| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Levéltár 2012. május 23, szerda
| 05:18
|
Népszava: bírósághoz fordulhat a Politikatörténeti Intézet
[HVG - Itthon]
|
| |
Politikai akciónak tekinti a Politikatörténeti Intézet levéltárában őrzött iratok államosítását Földes György, az intézet főigazgatója, aki azt mondta, amennyiben hatályba lép a törvény, bírósághoz fordulnak, és akár Strasbourgig is elmennek - írta szerdai számában a Népszava.
|
2012. május 21, hétfő
| 17:56
|
Elfogadták: az országos levéltár kezelheti a Politikatörténeti Intézet anyagait
[HVG - Itthon]
|
| |
Az egykori állampárt - az MDP és az MSZMP -, valamint társadalmi és ifjúsági szervezeteinek iratai az állam tulajdonát képezik - mondja ki a levéltári törvény hétfőn elfogadott módosítása, megalapozva, hogy a Politikatörténeti Intézet levéltárában őrzött közokiratok az országos levéltárhoz kerüljenek.
|
| 11:58
|
A Fradi-szurkolókat is figyelték az ügynökök
[Origo - Tudomány]
|
| |
[Nyilvánosságra kellene hozni az ügynökaktákat, hangzott el egy történészvitában, amelyet az állambiztonsági levéltárban tartottak. A magyar jogszabályok azonban ezt megnehezítik, és csak korlátozottan engedik még a hozzáférhető adatok publikálását is. Így a listákat készítő ügynökvadászok előtt nyílnak meg az igazi lehetőségek.
|
2012. május 17, csütörtök
| 20:00
|
Kutrucz Katalin: Nincs két egyforma állambiztonsági ügy
[Ma.hu - Belföld]
|
| |
Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgató-helyettese azt mondta: nincs két egyforma állambiztonsági ügy és nincs két egyforma ügynöki magatartás sem.
|
| 14:00
|
Vörös nagyi és az atombomba
[Hetek]
|
| |
Élt, éldegélt London déli külvárosában egy kedves, ősz hajú néni. Szomszédai szerint bűbájos teremtés volt, aki nagyon ízletes almalekvárt tudott főzni - egyedül talán csak a túlzott baloldali beállítottságát furcsállották valamelyest. Egy nyári reggelen azonban az újságírók hada lepte el a kis házat és környékét: kiderült, hogy Melita Norwood több évtizeden át kémkedett a szovjeteknek, nem is akárhogyan.
Melita Norwood épp száz éve, 1912 tavaszán született Pokesdownban lett kivándorlók lányaként. Már fiatalon nagyon vonzónak találta a kommunizmus eszméit, ifjúsági szervezetükbe is belépett. Húsz évesen titkárnőként helyezkedett el egy színesfémeket kutató intézetnél. Itt figyelt fel rá Andrew Rothstein, a brit kommunista párt egyik alapító tagja, majd ő ajánlotta be moszkvai kollégáinak a lelkes ifjú hölgyet. Két év sem telt el, és Melita már javában kémkedett a szovjeteknek. Rothstein ajánlása jónak bizonyult: a lány mit sem konyított a tudományokhoz és technikai dolgokhoz - viszont szupertitkos dokumentumokat kezelt. A hivatalos munkáján felül egy icipici kamerával is.
Rövid idő múlva azonban ígéretesnek induló hírszerzőkarrierjének kis híján vége szakadt. Történt ugyanis, hogy egy másik angol cégnél "gyűjtögető" ügynökcsapatot lefüleltek a britek, így a velük együttműködő Melitát "konzerválni" kellett. A brit elhárítás (MI5) tisztjeinek kezébe került egy kulcsfontosságú notesz is, benne a kémek koordinátorának kódolt bejegyzéseivel. A lány egy hajszálnyira volt a lebukástól, szerencséjére azonban a rá vonatkozó információk is azok közé estek, amelyeket nem tudtak megfejteni.
1938-ban újra aktiválták, tehát ismét szorgalmasan lefotózott és továbbított az elvtársaknak minden egyes dokumentumot. Az intézet, melynél dolgozott, éppen a nikkel és a réz ötvözeteit kutatta, melyek segítségével a tudósok uránizotópokat igyekeztek kinyerni, hogy létrehozhassák az atombombát. A kormányzat által támogatott projektnek még a nevét sem volt szabad emlegetni a brit parlament ülésein. Ehhez képest - hála Melitának - Sztálin és kormánya többet tudtak a brit atombombáról, mint a legtöbb angol miniszter. A Nyugat pedig nem győzött csodálkozni, amikor a Szovjetunió a vártnál évekkel hamarabb, már 1949-ben véghezvitte első sikeres atomrobbantását.
Norwood feltétlenül és őszintén hitt a kommunista rendszerben; a Szovjetunió afféle földi mennyországként lebegett előtte, az oroszokat és Lenint pedig rajongásig szerette. Több mint négy évtizedes ügynöki munkája során soha nem fogadott el pénzt; egyedül a megtisztelő Vörös Érdemrendet vette át (persze titkosan), valamint nyugdíjas éveiben havi húsz fontnyi járadékot.
Érdekes, hogy a brit elhárítás már 1945-ben biztos volt benne, hogy Norwood orosz kém, de soha nem tudták elkapni; "mindig megőrzött a gondviselés" - viccelődött Norwood. Ám egyszer mégiscsak sor került a (már rég nem várt) lebukásra.
Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Vaszilij Mitrohin - a KGB volt levéltárosa - úgy döntött, hogy javít életminőségén, és jó pénzért eladja információit. Egy hivatali költözködés során a nagy felfordulásban sikerült elcsennie jó pár dokumentumot, és miután alumínium konténerekben gondosan elásta azokat dácsájának kertjében, várt a megfelelő pillanatra. Húsz év múlva látta elérkezettnek az időt, mikor is felajánlotta az amerikaiaknak a hírszerzési titkokat, de hiába - azok nem hittek neki. Nem úgy a britek, akik azonnal megvásárolták Mitrohin hat bőröndnyi anyagát, őt magát pedig angol állampolgársággal, házzal, valamint nyugdíjjal jutalmazták. 1999-ben megjelent egy könyv, melyben ez a bizonyos Mitrohin-féle archívum került feldolgozásra - vagyis a szovjet hírszerzés eseményei 1930-tól 1980-ig. Angliában kitört a botrány: nyilvánosságra kerültek az eddig ismeretlen hazai kémek nevei - köztük Melitáé is. Érdekes módon azonban a lebukott néhai hírszerzők megúszták a büntetést. A parlament úgy döntött, nincs sok értelme bolygatni a múltat - Melita nénit pedig maga a belügyminiszter vette védelmébe, "ősz hajára való tekintettel" (Norwod ekkor 87 éves volt). Őt magát egyébként igencsak meglepte a lebukás, "azt hittem, soha nem derül fény a múltamra. Persze vállalnám a börtönt, ott legalább kiolvasnám Marxot" - mondta, aztán még azt is találta nyilatkozni a Timesnak, hogy "semmit nem bánok, mindent ugyanúgy csinálnék ma is".
Így hát minden maradt a régiben: Melita néni egyetlen lányával ellentétben, akit rendkívűli módon meglepett és felháborított, hogy anyja kémkedett, a szomszédok továbbra is elbűvölő teremtésnek tartották őt, aki nagyon finom almalekvárt tud főzni. 2005-ben halt meg, 93 éves korában. Bár a felelősségre vonást sikerült megúsznia - és ennek érdekében kissé el lett bagatellizálva tevékenységének jelentősége -, azért a már nyilvánosságot kapott dokumentumok szerint világos, hogy ő volt a szovjet érában a legtovább működő és legsikeresebb női ügynök, aki egyébként azt is bebizonyította, hogy olykor nem a James Bond-szerű polihisztor ügynökzsenik a leghatékonyabbak, hanem olyan hétköznapi kisemberek, mint ő.
|
2012. május 16, szerda
| 14:45
|
Sérti a jogállamiságot a kormány legújabb lépése
[Népszava - Belpolitika]
|
| |
Baloldali értelmiségiek petícióban tiltakoznak a kormánytöbbség legújabb támadása ellen, amely a Politikatörténeti Intézet, illetve az annak kereteiben működő Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár ellen indult, az ott őrzött iratok jelentős részének rekvirálására irányul.
|
2012. május 08, kedd 2012. május 07, hétfő
| 05:45
|
Diktatúrát idéző a levéltári javaslat
[Népszava - Belpolitika]
|
| |
A kormány olyan levéltári törvénymódosítást terjesztett az Országgyűlés elé - miután államosításukat szép csendben már január 1-jével kimondta -, ami nem "csak" megszünteti a megyei (önkormányzati) levéltárakat, hanem önállóságuk teljes felszámolásával beolvasztja őket a Magyar Országos Levéltárba. Olyan szinten centralizál önkormányzati levéltárakat, amire még az 1950-es rendelet sem mert vállalkozni.
|
2012. április 29, vasárnap 2012. április 27, péntek
| 09:50
|
Túlteljesítő magyarok
[Hetek]
|
| |
A Szovjetunió belső és külső okok miatt omlott össze, ezért a kelet-európai rendszerváltások főszereplőinek heroizálása leányregényekbe illő túlzás. A kádárista elit például Moszkva bátorítására vezényelte le az átalakulást, így a bürokrácia egy része átmenthette privilégiumait - állítja Krausz Tamás, aki könyvet írt a Szovjetunióval kapcsolatos vitás kérdésekről.
Könyve Sztálin és Hitler összehasonlításával kezdődik. Miért lényeges a személyiségük összevetése ahhoz, hogy megértsük Kelet-Európa 20. századi történelmében a Szovjetunióval kapcsolatos vitás kérdéseket?
- A rendszerváltással került előtérbe az a megközelítés, miszerint a fasizmus és a kommunizmus problémája azonos jellegű, nincs különbség a két rendszer között. Ha az eltérésekről van szó, akkor elkerülhetetlen, hogy a két vezér figuráját össze ne hasonlítsuk. A sztálini terrort nem kívánom a hitleri bűnök alapján kisebbíteni, de míg az államszocializmusban a "nagy terror" idején ártatlan, politikai okokból megölt több százezer ember legyilkolása (1936-1939) papíron alkotmányellenes volt, addig a nácizmusban a faji alapú, hatmillió ember likvidálása a rendszer alapjából fakadt, nem szólva a második világháború több mint 50 millió halottjáról. Másrészt a Gulag nem emberek szisztematikus meggyilkolására jött létre, még ha nagyon sokan életüket is vesztették a kényszermunka-táborokban, ahová a foglyok körülbelül egyharmada politikai vádak alapján került. Ezzel szemben a németek gépesítették az emberölést a lágerekben, a létesítményeken belül gyilkoló üzemrészeket hoztak létre. Hitler célja a kommunisták, az "alacsonyabb rendű fajok", mindenekelőtt a zsidóság teljes megsemmisítése volt.
Sztálin szűkebb pátriájában hagyomány volt a vérbosszú. A Szovjetunió vezetőjeként a környezetében csak hozzá hű emberek lehettek jelen. Itt nem ismert tréfát, a személyét érintő "hűtlenséget", amelyet azonosított a rendszer iránti hűtlenséggel, kíméletlenül megbosszulta. Hitler az első világháborúban tapasztalt német-osztrák üzemszerű gyilkolást "fejlesztette" tovább az antikommunista és antiszemita, szovjetellenes politikai és ideológiai alapokon a német "élettér" kiszélesítése érdekében egy újabb, totális rablóháború útján.
Személyiségük is különbözött. Hitler kiváló szónok volt, míg Sztálin nem, ő csak zárt térben volt hatásos szónok. Az előbbi mindig egyes szám első személyben, a német árja faj nevében beszélt, az utóbbi a Szovjetunió népei, a "világproletariátus" nevében. Egyébként sokszor saját magáról is egyes szám harmadik személyben szólt. A személyükben és az általuk létrehozott rendszerekben is igen sok különbség volt.
Ha Németország nem támadja meg a Szovjetuniót, Kelet-Európa megúszta volna, hogy a Vörös Hadsereg leigázza? Sztálin akart terjeszkedni Kelet-Európa felé?
- Az tény, hogy a Szovjetunió a harmincas évekre már feladta a világforradalmi koncepcióját. Mindazon terjeszkedés, ami 1939-ben megtörtént a német-szovjet megnemtámadási egyezmény után, csak az ország közvetlen határainak megerősítését szolgálta. Ezek a területek hagyományosan is az orosz politika célpontjai voltak már a cári időben is, de egész Kelet-Európa meghódítása nem volt eredeti szándéka Moszkvának.
Magyarországnak mégis miért kellett megtámadnia a Szovjetuniót? Mit kerestünk a Don-kanyarnál?
- 1941. július 27-én német kérés nélkül támadta meg Magyarország a Szovjetuniót azzal a céllal, hogy stabilizálja a területi revízió időszakában megszerzett pozícióit a térségben. A horthysta elit félt ugyanis attól, hogy ha a románok hamarabb lépnek be a háborúba a németekkel a szovjetek ellen, akkor később a náci Németország majd a románokat preferálja.
Molotov pedig felajánlotta, hogy ha Magyarország nem támadja meg a Szovjetuniót, akkor a háború után kedvező elbírálásban részesít bizonyos magyar területi követeléseket. Sajnos betegesen egydimenziós, irracionális felfogás uralta a magyar hatalmi elit döntő frakcióit, ami lehetetlenné tette, hogy a háború után, 1945-ben Magyarország kedvező elbírálásban részesüljön. Ennél nagyobb baj, illetve ezzel összefüggő katasztrófa, hogy Magyarország második világháborús szerepvállalása egymillió magyar ember halálához vezetett.
Azzal is őszintén szembe kell nézni, hogy a nemrég kutathatóvá tett orosz dokumentumok szerint sajnálatos módon a magyar katonák bizonyos csoportjai szörnyű vérengzéseket követtek el a békés lakosság, nők és gyerekek ellen a Szovjetunió területén.
Hitelesek ezek a dokumentumok? Nem arról van szó, hogy szüksége lehetett Moszkvának ilyen irományokra ideológiai munícióként Kelet-Európa szovjetizálásához?
- Nem, dehogy. Ezek olyan nagyszámú dokumentumok, beszámolók, vallomások az orosz, német, zsidó és más nemzetiségű túlélőktől, amelyek ellentmondanak ennek a feltevésnek. Másrészt Goebbels is azt írta naplójában, hogy a magyarok túlteljesítenek minden partizánvadászatot, olyan mértékben pusztítják a belorusz és ukrán falvakat, hogy nincs, aki elvégezze a mezőgazdasági munkát - természetesen a náci Németország javára. Sajnos, az újonnan kutatható anyagokból kiderül, hogy orosz területeken még a holokausztban is részt vettek magyar egységek.
Tehát mindezt 1942-43-ban született, létező és meghamisítatlan dokumentumok igazolják. Olyan iratok, amelyek a frontvonal nyomában járó rendkívüli állami bizottság által feltárt tényeket tartalmaznak. 19 millió szovjet civil állampolgár halt meg a nagy honvédő háborúban és 8 millió katona. Miből tevődik ki 19 millió civil halála, ha nem azoknak a hadseregeknek a pusztításából, akik megtámadták a Szovjetuniót. Sajnos, köztük volt a magyar hadsereg is.
A háborút elvesztette Magyarország, a keleti front átgázolt rajtunk. Miért maradtak itt a vöröskatonák?
- Az az elem, hogy Magyarország a szovjet blokk tagja legyen véglegesen, 1947 nyara után került napirendre. A Moszkvában fellelhető eredeti dokumentumok 1943 és 1946 között arra utalnak, hogy a szovjetizálás lehetősége és szükségessége szovjet oldalról eddig az időpontig nem merült fel komolyan. A Mar-shall-segély hozta a fordulatot. Sztálin arra számított ugyanis, hogy a háború utáni orosz helyreállításban a nyugati tőke komoly szerepet játszik majd, amire egyébként 1943-1946 között számos ígéretet is kapott. Mikor ez nem történt meg, Sztálin megkezdte a belső izolálódást, aminek része lett a kelet-európai országok szovjetizálása. Ebben a döntésben semmilyen szerepe nem volt a magyarkérdésnek. Ez a Nyugatnak szólt.
Miért mostanában tette kutathatóvá Moszkva a második világháborús iratokat?
- A második világháború után nem kívánták a kérdést bolygatni, mivel a szovjet katonák is követtek el háborús bűncselekményeket civilek ellen. 1956 után pedig Kádár Jánosnak nem akartak nehézséget okozni azzal, hogy megterheljék a magyar-szovjet kapcsolatot azokkal a bűncselekményekkel, amiket magyar katonák követtek el a második világháború alatt. Egyértelmű: 56 mellett ez is a nemzetet megosztó vita lett volna. Valamiért az oroszok tartottak ennek a konfliktusnak a kiteregetésétől. Békét akartak a KGST-ben és a Varsói Szerződésben.
A rendszerváltás után is zárva maradtak a moszkvai levéltárak.
- Ekkor pedig új alapokon akarták a kelet-európai országokkal rendezni a viszonyukat, így megint nem állt érdekükben, hogy ezekkel a dokumentumokkal elmérgesítsék a kapcsolatukat. Talán az hozott fordulatot, hogy az elmúlt időszakban oroszellenes politikai akciók zajlottak szerte Kelet-Európában, Magyarországon is. Nálunk az orosz tőkét kiszorították, megbélyegezték, az orosz emlékműveket "piszkálják", a felszabadítás tényét tagadják, heroizálják a horthysta hadsereget, feltűntek azok a narratívák, miszerint a magyar hadsereg hősies tettet hajtott végre a Donnál, a Moszkva teret átnevezték stb. Nehéz lehet ezt orosz szemmel akceptálni, persze, hogy előjönnek a dokumentumok.
Mi történt valójában 1956-ban?
- Moszkvában 1956-tal kapcsolatban két szempont viaskodott. Eredetileg nem akartak beavatkozni, mert tisztában voltak azzal, hogy egy katonai beavatkozás mindig nehézségekkel jár, a helyi lakossággal való szembenálláshoz vezet. Több magyarázat is lehetséges arra, hogy mégis miért döntöttek a beavatkozás mellett. Nekem úgy tűnik, a szovjetek nem hitték, hogy a magyar kommunisták és a magyar baloldal képes lesz a kialakult folyamatokat önerőből rendezni, hogy felül tudna kerekedni ezeken a konfliktusokon, ami a Sztálin-Rákosi-féle berendezkedés átalakításával együtt jár. Andropov követ az október 30-ai, Köztársaság téri eseményeket Moszkvába már úgy tolmácsolta, hogy itt már jelen vannak a fasiszták. Az orosz történészek között az a főáramú elképzelés, hogy a szovjet katonai beavatkozással lényegében a polgárháborút akarták megelőzni.
Kádárnak közvetlenül a szovjet beavatkozásban van szerepe? Miért ment Moszkvába?
- Kádárra szükségük volt a szovjet vezetőknek, mert benne látták azt a megmentőt, aki a Rákosi-korszakban börtönben volt, és aki képes lehet az új szituációban pacifikálni Magyarországot. A SZKP XX. kongresszusa reformjainak megfelelően pedig úgy átalakítani a magyar rendszert, hogy az ország "nemzeti hitelessége" megerősödjön a lakosság szemében is.
Ki kérte, hogy Nagy Imrét és társait meggyilkolják?
- Nem láttam olyan dokumentumot, hogy a szovjetek ezt kérték vagy követelték volna.
Magyarország a legvidámabb barakk státuszt kapta a KGST-ben. Mi voltunk a reformerek, vagy ezt Moszkvában találták ki, netán Kádár János trükkje volt?
- Mindkét feltételezésben van valami, de volt is alapjuk. A szovjetek mintha egyfajta kísérleti laborként tekintettek volna az országra, már ami a piaci reformokat illeti. Lehet-e a gazdasági szisztémát úgy megreformálni, hogy a politikai rendszeren nem változtatunk? Ehhez Kádár politikája is kellett, többek között az is, hogy az 1968-as csehszlovák kísérletekkel szemben másik utat lássanak a magyar reformokban.
A rendszerváltáskor Moszkvában miért engedtek a magyaroknak?
- Először is 1989 őszéig Magyarországon én soha nem láttam olyan tömegmozgalmat, mely arra utalna, hogy a magyar politikai ellenzék történelmi teljesítménye lenne a rendszerváltás. A szovjet rendszer alapjában belső okok miatt összeomlott, és mivel a Kádár-rendszernek is a Szovjetunió jelentette a stabilitást, ezért Magyarországon változások történhettek. Egész egyszerűen Gorbacsovnak az amerikai és a nyugat-európai vezetőkkel való egyezkedése határozta meg, mi fog Kelet-Európában történni. Gorbacsov magyarországi látogatásakor, illetve a magyar vezetők szovjetunióbeli látogatásakor mindig hangoztatta, hogy az MSZMP vezetésének kell eldöntenie, hogy mit akarnak Magyarországon. Gorbacsov reformjaival a Szovjetuniót akarta megmenteni, ezért akarta a más országokban állomásozó katonákat visszahívni, mert már nem volt pénze a szovjet hadsereg változatlan fenntartására sem. A KGST működésképtelenné vált, éppen akkoriban erőteljesen csökkent az olaj ára, tehát anyagilag beleroppant a Szovjetunió a Nyugattal való katonai versengésbe.
1988 májusában, az MSZMP Központi Bizottságának ülésén a magyar vezető réteg megértette, hogy a szovjetek nélkül Magyarországon napirendre kerül a polgári demokrácia és a kapitalizmus importja. Moszkvából arra kaptak engedélyt, sőt impulzust, hogy levezényeljék az átalakulást, amely a bürokrácia egy részének lehetővé tette, hogy privilégiumait valamiképpen átmentse.
A könyvében ír arról, hogy a kelet-európai országok szinte mindegyikében megjelent az etnonacionalizmus, illetve az úgynevezett "nagy rendszerváltók", akiknek szerepét rendre heroizálják a híveik. Van annak realitása, hogy ezen országok a "hőseik" segítségével saját erőből vívták ki a szabadságukat?
- Gorbacsov tanácsadói 1988-ban azt mondták neki, mikor Németországból hazaért egy tárgyalásáról, hogy ebből baj lesz, elveszítik Kelet-Németországot is, a Nyugat pedig nem fogja tartani a szavát, hogy nem bővítik kelet felé a NATO-t. Gorbacsov csak annyit válaszolt: "Elvtársak, ne dramatizálják a helyzetet!" Mikor egy politikus ilyen kevés érvvel rendelkezik, hogy meggyőzze kollégáit, akkor ő már nem áll nyerésre. Gorbacsov célja a Szovjetunió megőrzése volt, de a jelzett okokból Moszkva is csak engedni tudott az úgynevezett realitásoknak: a Nyugat gazdasági területen legyőzte a Szovjetuniót, amelynek döntő hatalmi csoportosulásai a privatizáció útján kívánták státuszukat megőrizni, konvertálni, aminek a következményei lettek a kelet-európai országokban lezajló rendszerváltások. Minden más egy teadélután leányregényes ábrándja.
|
| 07:30
|
Rákosi által aláírt dokumentumot is államosíthat a kormány
[ATV]
|
| |
Lehetséges, hogy utoljára láthatták egyben a látogatók a Politikatörténeti Intézet levéltárát a csütörtöki nyílt napon. Folyamatban van ugyanis a levéltári törvény módosítása, amellyel államosítanák az intézetben őrzött, 1944 és 1989 közötti iratok jelentős részét, azaz a teljes gyűjteményük kétharmadát, ami így átkerül a Magyar Országos Levéltárhoz. A kormány ezt azzal indokolja, hogy "közokiratokról van szó", az intézet azonban úgy véli, hogy az alapítványi tulajdon magántulajdonnak számít. Az intézetet az épületből is kiköltöztetnék, mert a tervek szerint a Kúria kapna benne helyet.
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
