| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Baba ruha 2012. február 02, csütörtök
| 13:40
|
Hihetetlen család
[Hetek]
|
| |
Minka Disbrow az elmúlt több mint nyolc évtized alatt sok időt töltött azzal, hogy azon gondolkodott, vajon mi lett azzal az édes kisbabával, akit tinédzserként örökbe adott. Tizenhat éves volt, amikor barátnőjével együtt ismeretlen támadók megerőszakolták őket, és Minka tizenhét évesen életet adott egy Betty Jane-nek elnevezett kislánynak. Szülei úgy vélték, a legjobb az lesz, ha örökbe adják a kislányt, bár Minka a szíve mélyén nagyon szerette volna megtartani a kisbabát. Mindössze egy fekete-fehér fotó maradt róla, amit azóta is féltve őriz a most százéves asszony.
Az erőszak kegyetlensége érdekes módon különös gyengédséget ébresztett a lányban a kisbaba iránt, és mindig reménykedett, hogy egyszer viszontláthatja. Minka holland bevándorlók gyermekeként sok időt töltött a dél-dakotai tejgazdaságokban, ahol annak idején a családja letelepedett. Mostohaapja nem volt híve annak, hogy munka helyett az iskolában töltsék el a gyerekek a napot, miközben a farmon olyan sok a munka, így Minka csak nyolc osztályt végezhetett el. Egy nyári napon, 1928-ban piknikezni ment egy csapat lány, és ebéd után a tizenhat éves Minka és barátnője, Elizabeth sétálni indultak hagyományos hosszú ruhájukban. Hirtelen megjelent mellettük három férfi - és mindkettőjüket megerőszakolták.
A lányokat szigorú szabályok szerint nevelték, és úgy tudták, a kisbabákat a gólya hozza, így nem tudták, hogyan is mondhatnák el, ami velük történt. "Nem tudtuk, mit tegyünk. Nem tudtuk, mit mondjunk. Így aztán, amikor visszamentünk a többiekhez, nem mondtunk semmit" - emlékszik vissza Minka Disbrow.
Telt-múlt az idő, és Minka teste kezdett megváltozni. Amikor mostohaapja és anyja felfedezték, hogy terhes, elküldték egy "megesett" lányoknak fenntartott lutheránus otthonba. Minka tizenhét évesen egy szőke, gödröcskés arcú kisbabának adott életet, akinek a Betty Jane nevet adta. Szíve szerint megtartotta volna, de tudta, a szülei nem engednék vissza az újszülöttel a farmra. Megtudta, hogy egy gyülekezeti pásztor és a felesége éppen örökbe szándékoztak fogadni egygyermeket, és Minka azt remélte, ők olyan otthont tudnak majd biztosítani a kislánya számára, amit ő nem tud megadni neki. "Annyira szerettem azt a kisbabát. A legjobbat akartam neki" - vallja meg az asszony. Nem találkozott a pásztorral és a feleségével, még a nevüket sem tudta meg. Mindössze egy hónapig dajkálhatta a kislányát, de aztán éveken keresztül érdeklődött utána az örökbefogadó központon keresztül, hogy megtudja, hogy van a lánya. A központ hűségesen válaszolgatott is neki, de egy vezetőségváltás után ez a kapcsolat megszűnt.
Minka férjhez ment, két gyermeke született. A férje gyümölcskereskedő volt, a háború alatt pilótaként szolgált, ő maga pedig dolgozott varrónőként, volt selyemárus, majd egy iskolai kávézólánc menedzsere lett, amelynek Rhode Islandtől egészen Minnesotáig dolgozott. Végül letelepedtek Észak-Kaliforniában, nem messze San Diegótól, a tengerparton. Május 22-én azonban továbbra is minden évben megemlékezett arról, hogy született egy lánya, akit nem ismerhetett meg.
2006-ban ezen a napon az akkor kilencvennégy éves Minka szívéből egy fohász szállt fel: "Istenem, bárcsak megengednéd, hogy csak egyszer láthassam! Megígérem, hogy nem fogom feldúlni az életét, és többé nem zaklatom őt!" Július másodikán megszólalt a telefon: egy férfi kereste Minkát Alabamából, és a múltjáról akarta kérdezgetni. Minka először nem tudta mire vélni a kérdéseket, és le akarta tenni a telefont, de akkor a férfi azt kérdezte, nem akar-e beszélni Betty Jane-nel.
Kiderült, hogy a kislányt egy norvég származású pásztor és a felesége nevelte fel, most Ruth Lee-nek hívják, férjhez ment, hat gyermeke született. Tisztában volt azzal, hogy örökbefogadott gyerek, de nagyon boldog gyerekkora volt. Hetvenéves korában kezdte el keresni a biológiai szüleit, amikor egy szívprobléma miatt az orvos a családja egészségügyi hátteréről kérdezte, amiről ő persze semmit nem tudott. Az egyik fia, Brian eldöntötte, hogy segít neki, és kikérte a dél-dakotai bíróságtól az édesanyja örökbefogadási papírjait. Egy 270 oldalas papírköteget kapott, amiben benne volt az erőszakról felvett jegyzőkönyv és több kézzel írt levél is egy bizonyos Minka Disbrow nevű fiatalasszonytól, aki a kisbaba után érdeklődött. Ezután felment az internetre, hogy találjon legalább egy Disbrow nevű hozzátartozót. "Először azt hittem, olyasvalakit keresek, aki már nem él" - számolt be Brian Lee. "Aztán elállt a lélegzetem, amikor az internet kiadta a nevet és a telefonszámot. Egy pillanatra a lélegzetem is elállt."
Egy hónappal később az akkor hetvenhét éves Ruth Lee és fia, Brian Lee Kaliforniába repültek, és megérkeztek Minka lakásához, kezükben egy hatalmas virágcsokorral.
Anya és lánya életükben először látták egymást szemtől szembe, és nem győztek csodálkozni a rokon vonásokon. Egyforma volt a kezük, hasonló volt az ízlésük... Igyekeztek bepótolni az elmúlt hetvenhét évet, fotóalbumokat nézegettek, hogy lássák azokat a családi eseményeket, amelyeken nem vehettek részt. "Olyan volt, mintha sosem váltunk volna el" - mondja Minka. "Mintha mindig is egy család lettünk volna."
A két család azóta sokszor találkozott, igyekeznek a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Minka meglátogatta az unokáit és dédunokáit Wisconsinban és Texasban. Nemrég betöltötte a századik születésnapját, ez alkalomból azt tervezik, hogy az egész család összegyűlik majd tavasszal Alabamában, hogy együtt ünnepeljenek. Minka először csak a barátainak beszélt erről, és a gyülekezetében mondta el a család újraegyesítésének csodálatos történetét. A századik évforduló adta az apropót ahhoz, hogy a család a nyilvánosság elé tárja a hihetetlen találkozás történetét, és azóta több lap is megírta Amerika-szerte.
Az idén már nyolcvankét éves Ruth "szürreális, de egyben csodálatos élménynek" nevezi a történteket, mintha csak egy gyönyörű álom lenne az egész. Meglepte, hogy Minkának milyen sok vonása öröklődött, hiszen Minka nyolcvanhét éves koráig dolgozott, és ma is ellát feladatokat a lakóközösségében, és Ruth szerint ez az aktivitás és munkaszeretet az unokáiban is észrevehető. Diana Huhn, Minka Disbrow hatvanöt éves lánya elmondta, úgy érzi, ez a találkozás olyan űrt töltött be az anyja életében, amit addig semmi más nem tudott betölteni. 2006 júliusáig sötét árnyként borult ennek az éles eszű, kifinomult, ragyogó asszonynak a kék szemeire. "Sosem láttam még az édesanyámat ilyen boldognak" - mondja most örömmel Diana.
|
2012. január 19, csütörtök
| 15:50
|
Egy igazán exkluzív szalon
[Hetek]
|
| |
Lucia Iraci 2006-ban jótékony szépségápolási céllal alapította a Josephine Egyesületet. Elsődleges célja az volt, hogy a szépítkezést elérhetővé tegye a társadalom perifériájára szorult hölgyek számára, és segítséget nyújtson önértékelésük helyreállításában. Tavaly "nőnapi ajándékként" nyitotta meg kapuit Párizsban az első "társadalmi célú" szépségszalon.
Lucia Iraci nővérének, Josephine-nek köszönheti, hogy tizenhat évesen közelebbről is megismerkedhetett a fodrászat művészetével. Bár elmondása szerint gyerekkorában nem fésülgette a babáit, és azt is utálta, amikor az ő haját igazgatták, mégis úgy döntött, hogy testvére útját követi, és kitanulja a fodrászszakmát. Ami végzetes balesetnek tűnt, végül örök szenvedély lett számára. A képesítés megszerzése után Lucia visszatért szülőhazájába, Olaszországba, ahol fodrászszalont nyitott, majd később visszaköltözött Franciaországba. Tehetségének köszönhetően rövid időn belül nagy sikereket ért el, olyan legendás neveknek dolgozott, mint Yves Saint Laurent, Bettina Rheims vagy Peter Lindbergh.
Lucia Iraci húsz éven át profi stúdiófodrászként tevékenykedett, magazinoknak dolgozott, és divatbemutatókra készített fel modelleket. 2000-ben régi álma teljesült: megnyitotta saját szalonját Párizs egyik legelegánsabb negyedében. Szilárd meggyőződése volt, hogy az önértékelés és a külső megjelenés szorosan összefügg egymással, és mélyen megdöbbentette a felismerés, hogy a társadalom legszegényebb rétegének 80 százaléka nő. Így a bajba jutott hölgyek megsegítése érdekében 2006-ban létrehozta a nővéréről elnevezett Josephine karitatív egyesületet. "A divat és a könnyedség világában egyre inkább kutatni kezdtem, mi is az én utam igazából. Segíteni akartam. Tudom, hogy egyes hölgyeknek mekkora nehézséget jelent, hogy foglalkozni tudjanak magukkal, hiszen Franciaországban a hajvágás szinte luxusnak számít. A szépségápolás hasztalannak tűnhet, de fontos tudatosítani, hogy szoros kapcsolatban áll belső emberünk kiegyensúlyozottságával és helyes önértékelésünkkel" - vallja Iraci, az egyesület elnöke.
Az egyesület 2011-ben ért első révébe: Párizs 18. kerületében, a Montmartre-on, megnyitotta 120 négyzetméteres társadalmi és jótékony célú szépségszalonját, ahol a tartósan munkanélküli és szociálisan bajba jutott hölgyek hétfőtől péntekig több ízben is szépülhetnek. Fodrász, kozmetikus, sminkes, manikűrös, masszőr, stílustanácsadó áll a szépülni vágyók rendelkezésére, mindössze 3 euróért. És ezzel még nem merült ki a teljes szolgáltatási paletta: az állásinterjúra vagy más fontos eseményre hivatalos hölgyek ruhát is kölcsönözhetnek a szalon és az egyesület jóvoltából.
A hölgyek kivétel nélkül frusztráltan, "letört szárnyakkal", a megbecsülés hiányának nyomasztó érzésétől szorongva érkeznek a leginkább elegáns művészeti galériára emlékeztető, színes és vidám szépségszalonba. Ahogy azonban a fodrász a hajukhoz ér, kezdenek feloldódni és apránként megnyílni. Kialakul a bizalom légköre. "Ezek a nők meg vannak törve. Néha elmesélik megrázó történetüket, néha nem. Szeretnék nekik időt biztosítani arra, hogy a sokszor rémisztően nehéz terheiket, mint egy csomagot, letegyék, és feloldódjanak. Emlékeztetni akarom őket arra, hogy ők is lehetnek igazán szépek" - meséli visszafogottan Lucia.
A hátrányos helyzetnek lehetnek pénzügyi vagy szociális okai, de nem ritka az erőszakot megélt nők vagy az elszigetelt anyák esete sem. A probléma nem csupán a munkanélküliségben merül ki, ugyanilyen fontossággal bír, hogy ezeknek a nőknek a társadalomba is sikeresen kell beilleszkedniük. Az elszigeteltség nemcsak a szegénységre korlátozódik, nagyon gyakran instabil kapcsolatokban is megnyilvánul.
Az egyesület alakulásakor három célt tűzött ki maga elé: elérhetővé tenni a szépségápolást a legszegényebbek számára, visszaadni a hölgyeknek helyes önértékelésüket és önbizalmukat, valamint segíteni a társadalomba és a munkaerőpiacra való visszaépülésüket. A rehabilitáció és a reintegráció sikeressége az önbecsülés visszahódításával kezdődik.
A szegénység a legáltalánosabb definíció szerint az az állapot, amikor valaki nem tudja kielégíteni alapvető szükségleteit. Ez alatt azt értik, ha valaki nem rendelkezik az emberhez méltó, társadalmilag elfogadott életvitelhez szükséges jövedelemmel. Lucia Iraci igen sajátos és eredeti megvalósításban ezen hölgyek megsegítésére kötelezte el magát. Tapasztalatból tudja, milyen a hányatott sors. Az ötvenes évek végén egy szegény szicíliai családba született. Hároméves volt, amikor édesapját elveszítette. Tizenhat éves koráig egy kolostorban nevelkedett, amiről így mesél: "A nőiesség nem volt kérdés. Sosem mondták, hogy szép vagyok. Nem bántott, de azért nyomot hagyott bennem."
Lucia Iracit munkásságáért 2009-ben becsületrenddel tüntették ki, 2010-ben pedig egyike volt azon nőknek, akik a fenntartható fejlődésért végzett munkájukért 10 ezer eurós díjat nyertek. Az egyesület munkáját a párizsi polgármester és több szponzor, mint a LOréal és a Maybelline, is támogatja. A szalonban három fő kivételével (a koordinátor, a fodrász és a sminkes) mindenki önkéntesként segíti a karitatív tevékenység sikerességét. A metamorfózison átsegítő Lucia így már nem a hírességek és modellek szépítésének szenteli az életét. Ennél nemesebb célkitűzésnek tartja, hogy a rivaldafény helyett a nélkülözésben élő nőket segítse ki a homályból.
|
2012. január 13, péntek
| 11:47
|
A roma-magyar kapcsolat újraértelmezése
[Hetek]
|
| |
A vezetői képességek nem függnek a származástól - bizonyíték erre az a roma polgármester, aki egy vegyes lakosságú falut virágoztatott fel, tett élhető településsé az ezredforduló utáni Magyarországon.
Baranyába igyekszünk, egy festői kis faluba, Cserdibe. A 411 lelkes, ősrégi település három utcából áll, amit romák és magyarok laknak vegyesen. Régebben tipikus hazai falu volt Cserdi: etnikai feszültségekkel terhes, ahol mindennapos volt a lopás, garázdaság, uzsora, a játékgépezés, az elhanyagoltság. Csak az egyenruhás masírozás hiányzott az összképhez. De mindez már a múlté. Hosszú út után, lepusztult, bánatos külsejű kistelepüléseken áthaladva jutunk el a barátságos, rendezett külsejű falucskába. A lankás, dimbes-dombos mesebeli tájjal körülölelt Cserdinek roma polgármestere van, még nincs 40 éves, de már másodjára választották meg a falu vezetőjének. Sikerült élhető helyet teremtenie, kibékíteni az ellentéteket, munkára fogni az embereket, s mindez rányomja a bélyegét a helység felújított arculatára is.
"A 80-90 százalékos munkanélküliséget az elmúlt évek alatt sikerült 15-20 százalékra levinnünk. A lakosságnak csak a fele cigány, de a legtöbb problémát ők okozták a településen. 2005-ben 170 betörésünk volt, ma az a probléma, ha elvisznek egy fürt szőlőt" - meséli Bogdán László polgármester, aki cigány lecsóval, terített asztallal vár minket az irodájában. 2002-től alpolgármester volt, 2006 óta polgármester. Kezdetben összeült a környékbeli potentátokkal, és elkezdtek azon agyalni, hogyan lehetne az áldatlan helyzetet megváltoztatni, a cigányságból a pozitívumot kihozni. Ezek a közös beszélgetések idővel rendszeres lakossági fórumokká terebélyesedtek. Bogdán László szerint ez volt a változás alapja, s a nyílt párbeszéd további kiszélesítése a jövő, amibe idővel a Jobbik bevonását is tervezi. Tabuk nélkül beszélgettek, csupa érzékeny témáról: cigánybűnözésről, segélyezésről, uzsoráról, munkanélküliségről, a megélhetési gyerekgyárról, fogamzásgátlásról. "Eljutottunk odáig, hogy az elmúlt 5 évben 3 gyerek született évente - nem csak cigány szülőktől. Előtte évi 8-9 baba volt a faluátlag, de olyan családokban, ahol eleve sok gyermek volt. Ha elcigányosodik egy település, az egyenlő a teljes lecsúszással. Majd ha lesz a cigányságnak egy erős polgársága, az más helyzet lesz, de attól még messze vagyunk" - állítja Bogdán László. Szerinte ezekről a kérdésekről a cigányoknak is őszintén kell beszélniük egymással, amiben kétségtelenül sokat segít az, ha a vezető roma, de amúgy a vezetői kvalitások nem függnek a származástól.
Dolgoznak
"Elkezdtünk dolgozni. Bérmunkákat hajtottunk fel, a falu fejlesztése is állandó munkalehetőségeket ad, mindent a helyiek csinálnak. Mi nem akarunk inaktívak lenni. Nálunk régóta nincs olyan, hogy valaki bejön, és ingyen segélyt kap, mindenkinek találunk munkát. Hiszen csak azért, mert valaki felelősen él, és nem vállal sok gyereket, nem kerülhet hátrányba a megélhetési gyerekvállalókkal szemben" - szögezi le a cigány polgármester, aki maga vezetett be olyan szabályokat, amiket magyar vezető esetén rasszizmusnak bélyegeznének. Idénymunkákra szerződnek, most nyáron 1000 hektár földet kapáltak meg 20 közmunkással, de olyan sok volt a munka, hogy diákok, nyugdíjasok segítségével tudták csak befejezni. "Nem a 14 millió forint bevétel volt a legnagyobb dolog az egészben, hanem az, hogy mindennap hajnali 4-kor találkoztunk, és együtt mentünk dolgozni a földekre, ami nagyon összehozta az embereket" - mondja Bogdán László. A polgármester hajnaltól estig kiveszi a részét a közös munkákból, ha kell, ünneplő ruhában kiássa a sáros árkot. Utána szó nélkül ásnak a többiek is.
A szezonális munkák mellett arra is törekszenek, hogy maguk termeljék meg az alapélelmiszereiket: 40 hektár földön gazdálkodnak, krumplit, hagymát termesztenek, van 25 szabad tartású mangalicájuk is. A fölösleget kedvezményesen értékesítik más településeknek, illetve osztanak a rászorulóknak. Pénzt nem adnak, a pénzért meg kell dolgozni. "Volt itt hagyománya a földművelésnek?" - kérdezzük. "Nem, de most már van - hangzik a felelet. - Utánanézünk, mit hogyan kell termeszteni, és megcsináljuk." Saját kezűleg építettek két boltot, a zöldséges üzletüket Czomba Sándor államtitkár nyitotta meg. A fakitermelés hagyományos profilja volt a településnek. Ma megint 15 hektáros erdőjük van, és a szőlőkultúrát is felelevenítik. A falu fejlesztése is folyamatos munkát ad: 100 házból 50-et már felújítottak, és 9 fürdőszobát építettek meg olyan házakban, ahol eddig csak lavór volt.
A polgármester újabb és újabb földeket és munkalehetőségeket szerez, két munkatársával uniós pályázatokat ír, mindezek eredményeként az önkormányzat deficitmentesen működik, adósságuk nincs. Elkerülendő az uzsorát, szükséghelyzetben az önkormányzati krízisalapból kamatmentes hitelt adnak a helyieknek - más kérdés, hogy a polgármester, ha úgy adódik, a szemetesüket is kiborítja, hogy megnézze, mire költötték a támogatást. A játékgépeket régen leszereltette, a kocsmát bezáratta.
Váltanak
Álldogálunk az utcán a míves haranglábnál, böngésszük a réztáblába vésett tízparancsolatot. A harangláb körül a díszburkolaton a 12 apostol nevével ékesített csillagokat tapossuk. "Mint a sztárok nevei Hollywoodban, én készítettem őket" - büszkélkedik a polgármester, aki szerint a munka és a vallás jelentik a közösség összetartó erejét. A felújított temetővel átellenben szép játszótér és korszerű focipálya; a napfényes délutánon fiúk rúgják a labdát, invitálásukra a polgármester is beáll a játékba.
Röviddel később szokványos kocsmai összeszólalkozás tanúi leszünk, ám a cigány és magyar csoport konfliktusa a zene ritmusára oldódni kezd, és közös táncban teljesedik ki. Az Egyensúly című darabot látjuk, melyet helybéli gyerekek játszanak el nekünk megmosolyogtatóan felnőttesen a 160 négyzetméteres kultúrteremben, amelyet a falubeliek saját kezűleg építettek a hivatalhoz. Bogdán László darabjával 22 faluban és a magyar televízióban is szerepeltek már a gyerekek, köztük a falu kitűnő cigány tanulója is.
"Szemléletformálásra van szükség, s ezt a gyerekeken keresztül lehet elindítani" - vélekedik a vezető. Szerinte az emberek a médiából alkotnak képet a cigányságról, a Mónika- és Balázs-showból, ahol számtalan győzike pár ezer forintért hajlandó hülyét csinálni magából. "Az a feltett szándékom, hogy ezeket a sztereotípiákat, amelyek a cigányokban is élnek, leromboljuk. Nem kell nekünk a más nyomorúságát felvennünk! Felnőttoktatást indítottunk, idős asszonyok elvégzik a 8 általánost, meglett emberek szakmát szereznek, és helyben munkát kapnak. Szakítani kell a rossz tradíciókkal, lehet máshogyan is élni" - fejtegeti a polgármester.
"Kezdetben úgy jártam-keltem, hogy mindenhol felszedtem a szemetet. Ez nem sváb település, itt az igényességet nagyon mélyről kellett előhívni. Eldöntöttük, hogy nem várunk külső segítségre, hanem magunk akarjuk orvosolni a problémáinkat. Ha mi nem teszünk meg mindent a helyzetünk megváltoztatásáért, akkor az nem fog változni" - állítja Bogdán.
"Elsősorban a hozzáállás változott meg Cserdiben mind a fiatalok, mind az idősebbek részéről, ehhez kellett egy vezető, aki nemcsak perspektívát ad, hanem ért a nyelvükön is. Ezért magukénak érzik a munkát, a polgármestert és a falut is. Jelenleg a fiataloknak eszük ágában sincs elmenni, mert itt jól érzik magukat" - mondja egy fiatalember, bekapcsolódva a beszélgetésbe.
Bogdán László elismeri, hogy egy 400 lelkes faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, könnyebb rendet tartani, mint egy városban, ahol a vezető sokkal személytelenebb. Ugyanakkor a számonkérés is erősebb egy kis közösségben. A polgármester, aki 20 évig dolgozott gyártási igazgatóként egy multinacionális cégnél, és munkája révén egész Európát bejárva problémamegoldó kommunikációs tréninget is végzett külföldön, közben kampánytanácsadóként is tevékenykedett a hazai politikában. Úgy látja, egyértelműen meghatározó a vezetők felelőssége abban, hogy az emberi sokféleség közepette egyensúly vagy éppen megosztás jön létre.
Sokakban felmerült, hogy a cserdi modellt alkalmazni lehetne más településeken is, de olyan ez az ország, hogy egyrészt a kemény munkával elért siker az egyívásúakból irigységet és elutasítást vált ki, másrészt a siker szelét előbb-utóbb a politikai érdekeltségek is be akarják fogni a maguk vitorlájába. A cserdi vezető szavaiból kitetszik: ügyesen kell manőverezni ahhoz, hogy az ember ne engedje tönkretenni azt, amiben rengeteg munkája fekszik, azaz ne váljon mások szekértolójává, ugyanakkor ellenségeket se szerezzen magának - hogy nyugodtan csinálhassa a maga dolgát.
2008-ban építettek Cserdiben egy hidat a társadalmi szakadék jelképes áthidalása végett. "Nemcsak a cigányok és a magyarok között, hanem a cigányok között is be kell temetni az árkot" - jegyzi meg Bogdán László. Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) vezetése máig nem tette tiszteletét náluk. Széthúzás, gyűlölködés van a cigányok között is. Például a beások között egyre több az értelmiségi, a lováriak között viszont sok a kereskedő, és több a pénz is, ami óriási feszültségeket szül. Mert akkor ki diktáljon?
Bogdán szerint a politikai korrektség eszméje nem működik, mivel az elfogadás nem megy parancsszóra, a cigányságnak a harcos liberalizmus ártott talán a legtöbbet. A pozitív diszkrimináció csak olaj a tűzre, inkább egyenlő esélyek, valódi teljesítmények kellenek. A cigányok aktuális helyzete is indokolta, hogy Bogdán László megalkotta a holokauszt-emlékművet - mementóul mindenfajta előítélettel szemben. Érintettekben nincs hiány: a falubeliek 100 fős csoportja Auschwitzba is ellátogatott. Az emlékmű ott látható az Európa-térképes domborművel együtt, átellenben a polgármesteri hivatallal. Elvégre mi is Európa részei volnánk - még ha efelől némi kételyek motoszkálnak is bennünk. Nemrég a kereskedelmi média Cserdi horror címmel hozta a hírt, miszerint Cserdiben cigánybűnözés van: a szőlőhegyen brutálisan meggyilkoltak egy férfit. A híradásokból kimaradt, hogy az áldozat roma volt, az elkövetők pedig magyarok, ráadásul nem is helybéliekről volt szó. Mégis a cserdiekkel vitetik el a balhét, akiket önmagában is megrázott a dolog. Az esetet megelőzte a polgármester meghurcolása: a pécsi Elcoteqtől egy lopási ügy miatt őt bocsátották el 2010 nyarán, pere még javában tart, a cég közben csődbe ment, a média azonban kész tényként kezelte az ügyet.
Terveznek
Mindezek ellenére az önkormányzati választásokon ismét bizalmat szavaztak neki a helyiek. "Erős ellenszélben lehet valóban hatékonynak lenni, a legtöbbet kihozni magunkból" - vélekedik a polgármester, aki grandiózus tervekben gondolkodik: Európában egyedülálló roma skanzent tervez Cserdibe, egy igazi cigány kulturális központot. Az 500 milliós projekt elindításához szükséges pénz megvan, a részletes tervek is készen állnak. "Megrázzuk magunkat, és megépítjük ezeket a házakat, igazából nem ez a nagy dolog, hanem amit melléteszünk" - mondja Bogdán László. A gyönyörű természeti környezet adottságait kihasználva, a cigány történetiség, gasztronómia, parasztházak, ekhós szekerek, tábortűz, roma fesztiválok vonzerejére építve a helyi idegenforgalom felpezsdítése is cél. Az egész koncepció a kultúra általi közeledésre, az elfogadásra épül, a programot számos roma művész, értelmiségi támogatja.
|
2012. január 10, kedd
| 16:30
|
Olcsó babaruhákat kapott Beyoncé lánya
[N?k Lapja Café]
|
| |
Beyoncé szombaton hozta világra kislányát. Az énekesnő gyermekét sorra köszöntik a hírességek, köztük Rihanna és a Destinys Child egykori tagja, Kelly Rowland is.
|
2012. január 01, vasárnap
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
