csak pénzbüntetést kap majd, írja a Daily Mail. Ezek után az "eltűnt nő" is előkerült. Azt állította, hogy ott volt a hajón, és megsérült, amikor leugrott a fedélzetről.Rónai Péter tudomása szerint Magyarországon még nem követtek el hasonló csalásokat, de Amerikában gyakori, hogy emberek különböző módokon pénzt akarnak kicsikarni egy tragédia vagy baleset kapcsán.Közben tizenhatra emelkedett az áldozatok száma, akik között ott van a 38 éves, neves zenészdinasztiából származó Fehér Sándor hegedűművész is, aki zenészként dolgozott a hajón, s akinek szerdán hozták haza a holttestét. Ő a katasztrófa egyetlen magyar áldozata. Édesanyja, Fehér Sándorné, aki Olaszországban azonosította fia holttestét, azt közölte, hogy a család valószínűleg beperli majd a tragédia felelőseit. Az áldozatok hozzátartozói a becslések szerint 100-160 millió forint körüli kártérítésre számíthatnak. (Hetek-összeállítás) Jól ismertem Fehér Sándort Marco Giunti, 24 éves, sienai lakos 2010. április 24-e óta dolgozik a Costa hajótársaságnál hangtechnikusként. A Heteknek adott interjúban elmondta, hogy az ütközés pillanatában a Concordia színháztermében éppen egy show hangosításán dolgozott, amikor a hajó elkezdett dőlni. A személyzet számára nem volt kérdés, hogy a színháztermet azonnal el kell hagyni, hiszen nem biztonságos a mennyezetre felfüggesztett nagy tömegű hangszórók és egyéb berendezések miatt, és ő is kiment a külső hídra. Amikor mintegy fél órával az első ütközés után elhangzott az általános riadó, Marco gyorsan magához vette a mobiltelefonját, a pénztárcáját és a kabátját, majd mentőmellényt vett fel, és segített az utasoknak is felfújható mellényekhez jutni, valamint eljutni a gyülekezési pontokhoz. Csak akkor értette meg, hogy milyen komoly a baj, amikor meglátta, milyen közel vannak a szárazföldhöz, és hogy a hajó egyre jobban dől. Az utasok kiabáltak, sírtak, fel-alá szaladgáltak. A hajón dolgozók tudták a dolgukat, Marco hat kollégájával együtt segített az utasoknak a hajó elhagyásában. Az utasok sorban álltak a mentőcsónakokhoz, de előre engedték azokat, akiknek erre szemmel láthatóan nagyobb szükségük volt: a kerekes székes, mankós, terhes vagy kisgyermekes társaikat. Néhányan a pániktól vezéreltetve sajnos a hideg tengerbe vetették magukat. Marco szerint erre nem lett volna szükség, mert mentőcsónakok segítségével mindenki épségben ki tudott volna jutni a partra. Marco éjfél körül hagyta el a hajót, és jutott ki a partra, de reggel hétig kollégáival egy pillanatra sem álltak meg, partra segítették, akit lehetett. Sok túlélőben csak a parton tudatosult, mi is történt valójában, és sokan a sokktól megdöbbenve figyelték a tengerbe hanyatló hajóóriást. Marco munkakapcsolatban állt a hajón dolgozó magyarokkal, a sajnálatos módon életét vesztett hegedűművésszel is, de a hajótörés éjszakáján nem találkozott velük. A hírre, miszerint Fehér Sándor a hegedűjéért ment vissza, amikor utoljára látták, Marco elmondta, hogy a leeső tárgyak sok helyen eltorlaszolták az utat, és minden hajón dolgozó tudta, hogy minden odaveszett értéktárgyáért kárpótolni fogják őket anyagilag. Marco jól ismerte Schettino kapitányt is, és nagyon valószínűtlennek tartja, hogy ivott volna a tragédia estéjén, hiszen soha nem látta őt alkoholtartalmú italt fogyasztani, még a tiszteletére rendezett koktélpartikon sem. A kapitány már a biztonságos szárazföldön volt, amikor még sok utas a hajón. Ügyvédje azzal védekezik, hogy nem volt módja visszamenni a hajóra. Marco elmondta, hogy a mentőcsónakok ingáztak a hajó és a part között, és bizony lett volna mód visszatérni a hajóra. Hogy miért nem tette meg a kapitány, egyike a Concordia hajóbaleset máig megoldatlan rejtélyeinek. (Kissné Kardos Kató, Olaszország)
19:53  Egy konzervatív lázadó [1 hete]
  1995-ben a Time magazin az év emberének választotta a Bill Clinton elleni kongresszusi lázadás hősét, Newt Gingrichet. A képviselőház elnöke azonban az 1998-as választási kudarc után távozott az aktív politikából. Bár politikai tanácsadóként és szerzőként továbbra is szerepelt a nyilvánosság előtt, sokan meglepetésként fogadták, amikor 2011 májusában bejelentette, hogy indul a Republikánus Párt elnökjelöltségéért. Személye megosztja a Republikánus Pártot, de - mint David Brody, a CBN televízió tudósítója lapunknak elmondta - Gingrich nagy előnye, hogy nem unalmas: "Egyetlen más jelölt sem képes hozzá hasonló izgalmat kiváltani a választókból." Kampánya szinte már az indulás pillanatában válságba jutott, amikor egy hónap után szinte az összes tanácsadója testületileg lemondott. Gingrichet ez nem rendítette meg, a sajtónak azt üzente, hogy öt éven át küzdött azért, hogy bejusson a kongresszusba, és tizenhat éven át építette a republikánus többséget, így van tapasztalata a harcban. A számok sokáig nem igazolták vissza optimizmusát, ám vetélytársai a segítségére siettek. Előbb Rick Perry texasi kormányzó ütötte ki magát a televíziós vitákban nyújtott katasztrofális szereplésével, majd a helyébe lépő republikánus reménység, Herman Cain lépett vissza, amikor négy volt munkatársnője szexuális zaklatással vádolta. Decemberben Gingrich rövid időre átvette a vezetést, de néhány héten belül elenyészett az előny Mitt Romney-val szemben. Úgy tűnt, hogy a január első hetében tartott iowai előválasztás újra megpecsételi Gingrich kampányát, aki csak a negyedik helyen végzett. Még rosszabbul szerepelt a következő állomáson, New Hampshire-ben, ahol ötödik lett. Itt még az örökös sereghajtó Jon Huntsman is megelőzte, aki hamarosan Rick Perryvel együtt visszalépett az indulástól. Gingrich azonban kitartott, bízva abban, hogy támogatói az első déli államban, Dél-Karolinában lendületet adnak kampányának. A szavazás előtt két héttel még 20 százalék hátrányban volt Romney-val szemben, de ez a különbség napról napra csökkent. Amikor azonban Gingrich már átvette a vezetést, az ABC televízió bemutatott egy interjút, amit a politikus második feleségével készített, akitől 1999-ben elvált. Az interjúban Marianne Gingrich azt mondta, hogy amikor megtudta, hogy férje megcsalja egy munkatársnőjével, Gingrich "nyitott házasságot ajánlott", hogy elkerüljék a válást. A nő ezt nem fogadta el, mert mint mondta, szerinte "ez nem házasság". Marianne Gingrich szerint férje hat éven át csalta, majd súlyos betegen hagyta ott őt. A volt hitves úgy véli, hogy Gingrichnek a kampány során a házasság szentségéről és a család fontosságáról vallott nézetei nem állnak összhangban azzal, ahogy a saját házassága alatt viselkedett, a politikusnak így nincs megfelelő erkölcsi tartása ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen. Gingrich volt felesége válásuk óta most először adott televíziós interjút. Az asszony, aki önmagát konzervatív republikánusnak vallja, azt mondta, azért állt most a nyilvánosság elé, hogy a választók valós képet alkothassanak a volt férjéről. "Csak bámultam rá, amikor azt mondta nekem: ÂťCallista (Gingrich munkatársnője, jelenlegi felesége - a szerk.) nem törődik vele, hogy mit csinálokÂŤ" - mondta az ABC Newsnak Marianne Gingrich, akit sokkolt Gingrich viselkedése, különösen az, amikor megtudta, hogy férje a washingtoni lakásukban a saját hálószobájában csalta meg. Éjszakánkét mindig felhívta a nejét, és a szeretője füle hallatára mindig azzal zárta a beszélgetéseket: szeretlek! Mindez ráadásul akkor történt, amikor Newt Gingrich házelnökként megpróbálta vádemelési indítvánnyal eltávolítani hivatalából Bill Clintont, aki egy fehér házi gyakornokkal, Monica Lewinskyvel keveredett szexuális afférba. Gingrich akkor elítélte az elnököt, amiért hiányzott belőle a vezetői erkölcsi tartás. Noha a volt házelnök ellen a kongresszusban több etikai vizsgálat is indult, felesége mindig kiállt mellette, mert akkor úgy gondolta, hogy ez így volt helyes. Marianne Gingrich szerint férje hónapokkal azután hagyta el, hogy szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nála, és az orvosok azt javasolták, hogy kerülje a stresszt. Gingrich két, első házasságból származó lánya, Kathy Lubbers és Jackie Cushman nyilatkozatot juttatott el az ABC Newshoz, amely szerint apjuk "sajnálja azt a fájdalmat, amelyet olyan embereknek okozott a múltban, akiket szeret". (A jelenlegi elnökaspiráns első feleségét, Jackie-t rákkal kezelték, amikor faképnél hagyta. Egyébként Marianne és Newt Gingrich románca is úgy kezdődött, hogy a férfi még Jackie férje volt, igaz, ott már zajlott a válás.) Az elhagyott asszony szerint azonban Newt Gingrich sohasem kért tőle bocsánatot. Gingrich az NBC-nek nyilatkozva kijelentette, hogy semmi rosszat nem kíván mondani Marianneról, s a beszédet a lányaira bízza. A politikus stábja nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megakadályozza az interjú műsorra tűzését a dél-karolinai előválasztás előtt, de nem jártak sikerrel. Ellentámadás a médiában A sajtó ekkor újra Gingrich bukását várta, ám a jelölt a dél-karolinai választás előestéjén tartott vitában azonnal nekiesett a riporternek, aki volt felesége nyilatkozatáról kérdezte. "Úgy gondolom, hogy a média romboló, rosszindulatú és negatív jellege megnehezíti ennek az országnak a kormányzását. Megdöbbent, hogy egy, az elnökségről szóló vita egy ilyen témával kezdődik. Nem csoda, hogy ma egyre nehezebb tisztességes politikusoknak pályázni a közhivatalok elnyerésére" - mondta Gingrich, aki "hamisnak" nevezte az ellene felhozott vádakat és "megvetendőnek" az elitmédia ezekkel kapcsolatos viselkedését. "Negyvennyolc órával a választás előtt előhúzni egy volt feleséget, nos ennél nehéz mélyebbre süllyedni" - tette hozzá. Az ellentámadás sikeresnek bizonyult, Gingrich ugyanis fölényesen megnyerte a dél-karolinai előválasztást, és ezzel az első számú republikánus elnökjelölt-esélyessé vált. "Jézus megbocsátott neki, mi miért ne tennénk ugyanezt?" - idézte fel David Brody, a CBN televízió tudósítója azt, hogy milyen véleményeket hallott az államban jelentős számban élő konzervatív evangéliumi szavazóktól, akik többségükben a viharos múltú jelöltet támogatták. "Nem titkoltam el az életemmel kapcsolatos tényeket - nyilatkozta Newt Gingrich Brodynak -, megvallottam a gyengeségeimet, és Istenhez kellett fordulnom megbocsátásért és megbékélésért. Úgy gondolom, hogy épp a gyengeségeim miatt fogadnak el könnyebben az emberek, mert mindannyian megtapasztaljuk azt - magunkkal vagy a szeretteinkkel kapcsolatban -, hogy az életben vannak nagyon szomorú pillanatok, amelyekről később azt mondjuk, hogy bárcsak ne történtek volna meg." Gingrichcsel szemben sokan azért is elnézőbbek, mert ő maga is nehéz körülmények között nőtt fel. Anyja tizenhat évesen terhes volt, amikor férjhez ment tizenkilenc éves barátjához. A házasság azonban napokon belül szétesett. Amikor Kathleen Daugherty néhány évvel később újraházasodott, férje, Robert Gingrich katonatiszt örökbe fogadta az akkor háromesztendős Newtot. A tehetséges fiú azonban sehogy nem jött ki mostohaapjával, akinek a katonai karrierje miatt állandóan költözniük kellett. Még a botrányt is vállalta, hogy kiszabaduljon a családi kötöttségekből. Tizenkilenc éves volt, amikor beleszeretett középiskolai földrajztanárába, akit hamarosan el is vett feleségül. A nála hét évvel idősebb Jackie Battley az ismerőseik visszaemlékezései szerint egyfajta "pótanyaként" állt a fiatalember mellett, akit anyagilag is eltartott hosszú egyetemi évei alatt. Két lányuk született, ám Gingrich tizennyolc éven át tartó házasságuk során rendszeresen megcsalta feleségét. Végül úgy hagyta ott Jackie-t, hogy nem gondoskodott anyagilag sem róla, sem a lányairól. A családnak az ismerősök és a helyi baptista gyülekezet nyújtott támogatást, miután Newt Gingrich továbbállt. Az út Rómába vezetett Gingrich nemcsak házastársait, hanem vallási meggyőződését is többször változtatta. Családja lutheránusként nevelte, majd egyetemistaként a déli baptista irányzat követője lett. 2009-ben - két válás után - áttért jelenlegi felesége, a nála huszonhárom évvel fiatalabb Callista katolikus hitére. "Az évek során fokozatosan váltam katolikussá" - magyarázta döntését Gingrich, aki számára a döntő pillanatot XVI. Benedek pápa amerikai útja jelentette, akivel személyesen is találkozott. "Amikor azon a napon megpillantottam Benedek pápát, szíven ütött a belőle kiáradó boldogság és békesség. A Szentatya örömteli és sugárzó jelenléte megerősítést jelentett számomra sok mindenről, amiről már évek óta gondolkoztam és éreztem magamban" - nyilatkozta a Politico című hírportálnak. A CBN Brody File című műsorában Gingrich ehhez hozzátette, hogy először kilenc éve kísérte el feleségét egy katolikus misére. "Ott a bazilikában magával ragadott a mise atmoszférája és az eucharisztia. Megéreztem azt a közösséget, amit az áldozás hoz létre, aminek olyan központi helye van a katolikus hitgyakorlatban. ... Olyan vigasztalást és megnyugvást éreztem, amit korábban soha nem tapasztaltam meg az életemben" - mondta Gingrich, aki hozzátette, hogy katolikus hite ellenére nagyon jól megérti magát az evangéliumi szavazókkal. "Két fontos oka van ennek, az egyik a szenvedély. Szerintem ők (az evangéliumi keresztények - a szerk.) ösztönösen megérzik azt, hogy nagyon mélyen foglalkoztat az ország sorsa és gyermekeink, valamint unokáink jövője, és azt is, hogy más vagyok, mint az átlagos politikusok. Másodszor pedig tudják azt, hogy háború zajlik a vallás ellen... és én kész vagyok felvenni a kesztyűt, amikor a jogi eszközökkel megpróbálják kiszorítani Istent az élet minden területéről." Gingrich, aki magát a leghitelesebb konzervatív jelöltnek állítja, a felmérések szerint a kampány következő állomásán, Floridában is jobban áll Mitt Romney-nál, annak ellenére, hogy ellenfele sokkal szervezettebb kampánystábbal és nagyobb költségvetéssel rendelkezik. A lendület Gingrich mellett szól, ám ez nem megnyugtató a republikánusok számára. A Rasmussen Report országos felmérése szerint ha ma lenne a választás, Barack Obama 48:39 arányban biztosan győzne Gingrich ellen. Obama csak rontott amerika helyzetén Az amerikai republikánus politikusok elutasították Barack Obama évértékelőjében tett állítását, amely szerint az elnök politikája hozzájárult a gazdaság talpra állásához, és azt állították, hogy a Fehér Ház az elmúlt három évben csak rontott a helyzeten. A Wall Street Journal szerint Obama "populista gazdasági víziókkal" igyekszik elhatárolni magát a republikánus tábortól, míg a The New York Times azt írta: az amerikai elnök megpróbálta ellentétbe állítani a maga "tartós" gazdaságpolitikáját az őt megelőző "felelőtlen" lépésekkel.John Boehner, a képviselőház elnöke kijelentette: a beszédből világossá vált, hogy Obama megosztó választási kampányt fog folytatni. A házelnök meglátása szerint az államfő nem a saját teljesítményére építve pályázik újraválasztására, és miközben közös erőfeszítésre lenne szükség ahhoz, hogy a kisvállalkozásokat képessé tegyék a munkahelyteremtésre, Obama inkább a pártok közötti politikai különbségekre összpontosít.A Wall Street Journal értékelése szerint Obama "populista gazdasági víziókat" festett fel az amerikai választóknak. A gazdasági lap szerint az amerikai elnök ezzel igyekszik markáns határvonalat húzni republikánus riválisai és maga között, valamint ezzel próbálja meg demonstrálni a két tábor közötti politikai különbséget.A The New York Times pedig azt írta, hogy Obama beszédében igyekezett egyensúlyba hozni az amerikai gazdagok és a többiek közötti arányt, és megpróbált különbséget húzni az általa "tartósnak" nevezett gazdaság, valamint az őt megelőző évek "felelőtlen" gazdaságpolitikája között. (atv.hu)
19:22  Kettős beszéd [1 hete]
  Mielőtt elutazott Brüsszelbe, hogy biztosítsa az Európai Unió vezetőit a konstruktív tárgyalások iránti elkötelezettségéről, Orbán Viktor videóüzenetben köszönte meg a "békemenet" résztvevőinek, amiért kiálltak Magyarország védelmében. A miniszterelnök emberei minden jel szerint nemcsak szervezni segítettek ezt a megmozdulást, hanem gondoskodtak a felvonulók létszámának belügyminisztériumi túlbecsléséről is; így aztán Orbán bízvást meghatározhatta az esemény kívételes nagyságrendjét. Amire elsősorban azért volt szüksége, mert a Barrosóval és Schulzcal folytatandó tárgyalásain már ennek a szemmel látható támogatásnak a fedezékében akart megjelenni. Ám e tömegbemutató jellegéről és logisztikájáról, szervezőiről és jelszavairól Brüsszelben is pontos információkkal rendelkeznek. Egyebek között erre is utalt az unió parlamentjének elnöke, amikor azt mondta a sajtónak, hogy megkérte a magyar miniszterelnököt, ne nézze őket - mármint az európai adminisztrációt - hülyének. És hozzátette, Orbán úr tudvalevően másként beszél otthon, mint külföldön. Emitt együttműködőnek mutatja magát, amott Európa-ellenes retorikát folytat. Martin Schulz ezért felszólította az európai intézményeket, hogy "semmi olyan lépést ne tegyenek", ami a magyar kormányfő politikáját támogatná.Így hát a honi radikális jobboldal utcai demonstrációja egyenesen kontraproduktív volt: hiszen éppen arról győzte meg a brüsszeli bizottságot, hogy Orbán továbbra is kettős játékot próbál játszani, s ezért helyénvaló a gyanakvás vele szemben. Persze, ezt nagyjából eddig is tudták, ha máshonnan nem, hát a világsajtóból, amelynek komoly orgánumai hónapok óta figyelmeztetik az unió tisztségviselőit, hogy a magyar kormány részéről tett részleges engedményekkel nem elégedhetnek meg, mert az igazi gondokat az alkotmányos jogállam leépítése jelenti. Ezért amikor Orbán ezúttal is megpróbált úgy tenni, mintha most már csupán jelentéktelen részletkérdésekről folyna az egyezkedés, Barroso legott félreérthetetlenné tette, hogy márpedig a magyar problémák "szélesebb körét" is vizsgálni fogják.A miniszterelnök most kétségtelenül elért legalább annyit, hogy ha a tárgyalások előfeltételeként módosítja a kifogásolt jogszabályokat, akkor nemsokára megkezdődhet az alkufolyamat az IMF-fel. Ám a valutaalappal való megegyezéshez, kénytelen lesz végrehajtani további folyamatos korrekciókat. Amit úgy kell majd eladnia a hazai nyilvánosság előtt, mint a "magyar emberek" érdekeinek elszánt védelmét - a helyzet paradoxona pedig, hogy ez még igaz is: a nemzeti érdek bizony nem más, mint a politikai hátraarc; sürgős kiegyezés az unióval, és tágabb értelemben a világgal, s a mindig is üres, megtévesztő populizmus, az értelmetlen "szabadságharc" beszüntetése.Csakhogy a Fidesz még megmaradt híveivel ezt felettébb nehéz megértetni, miután eleddig a kormányzati propaganda "főcsapása" éppen a Nyugattal szemben vívott függetlenségi háború hamis kultuszának fenntartása volt. A kurzus szócsövei például nem mondták el az ország polgárainak, hogy a "gyarmatosító" Európai Unió csak a múlt évben mintegy ötmilliárd euróval többet fizetett ki nekünk, mint amennyit a közös kasszába tettünk. És nem részletezték, hogy mi mindenre költöttünk ebből a pénzből; nem beszélve arról, hogy mennyibe került volna, ha az így kapott összeget a piacról vesszük fel, tetemes kamatra. Most azonban Orbán mégis rákényszerül, hogy - miután a korábban "kipaterolt" IMF-et már a "mi bankunknak" nevezi - megkezdje az új helyzetértelmezés kommunikációját. Brüsszelben meg is próbálta vendéglátóit azzal zsarolni, hogy ha túlságosan sarokba szorítják, nehezen tudja majd ellensúlyozni az országban felerősödő unióellenességet. Noha - mint mondta - eddig mindent megtett ennek érdekében. Ennek hallatán a jelenlévők feltehetően aggódva figyelték, nem szakad-e le a mennyezet.Ugyanakkor az unió nyilvánosan csakugyan igyekszik úgy konverzálni Orbánnal, hogy a maga részéről azért lehetővé tegye számára a tisztes visszavonulást. A hivatalos közlemények nyitott eszmecseréről, kölcsönös tiszteletről, az érvek kétoldalú respektálásáról szólnak, Brüsszelben is, Strasbourgban is azt szeretnék, ha a miniszterelnök rugalmasan elszakadhatna korábbi önmagától. Csak attól tartanak, hogy ő maga még mindig nem fogta fel, hogy az időhúzó taktikázáshoz nem talál többé partnereket. Ezért az udvariassági formulák betartása mellett egyszersmind meg is keményedett az uniós nyilatkozatok hangja. Jelzik, hogy a mellébeszélés ideje lejárt. Ma már attól sem hatódik meg senki, hogy Orbánnak milyen keskeny ösvényen kell egyensúlyoznia ahhoz, hogy kapitulációja ne vezessen a szélsőjobb térnyeréséhez. Nem mintha ez mellékes szempont volna; az unió természetesen ezentúl is abban érdekelt, hogy a szélsőségesek sehol ne erősödhessenek meg. De Európa előtt már nem titok, hogy az orbáni kettős beszéd ebben a vonatkozásban is megtette a magáét; hogy a kormányfő radikális retorikája meg a "hanyatló" Nyugatról szóló eszmefuttatásai mióta adnak muníciót a hazai ultráknak.Ezentúl aligha számíthat arra, hogy a magyarországi demokrácia lebontását csak azért fogja empátiával szemlélni Európa, mert elnéző viselkedésével netán segíthet kordában tartani mindazokat, akiknek egyébként Orbán Viktor siet megköszönni, ha árpádsávos zászlók alatt tesznek tanúságot a vezér iránti hűségükről.
18:31  Az elveszett testvér visszatér [1 hete]
  Ön Izraelt képviselte a Wallenbergévfordulóval kapcsolatos budapesti ünnepségeken. Vannak azonban, akik nem örülnek ennek az eseménynek. A második legnagyobb magyar ellenzéki párt a parlamentben tiltakozott az általuk holokausztbiznisznek nevezett jelenség és a zsidó szenvedéstörténet állítólagos túlzott hangsúlyozása ellen. Szerintük Magyarországon ideje inkább a saját áldozatainkra emlékezni. Ön szerint miért fontos az emlékezés? - A második világháborúban a zsidó nemzetet egyetlen ok miatt érte pusztító tragédia, azért mert zsidók voltak. A holokauszt egy olyan hatalmas, egyedülálló történelmi esemény, különösen a mi nemzetünk számára, amelyet mindenütt tanítani kell a világon, mert nincs garancia arra, hogy nem történik meg még egyszer valami ilyen szörnyűség. Ha elfeledkezünk róla, akkor könnyebben megtörténhet. Ön Belgiumban született a náci megszállás idején... - Hat hónapos csecsemő voltam, amikor a szüleim beadtak egy belga katolikus családhoz. Keresztény gyerekként nőttem fel, semmit nem tudtam a judaizmusról, egészen nyolcéves koromig. Akkor tudtam meg, hogy zsidó családból származom, amikor anyám eljött értem, és magával vitt Izraelbe. Mi történt a családja többi tagjával? - Eltűntek. A szüleim, a nagyszüleim, az unokatestvéreim, mind eltűntek, miután Belgiumból Auschwitzba szállították őket. Egy kivétellel soha többet nem találkoztam velük az életben. Apámat előbb egy franciaországi munkatáborba vitték, majd onnan küldték tovább Auschwitzba. Nem tudom, hogy hallott-e róla, de a magyarországi szélsőjobb sajtóban időnként egyfajta "Disneylandnek" nevezik Auschwitzot, olyan turistalátványosságnak, aminek nincs sok köze a tényekhez. Önnek van valami bizonyítéka arról, hogy pontosan mi történt a családjával? - Nem találkoztam a rokonaimmal, így nem is tudtam megkérdezni tőlük, hogy mi történt pontosan velük. Nagyon sok évbe telt, amíg fel tudtam dolgozni azt, ami velem történt. A legtöbben, akik túlélték Auschwitzot vagy más táborokat, nagyon nehezen beszélnek arról, ami ott velük történt. Sok-sok évbe telik, amíg mentálisan is eléggé meggyógyulnak. Nekem is évtizedekbe telt, amíg eléggé megerősödtem ahhoz, hogy újra szembenézzek a múlttal. Nem hiszem, hogy bármelyikünk megfelelő szavakkal rendelkezne ahhoz, hogy leírja, ami történt. Elhinni is nagyon nehéz, hát még elmondani. Később sokszor jártam Auschwitzban és más táborokban is. Mindig sokkhatással van rám, újra és újra. Nehéz megérteni, hogy az emberek képesek voltak megtenni azt, amit megtettek. Ezért kell gondoskodnunk arról, hogy ez ne történhessen meg még egyszer. Látott bármilyen dokumentumot vagy tábori papírt a rokonairól? - Csak hat-hét éve éreztem elég erősnek magam ahhoz, hogy utánanézzek ezeknek, akkor mentem el a gyermekkorom helyszíneire... Csak hat-hét évvel ezelőtt? - Igen, addig nem tudtam rávenni magam arra, hogy elmenjek a régi helyszínekre. A belgiumi Mechlen városában áll egy múzeum, a belgiumi zsidóság múzeuma. Amikor ellátogattam ide, az igazgató nagyon udvariasan kezdte elmesélni a náci vészkorszak történetét. Félbeszakítottam, hogy engem nem ez érdekel, mert a történelmet jól ismerem. Meghökkent és azt kérdezte, hogy akkor mit szeretnék? Azt feleltem, hogy dokumentumokat szeretnék látni az apámról, akivel soha nem találkoztam. A németek nagyon alapos rend szerint dolgoztak, így alig fél órába telt, és az igazgató megtalálta a dokumentumokat. Láttam a papírokat, amelyeken az apám neve állt, és az a dátum, amikor Belgiumból Franciaországba, onnan pedig Auschwitzba küldték. Velem volt a fiam is, ott ült mellettem a múzeumban. Azt mondtam neki, hogy "Fiam, érintsd meg ezeket a papírokat, mert ez a legközelebbi pont, ahová el tudlak vinni, hogy megmutassam neked a nagyapádat". Ezután elmentem Auschwitzba, és ott is találtam dokumentumokat apámról, és nem csak róla. Mindenkiről ott voltak a feljegyzések, apám érkezési papírja, a besorolása, meggyilkolásának az időpontja és oka is. Sőt mi több, Mechlenben kezembe került az az SS-papír is, amelyen az állt, hogy Jefke Mendelevicset - akkoriban így hívtak - ezen és ezen a napon Auschwitzba kell küldeni. De addigra már a háborúnak vége volt. Egy katolikus család mentette meg Önt. Megtudta később azt, hogy miért vállalták a kockázatot? - Valószínűleg ugyanazért, amiért Raoul Wallenberg kockára tette az éle-tét. Az ember felteheti a kérdést, hogy valaki miért kockáztatja néhány zsidó miatt a saját és a családja életét? Túl kicsi voltam ahhoz, hogy megkérdezzem őket, de szerintem megmentőim nem is mérlegelték ezt, azért tudták megtenni. Amikor az édesanyja egyedüliként visszatért Auschwitzból, megkereste és elvitte Önt ettől a családtól. Nem is találkoztak később? - De, találkoztam velük, ötvenhat évvel később. Hatvannégy évesen találkoztam először szembe a múltammal. A szülőket már nem láttam, ők akkor már rég nem éltek. De találkoztam a három keresztény nővéremmel, akik közül a legidősebb kilencvenkét éves és a bátyámmal is, aki hetvenkilenc éves volt. A találkozó előtt nagyon ideges és feszült voltam. Azt gondoltam magamban, hogy talán neheztelnek amiatt, hogy teljesen elszakítottam magamat tőlük, és a sok-sok év alatt semmit nem hallottak felőlem. Így aztán szorongva mentem el a találkozóra, de ott nagy és kellemes meglepetés ért. Úgy fogadtak, mintha az elveszett öccsük tért volna vissza. Átöleltek, csókolgattak, nagyon-nagyon izgalmas és megindító találkozás volt. Igazi meglepetés volt a számomra, hogy a találkozó alatt egyszer csak elővettek 10-12 belga újságkivágást. Ezek a cikkek egy belga tábornokról szóltak, aki az izraeli hadseregben szolgált, vagyis éppen rólam. A katolikus családom összegyűjtötte ezeket a cikkeket, és amikor végül előbukkantam, elém tették őket. A távolból tehát mégis végigkísérték az életét? - Ma sem tudom, honnan tudták, hogy ez a tábornok én vagyok. Hiszen amikor hozzájuk kerültem, Jefke Mendelevicsnek hívtak, Izraelben pedig Joszi Peledként lettem ismert. Nem tudom, honnan jöttek rá a kapcsolatra, talán onnan, hogy a belga vezérkari főnök egyszer Izraelben járt, és akkor a mi vezérkari főnökünk elmondta neki, hogy van itt egy tábornok, aki Belgiumban született. A belga parancsnok kérte, hogy találkozhasson velem, és később meg is hívott Belgiumba. Talán a médiában megjelent tudósításokból fedezték fel, hogy a Jefke Mendelevicsből Joszi Peled lett. Nagyon örülök, hogy végül sor került a találkozóra, mert két hónappal később a legidősebb, kilencvenkét éves nővérem elhunyt. Amikor Izraelbe jutott, katona lett, és sok háborút végigharcolt. Gondolkozott azon, hogy mi történne, ha Izrael elveszti ezeket a háborúkat? - Megértem, hogy Ön azt a feleletet várja: igen, a háborúk során azon vívódtunk, hogy mi lesz Izrael jövője és sorsa. De amikor az ember a háborúban harcol, semmi ilyenről nem gondolkodik. Parancsnokként a küldetés végrehajtására összpontosítottam, és arra, hogy a katonáim túlnyomó többsége az ütközet után is életben legyen. A mi történt volna, ha... kezdetű gondolatok mindig a háborúk közötti időszakban bukkannak elő az emberben, soha nem a háború alatt. A hatnapos háborúban századparancsnok voltam, a Szuezi-csatornánál szolgáltunk. A 73-as háborúban dandárparancsnok voltam a Golán-fennsíkon, 82-ben, a libanoni háborúban pedig hadtestparancsnokként harcoltunk északon. Sok volt ennyi háború. Mi volt a legdrámaibb pillanat a katonai pályafutása során? - Attól tartok, hogy ismét ki kell ábrándítanom Önt. Sokszor megkérdezték tőlem ezt, és mindenki azt várja, hogy valami olyan csatát mesélek el, ahol csak a csoda segített abban, hogy életben maradjunk. Nem ez a helyzet azonban. Az 1973-as jom kippuri háborúban egy tankdandár parancsnoka voltam, Jeruzsálem mellől vezényeltek fel bennünket a Golán-fennsíkra. 10-12 órába telt, amíg Jeruzsálemből a tankjainkkal elértük a Golán-fennsík szélét. Amikor odaértünk a kijelölt helyre, megláttam, hogy 100-200 ember közeledik, nők és gyermekek csomagokkal együtt. Nagyon csodálkoztunk, hogy kerül ide, a frontvonalba ennyi nő és gyerek? Azt a választ kaptuk, hogy ezek az emberek a Golán-fennsíkról menekültek, mert a szíriai invázió következtében elűzték őket a saját házaikból. Ez igazi sokkot jelentett a számomra, mert azt kellett látnom, hogy újra menekültek vagyunk a saját országunkban. Nekem ez volt az igazi nagy, drámai pillanat az életemben. A jom kippuri háború teljesen váratlan támadás volt a szíriai és egyiptomi hadsereg részéről. Hirtelen megértettem, hogy az egész ország léte veszélyben forog. Persze, amikor felvonultunk a Golán-fennsíkra, és elkezdtünk harcolni, minderről elfeledkeztem, és már csak az előttünk álló feladatra koncentráltunk, hogy kiűzzük a szíriai behatolókat. Az ENSZ és emberi jogi szervezetek rendszeresen brutális elnyomóként ítélik el az izraeli hadsereget. Mi a véleménye ezekről a vádakról? - Tudom, hogy gyakran a nácikkal hasonlítanak össze bennünket, és azzal, ami itt történt Európában a második világháború során. De ez képtelenség: a második világháború hat évig tartott, és nem emlékszem arra, hogy a háború alatt náci tiszteket bíróság elé állítottak vagy börtönbe küldtek volna a civil lakossággal szembeni tetteik miatt. Izraelben azonban sok katonát, tisztet vontak felelősségre bíróság előtt, mert olyat tettek, amelyek nem feleltek meg a mi mércénknek. A pályafutásom alatt nem is tudom, hányszor állítottam le katonai akciót azért, mert fennállt a veszélye annak, hogy ártatlan civileknek okozunk sérülést. Másrészt azonban, kérem, értsék meg, hogy az ország létéért küzdünk. Az ellenségeink ismerik ezt az erkölcsi mércénket, és felhasználták ellenünk a legutóbbi 2006-os Gázai övezet elleni katonai akció során is. Egy pillanatig sem haboztak, hogy iskolaudvarokból lőjenek ki rakétákat ellenünk. Biztosra vették ugyanis, hogy nem fogunk válaszolni, mert tudták azt, hogy a zsidók nem engedik meg maguknak, hogy gyermekek ellen háborúzzanak. Amikor azonban az ország létéért küzdünk, erkölcsi kötelességünk azt a sok ezer embert is megvédenünk, akik rakétatámadások alatt élnek évek óta. A déli területek nagy része öt-hat év óta folyamatos rakétatűz alatt áll a Gázai övezetből. Igyekszünk visszafogni magunkat, hogy ne válaszoljunk, és ne okozzunk sérelmet. Ők azonban úgy értelmezik ezt, hogy nem vagyunk elég elszántak, hezitálunk és félünk. Ezért van egy pont, amikor minden morális önkorlátunk ellenére kötelességünk megvédeni a népünket. Nagyon nem szeretjük, amikor ilyen döntést kell hoznunk, mégis rákényszerülünk arra, hogy ártatlan emberekben is kárt okozzunk.
18:21  Ma is menteni kell az életet [1 hete]
  Egy hős unokahúgaként mindig nagyobb a mérce, ennek ellenére Raoul Wallenberg unokahúga elégedett ember. "Embereket edzek, akik nem túlélni akarják az életet, hanem élni" - mondja Louise von Dardel, akivel a Wallenberg- emlékév kapcsán a Kiáltójel Diákegyesület rendezvénye után beszélgettünk. Milyen érzés egy hős unokahúgának lenni?- Először nagyon nehéz volt, mert mindig egy óriáshoz hasonlítottam magam. Tizenöt évesen ő már öt nyelven beszélt, én csak hármat. Miután elmúltam harminc, kezdtem megnyugodni, hogy többet már nem kell hozzá hasonlítgatnom magamat, mivel azután nem tudunk róla semmit. (Raoul Wallenberg 33 éves korában tűnt el - a szerk.) Amikor kérdezősködtem, rájöttem, hogy ugyanolyan ember volt, mint én, és így nyugodtan járhatom a saját utamat. Wallenberg hősnek készült?- A nagyapja azt mondta neki, hogy tanulhat, dolgozhat, de ne házasodjon meg harmincéves koráig. Ekkor találhatja meg, hogy mi a feladata, az elhívása az életben, előtte tanulni kell, megtapasztalni sok mindent a világban. Így is lett: mire harmincéves lett, már zajlott a második világháború, és harminckét éves korában jött Magyarországra, és itt találta meg az igazi elhivatását. Egyszerű ember volt: nem volt diplomata, nem volt tapasztalata az embermentésben, nem is erre készült. Építész akart lenni, Svédországban tanult egy békés, a háborúban semleges országban. Mégis elment egy teljesen idegen országba protestánsként zsidókat menteni. Mondhatta volna, hogy ez nem az ő gondja, találhatott volna rengeteg mentséget, de azt tette, amit helyesnek gondolt. Barátai, zsidók és magyarok meséltek neki az üldözésről, ő pedig ezek után úgy gondolta, nincs más választása, mint hogy annyi embernek segítsen, amennyinek csak tud. Mi motiválhatta ebben?- A leveleiben találtam egy részt, ahol azt mondja Magyarországról, "milyen izgalmas itt lenni és zsidókat menteni". Nagyon furcsálltam, hogy ott van a pokolban, az emberek szenvednek, mégis azt mondja, mint a moziban, hogy "milyen izgalmas". De most már értem, hogy amikor az ember azt cselekszi, ami számára nagyon fontos, és a szívében azt érzi, hogy ez igaz és helyes, akkor ez valóban izgalmat okoz. Ilyenkor elfelejtjük a múló időt. Szerintem ő sem nézte az óráját, és nem mondta, hogy "este hét óra van, mára bezárom az irodám". Mindig kész volt cselekedni, még többet tenni, és amikor valami fontos dolgot végzett, sohasem érezte magát fáradtnak. Választás kérdése, hogy az ember a külső világra koncentrál vagy a belsejére. Ha azonban a külső világra koncentrálsz, mindig tartanod kell attól, hogy mások mit gondolnak rólad, és emiatt sok kifogást találhatsz magadnak. Ha nem állsz ki azért, amiben hiszel, elveszíted az erőd. De ha bensődre hallgatsz, nagy erőt nyerhetsz. Wallenberg tudta, hogy az igazi "hatóság" nem rajta kívül található, hanem önmagában. Tudta, hogy az ereje nem kívül van, hanem belül. Azt tette, amit helyesnek hitt, még akkor is, ha ez nem volt törvényes. Ugyanis akkor törvényes volt zsidókat ölni, menteni azonban törvénytelen. Ön szerint, hogyan kellene a magyar társadalomnak reagálni arra, hogy ma újra hangosabb a gyűlölet hangja?- Ez egy nehéz kérdés, de úgy gondolom nagyon fontos, hogy mindig a helyén legyen a szívünk, ne kezdjünk el rettegni. A nagybátyámtól azt is megtanultam, hogy ahelyett, hogy valami ellen harcolunk, inkább valamiért harcoljunk: azért, hogy a szeretet és a megértés terjedjen az emberek között.Miben kellene a fiatal generációnak jobbnak lennie az előzőnél?- Előttünk is voltak jó és rossz emberek, és sokan voltak olyanok, akik azért nem tettek semmit, mert féltek. Meg kell találnunk a jó példákat, az ilyenektől sokat lehet tanulni. A legtöbb rossz cselekedet, még az antiszemitizmus is, sokszor a félelemből fakad. Attól félsz, hogy mások elveszik a munkádat, kifosztanak, noha sokszor ez teljesen alaptalan fóbia. A propaganda állítja be igaznak, de ettől még nem az. Ezért meg kell találnunk az igazságot, meg kell vizsgálni minden információnkat, hogy igaz-e és milyen forrásból jön. Ma, amikor új médiumok jelennek meg, a hírek sokkal gyorsabban mennek, mint a második világháború idején, ezért az igazság fontos eszköz. Miben különbözik a mai világ Wallenberg korától?- Régen Svédország azt mondhatta, hogy a háború nem az ő problémájuk. Ma már nincsenek távolságok, ugyanúgy érintettek vagyunk a fukusimai katasztrófában, hiszen a sugárzás mindenhova eljut, nem áll meg egy országban. Mivel minden globális, szinte mindenhol ugyanazok a problémák: a gazdasági, a politikai, a természeti válság. Ezért szerintem a megoldás is azonos: az embereknek össze kell fogniuk. Már egy ember is nagyon sokat tehet. Sokszor nem is gondoljuk át, milyen következményei lesznek annak, amit teszünk. Azzal, hogy ma néhány embert megmentesz, lehet, hogy 60 évvel később 120 fiatallal találkozol, akik gyerekei vagy unokái azoknak, akiket megmentettél. És ha valakit megmentesz, azt is lehetővé teszed, hogy később ő is valami jót tegyen, és másoknak segítsen. Így szétterjedhet a jó az egész világon.Lehetünk nagyon különbözőek, más kultúrákból, de fontos, hogy érdekeljen minket a másik. Tudom, hogy nem csak Wallenberg mentett embereket Magyarországon, de abban más volt, hogy sokaknál jobban csinálta, mivel tanult másoktól. Ma is rengeteg lehetőség van az életmentésre, talán több mint akkor. Van választási lehetőség a jó mellett, még akkor is, ha az emberek azt hiszik, hogy nincs.
17:39  Diktátorok csapdájában [1 hete]
  Egyre növekszik az iráni és szír keresztényekkel szembeni erőszak, miközben a nyugati média továbbra is agyonhallgatja a problémát - írja összeállításában a budapesti központtal működő BosNewsLife hírügynökség. A szíriai keresztények Asszad bukásától sem várhatják sorsuk jobbra fordulását, sőt az új iszlamista mozgalmak a diktatúra utolsó bástyáiként tekintik őket. Juszef Nadarkáni iráni lelkészt 2010-ben ítélték halálra, és most azzal a feltétellel engednék szabadon a börtönből, hogy megtagadja keresztény hitét, és elismeri Mohamed prófétát, mint Isten által küldött hírnököt. Nadarkáni ezt nem tette meg, ezért továbbra is a siralomházban ül. A lelkészt akkor vetették börtönbe, amikor az otthonában összegyűlő keresztény közösséget szerette volna regisztráltatni. Bebörtönzésének másik oka az volt, amikor gyermekének iskolájában megkérdőjelezte, hogy a gyerekeket az iszlám elsőségére és kizárólagosságára tanítják más vallásokkal szemben.Bár Irán átláthatatlan jogi rendszere és az információkhoz való korlátozott hozzáférés megnehezíti a nyugati médiának, hogy pontosan kiderítse, mi történik a lelkész ügyében, tény, hogy az iráni rezsim intenzív ellehetetlenítő kampányt folytat a keresztény lakossággal szemben. Giulio Meotti olasz újságíró a The Jerusalem Postnak azt írta: "Miután 1948-ban etnikai tisztogatások következtében a zsidókat eltávolították az arab országokból, az iszlám fundamentalizmus most a keresztényeket próbálja meg eltüntetni a régióból. Egy teljesen tiszta iszlám környezetet akarnak teremteni, aminek következtében tömeges exodus indult meg a térségből."Iránban 2005-től erősödik a kisebbségek elleni vallási üldözés. Az állam szerint kizárólag az örmény és asszír kisebbségek lehetnek keresztények, minden perzsa eleve muzulmán, ezért valamennyi perzsa etnikumú keresztény eleve aposztata. Emiatt szinte minden keresztény tevékenység illegális, különösen, ha az fárszi nyelven folyik, kezdve az evangélizációtól, a bibliafoglalkozásokon át a keresztény könyvek forgalmazásáig. Még az állam által elvileg kereszténynek elismert kisebbségeket is érik bebörtönzések, fizikai bántalmazások és diszkrimináció a hitük miatt. Kizárólag egymást taníthatják saját nyelvükön vallásukról, de tilos muzulmán hátterű embereknek (fárszi nyelven) beszélniük a Bibliáról. A saría törvény értelmében minden muzulmánnak, aki elhagyja az iszlámot egy másik vallás kedvéért, halálbüntetéssel kell szembenéznie. Októberben Ali Khamenei ajatollah beszédében nyíltan azzal vádolta az otthonukban összegyűlő keresztény közösségeket, hogy "az iszlám ellenségei, akik megalapozzák és bátorítják a kereszténység elterjedését Iránban". Az iráni titkosszolgálati miniszter szerint több száz földalatti gyülekezetet fedeztek fel; egyedül Mashhadban, egy muzulmán szent városban 200 csoportot. Az iráni hatóságok nem ok nélkül félnek attól, hogy a kereszténység terjed az országban. A kíváncsiság és az érdeklődés mindinkább növekszik az irániak között, akik kiábrándultak a síita vallásból, és abból, ahogyan az iráni kormány a vallás nevében cselekszik. Szíria 20 milliós lakosságából 10 százalék vallja magát kereszténynek. A keresztény közösségek viszonylagos békében élhetnek Asszad rezsimje alatt, bár a titkosrendőrség minden istentiszteletet megfigyel, és nincs lehetőség a nyilvános evangélizációra sem. Azok, akik muzulmán háttérből tértek át keresztény hitre, családtagjaik és barátaik zaklatásának vannak kitéve. A szíriai keresztény közösség tagjai közül mintegy 100 embert öltek meg, mióta a kormányellenes tüntetések megkezdődtek. Egy helyi forrás szerint az emberrablók főleg a gyerekeket veszik célba, és ha nem kapják meg a kért váltságdíjat, megölik az áldozataikat. Január 15-én két keresztényt öltek meg, miközben a pékségben várták a kenyerüket, és a fegyveresek lelőttek egy negyvenéves keresztényt is két gyermekével együtt, miközben gépkocsiját vezette.A rendszer kritikusai szerint Basar Asszad elnök kihasználja az ország vallási konfliktusát, hogy megszilárdítsa elnyomó rendszerét. Pascal Gollnisch katolikus pap szerint Asszad a félelemkeltéssel akarja manipulálni a keresztényeket, hogy a püspökök és pátriárkák azt tegyék, ami a rezsim érdeke. A legtöbb keresztény korábban támogatta Asszad uralmát, mert ezalatt viszonylagos békében és nyugalomban élhettek. Ma már nem támogatják a rezsimet, csak azt szeretnék, ha békésen rendeződne az ország politikai helyzete. Asszad korábbi támogatása viszont különösen védtelenné teszi őket az ellenzékkel szemben, akik úgy tartják, hogy lepaktáltak a zsarnokkal. A diktátor bukása nehéz helyzetet teremthet számukra: az egyiptomi példából látható, hogy egy rendszerváltás nem feltétlenül hoz pozitív változásokat a régióban. A tüntetések során gyakran előfordult, hogy a keresztényeket felszólították, vegyenek részt a demonstrációkban vagy emigráljanak Libanonba. A zavargások során több keresztény istentiszteleti helyszínt felforgattak, és összetörték a berendezést. Van olyan szír város, ahol a keresztények nem mernek kijönni az otthonukból és részt venni összejöveteleiken. Egyes iszlám fundamentalisták esküt tettek, hogy minden olyan nőt bántalmazni fognak, akik nem viselnek fátyolt. Néhány hónappal ezelőtt két keresztény nőt raboltak el Damaszkuszban. Az egyiküknek sikerült kiugornia menetközben a járműből, a másikat azóta sem találták meg.Clifford D. May, a Demokrácia Védelméért Alapítvány elnöke szerint a keresztények üldözése a muszlim országokban a legagyonhallgatottabb téma a nyugati médiában. Véleménye szerint, fordított helyzetben, ha létezne egy ilyen háború a muzulmánok ellen, akkor az az ENSZ és a különböző emberjogi csoportok legkiemeltebb témája lenne.
17:25  Épül az új Nagy Fal [1 hete]
  A 2008-as világgazdasági válságot Kína egy példa nélkül álló gazdasági bravúrral hagyta a háta mögött. A pénzügyi krízisre reagálva 2008 novemberében a kínai kormány az éves GDP valamivel több mint 13 százalékára rúgó, mintegy 4 billió jüan (586 milliárd dollár) összegű fiskális ösztönző csomagot jelentett be, amelynek több mint 80 százalékát infrastrukturális beruházásokra és építkezésekre fordították. Ahogy évezredekkel korábban a kínai Nagy Falat húzták fel, a 21. századra virradóan Kína úgy kezdett hasonló volumenű építkezéssorozatba, csak most ingatlanok, autópályák vagy repülőterek százai szimbolizálták az egyes építőkockákat. A gazdasági növekedés biztosításához és ma-gas szinten tartásához mondhatni rohamtempóban húzták fel a városokat, messze felülszárnyalva minden eddig látott fiskális expanziót. Ugyanakkor a felduzzadó építkezési hullám a magasra szökő árak mellett jelentős túlkínálatot generált az ingatlanpiacon, amely az úgynevezett "szellemvárosok" kialakulásához vezetett. Mindezek eredményeként, napjainkban becslések szerint körülbelül 64 millió lakás és ház áll üresen az ország különböző részein felépített városokban. Azonban egyes néptelen városok ingatlanjait befektetési céllal felvásárolták, ahogy ez történt az ország délkeleti részén található Qiandaohu város lakatlan, méregdrága tóparti luxusapartmanjaival is. A jelenség természetesen az üzlethelyiségeket ugyanúgy érinti. Így például Kína elképesztő ütemben növekvő fogyasztói társadalmának szimbólumaként a 2005-ben felépített, mintegy 1500 üzlethelyiséget tömörítő, napi 70 ezres vevői forgalomra tervezett bevásárlóközpont, a New South China Mall megnyitása óta csupán 1 százalékos kihasználtsággal működik, és folyosóin szinte csak a takarítók és a biztonsági őrök "lézengenek".A hirtelen mintegy "föld alól" kinövő városok tucatjai, azaz az ingatlanpiac felpörgése tehát nagyban hozzájárult a kínai gazdaság rohamos tempójú növekedéséhez. Ugyanakkor a rendkívül magas árak, a kereslet-kínálati egyensúlytalanság és a szellemvárosok számának emelkedése megkérdőjelezte a folyamat fenntarthatóságát. Túlfűtött gazdaság A gazdasági szárnyalás természetes kísérőjeként, valamint az ársokkok tovagyűrűző hatásaként az infláció is emelkedő pályára állt, valamint a korábban még 6 százalék közeli éves GDP-növekedés is jóval a 10 százalék fölötti tartományba katapultált. A túlhevült gazdasági folyamatok hatására 2010 őszén már a kínai kormány is felismerte, hogy a növekedést egy fenntartható mederbe kell terelni. Így megkezdődött a szigorú monetáris politika korszaka, melynek keretein belül, 2010 októbere óta a kínai jegybank mintegy öt alkalommal emelt alapkamatot (5,31-ről 6,56 százalékig), a bankok számára a tartalékolási követelményeket pedig kilenc lépésen keresztül 21,5 százalékra duzzasztotta, és ingatlanpiaci korlátozásokat vezetett be. A nagyobb városokban az ingatlanvásárlás feltételekhez kötése - mint a harmadik lakás vásárlásának tilalma, a fővárosban a nem helyi lakosok vásárlásának korlátozása -, valamint a kötelező önrész és a hitelkamatok mértékének megemelése, a bevezetett éves ingatlanadó mind-mind az ingatlanpiac lehűtését célozta.A szigorú monetáris politika visszavág 2011-ben, részben a megszorító jegybanki politika, illetve a globális gazdasági lassulás eredményeként a kínai fogyasztói árszínvonal növekedése a 2011. szeptemberi 6,1 százalékról decemberre egészen 4,1 százalékra zuhant vissza, míg a negyedik negyedéves, 8,9 százalékos GDP-növekedési adat már 2,5 éves mélypontnak felelt meg.A lassulás leglátványosabb jelei azonban az ingatlanpiacon voltak láthatóak, így a lakásértékesítések számában, 2011 decemberében pedig már negyedik hónapja az árakban is csökkenés mutatkozott. A Kínai Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint 2011 novemberéről decemberére 70 város közül 52-ben estek az ingatlanárak, míg két hónappal korábban csupán 33-ban. A növekedés lassulásának hatására tovább éleződő társadalmi feszültségek sokakban még inkább megkérdőjelezték az egészen eddig folytatott szigorú monetáris politika fenntarthatóságát. Ez azért megkerülhetetlen kérdés, mivel Kínában a tömegek hatalmas ereje jelentős rendszerkockázati tényező. A legfrissebb statisztika 2010-ben már 180 ezer sztrájkról, demonstrációról és tüntetésről számolt be, amely duplája a 2006-os adatoknak, és ez a növekvő tendencia feltehetően napjainkban tovább folytatódik. A média által világszerte fokozott érdeklődéssel kísért wukani demonstrációt az emelte ki a sorból, hogy az közel három hónapig húzódott el, 20 ezer fős tömeget mozgatott meg, illetve a városból teljesen kiszorították a kormányzati tisztségviselőket. A kínai vezetés így egy időre teljesen elvesztette a "falu" feletti irányítást, amire korábban aligha volt precedens. A "finomhangolás" korszakaA túlfűtött gazdasági növekedéssel kapcsolatos félelmeket így viszonylag gyors ütemben váltották fel azon aggodalmak, hogy a növekedés visszafogása netalán túl hatékonyra sikerült, és az egyéb külső sokkok hatásaival karöltve már a tervezettnél is jobban lefékezik a gazdasági aktivitást. Emiatt a vasszigorral alkalmazott, restriktív monetáris politikát felül kellett vizsgálni, nehogy a növekedés lefékezése helyett egyenesen derékba törjék azt. Így a szigorú monetáris politika után a "finomhangolás" korszakába léptünk, vagyis a kormány nagyon óvatosan manőverezve igyekszik "jumbo jet" méretű gazdaságát a leszállópálya felé irányítani, és a növekedést egy fenntartható tartományba terelni. A kínai döntéshozók meg is tették az első lépéseket a túlzott lassulás feltartóztatása érdekében. Csökkentették a pénzpiaci kamatokat, döntöttek a banki mennyiségi hitelplafonok részleges eltörléséről, és november végén a nagybankokra előírt kötelező tartalékolási ráta 50 bázispontos lazításáról is, amelyet várakozásaink szerint még akár további három ilyen nagyságrendű lazítás is követhet az idén. Egyrészről biztató, hogy a legutóbbi GDP-bővülés még bőven a 7-8 százalékos szint felett alakult, amely egyébként vízválasztó lehet egy esetleges "puha" vagy "kemény" landolás között. Azonban a tartós globális gazdasági lassulás Kínára tovagyűrűző hatása, vagy az országspecifikus makrogazdasági tényezők akár hosszabb időn keresztül is nyomás alatt tarthatják a hatalmas gazdaságot. Az alapkezelők körében végzett egyes felmérések jelenleg igen optimista kimenetelt valószínűsítenek, ugyanis a befektetők még mindig felülsúlyozzák a kitettségüket a kínai tőkepiacon, és csak töredékük számít a "kemény földet érésre". Azonban hiába zuhant a sanghaji tőzsdeindex decemberben már így is 33 hónapos mélypontra, a befektetői várakozásokkal ellentétes kimenetelű forgatókönyv további negatív meglepetést okozhatna a piacon.Úgy gondoljuk, hogy közép és hosszú távon az ország hatalmas, 3,2 billió dollárra rúgó devizatartaléka, a viszonylag alacsony - a Nemzetközi Valutaalap becslése szerint mindösszesen 27 százalékos - GDP-arányos adósságállománya, illetve állandó fogyasztói bázist jelentő 1,3 milliárdos lakossága nyújthat támaszt Kína gazdaságának. Mindezek eszközt adhatnak a döntéshozók kezébe, hogy gyorsan reagálva, mondhatni "kézi vezérléssel" és finom kalibrálással a fenntartható, stabil növekedési tartományba tereljék ezt az óriási gazdaságot. (Orosz Dániel stratégiai elemzési igazgató és Oszkó Ildikó befektetési elemző, AXA-csoport, Magyarország)
17:23  Ennyit ér a diplomád [1 hete]
  Míg a német diplomások a minimálbérhez képest jó kilátásokkal indulnak neki a munka világának, addig amerikai társaik - a magyarokhoz hasonlóan - sok esetben nyakig eladósodva, például postásként tudnak csak elhelyezkedni. Az Európai Unió legerősebb gazdaságában a friss diplomásoknak is van lehetőségük karriert építeni. A tanácsadók, akik az újdonsült diplomásoknak segítenek elhelyezkedni, ennek megfelelően azt ajánlják, hogy ne kizárólag a felkínált jövedelem legyen a fő mozgatórugója a döntésnek, ami persze nem elhanyagolható még a németeknél sem. Azokban az iparágakban, amelyek sikeresek a gazdaságban, lehetőség van arra, hogy a kezdő fizetésből is jól megéljen valaki. Hazánkkal ellentétben a németek a legtöbbre az orvosokat becsülik, itt a havi fizetés a pályakezdőknél mintegy 3850 euró (kb. 1,15 millió forint). Ettől csak kicsit maradnak el a mérnökök vagy a műszaki pályát választók, ők 3660 eurót (kb. 1,09 millió forint) vihetnek haza havonta. Még a kulturális szférában is, ami nem tartozik a sikerszakmák közé, havi 2750 eurós (kb. 825 ezer forint) kezdő fizetéssel tud elhelyezkedni egy friss diplomás. A stabil gazdasági helyzet, a világmárkákat előállító német vállalatok lehetővé teszik, hogy a fiatalok tervezzék is a karrierjüket. Megfelelő szorgalommal, odaadással rövid idő alatt komoly egzisztenciát tud építeni egy munkavállaló. Ha valaki nagyon kitartó, és keményen dolgozik, olyan álomfizetések is realitássá válhatnak, mint mondjuk a Volkswagen vezetője, Martin Winterkorn havi jövedelme, ami a legfrissebb adatok szerint 775 ezer euró (232,5 millió forint). A "legrosszabbul" kereső csúcsvezető a Der Spiegel listáján Thomas-B. Quaas, a Beiersdorf vezetője, havi 91 750 eurós fizetésével (27,5 millió forint). Ehhez képest az Egyesült Államokban a diákok egyre inkább kétségbeesnek. Az országban a legjobban eladósodott réteget ugyanis nem a hitelkártya-tulajdonosok, hanem a diákhitellel rendelkező egyetemi hallgatók jelentik. Az álomállások megszerzése ugyanis csak jó nevű egyetemeken szerzett diplomákkal lehetséges, ahol nem ritka, hogy 60 ezer dollárba (kb. 14,2 millió forint) is belekerül egy év. Az állami képzés is 7600 dollárba kerül évente (1,8 millió forint), így aztán nem csoda, hogy a diploma megszerzésének idején már nem ritkaság a diákok között a 200 ezer dolláros (47 millió forint) adósság sem. Ennek megfelelően aztán nagyon nem mindegy nekik, hogy mennyi a kezdő fizetésük. Ezt a helyzetet használja ki a pénzpiac - hatékonyan szívja el a tehetséges koponyákat pont azoktól az iparágaktól, amelyeknek a gazdaság fellendítéséhez nagy szüksége volna a vérfrissítésre. A Wall Street fejvadászai járják az Ivy League iskoláit, hogy a legtehetségesebb diákokat meghívják egy látogatásra New Yorkba, mindegy, hogy természettudományi, zenei vagy műszaki diplomát szereznek majd. Jacob Hacker, a Yale Egyetem Politikai Intézetének igazgatója szerint "meg akarják szerezni a legjobb gondolkodókat. Aggodalomra ad okot az intézményeink csúcsáról történő agyelszívás. Jobb volna azt látni, ha ezek a fiatalok a saját szakmájukban innovatív termékeket fejlesztenének ki a vonzó jutalékok és a befektetők által lehetővé tett kockázatos üzleteken keresett nagy pénz helyett, amely semmiféle hasznot nem hajt a gazdaságnak." Mindenesetre az amerikai diákok mintegy kétharmada kénytelen diákhitelt felvenni, ami igen sötét kilátásokat fest a végzősök elé. Obama elnök ki is használta ezt a helyzetet a választási kampány előkészítésében, mivel tavaly rendelet született arról, hogy a volt egyetemisták 25 éven keresztül a fizetésük maximum 15 százalékát kell, hogy hitelvisszafizetésre fordítsák, a többit elengedik nekik. Ha újra megválasztják, Obama ezt az időtartamot 20 évre csökkenti, és legfeljebb a tartozás 10 százalékát kell majd a diákoknak visszafizetniük. Az elnök saját élményeire vezeti vissza a döntést, mivel elmondása szerint ő és felesége együtt 120 ezer dollár adóssággal fejezték be az egyetemet, és tíz évig magasabb összegeket törlesztettek a diákhitelre, mint a házuk jelzálogára. A Rutgers Egyetem 2011 májusában kiadott tanulmánya szerint a friss diplomások mintegy 9,1 százaléka nem talál munkát. A többiek sem mind a szakmájukban, mivel az Ohio Egyetem közgazdaság-tudományi professzora, Richard Vedder szerint az amerikai postások 12 százaléka, a pincérek 13 százaléka, illetve a villanyszerelők 8 százaléka rendelkezik bachelor diplomával. Ennek megfelelően a munkáltatók igényei is nőnek, és olyan pozíciókhoz is előírják a diplomát, amihez semmi szükség nincsen rá, mivel - ahogy Vedder utal rá -, a postások feladata nagy valószínűséggel nem lett bonyolultabb, mint 40 évvel ezelőtt.A világ egyik vezető fejvadásza, a Manpower egyik tanulmánya szerint viszont világszerte a munkáltatók egyharmada nem talál megfelelő munkavállalót az általa meghirdetett pozíciókra. Jonas Prising, a ManpowerGroup elnöke szerint nem a diplomások számával, hanem a megszerzett tudás minőségével van a probléma. Szerinte az, hogy "elvégeztél egy főiskolát, nem jelenti azt, hogy készen állsz a munkavállalásra". A megoldás a Manpower szerint az, ha a diákok már az egyetem kiválasztása előtt tájékoztatást kapnak azokról a területekről, ahol kvalifikált munkaerőhiány van. A tapasztalat szerint ugyanis a cégek sokkal inkább hajlandók alkalmazni egy fiatalt szakmai alaptudással, hogy aztán megtanítsák neki a gyakorlatban szükséges pluszt. Sőt, ez a fajta munkaerőképzés már az egyetem alatt elkezdődhet, amíg a diák gyakornokként dolgozza be magát a betöltendő pozícióba. Prising szerint a cégeknek a jövőben sokkal inkább hozzá kell szokniuk ehhez, ami jelentősen átalakítja majd a felsőoktatást.
16:39  Az erőszak földjén [1 hete]
  A világ egyik leggyönyörűbb, de egyben talán legveszélyesebb helye az etiópiai Erta Ale-vulkán régiója, amelytől minden ország külügyminisztériuma óva inti állampolgárait - mondta el a Heteknek Lantai-Csont Gergely természetfotós-újságíró, aki tavaly ősszel négy hetet töltött el a kegyetlennek ismert afar etnikum egyik közösségében, majd élményeiről fotókat és cikket közölt a National Geographic magazin. Mind mondta: őt helybeli forrásai lebeszélték arról, hogy az Erta Ale-vulkán térségébe utazzon - oda, ahol múlt héten két magyar kutatót megöltek afar terroristák. Mennyire veszélyes az afar térség?- A mintegy másfél milliós afar népesség Etiópia, Eritrea, Dzsibuti és Szomália területén él szétszórva. Fontos leszögezni, hogy én az Awash környéki afaroknál jártam, mintegy nyolcszáz kilométerre délre a Danakil depressziótól és az Erta Ale-vulkántól, ahol a tragédia történt. Ez azért lényeges különbség, mert bár azok az afarok is meglehetősen agresszívek, akiknél én jártam, de a vulkán környéki régió talán a világ egyik legveszélyesebb helye, az első tízben benne van. Nincs olyan ország, amelyik utazásra javasolná azt a területet az állampolgárainak, az USA külügyminisztériuma például úgy fogalmaz, hogy csak halaszthatatlan ügyintézés érdekében utazzon oda bárki is. Ennek ellenére egymást érik ott a turistacsoportok…- Ez igaz, hiszen az Afar-medence geológiailag a Föld egyik legaktívabb vidéke, tele forróvizes forrásokkal, sómezőkkel, és ott van az Erta Ale-pajzsvulkán. Tavaly szeptemberben, amikor a saját utamat szerveztem, gondolkoztam azon, hogy én is ebben a térségben látogassam-e meg az afarokat. Több helyi forrással is beszéltem - köztük egy antropológussal, aki el is kísért később Awashba -, akik nem javasolták ezt az utat. Azt mondták, hogy veszélyes, és a biztonsági intézkedések miatt költséges. Egy főre hatfős katonai kíséretet és két terepjárót kellett volna bérelni, és minden éjszaka egy rendőrőrsön aludtunk volna. A helyiek szerint ugyanis arrafelé előfordul, hogy fej vagy írás alapon lődözik az embereket. Mi az oka ennek a feszültségnek? Azt olvastam, hogy az afarok hadilábon állnak az etióp és az eritreai kormánnyal, miközben a rivális Kerejuk törzzsel is háborúznak… - A kérdés még ennél is összetettebb, ugyanis néhány éve ért véget az etióp-eritreai konfliktus, de béke-egyezmény máig nem született. Etióp állampolgárok nem léphetnek be Eritreába, a határ zár alatt van. Eközben számos különböző etnikum él a területen, köztük a nomád állattartó, folyamatosan vándorló afarok. Mivel folyamatosan szűkül az életterük és nő a népességük, egyre vadabb eszközökkel próbálnak legelőket szerezni a konkurens törzsektől. Közben az állam próbálja őket letelepíteni - mérsékelt sikerrel. Mégis, mi a közvetlen oka annak, hogy az afarok a turistákat is megölik?- Ez egy kirívó eset volt, megdöbbentem, amikor hallottam. Az emberrablások eddig is gyakoriak voltak, ebből finanszírozzák a fegyverbeszerzéseiket az eritreai afarok közreműködésével. A mostani akcióért az Afar Egységes Forradalmi Demokratikus Front vállalta a felelősséget, ami tulajdonképpen egy terrorszervezet. Nem elképzelhetetlen, hogy valamiféle afar egységesülésért, vagy akár saját államért küzdve hajtanak végre egyre véresebb támadásokat. Számos hasonló célt kitűző terrorszervezetnél látjuk, hogy ezzel hívják fel magukra a figyelmet, illetve így szereznek pénzt.Milyennek ismerted meg az afarokat?- A legtöbb turistához képest nagy különbség volt, hogy én beépültem közéjük. Amikor találkoztam velük, akkor a helyi antropológus kísérőm elmagyarázta nekik, hogy a ramadán egy részét velük szeretném tölteni, utána pedig együtt imádkoztak. Gyakorlatilag egy óra alatt eldőlt, hogy a következő heteket velük tölthetem, és nem mondják azt, hogy azonnal távozzak a területükről. Természetesen abban az afar közösségben sem fogadott mindenki örömmel, többen megjegyezték, hogy jobb lenne, ha távoznék, és megesett, hogy kővel dobáltak meg. Ugyanakkor vendéglátóim védelmeztek: éjszaka hárman-négyen feküdtek a sátorunk előtt, az első este pedig a családfő két órát futott, hogy a szomszédos faluból vacsorának valót hozzon nekünk. Egyetlen hibát követtem csak el: egy szent fa alatt sütöttem meg a kecskét, amit házigazdáinknak vettünk ajándékba. Emiatt a helyi vének egy napra börtönbe csuktak: egy sövénnyel elkerített területen kellett letöltenünk a büntetésünket. Éjszaka csak állhattunk, nappal csak ülhettünk, és mindössze két pohár kecsketejet kaptunk.Mennyire vallásosak az afarok?- Muszlim hitük van, de írástudatlanságukból fakadóan nem mélyültek el az iszlámban. Kérdezgettem őket, de Mohamed alapvető tanításait sem ismerték, mindössze pár imát tudtak, és egyetlen ember volt közöttük, aki tudott énekelni a Koránból.Említetted, hogy nagyon agresszívek, ez mit jelent?- Például azt, hogyha kell nekik a zseblámpa, ami a kezemben van, akkor nem kérdeznek semmit, hanem elveszik. Mivel évszázadok óta harcokban élnek, ilyen a viselkedésük, a mentalitásuk. Ha ez a tragédia a te utazásod előtt történik, akkor is felkerested volna az afarokat? - Biztos, hogy nem. Elmentem volna Etiópiába, de inkább az Omo folyó völgyébe vagy a hegyvidéken élőkhöz. A több mint 80 milliós Etiópia ugyanis csodálatos ország, nem szabad egybemosni őket az afarokkal, és azt is fontos kiemelni, hogy nem minden afar terrorista. "Este mennyország, reggel pokol" Afar terroristák vállalták a felelősséget azért a támadásért, amelyben öt turistát, köztük két magyar kutatót megöltek, két etióp személyt és két német turistát pedig elraboltak. Az egyelőre nem ismert, hogy az Afar Egységes Forradalmi Demokratikus Front miért gyilkolt. Az etiópiai körúton résztvevő magyar kutatócsoport - amely kezdetben hétfős volt, de ketten még a tragédia előtt hazautaztak - január 15-én egy helyi utazási iroda szervezésében egy négynapos túrára indult, melynek egyik állomása az Erta Ale-vulkán volt. A csoport több forrásból is azt az információt kapta, hogy a terület látogatása teljesen biztonságos. A vulkán területére folyamatosan érkeznek turisták, ott minden éjszaka körülbelül húsz-, harminctagú nemzetközi turistacsoport táborozik. A magyar csoport január 16-án 20 óra körül - három másik csoporttal együtt, csoportonként két fegyveres őr kíséretében, az Afar régióra szóló útvonalengedélye birtokában - érkezett meg az Erta Ale felső táborába, amely fedett és fedetlen fa- és kőkunyhókból áll.Január 16-áról 17-ére virradóra a magyar túrázók fegyverropogásra és hangos kiáltozásra riadtak föl, majd fegyveresek jelentek meg a hálóhelyük mellett. A hálózsákokban fekvő magyarokat a fegyveresek a kunyhók közötti nagyobb szabad területen sorakoztatták fel, majd lövéseket adtak le rájuk. Az első lövések Fábián Tamást, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) természeti földrajzi tanszékének oktatóját érték, aki azonnal elhunyt. A mellette álló Szabad Gábor - az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika adjunktusa - súlyosan megsebesült.A sor másik végén álló Vizler Csaba - az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont (MTA SZBK) kutatója - és Puskás Irén - az SZTE természeti földrajzi tanszékének posztdoktor munkatársa - eközben egy szakadékba vetve magát próbált menekülni. Winter Zoltán - az MTA SZBK kutatója - egy közeli üres kunyhóba menekült. Néhány percnyi csönd után a magyarok előjöttek a búvóhelyekről, és megkezdték súlyosan sebesült társuk, Szabad Gábor elsősegélyben részesítését. Mint hazaérkezésük után Winter Zoltán és felesége, Puskás Irén egy sajtótájékoztatón elmondták: társukat az oldalán érte a támadók egy lövése, s bár a férfi erősen vérzett, több mint tizenhárom órán át életben tartották. A sérültet stabil oldalfekvésbe helyezték, próbálták csillapítani a vérzést, folyamatosan cukros vízzel itatták, így fenntartva vérnyomását, és hővédő fóliába is tekerték, hogy ne hűljön ki. Szabad Gábor orvosként - amíg tudott - maga adott instrukciókat ellátásához. A 39 esztendős kutatóban - az etióp hatóságok ígérete alapján - azzal tartották a lelket, hogy hamarosan helikopteren segítség érkezik, de az csak másfél nappal a támadás után ért oda.Puskás Irén szavai szerint az Erta Ale-vulkán, amelyet január 16-án délután pillantottak meg, "maga volt a mennyország, ami reggelre pokollá változott".
16:37  Jók és rosszak háborúja [1 hete]
  A diktatúrák kialakulásában főszerepet játszó tekintélyelvű gondolkodást nemhogy nem temette maga alá a 20. század, hanem napjainkban még inkább fölerősödik. A rendkívüli önbizalomhiány és az indokolatlanul nagy társadalmi különbségek könnyen a kirekesztő, radikális ideológiák felé sodorják a magukat a rendszerváltás veszteseinek érző tömegeket - derül ki Csepeli Györggyel folytatott beszélgetésünkből, aki társszerzője az Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon címmel nemrég megjelent kutatásnak. Melyek a tekintélyelvű gondolkodás gyökerei itt, Közép-Kelet Európában?- A kérdésfeltevés visszanyúlik a múlt század húszas éveibe: Frankfurtban volt egy szociológiai iskola, amely az első világháborúban vesztes német társadalomban megpróbálta feltérképezni azokat a vonásokat, amelyek nem sokkal később a fasizmushoz is elvezettek. Azt feltételezték, hogy itt a tekintélynek egy olyan sajátos válfajáról van szó, amely a társadalomban egy piramisszerű elv alapján szerveződött, melynek csúcsán a császár állt. A militáns, parancsuralmi rendszer azért tudott mindent áthatni, mert a család leképezte az állami tekintélyvilágot: ahogy a társadalomban a császár, úgy a családban az apa volt az első számú tekintély. Ez elsődlegesen a fiúkban hozta létre azt a fajta kritikátlan azonosulást a felsőbbséggel, amelynek a lényege, hogy lefelé nagyon is tapostak, míg fölfelé feltétel nélkül engedelmeskedtek. Ez a séma a frankfurti iskola szakemberei szerint a húszas években táptalajává vált azoknak az elméleteknek, amelyek segítségével a németek megpróbálták feldolgozni a háborús vereségüket. Erre épült rá a hitleri retorika, amely azt hangsúlyozta, hogy a német hadsereg a szigorú tekintélyi rendnek köszönhetően bátran helytállt, de a zsidók hátulról leszúrták, s emiatt következett be a vereség. Ez önmagában kevés lett volna persze: a nemzeti szocializmust a gazdasági világválság segítette hatalomra, valamint a weimari demokrácia képtelensége arra, hogy a tekintélyelvű tendenciákkal szemben felvegye a harcot. Könyvük szerint az egyenlőségelven alapuló demokratikus gondolkodás mindig védtelen az alá-fölé rendeltséget teremtő intoleráns mentalitással szemben. Világméretekben mégis győzött az igazság a kétpólusú világ eltűnésével, vagy mégsem? - Nem győzött, és ez az alapprobléma. A szexuális forradalomnak és a globalizációnak köszönhetően felbomlottak az állam és a család hagyományos keretei, mégis úgy látszik, hogy a fasiszta, majd bolsevik típusú diktatúrák idején beazonosított dogmatikus mentalitás mára nemhogy nem tűnt el, hanem még inkább fölerősödött. A tekintélyelvű személyiség merev módon gondolkodik a világról, elsődlegesen tagadásokból állítja össze az identitását, és kétosztatú világot feltételez, ahol egyik oldalon vannak a jók, másik oldalon a rosszak. Felmerül a kérdés, hogy ha a hagyományos tekintélyi rend alapjai, a család és az állam elenyészett, akkor miért él ma is olyan erősen az a fajta merev azonosulási készség egy párttal, mozgalommal, vezérrel, ami annak idején a húszas, harmincas évek Németországában teljesen magától értetődő volt?Más ez a tekintélyelvűség, mint régen?- Annyiban igen, hogy olyan gondolkodásmódhoz ragaszkodik, amelynek lebomlottak a tartóállványai, mivel sem az állam, sem a család nem a régi. Ez a tekintélyelvűség az óriási társadalmi egyenlőtlenségeket a különböző csoportok alsó- és felsőbbrendűségével magyarázza: az emberek kategoriális hovatartozásuk révén jobbak vagy rosszabbak másoknál. A kutatásunk azt mutatta ki, hogy ennek a mentalitásnak két típusa van. Az egyik osztályszempont alapján tesz különbséget. A konzervativizmus szerint egy felsőbb osztálybelinek több joga lehet az alsóbb osztályokhoz képest. A másik típus a vér szerinti kötelékek alapján különít el csoportokat, ez a hagyományos rasszista teória. Ez a két minta olykor együtt jár, olykor elválik egymástól, és van egy szűk kisebbsége a társadalomnak, amelyre azt lehet mondani, hogy mentes mindkét típusú kísértéstől, tehát semmilyen szempontból sem fogadja el, hogy jogos vagy szükségszerű az emberek közti egyenlőtlenség. A hozzáállás kialakulásában a mai napig meghatározó a család, a korai szocializáció hatása, ami ugyanakkor korrigálható is.Mitől olyan szívós ez a dogmatikus gondolkodás? - A kiinduló helyzet az a fajta globalizációból adódó, egzisztenciális problémák szülte bizonytalanságtömeg, amivel mindenkinek nagyon nehéz együtt élni. Rendkívül erős a félelem, a kiszolgáltatottság érzése a mai világban. Ezt a feszültséget, amit a bizonytalanság jelent, hatástalanítani lehet egy ilyen merev, leegyszerűsített gondolkodásmóddal egyfelől, egy romantikus, heroizáló gondolkodással másfelől, miszerint vannak hősök és árulók, ezáltal a világ értelmezhetőnek és kezelhetőnek tűnik. Enyhítő hatású az egyenlőtlenségelmélet, az antiszemitizmus, a rasszizmus és a bezárkózó nacionalizmus. Ezek segítségével el lehet élni úgy a nagy bizonytalanságban, hogy mi magunk nem teszünk semmit annak érdekében, hogy ne legyünk bizonytalanok. Kérdés persze az is, hogy egyáltalán mit tehetünk, mivel a demokrácia lehetőségei itthon egyre csökkennek. Az elmúlt húsz évben rendszerszinten egyre inkább elégedetlenekké váltak az emberek, hiszen egy nagy tömegű, magát vesztesnek érző csoport áll szemben egy kis tömegű nyertes csoporttal, ez a szakadék irracionális. Gazdasági fellendülés hiányában a helyzet romlik, és még tovább rontható.Ha azt vesszük, hogy a magyar emberek kimutathatóan kudarckerülők, bizonytalanságkerülők, konfliktuskerülők, rosszhiszeműek és zárkózottak, akkor mindebből az következik, hogy Magyarországon a tekintélyelvűség még régiós viszonylatban is kimagasló lehet.- Ez sajnos így van. A legnagyobb probléma, hogy az önbizalmunkkal nagy baj van, ami a tekintélyelvűségnek nagyon jó táptalaja. Mert ha valaki önmagában nem bízik, akkor másokban sem hisz, és kénytelen külső támaszt keresni, de nem a bizalom alapján, hanem a vakhittel való azonosulási lehetőség alapján, és ez az igazi probléma. Ilyenkor könnyen behódol egy karizmatikus személynek, akivel kapcsolatban szükségszerűen hamis illúziókat táplál.A nemzettudat könyvükben felsorolt vonásai közül a nemzeti paranoia elég általánosnak tűnik: össznépi szintű leképeződése az egyént kínzó magányosságnak, magárautaltságnak, "senkiben sem bízhatok" érzésnek. Ez jól megmutatkozott a közelmúltban is, amikor arról beszéltek a politikusaink, hogy szervezett nemzetközi támadás érte Magyarországot…- Igen, ez az igazi hungarikum, ez a fajta nemzettudat, az árvaságkomplexus, elszigeteltségérzés. Ebben az elmúlt húsz év semmi újat nem produkált, csak ráépített a korábbi traumákra, melyeknek lényege, hogy teljesen egyedül vagyunk, mindenki az ellenségünk, rajtunk senki sem segít, mártírként feláldozzuk magunkat a nyugat védelméért. Ez egy nagyon súlyos lelki teher a magyarok számára, hogy még egymás között keresik az ellenséget. Ebből jön létre egy folyamatos megosztottság, polgárháborús helyzet egyrészt, illetve egy nagyfokú atomizáltság másrészt, hiszen az általunk megkérdezettek kilencven százaléka semmilyen szervezetnek sem volt tagja. Ez a bezárkózottság az önbizalomhiányt, a magányérzetet még tovább fokozza, s ha valaki egy nagyon erős üzenettel rárepül erre a nagyon atomizálódott társadalomra, akkor képes egy tekintélyelvű közösséget létrehozni, amint azt könyvünk esettanulmánya jól mutatja, hogy egy radikális szélsőjobbos csoport hogyan tudja a közösség élményét biztosítani ezen a bázison. Ugyanakkor ellenpéldaként felhozhatjuk a környezetvédőket, én az ellenszert mindenképpen a civiltársadalom-szerveződésben látnám. Kérdés, hogy a környezetvédelem mennyire lehet szívügye egy lestrapált társadalomnak? Mi jelenthet védelmet a radikális, kirekesztő ideológiákkal szemben?- Azt, hogy valaki milyen közösséghez szegődik, leginkább, bár nem egyértelműen az iskolai végzettség határozza meg. A másik, ami nagyon meghatározó, a munka. Magyarországon a gazdaságilag aktív korú népesség felének jogi értelemben nincs munkaviszonya. Ez eleve nem normális jelenség, s ha társul egy bezártsággal, egy nemzeti fantáziavilággal, illetve a másságnak egy olyan típusú reprezentációjával, mint az antiszemitizmus vagy a cigányellenesség, amire elég könnyű szert tenni, különösen, ha valaki vidéken él, akkor szinte egyenes útja van a radikális csoportosulásokhoz. A vallásosság ebben mennyire befolyásoló?- Úgy láttuk, hogy normális esetben védettséget jelenthet a tekintélyelvűséggel szemben, mivel perspektívát, életmagyarázatot ad, a világ kezelhetőbbé válik, az egyén védettebb. A könyvükben bemutatott Őrsereg nemzeti radikalizmusa milyen viszonyban áll a jelenlegi kormányzó elit nemzetképével?- Színtiszta fantazmagória, ami megoldás lehet egy pár száz fős csoport identitásválságára, de országos szinten működésképtelen.Mit szól a temetetlen múlt, az elmaradt történelmi igazságtételek közérzetet romboló teóriájához?- Rákérdeztünk erre, de a válaszadók kilencven százalékánál nem volt személyes érintettség, családi üldözöttség-élmény. Létezik az emberek fel nem dolgozott múltja, de ezt nem feltétlenül politikai terminusokban lehet csak értelmezni, hanem úgy, hogy mindenkinek van egy elmondatlan története. Egyáltalán képesek lennénk rendbe tenni a múltunkat ilyen lelkivilággal? Ilyen fokú önbizalom- és önkritikahiány mellett? - Persze, hogy képesek lennénk. A terápia alapja a beszéltetés. Például az internet egy jó terep lehet arra, hogy az emberek végre elmondhassák, mi történt velük vagy a felmenőikkel, hogy kibeszélhessék magukat egymásnak. Ily módon, a magántörténetek sokaságából jön létre a mindennapi életben egy olyan mozaik, ami az emberi lét lényege: hogy sokféle olvasata létezik. Az internetes felület marad lassan a szabadság egyetlen terepe, csak kérdés, hogy élünk vagy visszaélünk vele. Annyi bizonyos, hogy a radikálisoknak, szélsőségeseknek kiváló közeget jelent. - A névtelenség, a belépési küszöb alacsonysága elszabadította a poklot. Aki ír, annak nincsen semmi akadálya, hogy megsokszorozza magát ebben a térben. Ezért úgy tűnik, a racionális kommunikációnak az internet - legalábbis egyelőre - nem a hordozó terepe.A józan többség különösen hallgatag. Hol marad a civil kurázsi, a kiállás bátorsága?- Az internetes szerveződések jelentőseknek látszanak, de még nem tudni, hogy mennyire lesznek tartósak. Már csak azért sem, mert a kiállás feltétele az egzisztenciális függetlenség. Akinek van mit veszítenie, az gyáva lesz, mert nem lesz bolond beáldozni magát és a gyerekeit. Ha lenne polgári egzisztenciája, nem függne az államtól, akkor megjönne a bátorsága. Most sajnos épp az ellenkező tendencia érvényesül, az állam megpróbál mindenkit magához láncolni, vagy kriminalizálja, és kitaszítja a nemzetből.A húsz éve tartó szabadságkeresésünknek mennyire szükségszerű epizódja a mostani kiábrándulás és visszarendeződés? Ez is a folyamat elkerülhetetlen része, amin majd átlendülünk? - Lehet, hogy az elmúlt húsz év volt az epizód, hiszen a mostani tendencia eléggé visszafordíthatatlannak tűnik. Az igazi kérdés, hogy a demokratikus nemzetek közössége, melynek Magyarország része, eltűri-e azt, hogy a tendencia visszafordíthatatlan maradjon.

2012. január 26, csütörtök

16:40  Miért hagyta ott fél év után dagesztáni klubját Dzsudzsák Balázs? [1 hete]
  Újból megdöntötte a saját maga által felállított magyar átigazolási rekordot Dzsudzsák Balázs, aki 19 millió euróért került a Dinamo Moszkvához a dagesztáni Anzsi Mahacskalától. Menedzsere szerint a magyar válogatott labdarúgó számára ez mindenképpen előrelépés, ám a távlati cél továbbra is az angol vagy a spanyol bajnokság. Tavaly júliusban nagy visszhangot kiváltó igazolástól volt hangos a nemzetközi sportsajtó: Dzsudzsák Balázs távozott addigi sikereinek helyszínéről, a PSV Eindhovenből. A célállomás nem volt más, mint a dagesztáni Anzsi Mahacskala. A válogatott játékosra és menedzserére idehaza sorra záporoztak a kritikák, amelyek között voltak szakmai érvekkel alátámasztott vélemények éppúgy, mint irodalmi művekbe nem illő szurkolói gondolatok. Az általános vélekedés egyöntetű volt: Balázs hibát követ el azzal, hogy egy addig ismeretlen csapathoz igazol pusztán - szóltak a vádak - az anyagi javakat tartva szem előtt. Az akkori, 14 millió eurós transzfer egyébként rekordnak számított a magyar labdarúgókat tekintve. Az 1991-ben alapított klubot a 2000-es évek elején vásárolta fel egy orosz milliárdos, Magomed-Szultan Magomedov, aki egy igazán nagy klubot szeretett volna létrehozni a Mahacskalából. Ehhez a tervhez híven igazolta le a brazil világbajnok Roberto Carlost, majd Dzsudzsák Balázst, továbbá mélyen "a zsebébe nyúlt" a kameruni válogatott Samuel Etoo aláírásáért is. Ezen nevek hallatán azt gondolhatnánk, mi sem lehet egyszerűbb, mint ilyen játékosok mellett kimagaslóan szerepelni. A balszerencse azonban közbeszólt: Dzsudzsák még augusztusban súlyos kulcscsonttörést szenvedett az egyik bajnoki mérkőzésen, így hosszú hónapokra harcképtelenné vált. A dagesztáni együttesben összesen nyolc meccsen lépett pályára, átlagosan 49 percet játszott, gólt nem szerzett. Az újabb klubváltás okairól Balázs menedzsere, Vörösbaranyi József így nyilatkozott lapunknak: "Ennek egyszerű oka van, a Dinamo Moszkva olyan ajánlatot tett le az asztalra, ami egyértelműen előrelépés Balázs számára." Ennek ellenére a mostani klubváltás is felemás hangulatot váltott ki a hazai futballtársadalomból. A menedzser szerint azonban az "Anzsi-őrületnek" már vége, és bár most is vannak kritikusok, mint ahogy a jövőben is lesznek, ám a döntéseket nem az ő véleményeik alapján hozzák. "Nem kell mindenkinek egyetérteni velünk, de úgy gondolom, józan döntést hoztunk, a Dinamo nagy múltú, tradicionális futballklub"- tette hozzá. Ha racionálisan nézzük, akkor vélhetően a következő lépcsőfoknak egy nagy nyugat-európai klub lehet a cél a magyar tehetség számára. "Vázoltam Balázsnak azt a jövőképet, hogy a következő állomás egy spanyol vagy angol topklub lehet. Jelenleg azonban a Dinamo Moszkva játékosa, legyünk rá büszkék"- zárta mondandóját Vörösbaranyi József. A Dinamo a Szovjetunió egyik legsikeresebb klubja volt, 11 alkalommal nyerte meg a szovjet bajnokságot, hatszor a szovjet kupát. A fővárosi csapat jelenleg harmadik az orosz bajnokságban, a második CSZKA mögött egy pont a hátránya, az éllovas, Huszti Szabolcsot is foglalkoztató Zenit pedig héttel előzi meg. A Dinamónak jelenleg nincs saját stadionja, a most épülő VTB Arena 2016-os átadásáig a csapat a Himki Arenában játssza hazai meccseit, csakúgy, mint a nagy rivális CSZKA Moszkva. A csapat vezetőedzője a klub egykori játékosa, az 50 esztendős Szergej Szilkin. Dzsudzsák Balázs olyan játékosokkal szerepelhet majd egy csapatban, mint a német Kevin Kurányi, az ukrán Andrij Voronin vagy a bosnyák Zvejdan Misimovic. Balázsnak csapata dubai-i edzőtáborában nyílik alkalma a társakkal való ismerkedésre. Egyébként azzal, hogy a 19 millió eurós transzfer keretében Dagesztánból Moszkvába tette át a székhelyét, saját rekordját megdöntve lett minden idők legdrágábban leigazolt magyar futballistája. Az orosz Premjer-ligában pedig a negyedik legértékesebb játékossá lépett elő. Ezek a rekordok teljesen érthetőek, Balázs jelenleg a hazai futball legmagasabban jegyzett játékosa, és ez a piaci árán is megmutatkozik. Jövőjére nézve biztató lehet, hogy ennyi pénzért általában nem a padra vesznek játékosokat, még akkor sem, ha manapság az orosz tulajdonosok szinte bárkit megvásárolhatnak.
16:40  Sétáló titkos kódok [1 hete]
  Az Egyesült Államok hadseregében szolgáló katonák között főleg indián származású híradósok voltak azok, akik az angol nyelvű parancsokat, üzeneteket a saját anyanyelvükre fordítva továbbították. A rádión vagy telefonon továbbított üzeneteknél azonban fennállt a lehallgatás veszélye, ezért fontos volt azok rejtjelezése. A kódbeszélők története az első világháború végén kezdődik, amikor egy bizonyos Lawrence százados véletlenül felfigyelt arra, hogy két indián származású katonája csaktó nyelven társalog. Megszületett az ötlet, és Lawrence összegyűjtötte a zászlóaljban szolgáló mind a nyolc csaktó katonát. Később már a 36. gyalogsági hadosztály tizennégy csaktó katonáját képezték ki arra, hogy a híradófeladatokat a saját nyelvükön lássák el. A német katonai vezetés tudott az első világháborús indián kódbeszélőkről, ezért a második világháború előtt Hitler harminc "néprajzkutatót" küldött az Államokba, hogy az indián nyelveket tanulmányozzák. A sokszor még ábécével sem rendelkező nyelv és nyelvjárás megismerése - főleg az írásbeliség hiányában - azonban túl nagy feladatnak bizonyult. Annyit viszont elértek a németek, hogy az amerikai katonai vezetés - akik tudtak a német kutatók tevékenységéről - csak kis létszámban alkalmazott indián kódbeszélőket az európai hadszíntéren. A normandiai partraszállásban tizennégy komancs kódbeszélő vett részt. A navahó nyelv használatát Phillip Johnston javasolta, aki egyike volt azon huszonnyolc fehér amerikainak, akik ismerték a nyelvet. Johnston egy misszionárius fiaként navahó rezervátumban nőtt fel a század elején. Sokat hallott a hadseregben szolgáló komancs kódbeszélőkről, és ekkor támadt az ötlete, hogy a navahó mint az egyik legnépesebb, de írásbeliséggel nem rendelkező törzs nyelve különösen alkalmas lehet a feladatra. Az amerikai tengerészgyalogság lelkesen támogatta Johnston javaslatát, és rögtön kétszáz kódbeszélőt igényeltek, kezdetben azonban csak harminc alkalmas személyt sikerült találni. A navahók az üzeneteket nem csupán a saját nyelvükre fordították, hanem - a memorizálást megkönnyítendő - kitaláltak egy meglehetősen bonyolult rendszert, amelyben az angol katonai szavak, fogalmak mindegyikének megfeleltettek egy navahó szót. Az üzenetek a szavak értelmetlen, nyelvtanilag helytelen sorozatának tűntek. A navahóknak oroszlánrészük volt az amerikai csapatok csendes-óceáni hadműveleteinek sikerében, mivel a japánok - bár lehallgatták az amerikai rádió- és telefonbeszélgetéseket, és sejtették, hogy indián nyelvről van szó - soha nem tudták feltörni a kódot. Azok a navahók, akik kódbeszélők voltak, még törzsbéli társaikkal sem oszthatták meg a titkot. A harcok idején különösen őrizték őket, nehogy fogságba essenek. Ha valamelyikük az ellenség kezébe esett volna, társának azonnal le kellett volna lőni. A japánok egy alkalommal hosszasan vallatták a fogságukba esett Joe Kieyoomia navahó származású őrmestert, aki nem vett részt a kódbeszélő programban, és bár sejtette, miről lehet szó, nem árult el semmit a japánoknak. Az őrmestert többször brutálisan megkínozták, ő azonban a csodával határos módon túlélte a bántalmazásokat. Ha kínzás helyett a japánok kriptográfus által faggatták volna a foglyot, akkor valószínűleg feltörhető lett volna a pár száz szavas kódszótár. A rejtjeles beszéd egészen 1968-ig titkosítva volt. A természetes nyelvek, így a navahó előnye is a bonyolultságában volt. Nehéz megfejthetősége mellett alkalmazása gyorsabb volt, mint a matematikai kódolás. A kódolási folyamatot ugyanis - mivel számítógépek ekkor még nem léteztek - mechanikusan kellett volna végrehajtani. A navahó kódbeszélők 20 másodperc alatt tudtak titkosítani egy háromsoros angol nyelvű szöveget. Mechanikus titkosítással ugyanez 30 percet is igénybe vehetett volna. Amikor a kódfejtő megkapott egy üzenetet, az néha értelmes navahó mondatokból állt, de gyakran látszólag kapcsolat nélküli szavak felsorolása volt. Persze csak kevés szót kellett kibetűzni. A gyakran használt szakszavak fordítására a navahó újoncok költői fantáziával megalkották a hadászati szótárt. Ebben a különböző repülőgépféléket madarakról, a hajókat halakról nevezték el. Néhány példa: a "besh-lo" (iron fish, azaz vashal) jelentése tengeralattjáró, a "dah-he-tih-hi" (hummingbird, azaz kolibri) jelentése vadászgép. A kódfejtőnek ilyenkor a szavakat angolra kellett fordítania, de ekkor csak az angol megfelelő első betűjét használta. Azaz a navaho "wol-la-chee" (ant, azaz hangya), "be-la-sana" (apple, azaz alma) és "tse-nill" (axe, azaz balta) mindhárom az "a" betűvel egyenértékű volt. Nézzük meg, mely szó lehet a következőképpen kódolva: "tsah (needle - tű), wol-la-chee (ant - hangya), ah-keh-di-glini (victor - győztes), tsah-ah-dzoh (yucca - jukka)". A kiemelések segítenek. (A megfejtés a cikk végén található!) A sikerek ellenére azonban a navahó kódfejtők sokáig nem kaptak elismerést. Azért kellett még hosszú évtizedekig a névtelenség árnyékában élniük, mert nyelvükre mint titkosítási eljárásra a háború után is szükség volt. Végül azonban Ronald Reagan, Bill Clinton és George W. Bush elismerték a második világháborús navahó kódfejtők munkáját, és a Pentagonban kitüntették őket. Ma már csak kevesen élnek. Munkájuk megbecsüléseként, valamint az elesett kódfejtőknek emléket állítva döntöttek úgy a Fehér Házban, hogy a november az ő tiszteletükre legyen az Amerikai Indián Örökség Hónapja. (A megfejtés: NAVY, azaz haditengerészet.) Keith M. Little álma az arizonai navahó kódfejtők múzeuma Keith Little 1924 márciusában Arizonában, Tonaleaban egy navahó családban látta meg a napvilágot. Mindössze 15 éves volt, amikor értesült a Pearl Harbor-i támadásról. Az esemény felkorbácsolta hazafias érzelmeit, és megpróbált felvételt nyerni az Egyesült Államok hadseregébe, ám fiatal korára tekintettel elutasították. 1943-tól azonban, 17 éves korától a háború végéig szolgált. Ott volt a Marshall-szigeteken, Sai Paiban és Iwo Jimában. Ahogy a fiatal indián kódfejtők többsége, eleinte ő sem volt tisztában munkája jelentőségével, ez csak jóval később vált számára nyilvánvalóvá. A felismerés döbbentette rá arra, milyen fontos megőrizni a kódfejtők történetét az utókor számára. Mint a Navahó Kódfejtők Szövetségének elnöke utolsó éveit azzal töltötte, hogy támogatást szerezzen egy jövőbeli Kódfejtő Múzeum számára. Egy olyan helyet képzelt el, ahol az emberek többet megtudhatnak a híres második világháborús kódfejtő csoportról, azokról, akik nyelvüket fegyverként használták. Családja reméli, hogy Keith álma valóra válik, és felépül Arizonában a múzeum, mely emléket állítana a kódfejtőknek. Mikor céljairól kérdezték, mindig hangsúlyozta, hogy szeretné a fiatalságot a minőségre való törekvésre megtanítani, és arra, hogy egy nagyobb ügyet szolgáljanak, olyat, ami túlmutat a puszta kötelességtudaton. Továbbá szerette volna jobban megismertetni a navahó kultúrát, hagyományokat és életmódot, melyeket nagyra tartott. Arra a kérdésre, hogy miért vett részt a háborúban, ennyit válaszolt: "Mert Japán alattomosan támadta meg Amerikát. Kötelességemnek éreztem megvédeni népünket, földünket és országunkat. Az volt a célom, hogy harcoljak az ellenséggel, fegyverrel vagy bármi mással. Mikor beléptem a tengerészgyalogságba, még semmit se tudtam a kódról. Döbbenetes volt az első találkozásom azokkal a navahókkal, akik a Pendleton Táborban kidolgozták a kódolt nyelvet." Úgy emlegette őket, mint "sétáló titkos kódok"-at, akik olyan létfontosságú üzenetek hordozói, melyeket el kellett pusztítani, miután elküldték vagy megkapták őket. "Ez már önmagában bámulatos volt - zseniális, egyben a lehető legbiztonságosabb módszer." Keith büszke volt indián származására. Azt mondta: fontos megérteni, hogy a kulturális sokszínűség hozzájárul Amerika erejéhez. Keith M. Little 2012 januárjában halt meg 87 évesen. Mára mindössze három navahó kódbeszélő maradt életben. (Landauer Dóra)
16:20  Zaccos, de finom [1 hete]
  Nagyon sokat és sokan írtak már a kávéról, sőt az elmúlt évtizedekben egyre több szakértő, azaz barista nevelkedett fel külföldi kávégéniuszok mellett. Miután hazatértek, terjeszteni kezdték a finomabbnál finomabb remekműveket, oszlatva ezzel az Omnián szocializált hazai kávékultúrát befedő sűrű, ragacsos ködöt. A kávénak országonként, de még családonként is változó elkészítési módjában van mégis valami azonos: a célja. A frissítés mellett a közösség megteremtése, mert kávézni egyedül sohasem az igazi. Legyen az a görög frappé vagy az istenek itala, a latin machiato frissen gőzölt tejhabbal a tetején, de még az arisztokrata habos bécsi kávé sem az igazi egyedül. A célt megvalósítani persze nem könnyű, de a Balkánon még él és virul az igazi kávékultúra. A kávézás eredeti üzenete nem a frissítés volt a koffein bevitele által, hanem a kulináris élvezet, a pillanat, az idő "megállítása". A kávénak rengeteg fellegvára van a világon, amelyek előtt a kávéfogyasztó mélyen meghajol, ám ha az igazi arcát keresi, akkor a balkáni nyüzsgésben kell alámerülnie. A kávé török eredete és balkáni elterjedése történelmi tény, mint az is, hogy itt őrizte meg legjobban a kávézás az eredeti hagyományt. A zaccos török kávét minden balkáni országban fogyasztják, persze mindenütt más néven és máshogyan. A kifinomult európai és pláne amerikai "kávéfüggők" első találkozása a balkáni zaccossal sokszor drámai pillanatokat eredményezett már. Az itt főzött kávénak más az aromája, azt nem lehet csak úgy behörpölni, itt meg kell állni, várni és áhítattal figyelni a kávékészítés folyamatát. Az első találkozás először meghökkentő, hiszen a török kafa íze és állaga sokakat elriaszt a folytatástól, de ha valaki egyszer ráérez az ízére, ritmusára - akkor, ha teheti - így kávézik. A néhai török kávézók nemcsak hangulatukban, hanem kávéjukkal is fenntartották a török hagyományokat, és ma is ez a legfőbb céljuk. A feketeleves, vagy ahogyan a Balkánon leginkább nevezik, a kava elkészítése ősi és egyszerű, minden modernitást mellőz: forró víz és egy kis őrölt kávé - a legfontosabb: az idő. Forraljunk vizet egy findzsában, egy magas falú, nem túl öblös edénykében, és tegyük bele a kávét - ez inkább a török elkészítési forma -, majd egy-két percig kevergessük, szigorúan kis lángon, mert a forralás tönkreteszi az ízeket. Ha szép habos, vegyük le a tűzről, és pár percet hagyjuk állni! Miután a zacc leült, kitölthetjük. Az egyszerűség mellett azért több szempontot is figyelembe kell vennünk az igazi jó "török" elkészítésénél. A legfontosabb a kávé szemcsemérete: itthon nehezen lehet találni megfelelően őrölt kávét, a kotyogóshoz igazították a szemcseméretet, nekünk pedig a finom, szinte lisztté őrölt kávéra van szükségünk. Ha elkészült, előbb a vendégnek öntjük, a maradék a miénk - nyilván ebben több a zacc. Az ízek harmóniáját nem érdemes cukorral elnyomni, a török kávéba tejet önteni meg egyszerűen vétek. Ha teszünk is bele cukrot, azt még a forrásban lévő vízbe tegyük, így máshogyan fog feloldódni, nem rontja el a kávé ízét. Hogy görög vagy török - úgy, ahogyan a politikában -, ebben az esetben sem mindegy. Görögországban egy ízben kértünk török kávét, azaz igazi zaccos feketét, mire a pincér keresetlen stílusban megjegyezte, hogy ha török kávé kell, jól tesszük, ha Kis-Ázsiába indulunk, ott talán kapunk törököt, és hozzá kávét is, mert ő bizony olyat nem csinál, csak görögöt. Az elkészítés módja jóformán ugyanaz, de mégsem, mert a végtermék ott szigorúan görög, mely különösen erős és édes, és nagyon kis csészékből isszák. A Balkán másik részén a kávékészítés könnyebb útja dívik: a vizet forraljuk fel rendesen lobogásig, majd húzzuk félre a tűzről, és várjunk egy percet! A csészékbe ezalatt öntsük ki a víz egy részét, mert könnyebb a kávét kevesebb vízben kevergetni. Ezután a maradék vízbe már az odaégetés veszélye nélkül tehetjük bele a kávéeszenciát. Keverjük meg alaposan, legalább fél percig, majd tegyük vissza a lángra, de ne forraljuk fel! Amint a hab emelkedni kezd, rögtön húzzuk le a tűzről, és vissza a csészébe. Ilyenkor a képződött hab nem tűnik el teljesen: a jó török kávé tetején ugyanis szervírozáskor barnás színű habnak kell lenni, így kívánja meg a hagyomány. A módszer biztosabb, mert ha megég a kávé, az nagyon rossz ízű - mondja, és egyben tanít is erdélyi ismerősöm, Zoltán, aki bejárta a Balkánt, előbb turistaként, majd békefenntartóként is. Szerinte a legjobb kávét a Balkánon Szarajevóban készítik, a Bascarsián, azaz a régi piacon, a mecset tövében Miroslavnál, ahol a kis kávézó helyeit előre foglalják. Zoltán egyszerűen fogalmaz a kávé kapcsán: "A világ sok kávéját kóstoltam már, az amerikaitól kezdve a latin-amerikai café negrán, az olasz espressón és cappuccinón át a francia filterkávéig és a görög kávészirupig - mindent, de sehol nem találtam rá annak a kávénak az utánozhatatlan ízére és aromájára, amit ott készítenek." A Balkánon a kávé beszélgetések és nagy események szerény kísérője. A kávé mellett születnek nagy tervek, szövődnek szerelmek, kávénál békülnek ki az ellenségek, dőlnek el országok és emberek sorsai. Így vált a kávé a mindennapoknak, ha nem is a legfontosabb, de nélkülözhetetlen kellékévé. Aki pedig nem hiszi, járjon utána!
16:00  Arcápolás télen [1 hete]
  Kleopátra szamártejben fürdött, Nofretiti mézes pakolással tartotta fiatalon a bőrét. Ez talán felesleges úri luxusnak tűnik, de mivel bőrünk ki van téve a környezet káros hatásainak (szmog, hideg, szél), ma is szükséges hasonló jókkal tejben-vajban füröszteni. Arcunk az egyetlen testrészünk, ami még télen is szabadon marad. Mivel ez az, amivel kommunikálunk, jó odafigyelni rá, hiszen ez az első találkozási felület, ami alapján benyomás alakul ki rólunk. Az első huszonöt évig szervezetünk fejlődik, a természet adja a szép bőrt, utána már öregedünk, harmincas éveinkben az életvitelünk, az ötvenes évektől kezdve magunk adjuk meg a szépségét. Meglepő, de ráncainkért 80-90 százalékban a fényviszonyok (UV, nap stb.) a felelősek, és csak 10-20 százalékuk az, amiért a genetikai öregséget okolhatjuk. A fűtött szoba levegőjének és a téli levegő alacsony páratartalmának szárító hatása van, bőrünk nedvessége csökkenni kezd. Ilyenkor arcbőrünk kiszárad, húzódik, viszket, irritált és érzékeny lesz. Mindez megfelelő kozmetikai termékek használatával elkerülhető. A megfelelő arckrém beszerzésekor több szempontot is figyelembe kell venni. Legelső, hogy meg kell határoznunk bőrünk típusát: normál, száraz, kombinált vagy zsíros. Parragh Zsuzsa kozmetikus szerint a krémkiválasztásnál feltétlenül kerüljük az olyan készítményeket, melyekben kőolajszármazék található, mint a paraffinum liquidum, mineral oil (ásványi olaj), petrolatum, vazelin, melyet amúgy széles körben használnak arckrémekben, testápolókban, alapozókban, kőpúderekben, ajakbalzsamokban, rúzsokban és arcmaszkokban. Ilyen "hatóanyagok" miatt nem tud megfelelően lélegezni a bőrünk, eltömődnek a pórusok, a méreganyagok nem tudnak távozni, és felborul a faggyúmirigyek működése. Ez bőrproblémákhoz vezet: mitesszerek, pattanások, vízhiány, zsírhiány, elpattant hajszálerek és a narancsbőr kialakulásához. Az SPF jelzés UV-b és UV-a fényvédőt jelent, ez viszont jó, ha szerepel az arckrémben. Kisbabák krémezésekor minden esetben csak biotermékeket válasszunk, ide tartozik a popsikrém is. A férfiak sem hagyhatják el a bőrápolást, ugyanúgy szükséges kezelni, mint a hölgyeknek, már megjelentek a drogériákban a "man" arcápolók. A felnőtt arcbőr ápoltságához hozzátartozik a bőrtípus szerinti tisztítás. A tiszta bőr hatékony védelem a mitesszerek, pattanások kialakulása ellen. Mindezt naponta kétszer tegyük, reggel és este egyaránt. Az arcápolás első fázisa a tisztítás, amikor az előzőleg felvitt krém maradványait és az arcra tapadt szennyeződéseket eltüntetjük. A kozmetikus javaslata szerint ehhez a művelethez a kombinált és a zsíros bőrűek még télen se használjanak arctejet, csak vízzel használható habzó, mélytisztító arczselét, viszont az érzékeny és száraz bőrűek számára az arctej a tökéletes választás. Második lépésként szükséges a bőrtípusnak megfelelő tonik használata, e nélkül a felkent krémünk több mint fele nem fog tudni felszívódni és kifejteni a hatását; ez sem megspórolható tétel. Végül jöhet a hidratálás, mivel napszakonként más-más biokémiai folyamat zajlik a testünkben, ezért nappali és éjszakai krémet is használjunk, napszaknak megfelelően. Huszonöt év felett csökken a bőrünkben a kollagén és az elasztin termelődése, (bőrünk rugalmasságáért, feszességéért felel), és mivel a szemkörnyéken érzékenyebb és vékonyabb bőr van, ezért a szemkörnyék-ápoló sem elhanyagolható. Ajkaink is látványosan ki tudnak száradni, ezért használjunk ajakápolót is. Még egy-két apró tipp. Fürdés, arcmosás után tudja a leghatékonyabban befogadni arcunk a hidratáló krémet, amikor a bőr felmelegedik. A hideg idővel szemben bőrünket sminkkel is óvhatjuk. Télen párásítsuk a lakást, továbbá a kamilla gőzfürdő megnyugtatja az irritált bőrt, gyulladáscsökkentő, és még a náthával szemben is megvéd. Nem elhanyagolandó a bőr radírozása, hámlasztása sem, mely az új sejtek termelődését ösztönzi. Hámlasztó kúrát csak télen érdemes alkalmazni, mert érzékennyé teszi a bőrt a fénnyel szemben és pigmentfoltok jelenhetnek meg. Parragh Zsuzsa szerint zsíros, gyulladt, pattanásos bőrt nem javasolt szemcsés radírral, úgynevezett mechanikai peelinggel dörzsölni, mert a sérült, pattanásos bőrön a baktériumokkal teli faggyúréteg tovább fertőződhet. Ezért biológiai vagy kémiai peelinget érdemes használni, ezek dörzsölés nélkül fejtik ki a hatásukat, s maszkok formájában kaphatók. Száraz, érzékeny bőrűek a lehető legkisebb szemcsés radírral finoman dörzsöljék át a bőrüket. Zsíros bőrűek heti kétszer, száraz bőrűek maximum heti egyszer hámlasszák bőrüket. Kutatások szerint egyenletes bőrszín elérése akár tíz évet fiatalít. Testünk más részei is megkívánják a radírozást, hiszen utána sokkal könnyebben befogadja a testápoló krémeket, balzsamokat. Tisztítás után kényeztessük, tápláljuk még orcánkat finom pakolásokkal, például holt-tengeri vagy csokoládépakolással, de a kozmetikai műhelyek is kínálnak hasonló finomságokat, mint már az ókorban is használt és újra divatba jött aranypakolást vagy kaviárpakolást. Nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlni, mivel az arcradírozás és pakolások házilag is elkészíthetők, arcradír például olívaolaj és a finom szemcsés tengeri só összekeverésével. A pakolásokat a megtisztított és leradírozott bőrre kenjük fel vastagon, és miután megszáradt, mossuk le langyos vízzel, tonikkal töröljük át, végezetül kenjük be hidratáló krémmel. Mézpakolás: két evőkanál túrót keverjünk össze fél mokkás kanál mézzel, majd kenjük az arcra, nyakra, dekoltázsra. Zsíros bőrűek kényeztetésére heti egyszer élesztő pakolás javasolt, mely rengeteg B-vitamint tartalmaz, ami különösen jó a zsíros bőr megfelelő működéséhez. Fél kocka élesztőt keverjünk el kevés natúr joghurttal, hogy krémessé váljon. Csokoládépakolásnál 70-80 százalékos étcsokit használjunk, a kakaó antioxidáns tartalmú: segíti a sejtregenerációt, látványosan javítja a bőr minőségét, revitalizál, akitválja a zsírbontást, hidratálja a bőrt. Nemcsak külsőleg, de belsőleg is tudunk tenni bőrünk rugalmasságáért, napi minimum 1,5 liter víz fogyasztásával, vitamindús táplálkozással, méregtelenítő kúrák, gyógyteák rendszeres fogyasztásával. Kutatások azt bizonyítják, hogy a zöld tea rendszeres fogyasztása fokozni tudja a bőr feszességét és rugalmasságát, illetve csodálatosan karbantart még a 8 óra alvás: amíg mi álmodunk, a sejtek közben regenerálódnak.
15:40  October Baby [1 hete]
  Egy félresikerült magzatelhajtást követően született, a világ legnagyobb abortuszklinikáján. Az orvosok azt jósolták, hogy a "szerencsés" kislány egész életében magatehetetlen béna lesz. A harmincöt éves Gianna ma maratonokat fut, zenét szerez, és életpárti aktivistaként járja a világot. Tavaszra várható az élettörténetét bemutató film. 1977. április 6-án egy tizenhét éves lány látogatott el a neves kaliforniai családtervezési központba, hogy elvetesse hét és fél hónapos magzatát. Ott az előrehaladott terhességkor alkalmazandó vegyszeres feltöltést javasolták neki. Ez egy olyan eljárás, melynek során az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek. A baba ezt az oldatot lenyeli, ami aztán kívül-belül egyaránt szétégeti őt. Végül az anya 24 órán belül megszüli halott gyermekét. Vaknak, összeégettnek és halottnak kellett volna lennie, ám Gianna mindenki legnagyobb megrökönyödésére élve jött világra. "Végül az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat" - meséli Gianna. "A kórházi zárójelenté-semben ez áll: született vegyszeres feltöltés során. Egy nővérke mentőt hívott, és átszállítottak egy kórházba. Ez azért csoda, mert 2002-ig az Egyesült Államokban az volt az általános gyakorlat, hogy ha egy magzat túlélte az abortuszt, azt hagyták ott helyben meghalni, vagy egyszerűen csak kidobták. 2002 augusztusában Bush elnök iktatta törvénybe az élve született gyermekek védelméről szóló cikkelyt, ami megakadályozza, hogy ilyesmi előfordulhasson." A csöppség először sürgősségi nevelőotthonba került, később pedig egy Penny nevezetű hölgyhöz, aki idővel családjába is fogadta a kislányt. Ez idő tájt Gianna 17 hónapos lehetett. Körülbelül 12 kilós magatehetetlen tömeg, mert a baba lebénult a túlélésért való küzdelem során fellépő agyi oxigénhiány miatt. Az orvosok azt mondták Pennynek, hogy Giannából sosem lesz semmi. Ő viszont úgy határozott, nem vesz tudomást az orvosok véleményéről, és elkezdett napi háromszor foglalkozni a kicsivel. És sorra jöttek a csodák. A kislány idővel meg tudta tartani a fejét, három és fél éves korára pedig járókerettel és lábrögzítőkkel már járni is képes volt. Ma Gianna kissé sántikálva, de járókeret és lábrögzítők nélkül közlekedik. 2005-ben futott először maratont, azóta pedig szenvedélyévé vált a futás, hiszen elvileg még csak járni sem lehetne képes. Gyönyörű hangja van, zenél, komponál. Gianna az abortuszellenes mozgalom élharcosaként járja a világot, a legbefolyásosabb politikai vezetőket próbálva meggyőzni az élet védelmének fontosságáról. Több beszédet tartott már a Kongresszus előtt, de meghallgatták az angol és az ausztrál parlamentben, világszerte számos középiskolában és egyetemen, világi és vallásos szervezetekben. Újra és újra hangsúlyozza, hogy az abortusz nem csupán a nők jogairól szól. "És az én jogaimmal mi a helyzet?" - teszi fel a kérdést. "Mikor világra jöttem, egyetlen radikális feminista sem volt ott, hogy visítson, amiért a jogaim aznap annyira meg lettek sértve. Épp kinyiffantani készültek a női jogok címén." Egy másik, az abortusz mellett gyakran elhangzó érvet is saját példájával cáfol. "Nekem nem lenne agyi sérülés okozta bénulásom, ha nem éltem volna mindezt túl. Ezért, amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy el kell vetetnünk a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne - az iszony tölti el a szívemet." Lendületes élni akarását, fáradhatatlan optimizmusát keresztény hitének tudja be. Az ausztrál parlamentben tartott beszédében így vallott erről. "Tudom, hogy a korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kellemetlenül érzik magukat. De én nem azért éltem túl, hogy kerülgessem a forró kását. Tudom, hogy engem sokan gyűlölnek, mert az életet hirdetem. De Krisztust is gyűlölték. Én Istentől kaptam az életet, az ő gyermeke, egy igazi hercegnő vagyok. Felnőttként találkoztam a biológiai anyámmal is. Az egy nagyon nehéz nap volt, de megbocsátottam neki, mert keresztény vagyok." Gianna Jessen élettörténete inspirálta az October Baby című filmet, amelyet 2012 márciusában láthat először az amerikai közönség. A filmben elhangzik Gianna egyik saját dala is, saját előadásában. A főszereplő biológiai anyját alakító Shari Rigby a szövegkönyv olvasása közben egyszer csak összeomlott, felhívta a rendezőt, és sírva vallotta meg, hogy körülbelül húsz évvel ezelőtt abortusza volt, amit azóta nagyon megbánt. A színésznő a film anya-lánya találkozása jelenetében valódi könnyekkel zokog.
14:42  Vahabita falvak kétszáz kilométerre a magyar határtól [1 hete]
  Január közepén Banja Luka egyik sportcsarnokában a rendőrség több kilogrammnyi pusztító erejű robbanószert, lőfegyvereket, lőszert és kézigránátokat talált egy nappal az előtt, hogy a boszniai Szerb Köztársaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a csarnokban megjelentek Szerbia és a boszniai szerb állam legfelső vezetésének tagjai, valamint a szerb pravoszláv egyház vezető tisztségviselői. A hatóságok szerint a térség destabilizálása céljából nagyszabású iszlám terrorakció volt készülőben. Ivica Dačić szerb belügyminiszter már tavaly nyáron jelezte kollégái Hágában megrendezett találkozóján, hogy Szerbiát támadás fenyegeti az albán és koszovói terroristák részéről. Dačić beszámolt a raĹĄkai körzetben megfigyelt terrorista tevékenységekről is, ahol a mai napig a radikális iszlámot képviselő vahabiták jelentenek biztonsági problémát. A szóban forgó területen a rendőrség 15 vahabitát tartóztatott le, akiket terrortámadás tervezése és fegyver, illetve robbanóanyag birtoklása miatt el is ítélt a bíróság. Egy évvel korábban pedig ismert gyülekezőhelyükön, Gornja Maoča településen csapott le rájuk egy nagyszabású művelet keretében hatszáz bosnyák rendőr, és az ország helyzetének megingatásával gyanúsította meg őket. Ez volt a legnagyobb rendőrségi akció az országban az 1992 és 1995 között dúló háború óta. A több tucat előállított között volt a fundamentalista közösség vezetője, Nusret Imamović is. A prédikátor az interneten terjeszti fanatikus tanait, melyben kiemelt szerep jut a dzsihád tanának is. Mit keresnek a vahabiták a Balkánon? Egy lapunknak nyilatkozó magyar békefenntartó beszámolója szerint a bosnyák muzulmánok Tito idején mérsékelt szunnitaként élték mindennapjaikat, egészen a balkáni háborúk idejéig, amikor is Alija Izetbegović, Bosznia-Hercegovina első elnöke iszlám harcosokat hívott Boszniába a tartomány megvédésére, az ortodox szerbekkel és a horvát katolikusokkal szemben. Vahabiták százai érkeztek elsősorban Szaúd-Arábia (itt államvallás) és Jemen területéről, hogy szent háborút vívjanak a kereszténységgel. A mudzsahedek vezetésével megalakították az iszlám dandárt, amely a 7. muzulmán hadtest néven harcolt a szerb konfliktusokban. Izetbegović akkor mérsékelt muzulmánként viselkedett a nyugati vezetőkkel folytatott tárgyalások során, mára azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy együttműködött az al-Kaidával, sőt magával Bin Ladennel is tartotta a kapcsolatot. A 95-ben elfogadott béke véget vetett a vallási háborúnak, és kimondta, hogy a mudzsahedeknek el kell hagyniuk a térséget, a lassú békefolyamat következtében többségük azonban az újonnan megalakult ország területén maradt, sőt még az állampolgárságot is megkapta. Azóta felfogásukhoz hűen folyamatosan toborozzák az új híveket a muzulmán lakosság köréből egy szíriai imám vezetésével. Mivel Imad al-Huszszein egyre kényelmetlenebbé vált a bosnyákok számára, többször is kiutasították az országból, ám az elhúzódó jogi procedúrának köszönhetően máig háborítatlanul tevékenykedhet. "Becslések szerint a Boszniában élő 1,4 millió muzulmán közül mintegy tízezerre tehető a vahabiták száma. Többségük kis, elszigetelt falvakban él az iszlám törvények, a saría alapján, és életmódjukban nem akadályozzák őket a hivatalos szervek" - magyarázta lapunknak egy névtelenséget kérő vajdasági magyar újságíró. A szélsőséges csoportok által kontrollált településeken főleg mezőgazdaságból élnek, elutasítják a televízió és a telefon használatát, valamint gyermekeiket állami iskola helyett medreszekben, muszlim tanodákban képzik a jordániai nemzeti alaptanterv szerint. Szakértőnk úgy tudja, hogy a muzulmán iskolák korábbi tanulói közül több fiatal került már a mozgalom vezetésébe. Bár nagyon nehéz bizonyítani, fokozatosan gyarapodik a vahabiták számlájára írható terrorakciók száma. 1996-ban egy horvát rendőrt gyilkoltak meg, a 2000-es év végén a keresztény szenteste akartak merényleteket végrehajtani, tavalyelőtt pedig feltehetően egy vahabita csoport robbantott a bugojnói rendőrőrsnél. A támadásban egy ember meghalt és sokan megsebesültek. Mit nekik Washington A Gornja Maoča-i nagyszabású bosnyák rendőrségi akció után a falusiak ellenségesen viselkedtek az odatóduló újságírókkal, azonnali távozásra szólították fel, és a település határáig kísérték őket. Egy odalátogató riporternő, Belma BećirbaĹĄić arról számolt be, hogy egy, a Brčkói kantonhoz tartozó faluban helyi férfiak egy csoportja erőszakkal állította meg őt és kísérőit annak ellenére, hogy az iszlám előírásainak megfelelő hidzsábbal fedte le a haját. Az út mellett íjjal és nyílvesszőkkel játszadozó gyerekektől kérdezték meg, hogy jó felé járnak-e, s közben a fotóriporter egyikükről készített egy képet. Kisvártatva három autó jelent meg, és leszorították őket az útról. Az egyik kocsiból hosszú, őszes szakállú, magas férfi szállt ki, és köszönés helyett a fényképezőgépet követelte. Igazoltatták, megmotozták őket, átkutatták az autót, majd közölték, hogy ők egy zárt közösség, akiket senkinek sincs joga kéretlenül meglátogatni. (Brčko és környéke felügyeletét egyébként a bosnyák állam, illetve maga az Európai Unió látja el.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
14:30  Mennyit érnek az európai szankciók Irán ellen? [1 hete]
  Huszonhét európai ország döntött úgy a héten, hogy kemény szankciót foganatosítanak Iránnal szemben annak atomprogramja miatt. Az ENSZ szakértői szerint ugyanis bizonyítékok támasztják alá, hogy Teherán titokban legalább tíz éve atombomba előállításán dolgozik, ami nemcsak az egész Közel-Keletre, hanem már Európára is veszélyt jelent. Új, uniós büntetőintézkedésekről döntöttek az uniós külügyminiszterek Iránnal szemben, amelyekkel igyekeznek elérni, hogy Irán hagyjon fel a titokban menedzselt nukleáris programjával, beleértve az urániumdúsítást, ami megfelelő állapotban nukleáris fegyverek előállítására alkalmas. Ezek közül az egyik legkomolyabb tétel az európai olajembargó, a perzsa ország olajexportjának ugyanis mintegy 20 százaléka irányul az öreg kontinensre. A szankciók azonban kiterjednek az iráni központi bank - Európában elérhető - vagyonának befagyasztására, illetve a kényesnek minősített, kettős rendeltetésű árucikkek kereskedelmére. Teherán azonban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) részletes jelentése ellenére továbbra is azt állítja, hogy nem kísérletezik nukleáris fegyverek előállításával, és a válságot "nem szankciókkal, hanem csak tárgyalásokkal" lehet megoldani. (A NAÜ 2011 novemberében adta ki minden eddigi legkeményebb jelentését Iránról. Az ENSZ-szakértők olyan információk birtokába jutottak, amelyek alátámasztják, hogy Irán atombombák létrehozásához szükséges teszteket hajtott végre.) A gazdasági válság Teheránt segíti Az iráni olajügyi miniszter szóvivője azonban a szankciókat követően arra emlékeztetett, hogy a perzsa államnak bőven volt ideje felkészülni a szankciókra, és abban is biztos, hogy más vevőket tudnak majd találni olajexportjuk kieső hányadára. Az embargó egyébként július 1-jéig teljes mértékben biztosan nem lép életbe, mert a súlyos gazdasági válsággal küszködő uniós tagállamoknak, például Görögországnak és Olaszországnak időre van szüksége, hogy felkészüljenek a kiesésre. Ezek az országok ugyanis leginkább Irántól szerezték be az olajat. Irán nyugalmát pedig elsősorban az indokolhatja, hogy olajának nagy részét legfőképpen Ázsiában értékesíti - ezért ugyan az uniós szankciók komoly károkat okozhatnak az Iszlám Köztársaság gazdaságának, de összeroppantani vélhetően nem fogják. Brüsszel és Washington éppen ezért ázsiai partnereit is igyekszik meggyőzni, hogy csatlakozzanak az Irán elleni szankciókhoz. Teherán számára mindenesetre komoly figyelmeztetés az, hogy a múlt héten Japán bejelentette, hogy várhatóan felfüggeszti perzsa olajimportját, a dél-koreai miniszterelnök - Irán egy másik jelentős ázsiai vásárlója -, Hong Suk-wu pedig közölte, hogy Szöul az iráni kérdésben "alaphelyzetben az Egyesült Államokkal működik együtt". Az iráni atomprogram körüli elmérgesedő helyzetnek azonban nem csak a gazdasági vetülete aggasztó. A teheráni rezsim ugyanis korábban azzal fenyegetőzött, hogy a szankciók esetében lezárja a 45 kilométer széles Hormuzi-szoros, amelyen a világ olajkereskedelmének 20 százalékát bonyolítják le.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
14:24  A Hoffmann-modell átka [1 hete]
  Tavalyhoz képest idén 53 ezerről 34 ezerre csökken az államilag finanszírozott helyekre felvehető hallgatók száma. További 15500 részösztöndíjasnak felerészt finanszírozza az állam a tanulmányait, a többiek, "a kevésbé jobbak", önköltséges alapon szerezhetnek diplomát. A lapunknak nyilatkozó oktatási szakemberek szerint a történet pénzkivonásról és egy államtól függő nemzeti középosztály kitermeléséről, magyarán káderképzésről szól. Az Oktatási Hivatal múlt pénteken hozta nyilvánosságra a 2012-es felsőoktatási felvételi eljárásra vonatkozó Tájékoztatást, amely tartalmazza az új finanszírozási rendet, a hallgatói szerződés főbb elemeit és az önköltségek pontos összegeit képzési részterületekre lebontva. A Tájékoztatás értelmében a részben vagy egészben támogatott hallgatók a szeptemberi beiratkozáskor az Oktatási Hivatallal kötnének szerződést, melyben a támogatás fejében köteleznék magukat arra, hogy a képzési idő másfélszeresén belül megszerzik az oklevelet; az oklevél megszerzését követő húsz éven belül a tanulmányi idő kétszeresének megfelelő időtartamban magyar munkáltatónál munkaviszonyt létesítenek, vagy magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytatnak. Ellenkező esetben visszafizetik az állami ösztöndíj vagy állami részösztöndíj felének megfelelő összeget a Magyar Államnak. A HÖOK kifogásolta, hogy úgy iratnak alá szerződést a hallgatókkal, hogy az állam semmilyen garanciát nem vállal a tanulmányok utáni elhelyezkedésre. A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete a felsőoktatási helyettes államtitkárnál és az alapvető jogok biztosánál vizsgálatot kezdeményez arról, hogy nem sértik-e a hallgatók emberi méltóságát a felsőoktatási törvény azon előírásai, amelyek szerint az intézmény "fizetési kényszert" alkalmazhat a szüleik által eltartott, jövedelem nélküli diákokkal szemben. Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár úgy nyilatkozott, hogy szeptemberig biztosan nem változtatnak a szerződési feltételeken. A keretszámok arra utalnak, hogy az állami szféra utánpótlása és a hiányszakmák támogatása a kiemelt cél. Az állami keretszámokat illetően legnagyobb vesztes a jogászképzés (100 fő) és a gazdaságtudományi képzés (250 fő), ami tavalyhoz képest több mint 90 százalékos csökkenést jelent, s intézményi szinten a Corvinus Egyetem ellehetetlenülését és a nagy vidéki egyetemek állami jogászképzésének megszüntetését jelenti. A miniszterelnök által új Magyarország építésére felszólított, még festékszagú Nemzeti Közszolgálati Egyetem ehhez képest arcpirítóan sok, 1017 dotált helyet kap. Az állami férőhelyek tekintetében - az intézményi rangsorban hagyományosan első helyezettnek számító - fővárosi ELTE kapta a legtöbb helyet (3410), ahol 50 jogászt képezhetnek állami finanszírozásban, akárcsak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A részben vagy egészben költségtérítéses hallgatóknak szeptembertől 150 ezer és 1 millió forint közötti összeget kell fizetniük félévente, s az intézmények között meglehetősen nagy a szórás: a Corvinuson és a BME-n a legnépszerűbb gazdasági alapszakok 300 ezer forint körül vannak, míg ugyanezek a képzések a vidéki egyetemeken felébe kerülhetnek. A jogászképzés az ELTE-n és a Pázmányon 230 ezer körül jár, míg vidéken 165-185 ezer között mozog. Az államilag preferált műszaki, természettudományos és informatikai képzésekre a tavalyinál nem sokkal kevesebb, 8160 állami helyet szánnak, ebből 2200 jut a BME-nek, ezek a képzések önköltséges alapon félévente 200-300 ezer forintot jelentenek. Orvosi, fogorvosi, gyógyszerész szakokon 1800 hallgatót finanszíroz az állam, többnyire 1 millió forint körül mozog a féléves önköltség. A keretszámok csökkentését drasztikusnak tartja a Magyar Rektori Konferencia (MRK) éppúgy, mint a HÖOK. Az MRK nyilatkozata szerint 25 százaléknál nagyobb változás az intézmények működését alapjaiban rendítheti meg, s hosszabb távra kidolgozott, egyetlen tanéven túlmutató keretszámterveket látna realizálhatónak.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
14:15  Magyarországról is elérhetők a legjobb egyetemek [1 hete]
  "Miért kellene ma a diákoknak ugyanazokat az eszközöket használniuk a tanuláshoz, mint az 1950-es években? Olyan ez, mintha arra a világra készítenénk fel őket, ami már nem is létezik" - áll az Apple legújabb kampányvideójában, amellyel az interaktív tankönyveket népszerűsítik. Az amerikai cég a világ legjobb egyetemeit nyerte meg partnernek ahhoz, hogy bárki számára ingyenesen elérhetővé tegyék kurzusaik egy részét. Ma már egy regisztrációt követően be lehet iratkozni a Stanford vagy a Yale Egyetemek kiválasztott szemesztereire, ami sokak szerint világméretekben forradalmasíthatja az oktatást. Amióta Kr. e. 387-ben Platón megalapította az első akadémiát, a felsőoktatási intézmények egy közös jellemzővel rendelkeztek: tudást mindig csak keveseknek tudtak biztosítani. Bár az elmúlt évtizedekben egyre szélesebb társadalmi rétegnek vált elérhetővé az egyetemek zárt világa, azok még így sem tudtak felnőni a huszonegyedik század követelményeihez. A naprakész és legmagasabb szintű tudás követelménye, úgy, hogy közben a tudományágak egyre sokrétűbbek és akár évről évre változnak, olyan kihívást jelent az egyetemek számára, aminek egyre kevésbé tudnak megfelelni. Amire a korlátozott erőforrásokkal rendelkező intézmények önmagukban, a régi eszközökkel nem képesek, a több tízmilliárd dollár tőkeerejű technológiai cégek talán igen. Legalábbis ebben bízik az Apple, amely január közepén két új szolgáltatásával lépett be elsőként erre a - sok szakértő szerint az évszázad üzletét jelentő - piacra. A New Yorkban megtartott sajtótájékoztatón a cég nem mutatott semmilyen új eszközt, a hangsúly ezúttal az oktatás forradalmán volt. Elsőként az iBooks 2-ről lehetett hallani, ami a tankönyvek új generációját jelenti. Phil Schiller, az Apple alelnöke (képünkön) szerint "korunk tankönyvének hordozhatónak, naprakésznek, tartósnak, kereshetőnek és mindenekelőtt interaktívnak kell lennie". Az amerikai középiskolások 90 százalékát ellátó három nagy tankönyvkiadó új digitális tankönyvsorozatai kétségkívül teljesítik is ezeket az elvárásokat. Az iPadhez hasonló digitális eszközök adottságait kihasználó könyvek videót, interaktív elemeket, infógrafikát, 3D-s modelleket, tanulást segítő jegyzetelőrendszert, valamint papír alapon elképzelhetetlen mennyiségű képanyagot tartalmaznak. Mindezt 16 dolláros átlagáron, miközben az Egyesült Államokban egy tankönyv ára általában 50 dollártól indul. A tananyag ráadásul online "frissül", így mindig a legújabb kiadás áll a tanuló rendelkezésére.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
14:03  Harcban áll-e a tudomány a hittel? [1 hete]
  Amikor a hit és a tudomány összeegyeztethetőségét, illetve összeegyeztethetetlenségét próbálják bizonyítani, általában a koncepció határozza meg a végeredményt is. Legegyszerűbb azonban olyan tudósok hitvallásán keresztül vizsgálni a kérdést, akik maradandót alkottak a tudományban. Látni fogjuk, hogy semmilyen összefüggés nincs a természettudomány és a hit megléte vagy meg nem léte között egy-egy személy életében, felfogásában. Úgy tűnik, ez is döntés, választás kérdése. Sir Isaac Newton (1643-1727) fogalmazta meg először a gravitáció törvényét, illetve a klasszikus mechanika négy axiómáját (a Newton-törvényeket). Ő mutatta ki elsőként prizmával, hogy a fehér fény különböző színek keverékéből áll, és egy újfajta teleszkópot is épített. Nevéhez köthető az általánosított binomiális tétel kidolgozása, valamint Leibniz mellett az analízis megalapozása. "Szükségképpen létezik a legfelsőbb Isten, és ugyanebből a szükségszerűségből fakadóan mindig és mindenütt létezik" - írta Newton a híres Principia című művében. Komolyan hitt a Bibliában, és nagy odaadással tanulmányozta azt. "Szilárdan hiszek a Bibliában mint Isten Igéjében, amelyet inspirált emberek írtak. Mindennap tanulmányozom a Bibliát" - írta. A korában egyre inkább terjedő ateizmusról is megvolt a véleménye: "Az ateizmus annyira értelmetlen. Amikor felnézek a Naprendszerre, látom, hogy a Föld pont megfelelő távolságra van a Naptól ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű fényt és hőt megkapja. Ez nem lehet a véletlen műve." Idősebb korában sokat foglalkozott a teológiával, elsősorban a bibliai próféciákat tanulmányozta. Következtetéseit az Észrevételek Dániel próféciáiról és Szt. János Apokalipsziséről című művében írta le. Ebből kiderül, hogy meg volt győződve a Messiás visszajöveteléről, sőt ennek - és egyben e világkorszak végének - időpontjára becslést is adott tanulmányai alapján: 2060-ra tette. James Clerk Maxwell (1831-1879) ugyancsak sokoldalú tudós volt. Ő írta le az elektromágnesesség alaptörvényeit (Maxwell-törvények), s a fényt elektromágneses hullámként határozta meg. A gázok kinetikája elméletének kidolgozásában is jelentőset alkotott, és nevéhez köthető a színes fénykép feltalálása. Kimutatta továbbá, hogy a Szaturnusz gyűrűi sok kisebb, a bolygó körül keringő részből épülnek fel. Maxwell is őszintén hitt Istenben, sőt Jézus Krisztusban mint Isten fiában: "Úgy gondolom, hogy a tudósoknak és más embereknek tanulniuk kellene Krisztustól, és szerintem a tudományos beállítottságú keresztényeknek kötelességük kutatni a tudományt, azért hogy az Isten dicsőségéről való képük olyan széles körű legyen, amennyit csak a lényük befogadni képes." A Bibliát szó szerint értelmezte, és mindennapi élete alapjának tekintette. Maxwell hite egyértelműen Krisztus-központú volt, nem csupán egy bizonyos Isten létezésében hitt, és ebben talán különbözik Newtontól. Werner Karl Heisenberg (1901-1976) német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapozója és kidolgozója volt. Ő vezette be a határozatlansági relációkat. Munkásságát 1932-ben Nobel-díjjal jutalmazták. A második világháború idején részt vett a német atombombaprogramban, amely végül eredménytelennek bizonyult. Heisenberg szintén hívő volt, de abban különbözött a korábban említettektől, hogy a kereszténységnek pusztán az erkölcsi, morális részét tartotta fontosnak. Emiatt viszont igen hasznosnak tartotta a vallást az emberiség számára.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
13:55  Pajor Kornél, a gyorskorcsályázás megújítója [1 hete]
  A városligeti műjégpályán találkozhattunk a Svédországban élő Pajor Kornéllal. Az 1949. évi oslói gyorskorcsolyázó világbajnokságon összetettben világbajnok volt, majd két világcsúcsot állított fel: öt-, illetve tízezer méteren. Továbbá kétszeres vb- és kétszeres Eb-bronzérmes. Mint ismert építész, 1956-ban harminc - Magyarországról érkezett - kollégájának szerzett állást Svédországban. Mindennap súlyt emel, korcsolyázik, és évente kétszer autózza le a Stockholm-Budapest távolságot oda-vissza. Július 1-jén lesz 89 éves. Büszkén hirdetjük és örömmel fogadjuk - a más nemzetbeliektől is -, amikor hangoztatják, hogy "a magyar az sportnemzet". Valóban, Hajós Alfrédtől (1896) Pekingig bezárólag 468 érmet szereztünk a 25 nyári olimpiai játékon, ebből 160 az aranyérmek száma. Kétszáznyolcvanöten mondhatják magukat olimpiai aranyérmesnek csöppnyi országunkban. Ezeknek az érmeknek a 99 százalékát a nyári olimpiai versenyeken szereztük. A világbajnoki statisztikák ugyanerről az arányról tanúskodnak. Ezért nevezhető rendkívülinek, hogy Magyarországnak van egy gyorskorcsolyázó világbajnoka, egykori világcsúcstartója. A gyorskorcsolyázás a téli sportok egyik legnépszerűbb sportága. A nyári spor-tok közül ez megfelel az atlétika (sportok királynője) futószámainak, melyeknek köztudottan kiemelt a nézettsége. Pajor Kornél tehát magyarként ennek a sportágnak került fel a csúcsára. Pajor Kornél 18 évesen (1941) a Budapesti Korcsolya Egyletben csatolta fel először a hosszú korcsolyát. Egy évvel később a Budapesti Haladás Egyletben már építész hallgatóként kezdett kerékpározni. Az előbbiben elég hamar jöttek a sikerek. 1943-ban Hamburgban, majd Klagenfurtban nyert először nemzetközi versenyt ezerötszázon és ötezer méteren. Újító volt. Megváltoztatta a gyorsításhoz szükséges elrugaszkodás irányát. Addig a hátrafelé történő mozdulatot oldalra végezte el. Ez több erőt igényelt, de jelentősen gyorsabbá vált a korcsolyázás haladási sebessége. A mai gyorskorcsolyázásnak is ez a technikai újítás az alapja. 1947-ben főiskolai világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1948-ban a St. Moritz-i téli olimpián az esélyesek közé számított. Bár tízezer méteren "csak" negyedik lett, ez eddigi legnagyobb sikerünknek számít ebben a sportágban. (Hunyadi Emese ezerötszáz méteren osztrák színekben lett olimpiai bajnok.) Egy évre rá, 1949-ben Oslóban, a világbajnokságon már a magyar Pajor Kornéltól voltak hangosak a hírközlő szervek - a korizás őshazájában, Norvégiában. A négy távból álló összetettnek lett a világbajnoka. Azóta legjobb gyorskorcsolyázóink ezt az eredményt még megközelíteni sem tudták. A bajnok nem akart hazajönni. Jól érezte, hogy tehetséges építészként nagyobb megbecsülésre számíthat Svédországban. Végül ott telepedet le. Regényes történettel szerelte le a csapatba épített politikai tisztet: elérte, hogy a csapatvezetőnek ki kelljen osztania egy rövid időre az útleveleket - és ez már elég volt számára az elszakadáshoz. Sokat dolgozott, így a versenysportra kevesebb idő és háttérsegítség jutott. Azért mégis összehozott 1951-ben egy vb-bronzot, 1952-ben egy Eb-bronzot, immár sárga-kék színekben.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
12:00  Végtörlesztés után árfolyamrögzítés [1 hete]
  A napokban több hírrel is ráijesztettek a végtörlesztőkre. Kiderült, hogy az év végi törvénymódosításoknak köszönhetően szinte ellehetetlenül az ingatlaneladásból végtörlesztők helyzete. Továbbá, egyes híradások szerint, akik csak december végén indították el a végtörlesztésüket, nagy eséllyel kudarcot vallhatnak, mert új hitelkérelmekről ma már csak elvétve döntenek a bankok. Sebaj, áprilistól jön az árfolyamgát! Igencsak a végét járja már a végtörlesztési kampány. A héten - utolsó bankként - az OTP is beszüntette a kiváltó forinthitelek folyósítását. A "kampánymérleget" tekintve - a január eleji statisztikák szerint - a végtörlesztők ötöde kapott új hitelt. Ezeknek nagyjából fele maradt a saját bankjánál, negyedük egy másik bankhoz, másik negyedük pedig egy-egy takarékszövetkezethez pártolt át. Az adósok nagy része havi sok ezer forintos többletterhet is vállalt azért, hogy saját bankjánál maradjon. Kiderült ugyanis, hogy a hitelintézetek döntő része nem részesíti jelentős anyagi előnyben saját ügyfeleit a végtörlesztési célú hitelfelvételnél. A leggyakoribb kedvezmény talán a közel 30 ezer forint költségű értékbecslés elengedése a saját ügyfelek számára - írta a portfolio.hu. Összességében tehát megérte volna a bankváltás, ám sokan mégis saját számlavezetőjüknél maradtak, hozzájárulva ezzel közvetetten ahhoz, hogy ne alakuljon ki igazi árverseny a bankok között. Komoly akadályba ütközhetnek ugyanakkor azok a végtörlesztők, akik úgy tervezték, hogy ingatlaneladásból törlesztenek. Az Openhouse Országos Ingatlan Hálózat legújabb közleménye szerint ugyanis "fekete folt van" a végtörlesztés szabályozásában. A bankok - egy múlt év végi törvénymódosítás következtében - nem fogadhatják el az önerő igazolására a megkötött adásvételi szerződést. Márpedig a bejelentett végtörlesztéshez az adósnak legkésőbb január 30-áig igazolnia kell, hogy rendelkezésére áll az az összeg, amellyel hitelét visszafizetheti. Az adásvételnek tehát - magyarázta lapunknak Molnár Kristóf, az Openhouse tulajdonos ügyvezető igazgatója - mindenképpen le kell zárulnia januárban, nem elég az aláírt szerződés. Ez azonban nem mindenki esetében tud teljesülni, aminek ezernyi oka lehet: például, mert a vevő is hitelt vesz fel, mert ő is eladott valamit, mert nem jár le pont addig a betét lekötése, vagy mert csak később jön be neki egy nagyobb összeg. Az igazgató szerint ez akár több ezer embert is érinthet. Hozzátette: kizárt, hogy elírták volna a jogszabályt, inkább arról lehet szó, hogy nem volt jól átgondolva a koncepció, és kihagyták az egyik legkomolyabb végtörlesztő csoportot, az ingatlaneladókat. A cég azt tanácsolja ügyfeleinek, hogy ne várjanak, inkább hívják fel a vevőjüket, üljenek le és próbáljanak egyéni megoldást találni arra, hogy január végéig előálljon a kívánt összeg. Az Openhouse egyúttal a PSZÁF elnökétől is állásfoglalást kért az ügyben - erre azonban lapzártánkig nem érkezett válasz. Azok a devizahitelesek sem késtek le egyébként semmiről, akik más módon kívánják megkönnyíteni saját helyzetüket. "A makrogazdasági helyzet változása miatt a devizahitelek idén áprilistól belépő új, fix árfolyamú törlesztése, az árfolyamgát új rendszere előnyösebb lesz, mint a végtörlesztés" - állítja a Magyar Bankszövetség alelnöke. Gyuris Dániel hozzátette: miután a forint év eleji jelentős árfolyammozgása és az állampapírok hozamainak növekedése azzal járt, hogy a forintkamatok egyre magasabb szintre jutottak, a forinthitelből való végtörlesztés napjainkban hátrányosabb lehet, mint maga az eredeti devizahitel. Az új, tavaszra időzített konstrukció feltételeinek megfelelhetnek a jelentős fennakadás nélkül törlesztő, 90 napon túli fizetési késedelembe nem csúszott, lakóingatlan-fedezetű, deviza jelzáloghitellel rendelkező adósok. A tervek szerint, akik a bankjuknál áprilistól erre jelentkeznek, fix árfolyamon törleszthetik tovább hitelüket. Ez - ahogy már "megszokhattuk" - 180 forinton rögzített svájci frankot, 250 forintos eurót és 2,5 forintos japán jent jelent. A Bankszövetség vezetője közölte: a devizahitelesek kölcsöneinek átlagértéke 7 millió forint körül van húszéves futamidővel. Ha például a svájci frank alapú kölcsönt 4 éve vette fel az ügyfél, azaz még 16 éve van hátra a törlesztésből, megéri bejelentkezni az árfolyamgát új rendszerébe. Az elképzelések alapján a rendelkezések kitérnek majd arra az esetre is, ha esetleg 270 forint fölé emelkedne a svájci frank és 340 forint fölé menne az euró, vagy 3,3 forint fölé ugrana a japán jen árfolyama. Ebben az esetben az árfolyamkockázatot teljes egészében a kormány viseli majd. (Munkatársunktól)
11:40  Pörögnek a német fogaskerekek [1 hete]
  Abszurdnak hangzik, hogy a befektetők fizessenek azért, hogy kölcsönadhassanak az államnak. Úgy tűnik azonban, hogy az eurózónán belül és kívül alig maradt olyan hely, ahová a befektetők menekíthetik a tőkéjüket, így a tavalyi év végén a német és a dán állam kötvényei még ezzel a fura feltétellel is kapósak voltak. Pánik uralkodik a pénzpiacokon Európában, a bankok és a befektetők kétségbeesve keresnek olyan lehetőségeket, ahová viszonylagos biztonsággal elhelyezhetik a pénzüket. Erről árulkodik, hogy húsz-éves mélypontra került az év elején a német állam által fizetett hitelkamat - "mindössze" 32,8 milliárd euró, ami körülbelül az 1993-as szintnek felel meg, holott az államadósság időközben az akkori 500 milliárd euróról 1300 milliárd euróra növekedett. Ennek egyik oka a folyamatosan csökkenő állampapírkamatok mellett, hogy az újonnan kibocsátott államkötvényekre nem kell az idei költségvetésben kamatfizetési kötelezettséggel számolnia a német pénzügyminiszternek. A hat hónapos futamidejű német államkötvényekre fizetett kamat ugyanis mínusz 0,06 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha valaki 1 millió eurót ad a német államkötvényért, akkor a futamidő lejártával 999939 eurót fognak neki visszafizetni, nem pedig kamattal növelt értéket. Úgy tűnik azonban, hogy a 61 eurós veszteség nem tántorítja el a pénzpiaci szereplőket attól, hogy mindenáron német állampapírba fektessenek. December végén ugyanez a folyamat játszódott le a dán államkötvényekkel is: a rövid távú futamidőre kibocsátott kötvények kamata három hónapos futamidőre mínusz 0,21 százalék volt, hat hónapos futamidőre pedig mínusz 0,07 százalék. A dán állam 2,32 milliárd korona (kb. 310 millió euró) értékű állampapírt volt hajlandó értékesíteni ezekkel a feltételekkel. A befektetők pedig boldogan megvásárolták ezeket a papírokat. A német gazdaság az államkötvényeiért cserébe "befogadott" 3,9 milliárd eurón potom 250 ezer euró nettó profitot realizált, ez volt a "jutalom" azért, hogy a német gazdaság hajlandó volt hitelt felvenni. Hogy vajon miért éri meg ennek ellenére is a befektetőknek a pénzüket német vagy dán állampapírba fektetni? A legjobb választ erre Ove Jensen, a dán központi bank államadósságért felelős munkatársa adta meg: "A befektetők a minőségre figyelnek, a kamat már nem lényeges. Az a fontos, hogy visszakapják a pénzüket." Olyannyira nagy volt az érdeklődés a német papírok iránt, hogy a kibocsátott 3,9 milliárd helyett akár 7 milliárdnyi kötvényt is el tudott volna adni a német állam - ez 1,8-szoros túlkeresletet jelent. Sőt, decemberben 3,8-szor ennyi kötvényt is biztonsággal el tudott volna adni Németország. Mivel a kötvényekkel lehet kereskedni a tőzsdén, ezért természetesen a nagy túlkereslet miatt bizton számíthat akár hozamra is az, akinek sikerült "bevásárolnia", mivel a 0,6 százalékos kamatnál többet is hajlandóak fizetni a tőzsdén a papírokért, amelyekre a német precizitás és a folyamatosan megbízható szinten teljesítő német gazdaság adja a garanciát. Természetesen nem magánbefektetők vásárolják ezeket az értékpapírokat, mivel a legkisebb megvehető címlet 1 millió euró. Ezeket a kötvényeket főként bankok, biztosítótársaságok és nagy befektetési szervezetek vásárolták meg, amelyeknek hónapok óta problémát okoz, hogy hová tegyék a hatalmas pénzkészleteiket, amiket nem mernek kihelyezni a piacon. A bankokban egyre nő a pánik és a bizalmatlanság saját versenytársaikkal szemben, attól tartanak, hogy bármelyikük bármikor csődbe mehet. Egyik sem bízik meg annyira egy másik bankban, hogy pénzt helyezzen el nála - még akkor sem, ha nagyobb kamatbevételekre számíthatna. Akkora a félelem, hogy a bankok a negatív kamatot is bevállalják, csak ne veszítsék el a tőkéjüket. Ugyanez igaz több eurózónás állampapírra is - nem látják egyelőre biztonságosnak a helyzetet a nagybefektetők, sőt arra lehet számítani, hogy a kamatok tovább csökkennek, ha a válság tetőzik Görögországban, illetve Olaszországban, ami újra megingathatja a közös fizetőeszköz stabilitását. Viszonylagos bizalmi javulást lehet tapasztalni azonban az olasz állampapírok esetében, ahol a Berlusconi-érát váltó Monti-kormány folyamatos erőfeszítéseket tesz arra, hogy bebizonyítsa a pénzpiacoknak: valóban új korszak kezdődött az olasz gazdaságban. Ennek eredményeképpen folyamatosan csökken az olasz állampapírok kamata is, és bár még mindig 5 százalék körül mozog, és tavaly 7,56 százalék is volt, így is mintegy 7 milliárd eurónyi papírt sikerült eladnia az olasz kormánynak decemberben különböző futamidőkre. Ez is mutatja, hogy a megbízhatóság és folyamatos reformokra törekvés első jeleire engedékenyebbé válnak a befektetők. Mindezek mellett rekordmennyiségű pénzt helyeztek el a pénzpiaci szereplők az év utolsó hetében az Európai Központi Bank cinikusan "Félelem-kasszának" nevezett új konstrukciójában is, ami nem sokkal jobb, mint egy bankszámla - rosszabb hozamot ad, mint egy látra szóló betét. Persze nem a 0,25 százalékos mini kamat vonzó, inkább az a lényeg, hogy akinek nem jutott már német vagy dán állampapír, az biztonságban tudja a pénzét - december utolsó napjaiban már rekordmennyiségű, 463,6 milliárd euró parkolt az Európai Központi Banknál. Wolfgang Scháuble, a német pénzügyminiszter aggodalmát fejezte ki, hogy ezáltal az eurózóna krízisalapja, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) érdekei sérülnek, amelynek nagy szüksége volna arra, hogy megfelelő mennyiségű kihelyezhető pénz álljon rendelkezésére. Scháuble cáfolta, hogy gondban lenne az EFSF, így viszont a segélyek helyett valóban kénytelen lesz sokkal szigorúbb reformokat megkövetelni Görögországtól. Jó példa viszont az olaszok új keletű buzgalma - ezzel a modellel valóban úgy tűnik, hogy a pénzpiaci szereplők hajlandók, még ha igen rövid kötélre kötve is, de mentőövet dobni a süllyedő gazdaságoknak.
11:20  Békétlenségi tényező [1 hete]
  Miután az Európai Unió Bizottsága megindított három kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, olvasni lehet olyan jogi szakvéleményeket is, amelyek szerint ez kifejezetten előnyös helyzetet teremt a kormány számára, hiszen így végre csakugyan konkretizálódtak az unió kifogásai, egyszersmind pedig le is szűkült azok köre; következésképp, ha Orbánék most konstruktív magatartást tanúsítanak, elkerülhetik, hogy az európai alapértékek veszélyeztetése címén további felelősségre vonással kelljen szembenézniük. Ebben az okfejtésben van igazság, legalábbis, ami az eljárások jogi vonatkozásait illeti. A procedúra ugyanis kétségkívül akár évekig elhúzódhat, mire bírói verdikt születik, az unió pedig megnyugtathatja magát azzal, hogy a mechanizmus beindult és annak rendje-módja szerint működik. Csakhogy mégsem valószínű, hogy a dolgok ilyen egyszerűen alakulnak majd. Egyrészt azért nem, mert bár az IMF-hitel letárgyalásához elegendő lesz, ha a magyar kormány retirál a most megnevezett ügyekben - s mindenekelőtt módosítja a jegybanktörvényt -, de ezzel még nem veszi automatikusan elejét annak, hogy például az emberi jogok megsértése meg a médiatörvény tárgyában újabb vizsgálatokra kerüljön sor. Nem beszélve a stabilitási törvényről, ami - mint tudjuk - megköti a jövendő kormányok kezét az adópolitikában. Márpedig ez éppúgy nonszensz, mint az eddig gátlástalanul gyakorolt, visszamenőleges hatályú jogalkotás. Tehát bőven van mit javítani az Orbán-kormány eddigi tevékenységének "eredményein"; nem véletlen, hogy a világsajtó kérlelhetetlenül figyelmezteti az uniót: ha fontosnak tartja megvédeni a politikai szövetség normáit, értékrendjét, akkor nem érheti be néhány részletkérdés korrekciójával. De mindennél talán fontosabb - és úgy tűnik, ezt az uralkodó kurzus semmiképp nem akarja felfogni -, hogy a magyar kormány, és kifejezetten a miniszterelnök a nemzetközi porondon rendkívüli mértékű, szinte páratlan politikai hitelvesztést szenvedett el az utóbbi időben. Lényegében azóta, hogy hatalmát az ismert módszerekkel kezdte kiépíteni. A folyamatosan agresszív kormányzati kommunikáció, vagyis az aggálytalan félrevezetések, csúsztatások és hazugságok külkapcsolataink lefagyásához vezettek, s a diplomáciai csatornák már mást sem közvetítenek felénk, mint a világ döbbenetét. Ráadásul a megfigyelők azt is pontosan regisztrálják, hogy a kormányzat és személy szerint Orbán Viktor kettős beszédet folytat. Mást mond külföldi partnereinek, és megint mást hazai használatra. Míg az ország lakosságát változatlanul a Nyugat ellen hergeli, addig ugyanezt az - úgymond - "hanyatló" Európát együttműködési készségéről próbálja meggyőzni. Ma már azonban nem működik ez a duplafenekű retorika. Nincs az a bármely vidéki helyszínen elhangzó, akár zártkörű Orbán-beszéd, amely ne szivárogna ki, és ne jutna el a követségi sajtóreferatúrákhoz. A Magyarországra akkreditált tudósítók úgyszintén jól végzik a munkájukat - következésképp a mértékadó lapok világszerte gyorsan és pontosan értesülnek a belpolitikai fejleményekről, egyebek között arról is, amit a kormány korifeusai itthon beszélnek. Ezért aztán a kormányzat képviselői hiába panaszolják el nemzetközi fórumokon, hogy túlzó vagy egyenesen rosszindulatú sajtókampány folyik az ország ellen - hiszen közben a miniszterelnök minden alkalmat megragad egyre elképesztőbb elméletei és vádjai terjesztésére. Hovatovább nincs olyan rendezvény, ahol ne fejtené ki harcias logikája újabb és újabb termékeit. Legutóbb a mezőgazdaságot fellendíteni hivatott Darányi-terv bejelentése kínált lehetőséget, hogy közölje az egybegyűltekkel: megint fronton vagyunk, minthogy a következő háborút vizeink és földünk védelmében kell megvívnunk. Hogy ki tudná és akarná mindezt elvenni tőlünk, arról nem szólt, mindenesetre célzott rá, márpedig a hitelminősítők fenyegetésével e tekintetben is számolnunk kell. Nemigen érthető, miként képzeli ezt Orbán - alighanem sehogy -, de nem is volt célja a kimerítő magyarázat; egyszerűen csak olthatatlan vágyat érzett egy újabb harcmező kijelölésére. Mert amíg tart a szakadatlan küzdelem, addig szükség van őrá, a végvári parancsnokra. A honvédő háború az életeleme, s egyben nélkülözhetetlenségének záloga. Ezért nem elég azt mondania, hogy a nagyobb termelékenység, a jobb minőség és a versenyképesebb pozíció érdekében a magyar mezőgazdaságnak komoly invesztícióra van szüksége. Mindennek indokául hozzá kell még tennie: minden külföldről behozott élelmiszer nem más, mint ipari hulladék. Az ilyen durva általánosítás nyilvánvaló képtelenség. De ha valaki mégis úgy gondolná, hogy ez csupán afféle szónoki túlzás, amelyet nem érdemes felértékelni, az nagyon téved. Bármelyik élelmiszer-importőr bízvást beperelhetné érte a magyar kormányfőt, mert az abszurd módon kiterjesztett vád nem kevesebbet állít, minthogy valamennyi külföldi kereskedő becsapja és súlyosan megkárosítja a magyar fogyasztókat. (Nem is szólva hazai partnereikről, és természetesen az állami minőségellenőrzés embereiről, akik ezek szerint mind összejátszanak szemet hunyva a hulladékok forgalmazása felett.) Magyarán: Orbán egy meglehetősen kiterjedt, nemzetközi bűnszövetkezetről beszél. Ha ennek létezését bizonyítani tudja, az volna a kötelessége, hogy világraszóló eljárást kezdeményezzen az ügyben. Nem ismeretes, hogy megtette. Ha viszont csupán a pillanatnyi demagógia diktálta a szavait, akkor rémhírterjesztő, aki felelőtlenül rontja a piacok hitelét. Hiba volna azt hinni, hogy például az ilyen és ehhez hasonló, talán nem is oly meggondolatlan akcióinak nem megy híre a világban. És a legkevésbé sem meglepő, ha a meghatározó gazdasági és politikai szférákban egyebek között ezért is vélik úgy, hogy a magyar miniszterelnök olyan permanens békétlenségi tényező, amit nincs miért vállalniuk.
07:23  Brüsszeli forduló [1 hete]
  Kiegyezés, fegyverletétel, taktikai visszavonulás, időhúzás - ízlés szerint értelmezhető Orbán Viktor brüsszeli körútja, amely során pár óra leforgása alatt három uniós vezetővel is találkozott. Másfél éve, 2010 júniusában több ponton nem jutott dűlőre egymással a kormány és az IMF-EU-duó, ezért ez utóbbiak delegációja idő előtt hazautazott. Az egyik vitatéma a költségvetés hiánya volt, az IMF-EU-páros ragaszkodott a 3,8 százalékos hiányhoz, de kevésnek és szakszerűtlennek tartották a kormány reformintézkedéseit, elhibázottnak, szociálisan érzéketlennek az egykulcsos adót, a gazdaság működésére nézve túlzónak, növekedést csökkentő hatásúnak értékelték a különadókat. Ez időben a Fidesz vezető politikusai belső körben még 7 százalékos hiányról beszéltek (Matolcsy György olykor ma is erről beszél), de az IMF távozása után a kormány kőbe véste a 3,8 százalékos hiánycélt. Igaz, hamarosan a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjvagyon államosításába kezdett. A legfrissebb adatok szerint e húzás nélkül még tavaly is 6 százalék felett lett volna a hiány, a gazdasági növekedés is drámaian visszaesett, az egykulcsos adó miatt pedig 400 milliárd forint bevételkiesés érte a költségvetést. Bár ez az összeg a középosztálynál maradt, de nem növekedést generáló fogyasztás lett belőle, amit Matolcsy György várt, hanem a gyenge forint miatt a megnövekedett törlesztőrészletekre mehetett el. Orbán Viktor 2010-ben az IMF-től való elválást a magyar szabadságharc részének minősítette. Még egy év múlva is Matolcsy úgy fogalmazott: "Magyarország pénzügyi függetlenségi, gazdasági szabadságharcot folytat, amelynek első lépése az IMF kipaterolása volt..." Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a Magyar Közgazdasági Társaság közgazdász-vándorgyűlésen tavaly szeptemberben azt nyilatkozta, hogy Magyarország nem tervez újabb megállapodást az IMF-fel. Egy hónap múlva, november 14-én Szijjártó Péter még harcosan azt magyarázta: nincs arra szükség, hogy a kormány készenléti hitelmegállapodást kössön a Nemzetközi Valutaalappal. "Nem ez a gazdaságpolitika van most, mi a pénzpiacokról finanszírozzuk magunkat" - fogalmazott a miniszterelnök szóvivője. Három nap múlva, november 17-én, a "rémálom" forintárfolyam hatására a Nemzetgazdasági Minisztérium kiadott egy közleményt: "Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről." A pénzpiacok azóta is azt találgatják, hogy török típusú, időhúzó akcióról volt-e szó (Isztambul 2009-től másfél éven át lebegtette azt a lehetőséget, hogy egy újabb hitelkeretet kérnek az IMF-től), vagy a kormány belátta, hogy gazdaságpolitikai fordulatot kell végrehajtania. A bankszférából úgy értesültünk, hogy a miniszterelnök egy hozzá közelálló bankvezetőnek az utóbbi hetekben arról beszélt: belátta, hogy kell megállapodás, kiegyezés lesz, most már csak a taktikus levonulás zajlik. Egy, a kormányzati gazdaságpolitikára rálátással rendelkező kormányzati forrásunk pedig arról beszélt, hogy az idő is sürgeti a kormányt, mert lehet, hogy elfogy az IMF pénze is. Ebből arra következtetnek, hogy az IMF feltőkésítéséről is zajlik a vita - lehet, hogy a görög, spanyol, portugál válság kezeléséhez jelentős forrásokat kell az IMF-nek biztosítania.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

2012. január 20, péntek

17:13  Az olasz Titanic [2 hete]
  "Miután minden megremegett, a hajó egyik oldalára kezdett dőlni. Az étteremben leestek a tárgyak, poharak, tálcák, tányérok. Meg is sérültünk, de a legdrámaibb mégis az volt, ahogy az emberek egymást szólongatták, anyák a gyermekeiket, az emberek szeretteiket, családtagjaikat. Sötét volt, és nem tudtuk, mit tegyünk. Egyre többen estek el, ahogy egyre jobban dőlt a hajó. Hallottuk a parancsnok hangját, de jobbnak láttuk az egyik kijárat felé futni" - idézte fel az utóbbi évek legsúlyosabb európai hajókatasztrófájának perceit az egyik túlélő. A tragédia alig három hónappal a Titanic elsüllyedésének 100. évfordulója előtt történt. A Costa Concordia luxus tengerjáró a Tirrén-tengeren, a toszkán partok közelében fekvő Giglio-szigetnél péntek este beleütközött egy, a tengerfenékből kiálló sziklába, léket kapott, majd a közeli homokzátonyon az oldalára dőlt. A luxushajón 4229-en tartózkodtak, közülük 3209 turista a világ 62 országából, többségükben olaszok, franciák és németek. Lapzártánkkor a toszkán hatóságok közzétettek egy listát 28 eltűnt nevével, akiket a luxushajón utazók közül keresnek. Az eltűntek - 24 utas és a személyzet 4 tagja - köztük 13 német, 6 olasz, 4 francia, 2 amerikai, valamint 1-1 magyar, indiai és perui állampolgár van. A legutolsó jelentések szerint a hajótestben több más áldozatéval együtt megtalálták a két eltűnt magyar közül az egyik, egy férfi holttestét. Ezzel már 11-re emelkedett a hajóbaleset halálos áldozatainak száma. Nyilvánosságra hozták a Costa Concordia kapitánya kihallgatásának jegyzőkönyvét is, amely megerősítette, hogy a jelenleg házi őrizetben levő kapitány a vészjelzés leadásával és az utasok mentésével is késlekedett.A "rosszkor született" hajóAzt mondják, hogy a tragédia baljós előjelei már hat évvel ezelőtt mutatkoztak, amikor a 114 500 tonnás luxushajó - amelynek megépítése 450 millió euróba (közel 140 milliárd forintba) került - először útjára indult 2005 szeptemberében. Ilyenkor hagyományosan mindig egy üveg pezsgőt ütnek a hajók oldalához, aminek el kellett volna törnie, de ez nem történt meg. A Reuters jelentése szerint a tengerészek számára ez balszerencsét jelent. Természetesen sok tengerész nem hisz az effajta középkori babonákban, viszont a hajó 2008 novemberében a szicíliai Palermóban, kikötés közben, egy vihar kellős közepén egyszer már balesetet szenvedett. "Ez a hajó rosszkor született" - kommentálta az esetet az olasz Il Giornale című olasz lap is hétvégi számában. Bár tudományos vizsgálatok eddig még nem bizonyították, hogy a balesetek előfordulása mennyire gyakori péntek 13-án, mindenesetre az utazási cégek és az emberek mégis kerülik ezt a napot, különösen hosszabb utaknál.A Costa Concordia utasai azonban nem törődtek a szerencsétlen számmal. A luxushajó gyakran elhaladt a Giglio-sziget mellett, ezt az eseményt turisztikai céllal mindig előre egyeztették és kihirdették. A turisták számára izgalmas látványosságot jelentett a szigethez igen közel merészkedő óceánjáró hajó. Ezt a hajó fedélzetén is reklámozták, és sok vendég ilyenkor a külső hidakon állt, hogy ezen a különleges eseményen részt vehessen. Ezt cáfolta Giglio polgármestere, Sergio Ortelli: "Egyáltalán nem egy bevett gyakorlat ez. A Concordiát tavaly augusztus 9-én Massimo Callisto Garbarino navigálta, de ez teljes biztonságban történt." Tény, hogy ugyan nem lett bevett gyakorlat, de a sziget melletti elhaladás "elmaradhatatlan hagyománnyá" vált.A manőver valódi okait vizsgálva derült fény egy apró momentumra. Francesco Varusio, Grosseto főügyésze szerint a kapitány megbocsáthatatlan lezsersége egy apró figyelmesség volt a legénység egyetlen Giglio-szigeti tagjának, Antonello Tievoli főpincérnek. A tengerészek közötti belső nyelven megtisztelő gesztus megközelíteni egy helyet a legénység egy tagjának kedvéért. Péntek este Tievolit, az öreg Giglio-szigeti fodrász fiát, a tizenkét éve hajózó egykori éttermest és kempingvezetőt Schettino (a kapitány) és tisztiszolgái a parancsnoki hídra hívatták. "Antonello, gyere, nézd meg, hogy a te Giglio-szigeted mellett vagyunk!" - mondták neki. Talán egy kis baráti élcelődés is volt ebben, mert a főpincérnek az előző héten meg kellett volna kezdenie a szabadságát, de mivel a váltás nem érkezett meg, így kénytelen volt szolgálatban maradni. Felment, szétnézett, és látott valamit. Sosem volt szolgálatban a gépészetben vagy a fedélzeten, de a szemét, azt tudja használni. "Vigyázzatok, nagyon közel vagyunk a parthoz" - mondta a parancsnoknak. Túl későn."Nem értem, hogy történhetett mindez, mi fordulhatott meg a kollégám fejében. A kikötői rendészet engedélye nem szükséges, a parancsnok választja meg a hajó útvonalát, a fedélzeten ő teljhatalmú úr: de kérem, ne rángassanak engem bele ebbe az ügybe. Soha nem gondoltam volna, hogy itthon fogok partra szállni" - mondta Tievoli földijeinek, akik partra segítették a baleset után.A kapitány gyorsan távozottA Costa Cruises társaság (melynek a Carnival az anyavállalata) állítása szerint "súlyos következményekkel járó nagyon jelentős emberi hiba terheli Francesco Schettino kapitányt". A kedd óta házi őrizetben lévő 52 éves Schettino elismerte, hogy "merész manőverrel" túl közel került Giglio szigetének sziklás partjaihoz, s hogy nem értesítette időben a parti hatóságokat, majd amikor ezt végül megtette, kezdetben áramszünetről beszélt, nem említve a hajón keletkezett léket. Ügyvédjén keresztül a kapitány ugyanakkor hangoztatta, hogy teljesítette kötelességét, és több ezer ember életét mentette meg azzal, hogy közelebb vitte a hajót a parthoz azután, hogy a Costa Concordia sziklának ütközött. A megtalált két fekete doboz információit még nem hozták nyilvánosságra, de a sajtó kiderítette, hogy a hajóról még 300 utas igyekezett kétségbeesetten menekülni, amikor Schettino már Giglio szigetén volt. Ezt megerősítette a Costa Concordiát utolsóként elhagyó két tiszt, valamint a hajóorvos és Giglio alpolgármestere is, aki önként ment fel a hajóra segíteni. A kapitány elleni vádak listája terjedelmes: többrendbeli, gondatlanságból elkövetett emberölés, hajótörés, és a hajó cserbenhagyása.A hajó 22 óra körül futott zátonyra, a vészjelzést Schettino 30-40 perccel később adta le, a hajó elhagyását pedig 22 óra 58 perckor rendelte el. Az olasz pénzügyőrség helyszínre sietett hajóiról készített felvételei szerint a Costa Concordia dőlésszöge 22.58-kor még 30 fokos volt, és a mentőcsónakok mind a helyükön voltak. Mindenkit ki lehetett volna időben menteni - írta a felvételeket közlő La Repubblica című újság a honlapján. A kikötői kapitányságot csak egy órával a zátonyra futás után értesítették. A hajóról formális segélykérést egyáltalán nem adtak le. És nem a hajó hívta az irányító központot, hanem fordítva. A rögzített telefonbeszélgetésből kiderült, hogy a parti őrség tisztje emelt hangon próbálta a hajóparancsnokot felrázni. "Ön most odamegy a hajóorrhoz, felmegy a kötéllétrán, és koordinálja a mentést. Elmondja nekünk, hány ember van még a hajón: hogy vannak-e gyerekek, nők, utasok, és hogy melyikből pontosan hányan. Menjen a fedélzetre! Mi lesz, másra hagyja a mentést?" Schettino: "Nem, nem, itt vagyok, éppen koordinálom a mentést." A tiszt újra kezdi: "Parancsnok úr, ez egy parancs. Most én parancsolok. Ön bejelentette a hajó elhagyását, menjen a hajóorrhoz, menjen vissza a hajóba, és kezdje el a mentési munkák koordinálását! Már holttestek is vannak." Schettino: "Hány?" Tiszt: "Erről Önnek kellene tájékoztatnia engem, mit szeretne tenni, hazamenni? Ön most szépen visszamegy fel a hajóra, és elmondja nekünk, mit lehet tenni, hány személy van ott, és mire van szükségük." Schettino újra biztosítja a tisztet: "Rendben, már úton vagyok." A kapitányság szerint azonban mindezek ellenére sem tért többé vissza a hajóra.Tanácstalan túlélők"Azokban a percekben csak arra gondoltunk, hogy meghalhatunk. Magunkhoz szorítottuk a kisfiunkat, sikerült felvennünk a kabinban a mentőmellényt, aztán kimenekülni a hídra, hogy beszálljunk a mentőcsónakba. A hangosbeszélőkből üzenetet sugároztak a hajóparancsnok nevében, hogy egy technikai probléma lépett fel, melyet hamarosan megoldanak, de aztán a hajó tovább dőlt, elment az áram, és a tömeg többi részével kimenekültünk"- meséli az olasz Pannese házaspár. "A hároméves kisfiunkat mindvégig ölben fogtuk és vittük, és majdnem végig aludt, nem is igazán tudatosult benne, mi is történik éppen. Még szerencse! A hajó az ütközés után egy rövid időre felegyenesedett: ekkor történt, hogy a sziget fényeit is látva, nagyon sokan futkosni kezdtek a folyosókon, hogy a külső hidakhoz jussanak, és a mentőcsónakokba szálljanak. Láttuk, ahogy többen a tengerbe ugrottak, talán éppen azért, mert a part olyan közelinek látszott. Mialatt a hajó süllyedt, a legénységtől olyasmit is hallottunk, hogy menjünk vissza a kabinunkba. Még szerencse, hogy éppen ellenkezőleg cselekedtünk, kimenekültünk a szabadba, és a mentőcsónakokhoz mentünk.' A Costa Concordia vezérigazgatója, Pier Luighi Foschi hálás a legénységnek a hajón mutatott magatartásáért és ügyességéért, miután legtöbbjük - szemben a kapitánnyal - nagyon jól teljesített.Egy túlélő, az amerikai Melissa viszont, aki már részt vett ehhez hasonló hajóutakon, azt nyilatkozta az MSNBC egyik adásában, hogy a fedélzetre érkezés után egy órával minden utasnak tartanak egy kiképzést, ha esetleg baleset történne, azonban a Concordián a hivatalos útitervben ez a kiképzés másnap délután 5 órára volt kiírva. "Az én véleményem szerint a legénység nem volt informálva, nem tudom hibáztatni őket, mert nem tudtak semmit. Kérték, hogy menjünk vissza a szobáinkba, arra törekedtem, hogy megtaláljam a mentőcsónakokat, érdeklődtem, hogy tud-e valaki angolul, de ők semmi információt nem adtak. A legénység nem tudta azt sem, hogy hol vagyunk, senki nem utasította őket, a kapitánynak pedig másfél órába került, amíg megszólaltatta a vészjelzőt.""Mi a mentőcsónakban voltunk. Visszanéztem és láttam, hogy a hajó első emeleti ablakai víz alatt vannak, az emberek sikoltanak, mert nem sikerül a mentőcsónakba beszállniuk" - idézi fel a menekülés perceit a szintén amerikai Blake Miller.Két turista hölgy, a római 23 éves Ilaria és a perugiai 22 éves Safa egy tanfolyamon vettek részt az óceánjáró fedélzetén. "Este éppen vacsoráztunk, amikor minden remegni kezdett, elment az áram, és az emberek segítségért kezdtek kiabálni. Egy órával később megszólaltak a szirénák, és kiadták a parancsot a hajó kiürítésére. A mentőcsónakokhoz mentünk, de nem mindegyik a vízre érkezett, némelyik leesett a hídról, és voltak, akik megsérültek vagy beszorultak. Miután minden megremegett, a hajó egyik oldalára kezdett dőlni. Az étteremben leestek a tárgyak, poharak, tálcák, tányérok. Meg is sérültünk, de a legdrámaibb mégis az volt, ahogy az emberek egymást szólongatták, anyák a gyermekeiket, az emberek szeretteiket, családtagjaikat. Sötét volt, és nem tudtuk, mit tegyünk. Egyre többen estek el, ahogy egyre jobban dőlt a hajó. Hallottuk a parancsnok hangját, de jobbnak láttuk az egyik kijárat felé futni.' A többi utashoz hasonlóan Ilaria és Safa is a mentőcsónakokhoz futott: "De a hajó dőlése miatt nem minden mentőcsónak ért a vízbe, hanem az alsóbb hidakon megakadtak. Szerintünk sokan megsérültek vagy beszorultak. Volt, aki vízbe ugrott.' A két fiatal hölgy kisebb sérüléseit is a Polgári Védelem által felállított rögtönzött elsősegély-állomáson látták el a Giglio-sziget partján.Lapzártánkkor a toszkán tengeren egyre viharosabb időjárás megszakította az eltűntek keresését. (Közreműködött Kurucz Anita)
17:06  Románia esete az IMF-fel [2 hete]
  A román kormány tavaly májusban fogadta el a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött egyezség alapján azokat a törvényeket, amelyek szerint 25 százalékkal csökkentették a közalkalmazotti béreket, 15 százalékkal a nyugdíjakat és jelentősen megnyirbálták a szociális ellátások rendszerét. A kormánykoalíció akkor arról is döntött, hogy a gyereknevelési támogatás (lényegében a hazai gyes/gyed megfelelője) összege 15 százalékkal csökken. A heves indulatokat kiváltó bejelentések után Basescu államfő rátett még egy lapáttal, és azt mondta, a nyugdíjak és bérek csökkentése mellett is szükség lesz még más érzékeny területeket érintő kiadáscsökkentésre, különben 21 százalékos GDP-növekedést kellene produkálnia az országnak a kiadások fedezésére, ami szinte lehetetlen vállalkozás. Válaszként általános sztrájkok sorozata kezdődött Romániában, szinte folyamatosan szüneteltették a munkát a közalkalmazottak, az egészségügyi dolgozók és az iskolai oktatók, hevesen tiltakozva a román kormány megszorító intézkedései ellen. Júniusban aztán a politika is igyekezett a tiltakozás hullámait meglovagolni, a román parlamentben az Emil Boc által vezetett kormány éppen hogy túlélte az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványt. A kormánykoalíció akkori kemény lépését a kényszer vezérelte, hiszen a gazdasági válság miatt megugró deficit és az IMF-hitel miatt szükséges költségvetési kiigazítás nem engedett más kiutat a román gazdaság számára (az ország még 2009-ben kötött a Nemzetközi Valutaalap szervezésében 20 milliárd euró értékű többoldalú nemzetközi hitelmegállapodást). A közszférát a 25 százalékos fizetéscsökkentés mellett egyéb megszorítások is érték, törölték a kiegészítő juttatásokat, például a veszélyességi pótlékokat, és a túlórákat sem fizették ki tavaly nyár óta. A bizonytalanságot és kilátástalanságot mutatta, hogy a kormányfő kijelentette, a megszorítások 2011 év végéig, vagy a gazdasági helyzet stabilizálódásáig érvényesek."Romániában nagyon sok hitelt vett fel a középosztály, főleg a közalkalmazottak közül törlesztenek sokan" - mondta egy Hargita megyei újságíró lapunknak. Közülük sokan nagyon megsínylették az elmúlt időszakot: ráment az autó és akár a lakás is a bércsökkenésre. "A legrosszabb azonban a kilátástalanság volt, nem lehetett világosan látni, hogy az elvett összeget hogyan és mire használták fel" - tette hozzá a zsurnaliszta. Bár a minimális - 350 lejt (23 500 forintot) kitevő - nyugdíjakat nem érintette a 15 százalékos csökkenés, az intézkedés következtében közel egymillióra nőtt azoknak a száma, akiknek e járandósága a legalacsonyabb szintre esett vissza, legalábbis a statisztikák szerint. A nyugdíjasok szervezetten, szinte menetrendszerűen jártak Bukarestbe, de a kormány hajthatatlan volt. Így előtérbe került a Ceausescu rendszerben már bevált recept: a túlélésre való berendezkedés, az önellátás. Ez értelemszerűen a falubelieknek ment könnyebben, így a nyugdíjak csökkenése elsősorban a városban élők számára okozott óriási problémát. Az intézkedések azonban meghozták az eredményt, tavaly Románia két százalékos gazdasági növekedést könyvelhetett el. A kormány pedig, ha nehezen is, de betartotta a szóbeli ígéretét, a közalkalmazottak februárban kapják meg először a 15 százalékkal magasabb - januári - bérüket, legalábbis ezt jelentette be a kormányfő nemrég. Emil Boc szerint jelenleg a román gazdaság ekkora béremelést bír el. Azt még nem tudta megmondani, hogy a közalkalmazotti fizetések mikor térhetnek vissza a júniusi szintre. Ugyanekkor több mint másfélmillió romániai nyugdíjas járandósága is emelkedni fog februárban a tavaly év végén elfogadott új nyugdíjtörvény értelmében. Azoknak a nyugdíja nő átlagban 93 lejjel (6 ezer forint), akik nehéz munkakörülmények között dolgoztak egykor.Üröm az örömben, hogy számos nyugdíjas január 1-jétől kisebb nyugdíjat vehetett kézhez, miután a kormány növelte az egészségügyi járulékot fizetők körét, csökkentve azok számát, akik eddig járulékfizetés-mentességet élveztek. Ez utóbbi intézkedés a kisnyugdíjasokat is érintette.A román Munkaügyi Minisztérium legfrissebb statisztikája szerint egyébként tavaly novemberben 1377 lej (89 500 forint) volt a nettó átlagbér Romániában, az átlagnyugdíj értéke pedig 743 lejre (48 200 forint) rúgott.

További cikkek az archívumban >>>



Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére

  
Hírfigyelő - újdonság!
Kulcsszavak szerkesztése - egy kifejezés egy sorba kerüljön
 
Újdonság - Szemeid előtt, ami a legjobban érdekel
  
részletek >>>



Miért ez a kedvencem...

Sok pénztárca kímélő ötletet kapok rendszeresen.

Szabóné Feleki Mária
Agárd
 

Csak ráviszem a kurzort a címre és gyorsan átfuthatom a hírek rövid tartalmát.

Győrfi Bence
Debrecen
 

Még a bevásárlás is olcsóbb mióta használom az akció keresőt.

Tóthné Barna Katalain
Miskolc
 

Bejelentkezés után, bárhol a saját hírportálomat olvashatom.

Sarkadi Bendegúz
Budapest
 

Minden fontos hír megtalálható, egy helyen

Suhajda Gergely
Debrecen