| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Idegenforgalom 2012. február 06, hétfő
| 14:00
|
Komolyan megviselheti a gazdaságot a Malév leállása
[Gazdasági Rádió - Privátbankár.hu]
|
| |
Bár egyelőre nincsen részletes és végleges kimutatás arról, hogy a magyar légitársaság csődje pontosan milyen anyagi következményekkel jár, a Kopint-Tárki gyorselemzése szerint komoly kiesés lesz emiatt a GDP-ből és romlik a folyó fizetési mérleg is. Súlyos vesztesége lehet a turizmusnak is. A cég számításai szerint csak az idegenforgalomnak negyedével csökkenhet a bevétele a Malév-csőd miatt.
|
| 12:56
|
Milliárdokat bukik az idegenforgalom a Malévon
[Portfólió]
|
| |
2012. február 3-án a Malév beszüntette tevékenységét, helyét részben külföldi légitársaságok veszik át, míg a kereslet egy szegmense más repülőterekre terelődik, különösen az átszálló forgalom...
|
2012. február 03, péntek
| 13:45
|
Az idegenforgalom is visszaeshet a Malév miatt
[Piac és Profit]
|
| |
Ha rövid időn belül nem indulnak újra a Malév-járatok akár 40-50 százalékkal is csökkenhet a beutazó vendégek száma Budapesten a következő hetekben - mondta Niklai Ákos, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) alelnöke pénteken.
|
2012. február 01, szerda
| 17:50
|
A fociakadémia után szakközépiskola is lesz Felcsúton
[Népszabadság - Belföld]
|
| |
A fociakadémia után újabb létesítménnyel gazdagodik a nem egészen 1800 lakosú Felcsút: a Letenyey Lajos Szakközépiskola és Szakiskola a mezőgazdaság és a vendéglátás-idegenforgalom területen kezdi meg a szakoktatást a következő tanévben.
|
2012. január 21, szombat 2012. január 20, péntek
| 16:29
|
Kultúrgyár Ózdon
[Hetek]
|
| |
Egy digitalizációs városfejlesztési terv keretében 2020-ra a lepusztult egykori iparvárost, Ózdot Magyarország kulturális fővárosává teszik. Az észak-borsodi város kohászati műemléképületeit alakítják át országos digitalizációs és logisztikai központtá.
Nagyszabású kulturális beruházás megvalósítását tervezi a kormány Ózdon, a munkanélküliséggel sújtott észak-borsodi régió gazdasági fellendítésének céljából. Az ózdi kohászati művek közel kétszáz éves ipari épületörökségének teljes felújítása és korszerűsítése révén létrehoznák az országos digitalizációs és logisztikai központot a nemzeti kultúrkincs (múzeumok és könyvtárak állománya, egyházi, köz- és magángyűjtemények) hozzáférhetőségének biztosítása céljából - virtuálisan és valóságosan is. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) ózdi komplexuma egyben nemzetközi "kreatívipari" szolgáltató centrumként is működne, ahol a legkorszerűbb, akár háromdimenziós digitalizációs technikával örökítenék meg a hazai és külföldi műkincseket, elérhetővé téve őket a széles nagyközönség számára is. A központi "adatbank" egyebek mellett a kulturális GPS, az oktatási, közművelődési, idegenforgalmi, tudományos szféra információs bázisaként is szolgálna. "A magyar műkincsek alig hét százaléka kerül a szűk nagyközönség elé. A többi alkotás raktározása, karbantartása igen esetleges és drága, a létezésükről is kevesen tudnak, ilyenformán ezek a művek mondhatni nem is léteznek" -magyarázza Riz Gábor ózdi fideszes országgyűlési képviselő. Tárolásuk egy központi helyen, a lehető legkorszerűbb körülmények között szerinte biztonságosabb is, olcsóbb is, miközben hozzáférhetővé válnak a kutatók, kiállításszervezők, érdeklődők számára, és a digitalizációjuk is biztosított. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a híres múzeumok raktárkészleteire épített "leányintézmények" a lepusztult iparvidékekre telepítve gazdasági felhajtóerővel bírnak, elsősorban az idegenforgalom terén. A kultúraipar, s ezen belül a kreatívipar a legdinamikusabban fejlődő ágazat Európában, megelőzi az ipari szektort - állítja Riz Gábor. A "kreatívipar" gyűjtőfogalom: idetartozik a divat, művészet, reklám, IT, szabadidősport, média, design is. A kultúra- és élményipar iránt megnövekedett kereslet tapasztalható világszerte, ám az ózdi Kultúrgyár ezen túlmenően egyfajta technológiai fellegvár, a művek tárolásának, karbantartásának, illetve virtuális sokszorosításának és nyilvántartásának európai szintű központja kíván lenni. Számítások szerint a Kultúrgyár működése a projekt első, hároméves szakaszának lezárta után indul majd be.Hogy miért éppen Ózdra esett a választás, azt Riz Gábor két okkal magyarázza. Egyrészt a hajdani iparváros egyedülálló abból a szempontból, hogy a centrumában egy pusztulófélben lévő, több tízezer négyzetméternyi ipari épületegyüttes és park tátong, amely kedvező közlekedési és közmű infrastruktúrával bír: "a vasút házhoz megy." Másrészt néhány éve Ózdon került archiválásra az OEP teljes papíralapú dokumentációs állománya, ami tapasztalt helyi munkaerőt is feltételez. Harmadrészt Ózd az informatikusképzésben erős miskolci egyetem és a bölcsészképző egri főiskola között van félúton, továbbá régiós központi fekvése, fővárosközelisége is pozitívum. Évtizedes projektről van szó, 10 milliárd forintos komplex beruházásról, 700 képzett ember tartós foglalkoztatásáról, illetve sok szálon kapcsolódó régiós beruházásokról is. A terv egyelőre előkészítő szakaszban van: decemberben született együttműködési megállapodás az ózdi városvezetés és a MaNDA között - mondja Riz Gábor. Az "ózdi kiútprogram"-ként is emlegetett projekt megvalósítása uniós fejlesztési forrásokon alapul, az Europeana terv része, amelynek égisze alatt nemcsak nemzeti, hanem uniós szinten is egységes adatbázisba rendezik a tagországok kulturális örökségét. Az egyes országok adatbázisukat saját szerzői jogi törvényeik szerint kezelik, aminek legújabb magyar változata még várat magára. A kormány-ülésen kiemelt fejlesztési tervként várhatóan még januárban napirendre kerül az ózdi program, amely az NGM Növekedési Tervének része. "Ózd 36 ezer lakosának egyharmada roma, a munkanélküliség 22 százalékos, nagy az elvándorlási arány, egy nyári internetes szavazás hazánk legélhetetlenebb városaként hozta ki a települést" - mondja Hodnics Krisztián helyi vállalkozó. Szerinte első hallásra az ózdiak is kétkedve fogadták, hogy Magyarország kulturális fővárosává válhatnak, de jobban belegondolva mindinkább megbarátkoztak az ötlettel. Ha a virtuális téren át bekapcsolódnak a kulturális szolgáltatások világába, akkor a valóságban is kézzelfogható változások indulhatnak el a régióban, amelynek mondhatni ez az egyetlen reménysége. "A kultúra egyértelműen nem tartható fenn abban a hagyományos intézményi struktúrában, ami több évszázad alatt kialakult" - mondta lapunknak Fórizs Zoltán, a MaNDA ózdi projektjének vezetője. A digitalizáció újfajta információközvetítésként tudja ezeket az értékeket a mai világban megszerezhető ismeretté tenni. Ehhez kapcsolódik a digitalizációs városfejlesztési program is, amelynek keretében 2020-ra Ózdból egy digitális várost hoznak létre, ami teljesen újszerű kezdeményezés.Sokan tartanak attól, hogy a folyamat vége az lesz, hogy teljesen virtuális térre terelődik át a kulturális világ, pláne Magyarországon, ahol éppen a múzeumi szféra gazdasági átvilágítása és intézményi átszervezése zajlik. Elég csak a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum összevonására gondolni, melynek kapcsán folynak a találgatások arról, vajon hol köt ki az MNG gyűjteménye. Bár az illetékesek szerint két külön történetről van szó, nem zárható ki, hogy a szálak előbb-utóbb összeérnek. Tény, hogy a nemzeti műkincs-digitalizációs projekthez a NEFMI kezdeményezésére minden jelentősebb hazai közgyűjtemény csatlakozott."A kérdés az, hogyan tudunk a nemzeti kultúra ügyéből egy kulturális és kreatív szolgáltatóipart létrehozni, hogyan lehet elindulni egy olyan pályán, ahol a kultúra fenntartása nem egy klasszikus költségvetési alapon nyugszik, hanem önfenntartó módon elmegy egyfajta komplex szolgáltatásipar irányába. Ebben a projektben rengeteg szakembert lehet foglalkoztatni távmunkával, de az egész komplexum maga is végezhet távmunkában rengeteg feladatot külföldre. Magyarország informatika terén jól áll, s Európa legkorszerűbb digitalizációs központjává válhat" - fejtegeti Fórizs Zoltán. Hozzáteszi: ez egyben nagyszabású kulturális reformot is jelent. Meg kell tenni az első lépéseket, elébe menni kicsit a trendeknek, amihez szemléletváltás is szükségeltetik.
|
2012. január 17, kedd
| 08:27
|
Államcsődben ki megy kirándulni?
[Origo - Üzleti Negyed]
|
| |
Érdeklődnek iránta, de nem bíznak a SZÉP-kártya idei sikerében az [origo]-nak nyilatkozó panziótulajdonosok. A kormány az idegenforgalom fellendítésére úgy alakította át a cafeteriarendszert, hogy a tavalyi érték többszörösét adhatják kedvezményes adózással a munkaadók dolgozóiknak üdülési célra.
|
| 08:09
|
Több ezer magyar nyaral luxushajókon
[Metropol]
|
| |
Évente tízezres nagyságrendben vesznek részt magyarok hajós
utazásokon,
a legtöbben az egyhetes utakra fizetnek be. Tarnóczi Barna, a Tensi
utazási iroda ügyvezetője szerint a hajókirándulások népszerűsége
körülbelül tíz éve töretlenül növekszik. Az idegenforgalom többi
ágához képest ezen a területen legalább kétszer akkora a növekedés.
|
2012. január 13, péntek
| 11:47
|
A roma-magyar kapcsolat újraértelmezése
[Hetek]
|
| |
A vezetői képességek nem függnek a származástól - bizonyíték erre az a roma polgármester, aki egy vegyes lakosságú falut virágoztatott fel, tett élhető településsé az ezredforduló utáni Magyarországon.
Baranyába igyekszünk, egy festői kis faluba, Cserdibe. A 411 lelkes, ősrégi település három utcából áll, amit romák és magyarok laknak vegyesen. Régebben tipikus hazai falu volt Cserdi: etnikai feszültségekkel terhes, ahol mindennapos volt a lopás, garázdaság, uzsora, a játékgépezés, az elhanyagoltság. Csak az egyenruhás masírozás hiányzott az összképhez. De mindez már a múlté. Hosszú út után, lepusztult, bánatos külsejű kistelepüléseken áthaladva jutunk el a barátságos, rendezett külsejű falucskába. A lankás, dimbes-dombos mesebeli tájjal körülölelt Cserdinek roma polgármestere van, még nincs 40 éves, de már másodjára választották meg a falu vezetőjének. Sikerült élhető helyet teremtenie, kibékíteni az ellentéteket, munkára fogni az embereket, s mindez rányomja a bélyegét a helység felújított arculatára is.
"A 80-90 százalékos munkanélküliséget az elmúlt évek alatt sikerült 15-20 százalékra levinnünk. A lakosságnak csak a fele cigány, de a legtöbb problémát ők okozták a településen. 2005-ben 170 betörésünk volt, ma az a probléma, ha elvisznek egy fürt szőlőt" - meséli Bogdán László polgármester, aki cigány lecsóval, terített asztallal vár minket az irodájában. 2002-től alpolgármester volt, 2006 óta polgármester. Kezdetben összeült a környékbeli potentátokkal, és elkezdtek azon agyalni, hogyan lehetne az áldatlan helyzetet megváltoztatni, a cigányságból a pozitívumot kihozni. Ezek a közös beszélgetések idővel rendszeres lakossági fórumokká terebélyesedtek. Bogdán László szerint ez volt a változás alapja, s a nyílt párbeszéd további kiszélesítése a jövő, amibe idővel a Jobbik bevonását is tervezi. Tabuk nélkül beszélgettek, csupa érzékeny témáról: cigánybűnözésről, segélyezésről, uzsoráról, munkanélküliségről, a megélhetési gyerekgyárról, fogamzásgátlásról. "Eljutottunk odáig, hogy az elmúlt 5 évben 3 gyerek született évente - nem csak cigány szülőktől. Előtte évi 8-9 baba volt a faluátlag, de olyan családokban, ahol eleve sok gyermek volt. Ha elcigányosodik egy település, az egyenlő a teljes lecsúszással. Majd ha lesz a cigányságnak egy erős polgársága, az más helyzet lesz, de attól még messze vagyunk" - állítja Bogdán László. Szerinte ezekről a kérdésekről a cigányoknak is őszintén kell beszélniük egymással, amiben kétségtelenül sokat segít az, ha a vezető roma, de amúgy a vezetői kvalitások nem függnek a származástól.
Dolgoznak
"Elkezdtünk dolgozni. Bérmunkákat hajtottunk fel, a falu fejlesztése is állandó munkalehetőségeket ad, mindent a helyiek csinálnak. Mi nem akarunk inaktívak lenni. Nálunk régóta nincs olyan, hogy valaki bejön, és ingyen segélyt kap, mindenkinek találunk munkát. Hiszen csak azért, mert valaki felelősen él, és nem vállal sok gyereket, nem kerülhet hátrányba a megélhetési gyerekvállalókkal szemben" - szögezi le a cigány polgármester, aki maga vezetett be olyan szabályokat, amiket magyar vezető esetén rasszizmusnak bélyegeznének. Idénymunkákra szerződnek, most nyáron 1000 hektár földet kapáltak meg 20 közmunkással, de olyan sok volt a munka, hogy diákok, nyugdíjasok segítségével tudták csak befejezni. "Nem a 14 millió forint bevétel volt a legnagyobb dolog az egészben, hanem az, hogy mindennap hajnali 4-kor találkoztunk, és együtt mentünk dolgozni a földekre, ami nagyon összehozta az embereket" - mondja Bogdán László. A polgármester hajnaltól estig kiveszi a részét a közös munkákból, ha kell, ünneplő ruhában kiássa a sáros árkot. Utána szó nélkül ásnak a többiek is.
A szezonális munkák mellett arra is törekszenek, hogy maguk termeljék meg az alapélelmiszereiket: 40 hektár földön gazdálkodnak, krumplit, hagymát termesztenek, van 25 szabad tartású mangalicájuk is. A fölösleget kedvezményesen értékesítik más településeknek, illetve osztanak a rászorulóknak. Pénzt nem adnak, a pénzért meg kell dolgozni. "Volt itt hagyománya a földművelésnek?" - kérdezzük. "Nem, de most már van - hangzik a felelet. - Utánanézünk, mit hogyan kell termeszteni, és megcsináljuk." Saját kezűleg építettek két boltot, a zöldséges üzletüket Czomba Sándor államtitkár nyitotta meg. A fakitermelés hagyományos profilja volt a településnek. Ma megint 15 hektáros erdőjük van, és a szőlőkultúrát is felelevenítik. A falu fejlesztése is folyamatos munkát ad: 100 házból 50-et már felújítottak, és 9 fürdőszobát építettek meg olyan házakban, ahol eddig csak lavór volt.
A polgármester újabb és újabb földeket és munkalehetőségeket szerez, két munkatársával uniós pályázatokat ír, mindezek eredményeként az önkormányzat deficitmentesen működik, adósságuk nincs. Elkerülendő az uzsorát, szükséghelyzetben az önkormányzati krízisalapból kamatmentes hitelt adnak a helyieknek - más kérdés, hogy a polgármester, ha úgy adódik, a szemetesüket is kiborítja, hogy megnézze, mire költötték a támogatást. A játékgépeket régen leszereltette, a kocsmát bezáratta.
Váltanak
Álldogálunk az utcán a míves haranglábnál, böngésszük a réztáblába vésett tízparancsolatot. A harangláb körül a díszburkolaton a 12 apostol nevével ékesített csillagokat tapossuk. "Mint a sztárok nevei Hollywoodban, én készítettem őket" - büszkélkedik a polgármester, aki szerint a munka és a vallás jelentik a közösség összetartó erejét. A felújított temetővel átellenben szép játszótér és korszerű focipálya; a napfényes délutánon fiúk rúgják a labdát, invitálásukra a polgármester is beáll a játékba.
Röviddel később szokványos kocsmai összeszólalkozás tanúi leszünk, ám a cigány és magyar csoport konfliktusa a zene ritmusára oldódni kezd, és közös táncban teljesedik ki. Az Egyensúly című darabot látjuk, melyet helybéli gyerekek játszanak el nekünk megmosolyogtatóan felnőttesen a 160 négyzetméteres kultúrteremben, amelyet a falubeliek saját kezűleg építettek a hivatalhoz. Bogdán László darabjával 22 faluban és a magyar televízióban is szerepeltek már a gyerekek, köztük a falu kitűnő cigány tanulója is.
"Szemléletformálásra van szükség, s ezt a gyerekeken keresztül lehet elindítani" - vélekedik a vezető. Szerinte az emberek a médiából alkotnak képet a cigányságról, a Mónika- és Balázs-showból, ahol számtalan győzike pár ezer forintért hajlandó hülyét csinálni magából. "Az a feltett szándékom, hogy ezeket a sztereotípiákat, amelyek a cigányokban is élnek, leromboljuk. Nem kell nekünk a más nyomorúságát felvennünk! Felnőttoktatást indítottunk, idős asszonyok elvégzik a 8 általánost, meglett emberek szakmát szereznek, és helyben munkát kapnak. Szakítani kell a rossz tradíciókkal, lehet máshogyan is élni" - fejtegeti a polgármester.
"Kezdetben úgy jártam-keltem, hogy mindenhol felszedtem a szemetet. Ez nem sváb település, itt az igényességet nagyon mélyről kellett előhívni. Eldöntöttük, hogy nem várunk külső segítségre, hanem magunk akarjuk orvosolni a problémáinkat. Ha mi nem teszünk meg mindent a helyzetünk megváltoztatásáért, akkor az nem fog változni" - állítja Bogdán.
"Elsősorban a hozzáállás változott meg Cserdiben mind a fiatalok, mind az idősebbek részéről, ehhez kellett egy vezető, aki nemcsak perspektívát ad, hanem ért a nyelvükön is. Ezért magukénak érzik a munkát, a polgármestert és a falut is. Jelenleg a fiataloknak eszük ágában sincs elmenni, mert itt jól érzik magukat" - mondja egy fiatalember, bekapcsolódva a beszélgetésbe.
Bogdán László elismeri, hogy egy 400 lelkes faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, könnyebb rendet tartani, mint egy városban, ahol a vezető sokkal személytelenebb. Ugyanakkor a számonkérés is erősebb egy kis közösségben. A polgármester, aki 20 évig dolgozott gyártási igazgatóként egy multinacionális cégnél, és munkája révén egész Európát bejárva problémamegoldó kommunikációs tréninget is végzett külföldön, közben kampánytanácsadóként is tevékenykedett a hazai politikában. Úgy látja, egyértelműen meghatározó a vezetők felelőssége abban, hogy az emberi sokféleség közepette egyensúly vagy éppen megosztás jön létre.
Sokakban felmerült, hogy a cserdi modellt alkalmazni lehetne más településeken is, de olyan ez az ország, hogy egyrészt a kemény munkával elért siker az egyívásúakból irigységet és elutasítást vált ki, másrészt a siker szelét előbb-utóbb a politikai érdekeltségek is be akarják fogni a maguk vitorlájába. A cserdi vezető szavaiból kitetszik: ügyesen kell manőverezni ahhoz, hogy az ember ne engedje tönkretenni azt, amiben rengeteg munkája fekszik, azaz ne váljon mások szekértolójává, ugyanakkor ellenségeket se szerezzen magának - hogy nyugodtan csinálhassa a maga dolgát.
2008-ban építettek Cserdiben egy hidat a társadalmi szakadék jelképes áthidalása végett. "Nemcsak a cigányok és a magyarok között, hanem a cigányok között is be kell temetni az árkot" - jegyzi meg Bogdán László. Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) vezetése máig nem tette tiszteletét náluk. Széthúzás, gyűlölködés van a cigányok között is. Például a beások között egyre több az értelmiségi, a lováriak között viszont sok a kereskedő, és több a pénz is, ami óriási feszültségeket szül. Mert akkor ki diktáljon?
Bogdán szerint a politikai korrektség eszméje nem működik, mivel az elfogadás nem megy parancsszóra, a cigányságnak a harcos liberalizmus ártott talán a legtöbbet. A pozitív diszkrimináció csak olaj a tűzre, inkább egyenlő esélyek, valódi teljesítmények kellenek. A cigányok aktuális helyzete is indokolta, hogy Bogdán László megalkotta a holokauszt-emlékművet - mementóul mindenfajta előítélettel szemben. Érintettekben nincs hiány: a falubeliek 100 fős csoportja Auschwitzba is ellátogatott. Az emlékmű ott látható az Európa-térképes domborművel együtt, átellenben a polgármesteri hivatallal. Elvégre mi is Európa részei volnánk - még ha efelől némi kételyek motoszkálnak is bennünk. Nemrég a kereskedelmi média Cserdi horror címmel hozta a hírt, miszerint Cserdiben cigánybűnözés van: a szőlőhegyen brutálisan meggyilkoltak egy férfit. A híradásokból kimaradt, hogy az áldozat roma volt, az elkövetők pedig magyarok, ráadásul nem is helybéliekről volt szó. Mégis a cserdiekkel vitetik el a balhét, akiket önmagában is megrázott a dolog. Az esetet megelőzte a polgármester meghurcolása: a pécsi Elcoteqtől egy lopási ügy miatt őt bocsátották el 2010 nyarán, pere még javában tart, a cég közben csődbe ment, a média azonban kész tényként kezelte az ügyet.
Terveznek
Mindezek ellenére az önkormányzati választásokon ismét bizalmat szavaztak neki a helyiek. "Erős ellenszélben lehet valóban hatékonynak lenni, a legtöbbet kihozni magunkból" - vélekedik a polgármester, aki grandiózus tervekben gondolkodik: Európában egyedülálló roma skanzent tervez Cserdibe, egy igazi cigány kulturális központot. Az 500 milliós projekt elindításához szükséges pénz megvan, a részletes tervek is készen állnak. "Megrázzuk magunkat, és megépítjük ezeket a házakat, igazából nem ez a nagy dolog, hanem amit melléteszünk" - mondja Bogdán László. A gyönyörű természeti környezet adottságait kihasználva, a cigány történetiség, gasztronómia, parasztházak, ekhós szekerek, tábortűz, roma fesztiválok vonzerejére építve a helyi idegenforgalom felpezsdítése is cél. Az egész koncepció a kultúra általi közeledésre, az elfogadásra épül, a programot számos roma művész, értelmiségi támogatja.
|
2012. január 12, csütörtök
| 14:20
|
Hol az a kenyér, ami régen volt?
[Hetek]
|
| |
"A mama szobájában állítottam föl a pékséget, a spájz volt a lisztraktár. Norvégiából, utánfutón hoztam a fillérekért vásárolt használt gépeket. Két műszakban, négy főnek adtam munkát" - mesélte lapunknak cége indulásának történetét Tóth Péter polgármester, az immár 20. évébe lépő Lipóti Pékség alapítója, aki ma már 400 alkalmazottnak és 600 alvállalkozónak ad munkát. A pékség az óévben az European Business Awards értékelésében bekerült Európa tíz legjobb vállalkozása közé.
Gyermekkorában álmodott-e arról, hogy egyszer majd egy nagy cég tulajdonosa, több pékség és százhetvennél több mintabolt irányítója lesz?
- Vállalkozóként kell, hogy legyenek álmaink, ezek azonban az én esetemben rövidebb távokra vonatkoztak. Igyekeztem megragadni azokat a lehetőségeket, amelyeket az élet elém tárt.
Ez mással is megesett, de nem mindenkinek jött be - elég, ha csak a rendszerváltás utáni Magyarország veszteseinek sorára gondolunk. Milyen különleges adottságok kellenek a sikerhez?
- Nem biztos, hogy különleges adottságokra van szükség. Ha magamra gondolok, átlagos tanulóként átlagos tanulmányi eredményekkel végeztem az általános iskola összevont osztályait. Szüleim munkásemberek, akik csupán annyit követeltek tőlem, hogy fiatalon is kivegyem a részemet az otthoni teendőkből. A szakmunkásképző mellett földet műveltem, trágyáztam, állatokat gondoztam, nyulat tenyésztettem, s nem volt idegen tőlem a vetés, szántás, fogasolás, kaszálás sem. A földön jártam, nem dédelgettem elszállt terveket, s azt láttam, hogy a környezetemben élő lipóti emberek is úgy élnek, hogy igyekeznek kihasználni minden lehetőséget. Annak idején például a Termelő Szövetkezetben megtanulták, hogy működik a kertészet, s ezután tíz házból hét fóliasátrazott. Az 1980-as évektől, amikor az állattartás volt a menő, minden háznál volt szarvasmarha. Ma már sokan inkább az idegenforgalom felé orientálódnak, kihasználva a kedvező földrajzi adottságokat és a helyi termálfürdő vizét. A lényeg, hogy Lipóton nincs munkanélküli.
Úgy tűnik, kreatív légkör vette körül.
- A környezetemben mindenki feltalálta magát. Felmenőim többsége is vállalkozó volt, s talán magam is innen örököltem ezt a vénát. Emellett a hétszáz lelkes falu közélete úgy működött, mint egy nagy család, ahol egy kézfogásnak nagyobb a becsülete, mint egy jogászok által részletesen kidolgozott, húszoldalas szerződésnek. Második ciklusban vagyok polgármester, és elmondhatom, hogy ez ma is így van.
Hogyan jött a sütőipari érdeklődés? Egyszer csak eldöntötte, hogy pék lesz?
- Dehogy, én csak boltos akartam lenni, mert nagyon szerettem emberekkel foglalkozni. Hús- és élelmiszer-ipari szakmunkásképzőt végeztem el úgy, hogy az egyik napon iskolában, a másik napon szakmai gyakorlatként a boltban voltam. Végzés után is, 1983-tól négy éven keresztül álltam a pult mögött a helyi ABC húsipari részlegénél. Nagyon szerettem a szakmám. A húsboltban megtanultam csontozni, mert féldisznók formájában érkezett a húsáru. 1988-ban jött a lehetőség, hogy önállósodjak, mert a kisebb falvakban a húsboltokat mind bérbe adták. Rögtön háromra is rámozdultam: egyet béreltem Lipóton, egyet Darnózseliben, egyet pedig Püskin. Így lettem alkalmazottból vállalkozó.
Hogyan tudott hirtelen ennyi alkalmazottat felvenni a vállalkozáshoz?
- Sehogyan, mert mindent magam csináltam. Reggel hat órakor már ott voltam a vágóhídon, hétre érkeztem az első faluba. Ott másfél órán keresztül tartott a "terülj asztalkám", majd mentem a következő községbe. Három faluban háromszor nyitottam és háromszor zártam naponta. Hamarosan híre ment a jó és friss árunak, és hosszú sorokban vártak rám a vevők. Emellett minden este levágtam egy disznót is, ami nem volt ugyan szabályos, de nagyobb lett a választék. A megmaradt húst kolbászba töltöttem.
Mikor maradt rá ideje?
- Alkalmanként. Napi tizenhat-tizennyolc órán át robotoltam, azonban nem értelmetlenül, mert megtaláltam a számításomat. Hamarosan építettünk egy nagy ABC-t a bátyámmal, afféle családi vállalkozásként Darnózseliben. "Mindent a vevőkért vegyesbolt", tettük fel a cégtáblát. A név azért fontos, mert a szemléletünk mottóját fogalmazza meg. Így kell működnie mindennek.
Hogyan lett a húsboltból pékség?
- Szerettem volna szélesíteni a kínálatot, s úgy terveztem, hogy az ABC-ben egy kis látványpékséggel csalogatok be több vevőt. 1991-ben járunk, amikor még a látványpékségek nem igazán voltak divatban - főleg vidéken nem. Az ötlet igazi újdonságnak számított, de a megvalósításhoz gépekre volt szükség, amelyet csak Svédországból lehetett beszerezni. Egy utánfutós Zsigulival egyenesen a gyártóhoz utaztam, másodmagammal. Már majdnem meg is vettem a gépeket, csak egy hajszál választott el tőle.
Mi történt?
- Ugye én készpénzzel, keményvalutával a zsebemben érkeztem, és ez a tény sok-sok nyelvi nehézségen átsegített. Egy ilyen embert, akinek komoly összeg lapul a zsebében, segíteni kell... A svéd menedzser jóindulata jeléül összehozott egy magyar származású, norvégiai üzletemberrel, akitől azután fillérekért megkaptam azt, amire szükségem volt - igaz, használt gépekről van szó. De nemcsak ennyit kaptam, hanem sok jó tanáccsal is ellátott. Lebeszélt a látványpékség azonnali megvalósításáról, induláskor - mondta - elég lesz a kenyérrel, kiflivel, zsemlével kezdeni. Azt is mondta, hogy ne csak a saját boltomnak sütögessek, hanem vigyek a szomszéd falvakba is.
Vagyis hogy hálózatban gondolkodjon?
- Úgy van. Azt is tanácsolta, hogy fogjak össze egy jó pékkel, tanuljam meg a szakmát. Az első műhelyt a lakásunk mögött lévő szoba-konyhás épületben rendeztem be. Én lettem ott az igazgató és inas is egy személyben, aki tanulja a szakmát. Négy fő dolgozott nálam két műszakban, én pedig pékiskolában, valamint a gyakorlatban tanultam meg a szakma csínját-bínját. Alapelvem, hogy egy főnöknek többet kell tudni az alkalmazottaknál. Nem elég azt mondanom, hogy süss jó kenyeret, hanem ha kell, meg kell mutatnom, hogyan. A szakmát könyörtelenül meg kell tanulni.
Mitől volt az önök terméke másmilyen, mint a többi termék?
- Attól, hogy én mindig a vásárlók igényeinek akartam megfelelni. Bárhova mentem, mindig azzal a kérdéssel jöttek a vásárlók, hogy "Hol van az a kenyér, ami régen volt?" Amikor rendszerváltás után a kis pékségeket felszámolták, a tömegtermelés oltárán odalett a megszokott, jó minőség. Az intenzív dagasztással, alagútkemencékkel nem tudják előállítani azt, amit anno. A korábbi mesterek, pékek elmehettek segédmunkásnak, s ezzel sajnos tönkre is ment egy szakma, nekem azonban sikerült jó szakembert találnom, aki már gyerekkora óta péknek tanult. Mi hagyományosan, kézimunkával, kovászos alapanyaggal készítjük a kenyeret, ezért más az íze, mint a gyorsítókkal és mesterséges adalékokkal felpumpált változatuknak. Vannak munkafolyamatok, amelyeket nem lehet büntetlenül megspórolni.
Meddig tartott ez az "ősállapot"?
- Fél év alatt kinőttük a kis pékséget, mentem vissza Norvégiába újabb gépekért. A falakat kivertük, és újakat húztunk fel, s minden évben száz négyzetméterrel bővítettük a pékség területét. Mindig több gép, mindig több ember kellett, és ez így ment tizenöt éven át. Végül már hatvan-hetven embernek adtam munkát.
Magyarországon ma két dolgot lehet eladni: az olcsót - dömpingáron; és a minőséget - ha megfizethető. Mi az első pillanattól fogva az utóbbit választottuk, ezért én soha nem mentem bele az árversenybe. Tudtam, hogy mennyiért tudjuk előállítani és mennyiért lehet eladni úgy, hogy teszünk rá egy tisztességes hasznot. Az ezredfordulóig csak kisboltokba szállítottunk, a környék hetven-nyolcvan településére, de Mosonmagyaróváron a siker érdekében együtt kellett dolgoznom a helyi Tesco áruházzal. Bizony sokat tanultam tőlük, azonban ennek az időszaknak is vége szakadt.
Mi hozta a változást?
- Abban az időszakban, amikor azt gondoltuk, hogy kialakult egy népes vevőkör - akikért megdolgoztunk -, bejött az EU. A csatlakozás után, 2004-ben már a napnál világosabban látszott, hogy ha fenn akarunk maradni, akkor váltanunk kell. Ezúttal már azokkal a multinacionális cégekkel kellett továbbversenyeznünk, amelyek mögött nemcsak negyven év előny, hanem generációs tudás, banki háttér, piacgazdasági tapasztalat és nemzetközi kapcsolatok állnak. Olyanokkal, akik profik a maguk területén, s csak annyit tehetünk, hogy összeszedjük és megtanuljuk azt, amit lehet. A megoldást kerestük, és ezt csak egy dologban láttam: a saját lábunkra kell állunk. Nyitunk pár mintaboltot, ahol még nagyobb választékkal, ha lehet, még jobb minőséggel saját vevőket gyűjtünk magunknak, és így függetlenítjük magunkat a nemzetközi tőke szorításától.
A multik csupán az árversenyre tették a hangsúlyt?
- Abszolút! Az egyik ilyen multinál azt a politikát folytatták, hogy kialakítottak egy helyi sütő részleget, ahol a százforintos lisztből százforintos kenyeret állítottak elő. Ezzel konkrét hasznot nem tudtak ugyan realizálni, de a vevőket sikerült becsalogatni. Végkimenetelében már nyereséges üzletpolitikáról van szó.
A mi kenyerünket is elfogadták, de jóval magasabb áron kínálták, és lehetett látni, hogy hosszú távon ez az út nem járható. 2006. január 20-án megnyitottuk első három mintaboltunkat Győrben, s innentől kezdve a vásárlói kereslet és az élelmes magyar vállalkozók (franchise-partnerekre gondolok) húzták előre a szekerünket. Mindenhol óriási keresletet tapasztaltunk.
Az alvállalkozók nyilván erre kattantak rá.
- Ők csak annyit kértek, hogy szállítsunk nekik is kenyeret. Ha rendesen dolgoznak, és azonosulni tudnak a céljainkkal, akkor miért ne? Előírtam, hogy megfelelően alakítsák ki a boltjukat, nem árulhatnak akármit, és kialakítottunk egy árrést, ami nekik is tisztességes megélhetést biztosít. Egymás kezébe csaptunk, és nem írtunk alá körmönfont, bonyolult szerződéseket, hosszú jogi megállapodásokat. Az érem másik oldala, hogy ha a partnerünk véletlenül mégse tudna azonosulni a "mindent a vevőkért" szemlélettel (tiszta bolt, rendezett környezet, korrekt pénzügyi magatartás), akkor könnyű megválni tőle. Nem is kell felmondani hozzá.
Nem félt kilépni a biztonságot nyújtó árnyékból?
- Én arra sohasem gondoltam, hogy valami nem fog sikerülni. Ha mégse megy, annak oka van, és abból lehet tanulni, azt meg lehet változtatni. Polgármesterként a falut is úgy látom, mint egy vállalkozás, ahol minden problémára lehet megfelelő választ találni.
Saját cégében mikor kezdett el terméket bővíteni?
- Indulás után hét-nyolc év múlva. Ahogyan nőtt a boltjaink száma, úgy keresték egyre inkább a nagyobb a választékot. Ennek apropóján hoztuk be a három kilós parasztkenyeret is, amely nagy sikert aratott. Az emberek először szemre vásárolnak, s ha megtetszik nekik az a szép, pirospozsgás, illatos kenyér, megveszik. Legközelebb azonban már csak akkor veszik meg, ha nemcsak szép, de jó is. A növekvő kereslet pedig azt eredményezte, hogy élelmes alvállalkozók messze tájakon is megismertették a termékeinket. Pillanatok alatt kinőttük a Lipóti pékséget, majd megvettük a tatabányai kenyérgyárat, nyitjuk további mintaboltjainkat. Eredetileg nem volt olyan célunk, hogy a kenyeret Pestre, az Alföldre vagy Szlovákiába is elvigyük, de alvállalkozóink megtették. Jelenleg négyszáz embernek adok közvetlenül munkát, és hatszáz alvállalkozóval vagyok kapcsolatban. Az élet ezt a lehetőséget nyújtotta.
Honnan veszi az energiát, a spirituszt, az ihletet arra, hogy egyre nagyobb méretekben gondolkodjon?
- A sok pozitív visszajelzés erősíti az embert, olyannyira, hogy ez sokkal többet jelent, mint az anyagi jellegű siker. Szeretek az emberekkel dolgozni, s mindig olyanokat válogatok magam mellé, akik azonosulni tudnak céljainkkal, és akiknek le lehet osztani a munkát. Úgy, hogy nekem minél kevesebb maradjon.
Hogyan lett az év vállalkozója?
- Tavaly megkerestek azzal, hogy indulnánk-e egy nemzetközi megmérettetésen. Természetesen igent mondtunk, Londonban tartottunk egy prezentációt, és örömmel hallottuk a hírt, hogy az első tízbe kerültünk. Egy barcelonai díjátadó gálán kaptuk meg az ezzel járó, gyönyörű emlékplakettet. A zsűri talán arra figyelt fel, hogy értékteremtő hagyományt igyekszünk feléleszteni. Úgy látom, hogy Nyugaton ezt egyre inkább méltányolják.
Egy jól működő vállalkozásban a profit mekkora részét kell visszaforgatni, hogy a fejlődés fennmaradjon?
- Mi a profitunkat kilencven-kilencvenöt százalékban minden évben folyamatosan visszaforgatjuk. Ha nem így tennénk, akkor nem biztos hogy megtalálnánk a helyes megoldást a fejlődés során felmerülő kihívásokra.
|
2012. január 10, kedd
| 16:43
|
London: 200-as tempó
[Népszabadság - Sport]
|
| |
A hosszú karácsonyi iskolai és politikai szünet utáni első tényleges munkanapon a kelet-londoni olimpiai faluban tartott rendkívüli ülést a brit kormány. A nagy felhajtással kísért esemény leplezetlen célja az volt, hogy -mint David Cameron miniszterelnök fogalmazott - mindenki meghallja: az idegenforgalom, a sport és az üzleti élet egyaránt elszánt 2012, II. Erzsébet "gyémántjubileuma", azaz trónra lépésének hatvanadik évfordulója és az olimpiai játékok maximális kiaknázására nemcsak London, hanem az egész ország számára.
|
2012. január 06, péntek
| 17:50
|
Cafeteria: több marad a munkavállalóknál és a munkáltatóknál
[OrientPress - Mozaik]
|
| |
Hatékonyabb és olcsóbb cafeteria rendszer segíti a vendéglátás és az idegenforgalom fellendülését, a munkavállalók akár 450 ezer forintnyi járulékkedvezménnyel támogatott összeget fordíthatnak pihenésre. A Nemzetgazdasági Minisztérium pénteken mutatta be az új cafeteria rendszer keretösszegeit.
|
2012. január 05, csütörtök
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
