| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Lakk 2012. február 06, hétfő
| 13:16
|
A régiós élmezőnyben a magyar piac
[Portfólió]
|
| |
Pozitívba fordult át dél körül a magyar piac, a BUX jelenleg 0,2%-kal pénteki záróértéke fölött jár. A blue chipek vegyesen festenek, az OTP és a MOL néhány tized szálakkal emelkedik, a Magyar...
|
2012. február 05, vasárnap 2012. február 02, csütörtök
| 13:20
|
Évszázadnyi alkotó élet
[Hetek]
|
| |
Százöt év még történelem tekintetében is hosszú idő, hát még emberi léptékkel mérve. Egy évszázadot felölelő élet sok mindent lát, tapasztal, igazán bölccsé teheti az embert. Érhetik sikerek, de tragédiák, kudarcok is a törékeny életet. Mégis vannak emberek, akik képesek felülkerekedni a reménytelenségen, a kilátástalanságon, pozitív hozzáállással és kitartó küzdelemmel. Ilyen ember volt Eva Zeisel, a világhírű keramikus-tervező is.
A december végén százöt évesen elhunyt tervezőnőt magyar származása ellenére itthon csak szakmai körökben ismerik, pedig a The New York Times olyan zseniális és korszakalkotó formatervezők közé sorolja a személyisége és a munkássága révén, mint Mary és Russel Wright vagy Charles és Ray Eames. Azt gondolhatnánk, hogy a hírnévhez elég volt a tehetsége és a tudása, csakhogy a nemzetközi sikeréhez a történelem által felállított akadályokat is kellett még leküzdenie: börtönt, emigrációt, szegénységet.
Striker Amália Éva vagyonos és kiemelkedően tehetséges értelmiségi családba született 1906 novemberében. Az asszimilálódott zsidó család feje, Striker György, jól menő textilgyárat üzemeltetett, míg anyja, Striker Polányi Laura, történészként szerzett doktori diplomát a Budapesti Egyetemen, amivel nőként úttörőnek számított Magyarországon. Anyja később elismert történész, politikus és feminista lett az Egyesült Államokban. Nagybátyjai is nagyszerűen kamatoztatják tudásukat a természettudományok területein: Polányi Károly szociológusként és közgazdászként ér el eredményeket, míg Polányi Mihály fizikokémikusként és filozófiatudósként válik ismertté. Éva unokatestvére, Polányi János (Polányi Mihály fia) kémiai kutatását pedig Nobel-díjjal tüntették ki 1986-ban.
Az adott családi körülmények között azt hihetnénk, hogy a kis Éva szintén a természettudományok felé vonzódik, de érdeklődése más irányt vesz: festeni szeretne. Ezért a Szilágyi Erzsébet Fasori Gimnázium után a budapesti Képzőművészeti Akadémiára jelentkezik. Azonban egzisztenciális jövőjét szem előtt tartva, illetve a magyar népi kerámiaművészettől ihletetten három szemeszter után az akadémiát otthagyja, és beáll fazekasinasnak Karapancsik Jakab műhelyébe, ahol (az anyai tradíciót folytatva) ő lesz az első nő Magyarországon, aki fazekasszakmunkás-oklevelet szerez. Ezek után mindent megtesz, hogy látóköre bővüljön és formavilága gazdagodjon: 1925-ben ellátogat egy párizsi szakkiállításra, ahol az art decót felváltó modern irányzatokkal, és az akkor feltörő modern iparművészek és ipari tervezők munkáival találkozik. Végül nem is annyira az art deco díszítettsége, inkább a Bauhaus stílusa és Le Corbusier alkotásai keltenek benne nagy benyomást. Igaz, később az akkori letisztult modern stílust, amelyért akkoriban rajongott, túlságosan ridegnek tartja, és úgy érzi, hogy inkább gátolta saját kifejezőeszközeinek kibontakozását. Párizsból visszatérve, inspirációkkal feltöltődve több kerámiakollekciót készít és állít ki Budapesten, amellyel a magyar és külföldi majolikagyárosok érdeklődését is felkelti. 1928-ban meghívást kap Németországba, a Schramberger Majolikagyárba, ahol étkészleteket, asztali tárgyakat tervez.
A munka elvállalása nagy lépés volt számára, nemcsak földrajzi értelemben. Az eddig korongozó fazekasként alkotó Éva innentől kezdve valódi ipari formatervezőnek számított, hiszen a kézműves-gyártó munka helyett csupán a tervezéssel kellett foglalkoznia. Az itteni évek alatt készített tervein egyértelműen a Bauhaus letisztult, ám szögletes, kicsit merev stílusa érvényesül. Ambíciói azonban nem tudnak lenyugodni: Berlin és Ukrajna után, ahol saját stílusát és lehetőségeit keresi, a Szovjetunióba látogat, ügyvéd bátyját követve, aki Sztálin meghívására dolgozik ott mint külföldi szakértő. Éva ekkor már férjével, a lengyel származású Alex Weissberggel érkezik, ám rövid házasság után elválnak. Dolgozik Leningrádban és Ukrajnában, tervezőként, illetve gyárellenőrként. De memoárjaiban a kiemelkedő pozíció ellenére inkább akkori felismeréséről tesz említést. Az excári majolikagyárakban eltöltött idő rádöbbenti, hogy a régi korok stílusait, ahogyan ő fogalmaz: a lírai vonalvezetést akarja ötvözni a modern, letisztult formákkal, szemben az akkori avantgárd irányzatok merev és szögletes, minden finomságot nélkülöző dizájnjától.
A művésznőt sikerei elismeréseként 1935-ben a szovjet kerámiaipar művészeti igazgatójának nevezik ki. Egy évvel később koholt vádak alapján, amely szerint részt vett egy Sztálin elleni merényletben, tizenhat hónapra bebörtönzik. A büntetés nagy részét magánzárkában tölti, menekülését anyja, illetve németországi barátai közbenjárásának, többek között Albert Eisteinnek köszönheti. Később gyerekkori barátja, Arthur Koestler író részben Éva élményeire alapozva írja meg a Sötétség délben című antisztálinista regényét.
A sztálini börtönből szabadulva Bécsbe érkezik, itt ismerkedik meg az ügyvéd és szociológus Hans Zeisellel, akivel 1938-ban egybekelnek. A náci megszállás miatt azonban letelepedés helyett előbb Manchesterbe, majd az Egyesült Államokba menekülnek.
Sürgősen munkához kell látniuk, mivel zsebükben a családi legenda szerint mindössze hatvannégy dollár lapul. Az érkezésüket követő második napon Éva a New York-i közkönyvtárak ipari szakjegyzékeiben majolika- és üveggyárak után kutat. Több gyár foglalkoztatja, a General Mills, a Rosenthal China, majd 1939-ben a brooklyni Pratt Institute-ban helyezkedik el tanárként. Pedagógiája újszerű: a kerámiát az ipari formatervezés szemszögéből oktatja, szemben az addig bevett kézművesfoglalkozásokkal. 1940-ben a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) közreműködésével a pennsylvaniai Castleton China porcelángyár egy étkészlet-kollekciót rendel tőle. A "Museum" kollekciót, amelyet 1946-ban kiállítanak a MoMA-ban, a művészetkritikusok lelkendezve fogadják, pedig az addig megszokott, burjánzóan díszített, túlrészletezett porcelánok mellett az egyszerű vonalvezetésű és friss formatervezésű étkészlet az amerikai közönség számára először idegennek tűnik. Mindenesetre Éva - aki az első női kiállító a múzeum történetében - ezzel a kiállítással nemzetközi ismertséget szerez. Ezután neves amerikai cégek kapui nyílnak meg előtte.
Ezekben az években családja is bővül, két gyermeknek ad életet: lányuk, Jean 1940-ben, fiuk, John Zeisel 1944-ben születik. Házasságuk az ötvenes évekig meglehetősen viharos. A két testvér a mindennapos veszekedéseket, folyamatos vitákat mindkét szülő domináns személyiségével magyarázza a Throwing Curves: Eva Zeisel című dokumentumfilmben.
Az anyaság nagy befolyást gyakorol művészi látásmódjára is: megjelennek a gömbölyded formák, a lekerekített élek, az organikus sziluettek, mindaz, ami a természet hullámzását és finomságát követi. Étkészleteinek darabjai nem egymás mellett álló sokszorosított darabok együttese, hanem kiegészítik egymást, és formailag egy családot alkotnak. Művészfilozófiájához tartozik, hogy a szépség és a praktikum ötvöződjön egy tárgyon belül, valamint hogy egy tervező csak olyan tárgyakat tervezzen, amelyeket használ a hétköznapok során.
1954-ben távozik tanári pozíciójáról és a tervezéssel is felhagy egy időre. Egy fémvázas fotel, amellyel szabadalmi díjat nyer, és néhány, gyűjtőknek tervezett minikollekció - ez a két évtizedes szünet termése. Az ipari tervezéshez a nyolcvanas évek elején tér vissza. Az akkor született tárgyaival addigi munkásságának lényegét ragadja meg: tárgyai sokkal kifejezőbbek, organikusabbak, érettebbek, és a terveivel sikert sikerre halmoz az akkor már a hetvenes évei közepén járó asszony. Neve ekkor már fogalom a dizájn történetében, még életében több retrospektív kiállítást szerveznek korábbi munkáiból a nagyobb múzeumokban, főként Amerikában, Washington D.C.-től San Diegóig.
Visszatérésekor több neves amerikai cég, többek között a Chantal, a Nambe és a Signature számára tervez poharakat, étkészleteket, kerámiákat és szanitereket. Hosszú távollét után először 1983-ban látogat Magyarországra. Ittléte során a Zsolnay-gyár és a Gránit-kőedénygyár számára is készít rajzokat. Munkásságáért 1986-ban a Magyar Köztársaság Csillagrendjével, 2004-ben, kilencvennyolc évesen a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben a Magyar Iparművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választja. 2005-ben az Egyesült Államok Cooper-Hewitt-életműdíját ítélték neki.
Eva Zeisel sokoldalú tehetség volt. Formatervezése kiterjedt olyan területekre is, amelyek nem kapcsolódnak szervesen a kerámia-, illetve üvegművészethez. Saját tervezésű bútorok gyártását indította el, továbbá csillárokat, képeket, szőnyegeket készített, olyan tárgyakat, amelyekkel egy modern, letisztult, ugyanakkor finom, lágy vonalakkal rendelkező belső teret lehet kialakítani. Alkotásainak formáiban, színvilágában nemegyszer a magyar népművészet elemei is visszaköszönnek. Humoros formamegoldásai derűt és kedvességet kölcsönöznek bájos tárgyainak, így a használóinak is.
Haláláig, 2012. január 1-jéig aktívan élt és dolgozott. Bútorai, edényei, készletei, formatervezett tárgyai a mai napig megvásárolhatók. Unokája segítségével három éve elindította honlapját, munkájáról, dizájnelméletéről több könyvet is írt, börtönmemoárja pedig feltehetően ez évben jelenik meg.
Életművének fő darabjait ma több vezető múzeum állandó gyűjteménye mutatja be: a New York-i MoMA, a Metropolitan Múzeum, a New-York Historical Society, a londoni British Múzeum és a Victoria and Albert Múzeum, emellett a magyar Iparművészeti Múzeum is őriz néhány Eva Zeisel-tárgyat.
|
| 11:37
|
"Orbán nem fasiszta, Matolcsy nem a kormány"
[Hetek]
|
| |
450 forint felett a benzinár, az euró árfolyama január elején minden negatív rekordot megdöntött, a 27 százalékos magyar áfa Európában egyedülállóan magas, megszorítás megszorítást követ, a demokratikus intézményrendszert folyamatos támadások érik. Mindennek ellenére szombaton tömegtüntetést rendeztek a kormány mellett. Ön szerint mi a titka Orbán Viktornak?
- Sokan érzik, tudják, hogy a rémisztően durva európai válság közepette valamilyen paradigmaváltás készül gazdasági és politikai értelemben is. Hogy ebben a helyzetben az egyes államok hogyan reagálnak, az eldönti a jövőt. Az erős felhatalmazással rendelkező, útkereső, ámde határozott vezetők döntésképessége evidens: mindez együtt képes egy komoly választói bázist képezni Orbán számára. Persze egy ilyen fokú felhatalmazásban sok tévedés lehetősége is benne van. Nyilvánvaló, hogy ha több mint százezren kimennek az utcára egy politikai erőt támogatni, annak van jelentősége, de a végén minden a szavazófülkében fog eldőlni.
A meglehetősen szokatlan kormánytámogató tüntetés ellenpontja az Amerikai Népszava, amely szerint Magyarországon fasiszta diktatúra van. Az elmúlt másfél év alapján Ön hogyan értékeli a magyar demokrácia állapotát?
- Orbán Viktort fasiszta diktátornak minősíteni, Mussolinival párhuzamba állítani maga az elmebaj, ez nem képezheti diskurzus tárgyát.
Véleményem szerint nem vitatható, hogy demokrácia van, vagy sem. Ez demokrácia. Működik a hatalommegosztás, van szabad választás. De természetesen nem vagyok vak, és ha onnan nézzük a kérdést, hogy a kormányváltás óta milyen folyamatok zajlanak, akkor egyértelműen látszik egy erős centralizációs irány. Ez az állami hatalom erősítéséhez, a gyors döntésekhez, köztük a gyors parlamenti döntésekhez vezet, amiben vannak olyan elemek, melyek csorbítják az ellenzék politikai mozgásterét. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábbiakhoz képest maga a rendszer is kevésbé demokratikus. De ettől még demokrácia van, és ezért tartom elhibázottnak, hogy az ellenzék nem vett részt az alkotmányozásban, még akkor is, ha feltehetően nem sok esélye lett volna a saját elképzeléseit érvényre juttatni.
A Fidesz bevezette az egyéni képviselői indítvánnyal induló törvényalkotást, aminek eredményeként minden szakmai, politikai egyeztetést és vitát megkerülve akár fél nap alatt is törvény születhet.
- És akkor mi van? Az ellenzéknek éppen az ilyen dolgokra kellene rávilágítania, nyomni a csövön, ami kifér, kihasználva az élő parlamenti közvetítést.
Nekem úgy rémlik, hogy teszi is. De most ne az ellenzéket vizsgáljuk, hanem a demokrácia állapotát! A rapid és követhetetlen mennyiséget produkáló (365 törvény másfél év alatt) parlamenti tevékenység mellett ott vannak a kinevezések: kormányközeli emberek bebetonozása kilenc évre az ügyészség, a bíróságok élére, a médiahatóságba.
- A kormányközeli emberekkel kapcsolatban több szerénységet kérnék az ellenzéktől!
Én nem az ellenzék vagyok, hanem egy adófizető polgár, akit zavar, hogy Szájerné lett a főbíró, az egykori Fidesz-képviselőjelölt Polt Péter a legfőbb ügyész, a mindent aláíró és szintén Fidesz-képviselő Schmitt Pál az államfő.
- Én ezt megértem, de ez részben prezentációs probléma. Teljes naivitás azt gondolni, hogy van olyan politikai kurzus, amely ne a saját embereit, a hozzá lojális személyeket ültetné kulcspozíciókba. Hiszen a kormányváltásnak az az egyik célja, hogy az addigi gyakorlat helyett valami mást kell csinálni. Ez így volt a szocialistáknál és a liberálisoknál is, így volt az MDF kormányzása idején is. És így lesz akkor is, amikor majd megint nem Fidesz-kormány lesz. Ausztriában korporatív alapon osztja fel az országot a két nagy párt, de ettől még senki nem kérdőjelezi meg az ottani demokráciát.
És az a tény, hogy kilenc évre bebetonozzák a saját embereiket kulcspozíciókba?
- Nem látok problémát a kilenc évben sem, hiszen ez garantálhatja az így kinevezett személyek kormányoktól független működését. De ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy vége legyen a politikai adok-kapoknak.
Ez még csak most kezdődött el: nemrégiben gyanúsították meg Gyurcsányt; Bajnai Gordon főtanácsadója egy tévéműsorban azt mondta, hogy számít meggyanúsításra Bajnai esetében is; Budai Gyula pedig gőzerővel keresi az "elmúlt nyolc év" bűnöseit.
- Gondolom, sokan emlékeznek Medgyessy Péter szlogenjére, ami úgy szólt, hogy szeretné végre betemetni az árkokat. Csak arról nem beszéltek akkoriban, hogy az árkok hullákkal vannak tele. Az elmúlt húsz évben sikerült felizzítani az emberek kurucos várakozásait az elszámoltatással kapcsolatban. De abban nem látok semmi szörnyűséget, hogy eljárások indulnak, mert összességében hiszem, hogy jogszerűen fognak eljárni mindazon intézmények, melyek feladata a felmerült gyanúk megerősítése vagy cáfolata.
Még egy kérdés a demokrácia csorbítása témakörben: az elmúlt hónapokban sorra jöttek az ebbéli aggodalmakat kifejező levelek és üzenetek az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól is. Ezek is alaptalanok lennének?
- A nemzetközi diplomáciában mindennek helye van, ez nem rendít meg. És az is tény, hogy van kettős mérce a nagyhatalmak körében is a gyengébbek rovására. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a magyar kormány figyelembe fogja venni a bírálatokat. De ami Strasbourgban történt, azt nem akartam elhinni: ilyen színvonaltalan, felszínes vitát régen láttam. Úgy tűnik, az unió komoly válságban van.
Olyan mondatok hangzottak el, hogy Magyarországot a jelenlegi állapotában nem vennék fel az Európai Unióba.
- És? Ez a kérdés nem kérdés. Rendkívül felszínes megállapításnak tartom, és inkább az Európai Parlamentre nézve szégyen az a színvonal, amely a vitadélutánt jellemezte. A hozzászólók zöme mérhetetlenül felkészületlen volt, miközben Orbán Viktor politikájának támogatójaként mondom, hogy az Orbánt bíráló képviselők helyében meg tudtam volna fogalmazni valóságos kritikákat is.
Elképzelhetőnek tarja, hogy az unió velünk fog példát statuálni?
- El tudom képzelni, és az is tény, hogy ennek elkerüléséhez már régen szakítani kellett volna a szabadságharcos gazdaságpolitikával. Aminek viszont ott áll a hátterében, hogy belpolitikai tőkét kovácsoljanak az érzelmekre ható kommunikációval. Ugyanakkor Orbán Viktor azon kevés magyar politikusok egyike, aki a parlamentben kijelentette, hogy az Európai Unió egyben maradása mellett a válságtünetek ellenére is sokkal több és súlyosabb érv és érdek húzódik, mint a széthullása mellett.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
|
2012. február 01, szerda 2012. január 31, kedd
| 11:41
|
"Kiber-államok" Izrael, Finnország és Svédország az élen
[ATV]
|
| |
Izrael, Finnország és Svédország rendelkezik a kiber-készültség legmagasabb fokával a legfrissebb biztonsági jelentés szerint. Kína, Brazília és Mexikó képesek a legkevésbé megvédeni magukat egy esetleges támadástól. Az értékelés szempontjai között szerepelt: a megfelelő tűzfalakkal való rendelkezés és a víruselleni védelem és egyéb összetevők, mint a kormányzati tájékoztatás és az oktatás minősége.
|
2012. január 30, hétfő
| 10:32
|
Újabb megszorítás: húszezer forintos pluszköltség
[Népszava - Gazdaság]
|
| |
Semmi nem indokolja, hogy a kormányzat akár egyszerre, vagy akár fokozatosan lecseréltesse a gépkocsik rendszámtábláit. A jelenlegi táblákkal ugyanis tökéletesen azonosíthatóak az autók, nincs szükség terület alapú rendszámokra - állítják szakértők. Így a hozzáértők szerint új hatósági jelzések bevezetésével csupán újabb forint milliárdok beszedése lehet a kormányzat célja.
|
2012. január 29, vasárnap
| 21:38
|
Porsche 911 teszt: nem sikerült 302-vel menni
[HVG - Cégautó]
|
| |
Harci dobok ütik mögöttem a tam-tamot. Dübörög a világegyetem. Halálraítéltek nyugalmával szorítom a kormányt, gépiesen követem az utasításokat. A gép kilő, énem szétesik, hexán molekulákkal egyesül, elégek. Porsche-tudatú hívőként születek újjá, kasztrált félistenként keresem ezentúl az autózás egyszer már megtapasztalt örök igazságát.
|
2012. január 27, péntek
| 22:30
|
Suszter, Szabó, Baka, Kém kritika: akire legkevésbé számítasz!
[Premierfilm]
|
| |
John Le Carré világhírű regényének (korábban Árulás) legújabb szélesvásznú adaptációja néhol nehezen követhető, de a történet végére minden világossá válik. A film svéd rendezője remek érzékkel bánt az idővel és a cselekményszálakkal.
|
| 22:30
|
Suszter, Szabó, Baka, Kém kritika: akire legkevésbé számítasz!
[Premierfilm]
|
| |
John Le Carré világhírű regényének (korábban Árulás) legújabb szélesvásznú adaptációja néhol nehezen követhető, de a történet végére minden világossá válik. A film svéd rendezője remek érzékkel bánt az idővel és a cselekményszálakkal.
|
| 10:06
|
"Az Újpest és a Fradi sem lesz pár évig bajnok"
[pepsifoci.hu]
|
| |
A Fradinál biztosabb a háttér, ezért jobban szerepel majd a bajnokságban, mint az Újpest - nyilatkozta Sebők Vilmos, a 100% Fradi legújabb számában. A lilákkal bajnoki címet nyert korábbi válogatott védő szerint tavasszal még erősebbek lesznek a zöld-fehérek, ugyanakkor Újpesten szerinte sok a kérdőjel. Az elkövetkező évek azonban nem a két fővárosi klubról szólnak majd - jósolja Sebők.
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
