| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Függöny 2012. május 18, péntek
| 14:15
|
A kulisszák mögött, Hámori Gabriellával
[Premierfilm]
|
| |
Legördül a függöny, mi élményekkel telve hazaindulunk, a színpad túloldalán viszont folytatódik a munka. Vajon eszünkbe jut-e, hogy mit tesznek még a színészek előadás után? Hámori Gabriella most elárulja, mit történik a kulisszák mögött.
|
2012. május 17, csütörtök
| 16:34
|
Schmitt Pál nem viheti magával új lakásába a drága zongoráját
[Origo - Itthon]
|
| |
Egyelőre még a Köztársasági Elnöki Hivatal sem tudja, mikor és hova fog költözni Schmitt Pál, akinek 150 millió forintból keresnek új otthont. A választásnál biztonsági és családi szempontokat is mérlegelnek. Az azonban biztos, hogy Schmitt nem viheti magával azokat a szőnyegeket, függönyöket és a 2,5 millió forintos zongorát, amit megválasztása után vásároltatott az állammal.
|
2012. április 27, péntek
| 20:11
|
Verseny a javából - OT Expo 2012-tudósítás
[Origo - Autó]
|
| |
Idén új helyszínre költözött a hatodik alkalommal megrendezett Oldtimer Expo, a hazai veterános élet egyik legfontosabb kiállítása. Ezúttal a vasfüggöny mögötti autósporté a főszerep, a jól ismert raliautókon kívül látható több, igazi ritkaságnak számító magyar autó is, de a romániai küldöttség is sokszínű standot állított össze. Az évfordulós klasszikusok mellett mindenki megtalálja a kedvencét, bár a rendszeres látogatóknak jópár kiállított autó ismerős lehet.
|
| 16:37
|
71 évesen talált újra egymásra a szerelmespár
[Hetek]
|
| |
Még ma is ott áll az eredeti helyén az a debreceni fotóműterem, ahol dr. Straub Sándor orvos anno tizenhét évesen megpillantotta Emike portréját. "Hatalmas vágyat éreztem arra, hogy megtaláljam a kép "eredetijét" - emlékszik vissza, s amikor rátalált a gyönyörű mosolyú lányra, a találkozást két év ártatlan szerelem követte. Az élet azonban váratlanul szétsodorta őket. Miután mindketten megözvegyültek, több mint ötven évvel később találkoztak ismét, hogy örökké tartó frigyet kössenek egymással.
Sándor bácsi, mi az, ami ennyire megragadta a fényképen?
- Az a mosoly, az a belső kisugárzás, amely még most is mindennap lenyűgöz.
Hogy történt az első találkozás?
Sándor: - Akármilyen furcsa, egy KISZ-gyűlésen találkoztunk. Amikor megláttam az ifjú hölgyet, rögtön felismertem, és odamentem hozzá, hogy hazakísérhetem-e. Ő elfogadta lovagi szolgálatomat, s ezek után két éven át vittem naponta a táskáját. Amikor úgy éreztem, hogy eljött az ideje, odáig merészkedtem, hogy a kezét is megfogjam. Teljes harmóniában voltunk egymással, versekben vallottuk meg egymásnak a szerelmünket. Két év alatt azonban a legtöbb, ami közöttünk történt, hogy kaptam egyszer egy puszit az arcomra.
Emike: - Én ugyanis a Debreceni Népi Együttesben táncoltam, és Sándor oda is elkísért. Ahogy mentünk fel a próbaterembe a lépcsőn, én egy fokkal feljebb voltam, visszafordultam és megpusziltam.
Volt szó házasságról ebben az időszakban?
Emike: - Nagyon jól éreztük magunkat egymással, és anélkül, hogy erről beszéltünk volna, a világ legtermészetesebb dolga volt számunkra, hogy együtt fogjuk leélni az életünket.
Miért nem lett akkor a szerelemből házasság?
Sándor: - Tragikus események szóltak közbe, amelyek teljesen más irányba sodorták az életemet. Apám viszonylag fiatalon, hatvankét évesen meghalt 1956 októberében. Egy harminchat éves özvegy orvosnőt és öt árvát hagyott maga után, akik közül hárman - velem együtt - kamaszok, ketten pedig még óvodás korúak voltak.
Van-e köze a történetnek az 56-os forradalomhoz?
Sándor: - Nem, semmi. Apámat szívinfarktus érte, amikor leszállt a vonatról. Ő egy megbecsült kémiaprofesszor volt a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, és polgári jólétet tudott biztosítani nekünk. Anyám azonban nem bírta feldolgozni a tragédiát, és tanácstalan volt, hogy mit tegyen. A forradalom idején elhagyhatta volna az országot, de ehhez túl sok ingóságot - többek között egy tízezer kötetes könyvtárat - kellett volna értékesítenie. 1960-ban úgy döntött, hogy eladja a debreceni nyolcszobás családi otthonunkat, és Pestre költözik. A két kicsit magával vitte, a három nagyobbat meg útjukra bocsátotta, illetve ismerősöknél helyezte el. Így kerültem később egy idős orvos ismerőséhez Miskolcra.
Ettől még találkozhattak volna, hiszen egy ideig még mindketten ugyanabban a városban maradtak, illetve tanultak tovább.
Emike: - Az élet nem mindig ésszerű, főleg ha az embert valamilyen nagy megrázkódtatás éri. Sándor szinte egyik napról a másikra "hajléktalanná vált", éhezett, és egy ideig az éléskamrában hagyott maradékokból élt. Fertőző májgyulladást is kapott emiatt. Kórházba került, ahol én meglátogattam. Éreztem, hogy bajban van, de ő egyáltalán nem beszélt a konkrét helyzetről, én pedig nem nagyon akartam faggatni.
Mikor találkoztak utoljára?
Emike: - Miután meggyógyult, már csak egyszer, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem folyosóján. Amikor meglátott, így szólt: "Emike, add nekem az uzsonnádat!" Kivettem a táskámból a becsomagolt vajas kenyeremet, és odaadtam neki. Azonnal megette. Ezután búcsú nélkül eltűnt az életemből, s kapcsolatunk megszakadt. Se fájdalom, se neheztelés nem maradt utána, csak az emlék - két örömteli évé. Én magyar-francia szakos tanári szakon tanultam tovább, s még az egyetemi éveim alatt megismerkedtem a későbbi férjemmel, Szabó Ödönnel, akivel 1962-ben kötöttünk házasságot.
Sándor bácsival mi történt?
Sándor: - Kétévnyi hányattatás után a Debreceni Orvostudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat. Amikor kollégista lettem, megismerkedtem egy matematika-fizika szakos kedves lánnyal, akit 1965-ben feleségül vettem.
Lezárult egy időszak, és új kapcsolatok jöttek létre. Lehet így boldog az ember?
Emike: - Úgy vélem, hogy igen. A férjem egészen más volt, mint én, azonban jól kiegészítettük egymást. Ödi egy befelé forduló karakter volt, aki keveset beszélt az érzelmeiről. Egyszer elmondta, hogy az én derűm és nyitottságom volt az, ami őt annyira vonzotta. Egy gyönyörű szép estélyi ruhában figyelt fel rám, amelyet nagymamám egy világoskék függönyből varrt nekem.
Ebben látta meg először?
Emike: - Nem, látásból már ismertük egymást, azonban ebben kért fel táncolni. Ezt a táncot azután negyven évig jártuk, és a házasságunkból két gyermek - s immár hét unoka - született. Szakemberként egy kitűnően szervező, alkotó elme volt, aki a semmiből egy olyan intenzív osztályt hozott létre a berettyóújfalui kórházban, hogy nemcsak országos, de határainkon túli hírnévre is szert tett. Őt nem lehetett nem tisztelni, nem szeretni. Sziklaszilárd jellemű ember volt, akire mindenki felnézett. Ödivel nagyon sokat tudtunk beszélgetni és beszédesen hallgatni. Míg vele azért szerettük egymást, mert annyira különbözők, egymást kiegészítők voltunk, Sándorral azonban azért, mert ugyanúgy gondolkodunk, teljesen azonos a lelki alkatunk.
Sándor: - Marikával negyvenöt évet éltem le tisztes házasságban. 2009-ben elhunyt, hosszú betegség után. Két gyermekem és négy unokám van.
Miután kettéváltak útjaik, sohasem találkoztak egymással?
Sándor: - 1960-tól 2011-ig nem találkoztunk. Én végig Heves megyében, illetve Egerben dolgoztam, Emike Berettyóújfalun volt középiskolai tanár. Orvos kollégáimon keresztül, valamint évfolyam-találkozókon azonban hallottam híreket róla és férjéről, aki kiváló orvos volt. Így tudtam meg azt is, hogy munkája közben sajnos leukémiás lett, és 2001 végén elhunyt. Csupán 2003 februárjában vettem a bátorságot, hogy levélben fejezzem ki részvétemet Emikének.
Hogy fogadta Emike Sándor újbóli felbukkanását?
Emike: - Jól esett, hogy gondolt rám, de arra kértem, hogy többé ne írjon. Végtére is én egy hívő keresztény asszony vagyok, s a mi gyülekezetünkben nem való, hogy özvegyasszony nős emberrel levelezzen, kapcsolatot tartson.
Valóban lezárult egy időre a levelezés is, vagy történtek olyan dolgok, amikről Sándor úgy érezte, hogy igazán csak Emikével tud róla beszélni?
Emike: - Sajnos történtek. A kisebbik lánya hirtelen meghalt, később pedig felesége, Marika kórházba került. Ő erős dohányos volt, és ennek következtében került az intenzív osztályra. Azt írtam, imádkozni kell azért, hogy Marika megszabaduljon a dohányzástól, ő azonban ateista volt, és ezt meg sem hallgatta. Kilenc hónap múlva meghalt, Sándor mindvégig ott volt mellette, és otthonukban ápolta.
2009-ben már mindketten özvegyek voltak...
Emike: - Igen, azután már többször írtunk egymásnak, és személyesebb témák is szóba kerültek. Mikor a válaszleveleket írtam, mindig nyitva volt előttem a Biblia. Emlékszem, karácsony előtt Sándor egyszer megkérdezte, milyen gyógyszereket szedek. Teljesen mindegy - írtam - úgyse sokáig fog már tartani. Magamban a gyógyulásban reménykedtem, ő azonban félreértett, és teljesen megrémült. Ráadásul akkoriban írta a disszertációját az öngyilkosságok okairól, amelyeknek jelentős hányada éppen karácsonykor történik. "Nem szabad feladni, élni, élni, élni kell!" - írta riadtan. Addig még nem beszéltünk telefonon, de most úgy éreztem, nem tehetek mást. Meg kellett nyugtatnom, hogy én nem az öngyilkosságban, hanem az isteni gyógyulásban hiszek!
Mi történt, amikor Sándor meghallotta a hangját ötven év után először?
Emike: - Éreztem, hogy folynak a könnyei. Ez volt az első szava: "Óh Istenem, Emikém."
Sándor: - Ezután már telefonon is hívtuk egymást, és nagyon jókat beszélgettünk. Emellett leveleztünk is.
Emike: - Sokat írtam neki hitről, megváltásról, újjászületésről, és arról, hogy rendeznie kellene a kapcsolatát Istennel. Szinte mindenben egyetértettünk, s végül így szóltam: "Sándor, neked már csak meg kellene térned!" Mire ezt felelte "Jaj!" - és letette a kagylót.
Sándor: - Az történt, hogy váratlanul megjött a lányom. Pedig annyira örültem, hogy megtérhetek, mert ez az elhatározás már bennem is megfogalmazódott. Emike pedig egyébként is értésemre adta, hogy ez a személyes találkozásunk feltétele, mert csak ekkor van értelme közös jövőt tervezni.
A házasságról mikor esett szó?
Emike: - Sándor felhívott a hetvenegyedik születésnapomon, tavaly augusztusban. Azt hittem, gratulálni akar, de utána még ennyit kérdezett: "Házasság?" "Igen, igen" - válaszoltam. "Jó, akkor intézkedek" - felelte.
Sándor: - Úgy mentem el az anyakönyvvezetői hivatalba időpontot kérni, hogy előtte nem is találkoztunk. Csak levélben és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Nem a külsőnk volt a fontos, hiszen engem Emike lénye ragadott meg.
Ekkor még mindig csak a régi fényképe volt meg?
Sándor: - Nem, sikerült újabbakat beszereznem.
Emike: - Sándor sokszor kért, hogy küldjek fényképeket. Én meg szándékosan nem egy retusált tablóképet, hanem egy turistautamon készített fényképet küldtem. Ott állok sapkában a sivatagban. Meg egy télen készített felvételt is adtam, melyen az unokák körében állok, téli öltözékben, a hóban. Barátaink sokat nevettek ezen: "Ebből aztán sokat láthat Sándor belőled" - mondták.
Mikor érkezett el a nagy találkozás?
Sándor: - 2011. szeptember 10-én találkoztunk fél évszázados szünet után Debrecenben a buszállomáson. Megöleltük egymást, majd kézen fogva elmentünk az unokákhoz, s egy közös ebéden elmondtam az élettörténetemet. Gyorsan elfogadott a család, mintha régről ismernénk egymást. Ezután elmentünk istentiszteletre a Hit Gyülekezetébe, ahol végre nagy örömmel és hittel elmondtam a megtérő imát.
Október 15-én volt a polgári esküvőnk Egerben, november elsején pedig a menyegzőnk Berettyóújfalun. Barátaink csodálatosan szép menyegzőt szerveztek a számunkra, nekünk szinte semmit nem kellett tennünk, csak kimondani a nagy "Igen"-t. Az eskü és az áldás felemelő pillanataiban a legkisebb unokák folyton körülöttem sündörögtek: a kezemet fogták, vagy az ölembe kéredzkedtek.
Úgy érzem, ez egy Hollywoodot felülmúló történet.
Emike: - Van egy plusz, amit még nem említettem. Mert ugyan nagyon jó az, ha az ember nincs egyedül idős korában, mi azonban nemcsak összekötöttük az életünket, hanem a hitben is egyek vagyunk. Együtt járunk istentiszteletre, együtt olvassuk a Bibliát. Mielőtt a frigy még létrejött volna, én így imádkoztam: "Istenem, ha az a szándékod, hogy ennyi év után összevezess bennünket, és egyesíts igei házasságban, akkor add meg, hogy szerelemmel tudjam szeretni Sándort, úgy, ahogy még azt nem élhettük meg. Szeretném megadni neki mindazt, amitől a sors, a nehéz körülmények megfosztották." A kérésem meghallgatásra került, a miénk szerelmi házasság. Én már akkor szerelmes voltam Sándorba, mielőtt újra találkoztunk volna, és csak telefonon beszélgettünk.
|
| 15:15
|
Tekerj az EFOTT-ra: lesz színház és fellép DUB FX!
[Zene]
|
| |
Katartikus Csík-minikoncerttel, kedélyes hangulattal telt az EFOTT sajtótájékoztatója a Szkéné színháztermében. A helyszín nem volt véletlen, hiszen felgördült a függöny a fesztivál idei nagy attrakciójáról: minden este színvonalas előadások várják a kulturálódni vágyó fesztiválozókat. Így az EFOTT három fő irányzata július 3-8. között, Velencén: a zene, a színház és a sport! Ezen trióról az adott téma képviselői beszéltek. [Dátum: 2012.04.27. 15:04]
|
2012. április 26, csütörtök
| 16:20
|
Barbárok az aréna nézőterén
[Hetek]
|
| |
Az éhezők viadala filmes látomás egy kettészakadt Amerikáról. A hedonista kisebbség Kapitólium luxusvárosban henyélve uralkodik a tizenkét körzet lakosságán. Valamikor a múltban e szegénynegyedek lázadni merészeltek. A sikertelen felkelés árát évenként újra meg kell fizetniük egy kegyetlen és élőben sugárzott túlélőshow formájában, ahol az ő gyermekeik mészárolják le egymást - elnyomóik szórakoztatására.
Van-e egy időszaknak hangulata, korszelleme? Létezik, hogy a tömeges várakozás, az "előbb-utóbb biztos, hogy megtörténik " érzete egyszer csak önbeteljesítő jóslatként megvalósul? Az biztos, hogy a médiában folyamatosan megjelennek ilyen sejtések. Innét pedig csak pénz és idő kérdése, hogy mikor (és melyik) félelem kerül filmvászonra - immár fikciós történetbe ágyazva természetesen, az éppen divatos színészekkel.
Mindig tanulságos, hogy egy kor mit gondol a saját jövőjéről. A jövő ítészei korunk űrlényes és szuperhősös mozgóképmeséi mellett bizonyára felfigyelnek egy markáns irányzatra, a "másnap"- történetekre is. Itt mindig valamiféle katasztrófa után kezdődik a cselekmény, a megmaradtak kisebbsége pedig birtokolja a még létező erőforrásokat (benzin, víz, élelem stb.), és uraskodik a nyomorgó többieken. És többnyire még valami eszme is kell az aljanép röghöz kötéséhez.
Az éhezők viadala pontosan megfelel e szabadalom kívánalmainak. Elsősorban akciófilm, de érdekes felvetésekkel, melyek miatt - időnként - átlépi a kommersz minőség határait. Az alapötlet a Schwarzenegger-féle, 1987-es Menekülő ember sztorija, a folytatáshoz hasonlót a Truman show-ban láttunk, igaz mindezek közkinccsé lettek már, így szabadon idézhetők bármely dolgozatban.
A tartalmasabb részek persze mozaikszerűek. Néha csak egy-egy vágókép, hisz nem fér itt el összefüggő rendszertan - mint Orwell 1984 című filmjében, a műfaj nagy elődjénél. Ügyes viszont, ahogy a Római Birodalom kellékei újjáélednek a film szerint. Cato, Cezar nevű egyének a szereplők, és hát ott a főváros neve. Aztán jön a látványos lovaskocsi-felvonulás, ahol az arénában (mint az ókori Colosseumban) üdvözlik a csicsás kosztümkreációkba bújtatott halálra szántak a vérük kiomlására vágyódókat. Köztük az Elnököt (Donald Sutherland), aki bár kevés szavú, rózsametszés közben kifejti, hogy ez a játék államérdek: ébren tartja a kiemelkedés reményét - egyben megfélemlíti az alsóbb osztályt. Marxot talán a készítők nem olvastak, de osztálytársadalom az tényleg van itt.
Az éhezők körzetei a legkisebb részletekig hihetők - bár a Sztálin alatt éltek ennél rosszabbul is. Folyamatos a kontraszt az éhezők és a dőzsölők világa között. Emitt agyonsminkelt, színes hajú, bizonytalan nemiségű jólétiek kacarásznak pompás lakomáikon, majd kifakult, régies (talán amish közösségektől vett?) ruhákat viselő, időnként orvvadászó, de főként bányász és nehéziparos proletárok "tisztes szegénységébe" csöppenünk. Ahol egy igazi zsömle meghitt ajándéknak számít az udvarlás során.
A film néhány áthallásos jelenete emlékezetes. A játékosok kisorsolása például egy holokausztfilm appelét idézi, itt is tapintható a félelem, és mégis görcsösen csinosítják magukat a nagy sorakozás előtt. Aztán ismerős, amikor a kisorsolt "éhezők" a vasfüggönyön túlra kerülve bámulják az álmodni se mert luxustárgyakat és álomételeket. Mint amikor 88 nyarán mi először Nyugat-Berlinbe csöppentünk.
Frissebb valóságcseppek is bekerülnek a filmbe. A nagy túlélőshow-ra készülve felvonul a teljes médiavilág torzképe, talkshow-k, tehetségkutatók, Big Brother-műsorok, mentorok és a rajongótáborok együttesen. Ez utóbbiak a gyilkolás alatt kis segítőcsomagokat küldhetnek kedvenc "gladiátoruknak". Hiszen csak " egy győzhet, aki mindent visz".
Nagyot alakít játékmesterként Stanley Tucci, a kedvenc "örök mellékszereplő" (Terminál, Kárhozat útja), aki mókásan évődve beszélget a hamarost elhalókkal. Aztán indul a mészárlás, a show-t a Körzetekben is adják. Ez is egy utalás. Hiszen a nyugati életforma védjegyei ott vannak a harmadik világban. Afrikai gyerekkatonák Rambót néznek a dzsungelben akkumulátoros videójukon, s az iráni bazárban simán hozzájuthatunk terminátoros pólóhoz - a nyomor és a luxus világa közé már ma is a tömegkultúra ikonjai vernek vékonyka hidat.
Ahogy az elején sejtjük, néhány A legyek ura-szerű jelenetsor végén elsőként megismert hőseink maradnak életben, a Mátrix-kelléktárból átemelt, digitálisan turbózott harcmezőn. A film az Alkony-szériával versenyre kelő tiniregényfolyam első fejezetéből készült. Ha figyelmesebben nézné a célközönsége, hogy mit üzen neki a sztori a show-biznisz, a részvétlenség, valamint a fogyasztás kapcsolatáról, akár egész műsorkészítő ágazatok kerülnének válságba. De honnan lenne akkor pénz az erről szóló filmekre?
|
| 07:20
|
A pincér után a színész jön
[Népszabadság - Mozaik]
|
| |
Itt nincs függöny, és a csengő sem jelzi a darab kezdetét. Senkire se piszszegnek rá, ha elkezd mozogni a székén. Sőt egyenesen biztatják is. Akkor sem szólják meg, ha előadás közben eszik és iszik.
|
| 05:52
|
A pincér után a színész jön
[Népszabadság - Mozaik]
|
| |
Itt nincs függöny, és a csengő sem jelzi a darab kezdetét. Senkire se piszszegnek rá, ha elkezd mozogni a székén. Sőt egyenesen biztatják is. Akkor sem szólják meg, ha előadás közben eszik és iszik.
|
2012. április 24, kedd 2012. április 22, vasárnap 2012. április 06, péntek
| 10:35
|
Megbukott a vörös herceg
[Hetek]
|
| |
Izgalmas kémfilmek cselekményszálával vetekszik az őszi vezetőváltásokat megelőző hatalmi harc Pekingben. Po Hszi-lajnak (Bo Xilai), a vörös baloldal egyik feltörekvő "üdvöskéjének" közelmúltbeli látványos bukása olyan belpolitikai vihart kavart, amelyre csaknem 20 éve nem volt példa Kínában. A vezérkari váltásban a tét nem kevés: a kilenctagú bizottság tagjai ugyanis közvetlenül több mint egymilliárd ember sorsa és egy hatalmas gazdaság felett rendelkezhetnek majd, közel egy évtizeden át.
A 62 éves Po Hszi-laj a 32 millió lakost számláló nyugat-kínai megapolisz, Csungking pártvezére volt. A bűnszervezeteiről elhíresült városba 2007-ben rendelték ki vezetőnek, ami egyfajta lefokozást jelentett a 2003 óta kereskedelmi miniszterként funkcionáló Pónak. Ő azonban sajátos módon próbálta megtalálni a visszautat Pekingbe: meghirdette a korrupció és a maffia felszámolását. Vasököllel sújtott le az oligarchákra, és a javak igazságosabb elosztását hirdette meg. Egyes becslések szerint mintegy 10 ezer embert tartóztattak le ténykedése során, közülük sokakat kivégeztek vagy kényszermunkára ítéltek.Populista programjával Po egyfajta vörös celebként küzdötte magát vissza a politikai reflektorfénybe. Jóléti intézkedései közé tartozott a tandíjak eltörlése, de a közbiztonság javítására is hangsúlyt helyezett. Mindeközben pedig megkezdte a város ideológiai átformálását. Sajátos "retróprogram" keretében Mao Ce-tung kulturális forradalmát idéző intézkedéseket hozott. A városi televízióban megszüntette a szappanoperákat, csak propagandafilmek szerepeltek a műsorkínálatban. A városlakók mobiljára "Szolgáld a népet teljes szívvel!" és ehhez hasonló üzeneteket küldözgetett. Mao és más marxista vezetők írásainak olvasását propagálta, valamint forradalmi vörös dalokat éneklő monumentális dalárdákat szervezett.A módszer a megapolisz lakóiban vegyes érzelmeket váltott ki: egy egyetemista úgy nyilatkozott, hogy "a modern daloknál soha nem éreztem azt, amit a vörösöknél. Az anyagi dolgok mind csak hiábavalóság". Az idősebb generáció tagjai azonban még emlékeztek az 1966-ban kezdődött kulturális forradalom véres atrocitásaira. "Láttam, amikor a vörösgárdisták verték a tanárokat. Szörnyű volt. A fiatalok ezt nem tudhatják. De mi, akik mindezt átéltük, hogyan énekelhetnénk újra ezeket a dalokat?" - jegyezte meg keserűen egy 57 éves ügyvéd a Washington Post tudósítójának.Az elemzők egyfajta politikai kaméleonnak titulálják Pót. Lehet, hogy a javak újraelosztását hirdette meg, de kritikusai szerint ez a tehetős üzletemberek magánvagyonának a saját klientúrája körében történő szétosztását jelentette. Lehet, hogy másokat meggyőzött az anyagi javak hiábavalóságáról, saját maga azonban korántsem vetette meg a jólétet. Feleségével állítólag tekintélyes vagyonra tettek szert üzleti kapcsolataik révén, fiuk Oxfordban és a Harvardon tanult, és a szemtanúk szerint Ferrarival járt - igaz, legalább az is piros volt. Ügyvédek, emberi jogi aktivisták és emigrációba kényszerült csungkingi üzletemberek ugyanakkor egyre-másra hangoztatták: Po akciói során mindennaposak voltak a kínzások, amelyekkel hamis vallomásokat csikartak ki a foglyokból. Sokak szerint visszahozta a vörösterrort.A tisztogatások egyik áldozata lett Li Jun is, Csungking ingatlanmágnása, akit állítása szerint alaptalanul maffiafőnöknek tituláltak. Három hónapig verték és kínozták, mert nem volt hajlandó másokat is belerángatni a meg nem történt bűnügyekbe. Végül egy 6,1 millió dolláros büntetéssel "megúszta", de nem sokkal később kapott egy fülest, miszerint újra el akarják fogni. Ekkor külföldre menekült. Azóta 31 rokona és kollégája került börtönbe. Feleségét 1, bátyját 18, unokaöccsét pedig 13 évre ítélték el, miután 711 millió dollárt érő vállalatbirodalmát az ő nevükre íratta.Po neomaoista érzülete egyfelől érthetetlen, hiszen apja, Po Ji-po (Bo Yibo), Kína egyik "halhatatlan vezére", a kommunista népköztársaság egyik alapítója volt, aki maga is üldöztetést élt át a kulturális forradalom idején. Po anyját a vörösgárdisták rabolták el - a mai napig nem tudni, hogy halálra kínozták-e, vagy öngyilkos lett. Sőt, maga Po Hszi-laj is hat évet töltött akkor börtönben.Populista intézkedéseivel azonban széles tömegeket sikerült megnyernie, különösen a fogyasztói társadalom kialakulását, a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedését rosszalló, baloldali érzelmű rétegeket. Ráadásul Csungking a maga 16,4 százalékos növekedésével Kína leggyorsabban fejlődő városa lett, ami olyan külföldi "nagyágyúk" látogatását is odavonzotta, mint Henry Kissinger.A kínai vezetői elit gátlástalanul adja tovább a stafétabotot az úgynevezett "hercegeknek", vagyis az egykori vezetők gyermekeinek, akik ezért hajlamosak sérthetetlennek érezni magukat. Egyesek szerint Po is ebbe a hibába esett. Mindent megtett a hatalomra jutás érdekében, állítólag riválisait is "bepoloskáztatta". Vörösakcióit azonban egyre kevésbé nézték jó szemmel Pekingben. Bár a legtöbb vezető ellátogatott Csungkingbe, Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök és Hu Csin-tao elnök (Hu Jintao) látványos távolmaradása annál beszédesebb volt.A mostani botránysorozatot végül az indította el, hogy Po egyik kulcsembere, a bebörtönzési akciókat vezető tartományi főrendőr még februárban az amerikai konzulátuson kért menedéket. Mint kiderült, a két vezető között már régóta feszültség volt, ami akkor vált tarthatatlanná, mikor a főrendőr szembesítette Pót azzal, hogy családjára a gyanú árnyéka vetült egy brit üzletember halála kapcsán. Az illető szoros kapcsolatot ápolt a Po famíliával, és mint utólag kiderült, a brit titkosszolgálattal is.Március közepén a reformpárti Ven Csia-pao miniszterelnök utolsó hivatalos sajtótájékoztatóján már félreérthetetlen célzásokat tett arra, hogy meg kell akadályozni Kína visszafordulását a kulturális forradalom "tragikusan elhibázott" útjára. Másnap egysoros hír számolt be arról, hogy Pót megfosztották csungkingi pártvezéri funkciójától. Holléte azóta sem ismeretes, pozícióját Ven Csia-pao helyettese vette át. A város többi pártfunkcionáriusát is lecserélték, a dalárdák elhallgattak, a helyi televízióba pedig a propagandaanyagok helyett visszaszivárogtak a szappanoperák. Az információéhes publikum körében mindeközben folyik a találgatás. Feltételezett puccskísérletektől volt hangos a kínai internet, de a hatóságok letiltották az érintett oldalakat, kikapcsolták a kommentelési lehetőséget, többeket pedig letartóztattak. Októberben egyébként a tét a kommunista párt politikai bizottságának állandó bizottságába való bekerülés lesz. Életkori korlátok miatt idén két fő kivételével a teljes kilenctagú gárda lecserélődik, és ezek a változások várhatóan továbbgyűrűznek majd a párt alsóbb szintjeire és a hadsereg vezérkarába is. Po azonban hiába építgette a maga imázsát, mert a bizottság tagjait nem a nép, hanem a párttagok választják. A zárt ajtók mögött zajló hatalmi harc hevességét érzékeltette az egyik prominens újságíró, Li Delin március 19-i pekingi blogbejegyzése is: "Számos harci jármű látható, a Changan utat folyamatosan ellenőrzik. Minden kereszteződésben civil ruhás rendőrök vannak, néhány helyen vasfüggönyt húztak fel." Delin blogja azóta is néma, a szerzőnek, úgy tűnik, nyoma veszett.Elemzők szerint egyelőre nem világos, hogy a kommunista párt szövevényes pénzügyi, bürokratikus és kapcsolati rendszerét valóban meg lehet-e reformálni, az azonban bizonyos, hogy Po félretolása a balos irányzat lefejezését jelenti. A reformpárti vezetők így akarták kizárni annak lehetőségét, hogy Kína visszaforduljon a maoista útra.
|
2012. április 04, szerda nincs dátum publikálva
| 00:00
|
Május 12.
[Klubrádió]
|
| |
Május 12.
9.00 Színház és vacsora a Hűvösvölgyi Vígadóban. A Gasztroszínház bemutatja: Francia négyes, avagy négyen a kanapén. Vendégünk a rendező: Gergely Róbert
9.30 Egy fiatal nőt egy másikért elhagy a férje. Az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni. "Szerettem őt!" Anna Gavalda nagysikerű regénye most megelevenedik a színpadon. A két főszereplő: Györgyi Anna és Szilágyi Tibor
10.00 Nádasi Myrtill Angliában élő színésznő "Piruettek és ábrándok, felnőttem a függöny mögött"- című önéletrajzi könyvéből egy különös és gazdag emberi sorsot ismerhetünk meg.
10.30 "Szerettem volna megmutatni, hogy a magyar történelemnek van zsidó arca is, amit a magyar történelemírás elhanyagol..."- mondja Komoróczy Géza történész professzor, akinek most jelent meg "A zsidók története Magyarországon" két kötetes könyve.
11.00 "Több, mint 26 éve vagyunk társak a férjemmel. Nemrég mindketten szerelmesek voltunk. Egyikünk a másikba, másikunk egy másba. Hogyan lehet a fájdalom által felnőni? Mert mindegy mi történik velünk, értünk van. Szalay Kriszta színésznő "Lélekre
vetkőzve"- című könyvében mesél minderről.
11.30 "A freskófalu legendája"- Böjte József rendező dokumentumfilmje egy romák lakta faluról, Bódvalenkéről szól.
12.00 Hogyan változott az életed az anyasággal? Egy pályázat az anyaságról, tabuk nélkül. Vendégünk: a Terézanyu című könyv írója, Rácz Zsuzsa.
12.30 A hollywoodi filmsztár, Robert de Niro éttermében Szentkirályi ásványvizet szolgálnak fel, de az európai ásványvizes Oscar-díjat elnyert "kék arany" megtalálható a világ számos luxusszállodáiban
is. Balogh Levente tulajdonos A Szentkirályi-titok című könyvében feltárja a Szentkirályi ásványvíz eddig rejtett titkát, a multinacionális cégekkel folytatott küzdelmeit.
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
