| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Baba ruha 2012. május 16, szerda
| 12:47
|
Elloptak egy babakocsit Óbudán
[Origo - Itthon]
|
| |
Elloptak egy babakocsit egy óbudai társasházból, a rendőrség egy munkásruhát viselő férfit keres.
|
2012. május 07, hétfő
| 09:15
|
Anna Paquin: Sosem leszek szupermodell, de nem is akarok
[Premierfilm]
|
| |
Anna Paquin április a7-én jelentette be, hogy kisbabát vár. A bejelentés óta a True Blood színésznőjének gardróbja lecserélődött, főleg fekete darabokkal bővítette ruhatárát. Nem meglepő – mint mondja –, mert visszafogott öltözködéssel készül az új családtag érkezésére.
|
2012. április 29, vasárnap
| 09:15
|
Ebben a ruhában keresztelik meg Vilmos herceg és Kate Middleton gyermekét
[N?k Lapja Café]
|
| |
Egy éve házasodott össze Vilmos herceg és Kate Middleton. Azóta az egész világ reméli, hogy nemsokára bejelentik, Katalin hercegnő gyermeket vár. A baba még meg sem fogant, de már eldöntötték a sorsát, törvényekkel szabályozzák az életét, cserébe felbecsülhetetlen vagyont örököl!
|
2012. április 28, szombat
| 10:30
|
A legviccesebb geek ruhák - gyerekeknek
[GameStar - Hírek]
|
| |
Nem vagyok feltétlen híve annak, hogy a babákból bohócok csináljon az ember, de azért akadnak olyan gyerekruhák, amelyek akaratlanul is mosolyt csalnak arcunkra.Related StoriesRayman Legends - Az első előzetesBosszúállós Jó Reggelt! 2012.04.28.Jó éjt! 2012.04.27.Hitman: Absolution - Végzetes grillparti?Black Ops 2 novemberben, most már biztos
|
2012. április 25, szerda
| 11:15
|
Babára várva - erre biztos nem gondolt!
[Vital]
|
| |
Itt a tavasz, a gólyák már útra készen állnak - csőrükben hozzák a kisbabákat :). A szülők is készülődnek: apuka a kiságyat szereli, anyuka a ruhákat hajtogatja. Mindenki izgatottan várja a kis jövevényt. Vajon mindenre gondoltak?
|
2012. április 24, kedd
| 05:45
|
Gyerekruhák tavaszi börzéje a Hungexpón
[Népszava - Belpolitika]
|
| |
A Hungexpo "A" pavilonjában rendezik meg szombaton a 15. tavaszi BabyMarkt Babaholmibörze és Gyerek Expo-t. A hazai legnagyobb baba-mama tematikát bemutató új és használt termékek vására kora reggeltől késő délutánig várja a látogatóit.
|
2012. április 11, szerda
| 15:11
|
Csisztu Zsuzsa: jöhet a második baba!
[HarmoNet]
|
| |
Egy jótékonysági esemény alkalmával találkoztunk az egyik hazai sportcsatorna műsorvezetőjével, ahol párjával együtt esküvői ruhákat mutattak be.
|
| 10:15
|
Babát várunk - vajon mindenre gondoltunk?
[Vital]
|
| |
Itt a tavasz, a gólyák már útra készen állnak - csőrükben hozzák a kisbabákat :). A szülők is készülődnek: apuka a kiságyat szereli, anyuka a ruhákat hajtogatja. Mindenki izgatottan várja a kis jövevényt. Vajon mindenre gondoltak?
|
2012. április 06, péntek
| 10:35
|
Megbukott a vörös herceg
[Hetek]
|
| |
Izgalmas kémfilmek cselekményszálával vetekszik az őszi vezetőváltásokat megelőző hatalmi harc Pekingben. Po Hszi-lajnak (Bo Xilai), a vörös baloldal egyik feltörekvő "üdvöskéjének" közelmúltbeli látványos bukása olyan belpolitikai vihart kavart, amelyre csaknem 20 éve nem volt példa Kínában. A vezérkari váltásban a tét nem kevés: a kilenctagú bizottság tagjai ugyanis közvetlenül több mint egymilliárd ember sorsa és egy hatalmas gazdaság felett rendelkezhetnek majd, közel egy évtizeden át.
A 62 éves Po Hszi-laj a 32 millió lakost számláló nyugat-kínai megapolisz, Csungking pártvezére volt. A bűnszervezeteiről elhíresült városba 2007-ben rendelték ki vezetőnek, ami egyfajta lefokozást jelentett a 2003 óta kereskedelmi miniszterként funkcionáló Pónak. Ő azonban sajátos módon próbálta megtalálni a visszautat Pekingbe: meghirdette a korrupció és a maffia felszámolását. Vasököllel sújtott le az oligarchákra, és a javak igazságosabb elosztását hirdette meg. Egyes becslések szerint mintegy 10 ezer embert tartóztattak le ténykedése során, közülük sokakat kivégeztek vagy kényszermunkára ítéltek.Populista programjával Po egyfajta vörös celebként küzdötte magát vissza a politikai reflektorfénybe. Jóléti intézkedései közé tartozott a tandíjak eltörlése, de a közbiztonság javítására is hangsúlyt helyezett. Mindeközben pedig megkezdte a város ideológiai átformálását. Sajátos "retróprogram" keretében Mao Ce-tung kulturális forradalmát idéző intézkedéseket hozott. A városi televízióban megszüntette a szappanoperákat, csak propagandafilmek szerepeltek a műsorkínálatban. A városlakók mobiljára "Szolgáld a népet teljes szívvel!" és ehhez hasonló üzeneteket küldözgetett. Mao és más marxista vezetők írásainak olvasását propagálta, valamint forradalmi vörös dalokat éneklő monumentális dalárdákat szervezett.A módszer a megapolisz lakóiban vegyes érzelmeket váltott ki: egy egyetemista úgy nyilatkozott, hogy "a modern daloknál soha nem éreztem azt, amit a vörösöknél. Az anyagi dolgok mind csak hiábavalóság". Az idősebb generáció tagjai azonban még emlékeztek az 1966-ban kezdődött kulturális forradalom véres atrocitásaira. "Láttam, amikor a vörösgárdisták verték a tanárokat. Szörnyű volt. A fiatalok ezt nem tudhatják. De mi, akik mindezt átéltük, hogyan énekelhetnénk újra ezeket a dalokat?" - jegyezte meg keserűen egy 57 éves ügyvéd a Washington Post tudósítójának.Az elemzők egyfajta politikai kaméleonnak titulálják Pót. Lehet, hogy a javak újraelosztását hirdette meg, de kritikusai szerint ez a tehetős üzletemberek magánvagyonának a saját klientúrája körében történő szétosztását jelentette. Lehet, hogy másokat meggyőzött az anyagi javak hiábavalóságáról, saját maga azonban korántsem vetette meg a jólétet. Feleségével állítólag tekintélyes vagyonra tettek szert üzleti kapcsolataik révén, fiuk Oxfordban és a Harvardon tanult, és a szemtanúk szerint Ferrarival járt - igaz, legalább az is piros volt. Ügyvédek, emberi jogi aktivisták és emigrációba kényszerült csungkingi üzletemberek ugyanakkor egyre-másra hangoztatták: Po akciói során mindennaposak voltak a kínzások, amelyekkel hamis vallomásokat csikartak ki a foglyokból. Sokak szerint visszahozta a vörösterrort.A tisztogatások egyik áldozata lett Li Jun is, Csungking ingatlanmágnása, akit állítása szerint alaptalanul maffiafőnöknek tituláltak. Három hónapig verték és kínozták, mert nem volt hajlandó másokat is belerángatni a meg nem történt bűnügyekbe. Végül egy 6,1 millió dolláros büntetéssel "megúszta", de nem sokkal később kapott egy fülest, miszerint újra el akarják fogni. Ekkor külföldre menekült. Azóta 31 rokona és kollégája került börtönbe. Feleségét 1, bátyját 18, unokaöccsét pedig 13 évre ítélték el, miután 711 millió dollárt érő vállalatbirodalmát az ő nevükre íratta.Po neomaoista érzülete egyfelől érthetetlen, hiszen apja, Po Ji-po (Bo Yibo), Kína egyik "halhatatlan vezére", a kommunista népköztársaság egyik alapítója volt, aki maga is üldöztetést élt át a kulturális forradalom idején. Po anyját a vörösgárdisták rabolták el - a mai napig nem tudni, hogy halálra kínozták-e, vagy öngyilkos lett. Sőt, maga Po Hszi-laj is hat évet töltött akkor börtönben.Populista intézkedéseivel azonban széles tömegeket sikerült megnyernie, különösen a fogyasztói társadalom kialakulását, a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedését rosszalló, baloldali érzelmű rétegeket. Ráadásul Csungking a maga 16,4 százalékos növekedésével Kína leggyorsabban fejlődő városa lett, ami olyan külföldi "nagyágyúk" látogatását is odavonzotta, mint Henry Kissinger.A kínai vezetői elit gátlástalanul adja tovább a stafétabotot az úgynevezett "hercegeknek", vagyis az egykori vezetők gyermekeinek, akik ezért hajlamosak sérthetetlennek érezni magukat. Egyesek szerint Po is ebbe a hibába esett. Mindent megtett a hatalomra jutás érdekében, állítólag riválisait is "bepoloskáztatta". Vörösakcióit azonban egyre kevésbé nézték jó szemmel Pekingben. Bár a legtöbb vezető ellátogatott Csungkingbe, Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök és Hu Csin-tao elnök (Hu Jintao) látványos távolmaradása annál beszédesebb volt.A mostani botránysorozatot végül az indította el, hogy Po egyik kulcsembere, a bebörtönzési akciókat vezető tartományi főrendőr még februárban az amerikai konzulátuson kért menedéket. Mint kiderült, a két vezető között már régóta feszültség volt, ami akkor vált tarthatatlanná, mikor a főrendőr szembesítette Pót azzal, hogy családjára a gyanú árnyéka vetült egy brit üzletember halála kapcsán. Az illető szoros kapcsolatot ápolt a Po famíliával, és mint utólag kiderült, a brit titkosszolgálattal is.Március közepén a reformpárti Ven Csia-pao miniszterelnök utolsó hivatalos sajtótájékoztatóján már félreérthetetlen célzásokat tett arra, hogy meg kell akadályozni Kína visszafordulását a kulturális forradalom "tragikusan elhibázott" útjára. Másnap egysoros hír számolt be arról, hogy Pót megfosztották csungkingi pártvezéri funkciójától. Holléte azóta sem ismeretes, pozícióját Ven Csia-pao helyettese vette át. A város többi pártfunkcionáriusát is lecserélték, a dalárdák elhallgattak, a helyi televízióba pedig a propagandaanyagok helyett visszaszivárogtak a szappanoperák. Az információéhes publikum körében mindeközben folyik a találgatás. Feltételezett puccskísérletektől volt hangos a kínai internet, de a hatóságok letiltották az érintett oldalakat, kikapcsolták a kommentelési lehetőséget, többeket pedig letartóztattak. Októberben egyébként a tét a kommunista párt politikai bizottságának állandó bizottságába való bekerülés lesz. Életkori korlátok miatt idén két fő kivételével a teljes kilenctagú gárda lecserélődik, és ezek a változások várhatóan továbbgyűrűznek majd a párt alsóbb szintjeire és a hadsereg vezérkarába is. Po azonban hiába építgette a maga imázsát, mert a bizottság tagjait nem a nép, hanem a párttagok választják. A zárt ajtók mögött zajló hatalmi harc hevességét érzékeltette az egyik prominens újságíró, Li Delin március 19-i pekingi blogbejegyzése is: "Számos harci jármű látható, a Changan utat folyamatosan ellenőrzik. Minden kereszteződésben civil ruhás rendőrök vannak, néhány helyen vasfüggönyt húztak fel." Delin blogja azóta is néma, a szerzőnek, úgy tűnik, nyoma veszett.Elemzők szerint egyelőre nem világos, hogy a kommunista párt szövevényes pénzügyi, bürokratikus és kapcsolati rendszerét valóban meg lehet-e reformálni, az azonban bizonyos, hogy Po félretolása a balos irányzat lefejezését jelenti. A reformpárti vezetők így akarták kizárni annak lehetőségét, hogy Kína visszaforduljon a maoista útra.
|
2012. április 05, csütörtök
| 16:00
|
Kórház a kastélyban
[Hetek]
|
| |
Iszákos, züllött nőszemélyek - így jellemezték a 19. század első felében az ápolónőket. Vagyis ez idő tájt az arisztokrata családokban a szülők nem csak olyankor sápadtak el, ha leányuk úri szeszélyként azt vette a fejébe, hogy színésznőnek áll, akkoriban a betegápolás sem keltett nagyobb bizalmat bennük. A fordulat mégis egy arisztokrata család lányával kezdődött, aki a bálokon nem kérőkről és szép ruhákról álmodozott, hanem arról, hogyan lehetne a bálnak otthont adó kastélyt átalakítani betegek ápolásához.
A krími háború előtt az ápolónők munkája inkább vallási alapokon állt, lelkiismeretesen foglalkoztak ugyan az emberek lelkével, ám közben hagyták őket mocsokban, rongyokban meghalni. Amikor közel százhatvan évvel ezelőtt a jómódú angliai családból való Florence Nightingale bekapcsolódott az ápolásba, az első dolga az volt, hogy tiszta ágyneműt húzott, és frissen mosott ruhát adott a betegeknek.
Florence Nightingale 1820-ban született, és keresztnevét szülővárosa, Firenze angol megfelelőjéről kapta. A modern nyelveken kívül megtanult görögül és latinul, valamint a kor nőideáljával ellentétben elmélyült matematikai tanulmányokat is folytatott, elsősorban apja jóvoltából, aki, fia nem lévén, sokat foglalkozott az érdeklődő kislánnyal. Mégse az ő "hibája", hogy a kislány nem találta a helyét abban a világban, amibe beleszületett, és ahol előnyös házasság, kényelmes élet várta volna. Úgy érezte, hogy ő valami másra született, és hamarosan meg is találta az ügyet, amit szolgálni szeretett volna.
Florence szülei fényes házasságról álmodoztak, és kedvtelve gyönyörködtek a társasági eseményeken lányaikban - Florence-nek volt egy nővére is -, akik csinosak, elevenek és értelmesek voltak. Egy idő után azonban Miss Nightingale visszahúzódóbbá vált, úgy érezte, hogy nem élvezi annyira a szép ruhákat, a táncot és a folyamatos társasági életet, szeretett volna valami hasznosat tenni, valamit, ami előbbre viszi az emberiséget. Évekig titkolta szülei előtt ilyen irányú szenvedélyét, mert sejtette, hogy elutasításra találna, hiszen abban a korban szokatlan volt, hogy egy nő más ambíciókat is tápláljon, mint a házasság és az anyaság. Egy ízben azonban egy orvos barátjuk jelenlétében mégis elárulta: legfőbb vágya, hogy ápolónő legyen. Bevallotta, hogy miközben vidéki kastélyukban a nagyszabású vacsorákon üldögélt, nem tudott másra gondolni, mint hogy milyen remek kórházzá tudná alakítani az épületet. Kitört a családi botrány.
A kor viszonyai között az ápolónők gyakran iszákos, züllött nőszemélyek voltak, zsarolták a betegeket, pénzt és főleg italt követeltek tőlük. Így nem csoda, hogy Florence bejelentését olyan reakciók követték, mintha prostitúcióba szándékozott volna fogni. De hiába volt minden ellenállás, Miss Nightingale továbbra is hűvösen bánt a kérőkkel, és engedelmesen kivárta, míg hat évvel a nagyjelenet után szülei beletörődtek elhivatottságába. Végül megengedték, hogy elvégezze Németországban az ápolónőképzőt, ahol alapos gyakorlati ismereteket is szerzett. Közben sem ült tétlenül, kihasznált minden utazási lehetőséget arra, hogy kórházakat látogasson, és tovább képezze magát.
Az első valódi lehetőség akkor adódott számára, amikor családi ismerősük beajánlotta egy bizottság figyelmébe, amely épp egy hölgyeket ápoló kórház élére keresett vezetőt. A bizottságot lenyűgözte nyugodt, magabiztos fellépése és az ápolásban való tájékozottsága. Ettől fogva elemében volt, több ötlete, amelyekkel az otthont átalakította, egyenesen forradalmi volt. Például ételszállító liftet szereltetett be, hogy ne a rohangálás vegye el az ápolónők erejét, illetve csengőket tetetett fel az ágyak mellé, amelyek egy központi kapcsolótáblán kis lámpával láthatóvá tették, melyik ágyhoz, melyik szobában hívnak segítséget.
1853-ban Oroszország megtámadta az Oszmán Birodalmat a Krím félszigetnél, és a fegyveres konfliktusba bekerült Franciaország mellett Nagy-Britannia is, hogy megelőzzék az orosz terjeszkedést. A harcban nem csak a fegyverek gyilkoltak, a sebesültek között dühöngött a malária és a kolera, ami már az első hetekben ezrével szedte az áldozatait a brit katonák soraiból.
Társadalmi helyzete és meggyőzőképessége miatt magas körökben is jól ismerték, így amikor a krími háború során a hadikórház súlyos állapota napvilágra került, Miss Nightingale-t bízták meg, hogy állítson össze egy negyven ápolónőből álló különítményt. Őket küldték a helyszínre, hogy megszervezzék a hadszíntéren megsérült brit katonák ellátását. A feladat során Florence végre minden képességét latba vethette.
Az egyik feltétele az volt, hogy a kórházban dolgozó ápolónők neki tartozzanak majd felelősséggel, és ez vonatkozott a felekezeti küldetésben részt vevő ápolónőkre is. Ezzel sikerült kiváltania némelyek ellenszenvét, hiszen addig nem létezett felekezettől független ápolónői hivatás. A felekezetek színeiben megjelenő irgalmas nővérek addig a saját vallási elöljáróiknak tartoztak engedelmeskedni, ettől azonban a kórházi munka ellenőrizhetetlenné vált, és szakmailag sem volt megbízható. A felfogásbeli különbségek is jelentősek voltak, mivel a kórházi ápolónők minden hanyagságuk ellenére tudták, hogy a betegek testi állapotáról kell gondoskodniuk, és be kell tartaniuk az orvosi utasításokat, a vallásos rendek nővérei viszont bármilyen kitűnő, áldozatkész teremtések is voltak, csak a lélekkel törődtek, a betegek testéhez hozzá se értek, azt piszkosan hagyták.
A krími hadszíntérhez közeli, brit katonák ápolására szakosodott törökországi hadikórházba érkezve Florence-et sokkolták az ottani körülmények. Mocskot, bűzt és zsúfoltságot talált. Az első döbbenet után szelíden megvívta a kórház addigi vezetőivel a maga harcait, majd amikor az orvosok észrevették, hogy még a teljes zűrzavarban is számítani lehet rá, és tudja vállalni a felelősséget, elkezdték bevonni a döntéshozásba is. Miss Nightingale-nek szerencsére nemcsak szaktudása és gyakorlatiassága volt, hanem tekintélyes mennyiségű pénz is rendelkezésére állt, amit kész volt az ügy érdekében felhasználni. Saját költségén szerezte be a szükséges eszközöket az ápolás ügyének előmozdításához. Mosóüstöket és új ruhákat vásárolt, műtőasztalokat és törülközőket szerzett be. Teljesen berendezte és felszerelte a kórházat, valamint a betegek ruháinak mosását is megszervezte. Amikor újabb sebesültszállítmányról kapott hírt, részben saját zsebből, részben a sebesültek ellátására létrehozott alapból új kórtermeket építtetett. A halálozási arány drasztikusan lecsökkent. Feljegyezték róla, hogy képes volt térden állva sebesülteket kötözni, és hogy gyakorlatiassága mellett a lélekre is gondot viselt. A betegeknél bármit el tudott érni, rávette őket, hogy abbahagyják az ivást, leveleket íratott az otthon maradt feleségeknek, a sebészek pedig ámultak, hogy milyen erőt kölcsönöz a műtét előtt állóknak. Sokan azelőtt inkább a halált választották volna, mintsem a kés alá feküdjenek, de ha Miss Nightingale mellettük állt, összeharapták a fogukat, lehunyták a szemüket, és azt mondták: állnak elébe. A haldoklók mellett maradt az utolsó pillanatig, ha eszméletüknél voltak. Lámpás hölgynek nevezték el a betegek, mert éjszakánként végigjárta a kórtermeket. Lefekvés előtt még leveleket írogatott a megfelelő helyekre, hogy tapasztalatai alapján meg lehessen reformálni a betegápolást.
Amikor hazatért Angliába, hősként fogadták, de ő elsősorban folytatni szerette volna a munkát. Megrendült egészsége miatt visszavonulni kényszerült, de hosszúra nyúlt lábadozása idején is folyamatosan az üggyel foglalkozott: hol befolyásos embereknek írt leveleket, hol pedig jegyzeteket készített az ápolásról, alapos statisztikai elemzésekkel vegyítve, amit később könyv formájában is kiadott.
Ápolónőképző iskolát és tankórházat alapított, az első növendékeket ő maga választotta ki a jelentkezők közül. Az amerikai polgárháború idején a betegápolás megszervezéséhez hozzá fordultak tanácsot kérni. Rengetegen köszönhették az életüket ezeknek az ismereteknek, és az amerikai kontinensen is az ő alapelvei alapján képezték a továbbiakban az ápolónőket.
Végül nagyon hosszú életet élt, megérte a kilencvenedik születésnapját is. Élettörténetét magyarul Kertész Erzsébet dolgozta fel A lámpás hölgy című kiváló könyvében.
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
