| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Magyar zászló 2012. február 02, csütörtök
| 09:12
|
Anonymous - A Névtelen Hadsereg bosszúja
[Hetek]
|
| |
"Világháború a nemzetközi virtuális térben", "az Anonymous-csoport megtorol", "európai parlamenti képviselők adatait lopták el" - egyre gyakoribbak a hackercsoportok támadásai. Állami honlapok, bankok oldalai a leggyakoribb célpontok, de nem ritkák a civil "áldozatok" sem. Egy hírhedt szaúd-arábiai hacker több tízezer izraeli bankkártya számát és személyes adatait tette közzé a világhálón, amit egy izraeli számítógépes csoport hasonló módszerekkel torolt meg.
Később Izrael Iránnal került virtuális téren is konfliktusba, mivel teheráni számítógépes kalózok egy kórház, a Haaretz napilap és a The Marker gazdasági újság honlapját törték fel és blokkolták le egy időre. Válaszul izraeli hackerek izraeli zászlót és angol nyelvű, arabellenes szövegeket helyeztek el iráni oldalakon.
Az "online adatháború" új fejezetét jelentik a rettegett Anonymous-csoport támadásai. Ez a hackercsoport az Európai Parlament honlapját törte fel, valamint megtámadta az olasz és a cseh kormány hivatalos oldalait is. Január közepén uniós alkalmazottak személyes adatait bocsátották közszemlére, például e-mail címeket, telefonszámokat, belépőkódokat és bankkártyaadatokat. Ezek után a texasi Stratfor Global Intelligence biztonsági cég honlapját törték föl. A két akcióban összességében 850 ezer bizalmas adatot loptak el - írja az euobserver.com. Ezek a támadások a legtöbbször csupán a hackerek élvezetét szolgálják, ritkán keveredik bele politikai cél. Legutóbb azonban az Anonymous a hamisításellenes törvény kapcsán fenyegetőzött támadással Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Szerintük ez a törvény, amely az illegális letöltéseket büntetné, teljes kontrollhoz vezetne. Videóüzenetükben fel is hívták a döntéshozók figyelmét, hogy ha megszavazzák a jogszabályt, azonnal támadnak.
Egy sejtelmes videóüzenetben még "Magyarország népéhez" is szóltak. "A kormányotok tragikus módon átvert benneteket!A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
|
2012. február 01, szerda
| 15:00
|
Eredményes, sikeres első éven van túl az MH Ludovika Zászlóalj
[Honvédelem]
|
| |
A katonai hivatás egy életre szól, egész embert és teljes önátadást kíván, a nemzet azonban hálás, és értékeli a meghozott áldozatokat - hangoztatta dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljának első születésnapja alkalmából rendezett ünnepi állománygyűlésen.
|
2012. január 31, kedd
| 17:15
|
Elrabolták a The Moog énekesét!
[Music]
|
| |
Pánikra semmi ok, az eset a zenekar legújabb klipjének forgatásán történt, azóta Tonyó megvan és köszöni jól érzi magát. A magyar indie zászlóshajója a 2012-es évet új lemezzel indítja.
|
2012. január 30, hétfő
| 13:33
|
"Mit adtak nekünk az európaiak" - érdemes kilépni az EU-ból?
[STOP.hu]
|
| |
Orbán Viktor verbális szabadságharca, valamint a Jobbik zászlóégetése óta egyre gyakrabban kerül szóba hazánk Európai Unióból való kilépésének gondolata. Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság (MET) elnöke szerint a lépéssel Magyarország "a perifériára kerülne, aminek súlyos szellemi és politikai következményei lennének".
|
| 11:19
|
Elrabolták a The Moog énekesét!
[MyMusic.hu]
|
| |
Nos azért megijedni nem kell, hiszen az eset a zenekar legújabb klipjének forgatásán történt, azóta Tonyó megvan és köszöni jól érzi magát. A magyar indie zászlóshajója a 2012-es évet új lemezzel indítja.
|
2012. január 27, péntek
| 19:22
|
Kettős beszéd
[Hetek]
|
| |
Mielőtt elutazott Brüsszelbe, hogy biztosítsa az Európai Unió vezetőit a konstruktív tárgyalások iránti elkötelezettségéről, Orbán Viktor videóüzenetben köszönte meg a "békemenet" résztvevőinek, amiért kiálltak Magyarország védelmében. A miniszterelnök emberei minden jel szerint nemcsak szervezni segítettek ezt a megmozdulást, hanem gondoskodtak a felvonulók létszámának belügyminisztériumi túlbecsléséről is; így aztán Orbán bízvást meghatározhatta az esemény kívételes nagyságrendjét. Amire elsősorban azért volt szüksége, mert a Barrosóval és Schulzcal folytatandó tárgyalásain már ennek a szemmel látható támogatásnak a fedezékében akart megjelenni.
Ám e tömegbemutató jellegéről és logisztikájáról, szervezőiről és jelszavairól Brüsszelben is pontos információkkal rendelkeznek. Egyebek között erre is utalt az unió parlamentjének elnöke, amikor azt mondta a sajtónak, hogy megkérte a magyar miniszterelnököt, ne nézze őket - mármint az európai adminisztrációt - hülyének. És hozzátette, Orbán úr tudvalevően másként beszél otthon, mint külföldön. Emitt együttműködőnek mutatja magát, amott Európa-ellenes retorikát folytat. Martin Schulz ezért felszólította az európai intézményeket, hogy "semmi olyan lépést ne tegyenek", ami a magyar kormányfő politikáját támogatná.Így hát a honi radikális jobboldal utcai demonstrációja egyenesen kontraproduktív volt: hiszen éppen arról győzte meg a brüsszeli bizottságot, hogy Orbán továbbra is kettős játékot próbál játszani, s ezért helyénvaló a gyanakvás vele szemben. Persze, ezt nagyjából eddig is tudták, ha máshonnan nem, hát a világsajtóból, amelynek komoly orgánumai hónapok óta figyelmeztetik az unió tisztségviselőit, hogy a magyar kormány részéről tett részleges engedményekkel nem elégedhetnek meg, mert az igazi gondokat az alkotmányos jogállam leépítése jelenti. Ezért amikor Orbán ezúttal is megpróbált úgy tenni, mintha most már csupán jelentéktelen részletkérdésekről folyna az egyezkedés, Barroso legott félreérthetetlenné tette, hogy márpedig a magyar problémák "szélesebb körét" is vizsgálni fogják.A miniszterelnök most kétségtelenül elért legalább annyit, hogy ha a tárgyalások előfeltételeként módosítja a kifogásolt jogszabályokat, akkor nemsokára megkezdődhet az alkufolyamat az IMF-fel. Ám a valutaalappal való megegyezéshez, kénytelen lesz végrehajtani további folyamatos korrekciókat. Amit úgy kell majd eladnia a hazai nyilvánosság előtt, mint a "magyar emberek" érdekeinek elszánt védelmét - a helyzet paradoxona pedig, hogy ez még igaz is: a nemzeti érdek bizony nem más, mint a politikai hátraarc; sürgős kiegyezés az unióval, és tágabb értelemben a világgal, s a mindig is üres, megtévesztő populizmus, az értelmetlen "szabadságharc" beszüntetése.Csakhogy a Fidesz még megmaradt híveivel ezt felettébb nehéz megértetni, miután eleddig a kormányzati propaganda "főcsapása" éppen a Nyugattal szemben vívott függetlenségi háború hamis kultuszának fenntartása volt. A kurzus szócsövei például nem mondták el az ország polgárainak, hogy a "gyarmatosító" Európai Unió csak a múlt évben mintegy ötmilliárd euróval többet fizetett ki nekünk, mint amennyit a közös kasszába tettünk. És nem részletezték, hogy mi mindenre költöttünk ebből a pénzből; nem beszélve arról, hogy mennyibe került volna, ha az így kapott összeget a piacról vesszük fel, tetemes kamatra. Most azonban Orbán mégis rákényszerül, hogy - miután a korábban "kipaterolt" IMF-et már a "mi bankunknak" nevezi - megkezdje az új helyzetértelmezés kommunikációját. Brüsszelben meg is próbálta vendéglátóit azzal zsarolni, hogy ha túlságosan sarokba szorítják, nehezen tudja majd ellensúlyozni az országban felerősödő unióellenességet. Noha - mint mondta - eddig mindent megtett ennek érdekében. Ennek hallatán a jelenlévők feltehetően aggódva figyelték, nem szakad-e le a mennyezet.Ugyanakkor az unió nyilvánosan csakugyan igyekszik úgy konverzálni Orbánnal, hogy a maga részéről azért lehetővé tegye számára a tisztes visszavonulást. A hivatalos közlemények nyitott eszmecseréről, kölcsönös tiszteletről, az érvek kétoldalú respektálásáról szólnak, Brüsszelben is, Strasbourgban is azt szeretnék, ha a miniszterelnök rugalmasan elszakadhatna korábbi önmagától. Csak attól tartanak, hogy ő maga még mindig nem fogta fel, hogy az időhúzó taktikázáshoz nem talál többé partnereket. Ezért az udvariassági formulák betartása mellett egyszersmind meg is keményedett az uniós nyilatkozatok hangja. Jelzik, hogy a mellébeszélés ideje lejárt. Ma már attól sem hatódik meg senki, hogy Orbánnak milyen keskeny ösvényen kell egyensúlyoznia ahhoz, hogy kapitulációja ne vezessen a szélsőjobb térnyeréséhez. Nem mintha ez mellékes szempont volna; az unió természetesen ezentúl is abban érdekelt, hogy a szélsőségesek sehol ne erősödhessenek meg. De Európa előtt már nem titok, hogy az orbáni kettős beszéd ebben a vonatkozásban is megtette a magáét; hogy a kormányfő radikális retorikája meg a "hanyatló" Nyugatról szóló eszmefuttatásai mióta adnak muníciót a hazai ultráknak.Ezentúl aligha számíthat arra, hogy a magyarországi demokrácia lebontását csak azért fogja empátiával szemlélni Európa, mert elnéző viselkedésével netán segíthet kordában tartani mindazokat, akiknek egyébként Orbán Viktor siet megköszönni, ha árpádsávos zászlók alatt tesznek tanúságot a vezér iránti hűségükről.
|
| 14:00
|
"Valamennyi tisztjelölt magáénak érzi a feladatot"
[Honvédelem]
|
| |
Egy év telt el a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljának megalakulása
óta. Molnár Zsolt ezredessel, az alakulat parancsnokával értékeltük az
utóbbi tizenkét hónap munkáját, illetve előretekintettünk a jövőbe is.
|
2012. január 23, hétfő
| 05:48
|
Erdélyben nem Tőkésnek áll a zászló
[Népszava - Külpolitika]
|
| |
A romániai magyarok körében az RMDSZ-nek van kétharmados támogatottsága, nem pedig a magyar kormány kedvencének számító Erdélyi Magyar Néppártnak. Az RMDSZ ellenzéke, a Tőkés László nevével fémjelzett új magyar néppárt 5,1, a 2003-ban ugyancsak Fidesz segédlettel porondra lépő, Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt pedig a választók 3,2 százalékára számíthat.
|
2012. január 21, szombat
| 13:31
|
Így kell zászlót égetni
[Index]
|
| |
Magyarországon már egy zászlót sem lehet tisztességesen elégetni. Kinek áll ez érdekében?
|
2012. január 20, péntek
| 16:36
|
Afganisztán: Mission Impossible
[Hetek]
|
| |
2001-től négy és fél évig tudósította Brüsszelből a Bruxinfó hírügynökséget, majd kollégája invitálására Libanonba ment, a Hezbollah és Izrael között 2006-ban kirobbant háború kellős közepére. Csakhogy mire odaért, a harcok elültek. Az ott tapasztaltak azonban elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy eldöntse: egész életében válságövezetekbe utazó, szabadúszó újságíró szeretne lenni. Miután hiába várt fél évet egy újabb konfliktus kitörésére, szorult anyagi helyzetére való tekintettel keresett magának egy másik háborút.
Miért pont Afganisztán?
- 2007-2008 fordulóján az iraki háború már kezdett lecsengeni, kifutóban volt a sztori, Afganisztán viszont kezdett visszajönni. Logikus választásnak tűnt.
Benyúltál a farzsebedbe, előrántottad a bankókat, és irány a reptér?
- Majdnem. Sosem indultam el úgy, hogy ne beszéltem volna le három-négy újsággal, mennyiért veszik át a cikkeimet. A befolyó pénzből tudtam fizetni a repülőt, a hotelt, a tolmácsot, a sofőrt stb.
Ekkor voltál hány éves is?
- Huszonkilenc.
Mérlegelted a kockázatokat?
- Az biztos, hogy ha az ember ilyesmire adja a fejét, akkor nagyon tisztában kell lennie saját motivációival, mert könnyen pórul lehet járni. Elsősorban magamnak kellett megmagyaráznom, miért csinálom. Csak azért, hogy készítsek egy-két fotót, és azt jó esetben lehozza egy rangosabb magazin, bulinak jó, de ahhoz kevés, hogy játsszak a halállal. Ennél alaposabb okra volt szükségem.
Miben találtad meg a legitimáló tényezőt? Csak nem az adrenalin-fröccsben?
- Az egy mítosz, felejtsd el! Maximum akkor tódul az adrenalin, ha lőnek rád. Akkor találtam meg a számomra is igazolható okát afganisztáni munkámnak, amikor először futottam össze magyar katonákkal, 2009 nyarán. Tálibokra vadásztak a hegyekben. Ez gyakorlatilag tisztogató akció, államilag dotált emberrablás, bemegy egy helikopter, és "kiemelik" az ellenséget. Ha ellenállás van, lőnek. "Elfogni vagy megölni" - így hívják az ilyesmit. Nem mondom, érdekes írni francia és amerikai katonákról is, de nem olyan fontos, mint a magyarokról. Az újságíró azért van, hogy tájékoztassa a közvéleményt, az embereknek ugyanis tisztában kell lenniük azzal, hogy mit csinálnak a hazájuk katonái az ő nevükben külföldön. Egy csomó pénzt költünk rájuk, és ott a zászló a vállukon.
Gondolom, ahhoz, hogy rámozdulhass a témára, szükség volt a Honvédelmi Minisztérium engedélyére is.
- Lejelentkeztem a minisztériumban a kabinetfőnöknél, és feltártam, hogy szeretnék könyvet írni a magyar katonákról. Miután a vezérkari főnököt is meggyőztem, támogatták.
Valahol nyilatkoztad, hogy olyan dolgokat írtál le, amit, ha egy katona mondott volna el, akár hadbíróság elé került volna érte.
- Egy katona nem beszélhet semmiről engedély nélkül.
Akkor te kapóra jöttél a honvédségnek, mint aki végre leírja, mi újság van odakint?
- A kint lévő egységeknek jogos igényük volt, hogy elmondhassák az embereknek, hogy ez a Magyar Honvédség már nem az, mint húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Végre van igazi feladatuk, és nem alkoholisták, akik jobbára árvízkor pakolnak homokzsákot. Sokkal nagyobb intelligenciát, szervezőkészséget és felkészülést igénylő feladat Afganisztánban egy békét kikényszeríteni és fenntartani, mint egy ezer tankos hadsereget működtetni. És tudod, mi a vicces? Hogy egészen jól csinálják.
Könyved összegzésében azt írod, hogy odamentünk kicsit rendbe tenni a dolgokat, és belesodródtunk egy olyan típusú háborúba, amilyenben a második világháború óta nem vettünk részt. Ezt hogy érted? Nem tudtuk, mire vállalkozunk?
- Senki sem tudta. 2004-ig Amerika úgy tartotta, hogy Afganisztán az a háború, ahol minden jól megy, és Irakra koncentráltak, ahol viszont rosszul állt a szénájuk. Először mindenki úgy készült, hogy ez csak békefenntartás lesz, aztán lépésről lépésre rosszabb lett a helyzet. 2006-ban nagyon keményen kezdtek visszajönni a tálibok, és sem a politikusokban, sem a közvéleményben nem realizálódott, hogy Afganisztán lassacskán darabokra hullik szét. A NATO hagyományosan "macsó" tagjai, az angolok, az amerikaiak és a hollandok fel voltak erre készülve, de a többiek nem igazán. Szép fokozatosan értettük meg, hogy itt szó nincs békefenntartásról, mivel a békének nyoma sincs. Egyre nagyobb szükség volt viszont olyan egységekre, akik hajlandóak visszalőni, támadó műveleteket is végrehajtani.
És nekünk voltak ilyen egységeink?
- Magyar részről az volt a kalkuláció, hogy ha komolyan gondoljuk a szövetségesi kötelezettségeinket, akkor itt az ideje, hogy felmutassunk valami többet annál, mint amit korábban vállaltunk, és ráadásul meg sem tudtunk tartani. Gondolok például arra, hogy a honvédelmi költségvetésünk egy évtizede nem éri el azt a szintet, amit a NATO-nak megígértünk. A Déli Áramlat-szerződés miatt pedig 2008-ra Amerikával is kissé megbillentek a kapcsolataink. Azzal, hogy küldtünk egy harcoló alakulatot, legalább mutattunk némi lojalitást.
Hány emberről beszélünk?
- Harmincról. Egy hatvanfős különítmény felét adtuk mi, és felét az amerikaiak. Plusz a különleges műveleti csoportban egy tucat.
Egyenrangú partnerként vettünk részt az akciókban?
- Abszolút. Sőt! Abból, amit én láttam, úgy tűnt, hogy a magyarok sok tekintetben profibbak voltak, mint az amerikaiak.
Konkrétan?
- Az amerikaiak nagyon akartak harcolni, kicsit cowboyosra vették a figurát, agresszívak voltak, ami nem mindig sült el jól. A magyarok fegyelmezettebbek voltak, tudták, hogy a feladatuk az afgán rendőrség és hadsereg helyzetbe hozásáról, támogatásáról szól. Különösen a fiatal tiszti generáció tett rám elképesztően jó benyomást: felkészültek, talpraesettek, nyitottak az afgánokra, kimondottan jó fejek voltak. Megmondom őszintén, tele előítéletekkel mentem oda, és nagyon kellemeset csalódtam.
Azt hogy kell érteni, hogy a szövetség támogató egységei az afgán erőket hozzák helyzetbe?
- A műveleti támogató és összekötő csoportok mentorcsoportokra vannak felosztva, akik az afgán zászlóalj négy századából egyet-egyet segítenek. Minden ilyen mentorcsoport hét-kilenc emberből áll, élén egy századparancsnoki mentorral, aki az ő afgán századparancsnoki partnerét pátyolgatja. Mindent együtt terveznek meg, és jellemzően az a szokás, hogy a mentor követi az afgánt az akciókba. Golyózáporban tud kialakulni igazi együttműködés.
Az afgán tisztek elfogadják ezt a fajta segítséget? Akceptálják a szakértelmet?
- Az afgánok jól tudják, hogy rászorulnak a NATO-ra. Kétélű a dolog, mert nem biztos, hogy a századparancsnoki mentor jó tanácsot ad a nála sokkal tapasztaltabb afgán századparancsnoknak. Miközben az afgánoknak nagy szükségük van a külföldi technológiai fölényre, a harcászatilag nagyobb intelligenciára, a logisztikai támogatásra. Ha holnap kivonulna a NATO Afganisztánból, mindennek vége lenne.
Mennyire erodálja a lelkesedést, hogy a kialakult káoszban nem tudni, ki az ellenség? Kapál egy paraszt, majd amikor már elmentél mellette, felkapja a páncélöklöt, és bumm... Ráadásul a rivális afgán csoportok egymás és a NATO ellen is harcolnak. Az egész helyzet csak a táliboknak kedvez.
- Az alaphelyzet az, hogy mindenki ellenség, és legfeljebb kiderül, hogy mégsem. Ennek ellenére nem szabad letagadni, hogy különösen az elmúlt egy-két évben számos eredményt elértek a szövetségesek. Ugyanazt a modellt próbálják alkalmazni, amit Irakban: behoznak 30-40 ezer extra katonát, megpróbáljuk minél több területről kiszorítani a tálibokat, és a hátrahagyott egységek fenntartják a rendet, míg valamiféle civil adminisztráció ki nem alakul. Ha kell, lefizetjük a helyieket, hogy alakítsanak civil milíciákat. Az afgánok többsége elutasítja a tálib mozgalmat, amely főleg a pastu etnikumra támaszkodik. Erre az országos ellenszenvre építve lehet valamiféle összefogást kialakítani a kormányerők és a helyi milíciák között.
2006 után minden évben nőtt a NATO elleni támadások száma, most volt az első év, amikor csökkent. A tálibok nagyrészt még a legendásan megvívhatatlan déli területekről is kiszorultak. Úgy érzem, hogy ha a szövetséges erők ebben a tempóban tudják megtisztítani a tálibokkal fertőzött területeket, akkor a 2014-re beígért távozásuk után mégsem lesz hirtelen összeomlás. Valami káosz mindig jellemezni fogja az országot, de az már nem lesz, ami a szovjetek után maradt.
Ezek szerint Afganisztán demokratizálása lehetetlen?
- Talán ez már nem is cél. Mindenki nagyon elégedett lenne azzal is, ha egy olyan, viszonylag stabil államrend alakulna ki, amely nem engedi vissza a szélsőségesen Nyugat- és civilizációellenes iszlám gerillákat, az al-Kaidát és a tálibokat, és így bizonyos fokig garantálható az ország működtetése, illetve az emberek fizikai biztonsága. Azt szokták mondani, hogy a demokrácia csak olyan országban létezhet stabilan, ahol a GDP minimum 6-7 ezer dollár. Afganisztán a világ öt legszegényebb országa között van.
Figyelembe véve, hogy - Boszniát és Koszovót nem számítva - ez a NATO első igazi háborúja, mekkora szerep jut a történetben a presztízsnek?
- Nem ez a lényeg, de ez is benne van a pakliban. Nem lehet egyszer csak hazajönni és rendezetlenül, szétesett állapotában magára hagyni a térséget. Pakisztán is iszonyatos állapotban van, ráadásul atombombája olyan stratégiai kockázatot hordoz magában, amivel nem biztos, hogy együtt lehet élni.
Ha tényleg ennyire ügyesek vagyunk Afganisztánban, akkor a magyar politika miért nem tudta ezt idehaza eladni a közvéleménynek, miért hallgattak róla mint valami félresikerült projektről?
- Ennek több oka is van. Egyfelől nem akarták olyan nagyon kommunikálni, hogy a mieink harcolnak is odaát. A magyar közvélemény elképesztően pacifista: mit csinálunk mi Afganisztánban, mi közünk az egészhez, miért lövöldözzük a szegény afgánokat, stb. Nem olyan könnyű egy politikusnak eladni egy harcoló missziót a világ másik végén.
Ha általános ellenszenv alakul ki a misszióval kapcsolatban, az nyomást helyez a kormányra, miközben nulla a mozgástere, hiszen a NATO-tagságunkból eredő kötelességünket teljesítjük. Másrészt az sem igaz, hogy eltitkolták volna, hiszen akkor nekem sem adtak volna lehetőséget, hogy könyvet írjak az egészről. És van még valami: ez elsősorban nem a minisztérium vagy a katonák sara, hanem a médiáé. Az újság-írókat pedig nem érdekli ez az egész.
Talán, mert nincs benne akkora szenzáció.
- Hogyne volna! Sokba kerül és veszélyes. Mi kell még?
Több helyen említed a könyvben, hogy bizonyos értelemben a magyar katonák is cinikusan viszonyultak ehhez a háborúhoz. Ha idevesszük a politikusokat és a közvéleményt is, akkor ismét megérkezünk a jó öreg magyar provincializmushoz - Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szavaival élve -, az expanzív gondolkodás képességének vagy szándékának hiányához.
- Azt azért ismerjük el, hogy Afganisztán nagyon-nagyon távoli sztori. Valóban nem mindenkinek evidens a kapcsolat a mi közvetlen vagy akár közvetett nemzeti érdekeink és az ő nemzeti biztonságuk között. Szeptember 11-én bebizonyosodott: ha hagyjuk, hogy a terroristák sátrat verjenek az afgán hegyekben, a következő lépésben akár repülőgépeket is vezethetnek a városainkba. Személy szerint nem látom annyira erősnek ezt a veszélyt, hogy emiatt megérje ott 140 ezer fő NATO-katonát állomásoztatni, és évente elkölteni erre iksz százmilliárd dollárt vagy eurót.
Magyarországon talán ezért is reagálnak erre sokan zsigeri szkepszissel és a hozzá kapcsolódó összeesküvés-elméletekkel, melyek közül a legnépszerűbbek szerint az amerikaiaknak csak az olaj kell, illetve körbe akarják keríteni Kínát. De szerintem tartozunk azzal az ott harcoló és az életüket kockáztató magyar katonáknak, hogy nem utasítjuk el automatikusan ezt a háborút, hanem megpróbáljuk megérteni, és formálni egy intelligens - adott esetben akár elutasító - véleményt.
Nemzetközi összehasonlításban milyen aránynak számít a magyar részről négy év alatt elszenvedett hét halálos áldozat?
- Hasonló méretű országoknak is körülbelül ennyi. Ahhoz képest, hogy csaknem három éve két harcoló egységünk is van odakint, azt kell mondanunk, hogy - még ha fájdalmas is a tény - ez nem olyan nagy szám. Amikor 2010 augusztusában meghalt két magyar katona, akkor a frissen kinevezett honvédelmi miniszter tett egy kósza kísérletet, hogy hazarendelje a magyar kontingenst, de Washington nem tartotta olyan jó ötletnek. Maradtunk.
Hova mész legközelebb?
- Szíriába, amint be lehet jutni.
|
2012. január 19, csütörtök
| 13:20
|
A perzsa kapcsolat
[Hetek]
|
| |
Fenti című érdekes cikkükhöz egy keretes szöveg kapcsolódott, melyben Gyóni Gábor, az ELTE BTK Ruszisztikai Központ tudományos munkatársa a magyar-perzsa történelmi kapcsolatokról azt írja, hogy a magyar-perzsa (illetve pártus) rokonságnak nincs semmiféle alapja, hiszen a perzsák és a magyarok fő csoportjai sohasem érintkeztek egymással. Ez is egy vélemény, mely talán szakmai körökben ma többséginek tekinthető. Vannak azonban olyan szakemberek, akiknek ettől eltérő álláspontjuk van. Az újabb régészeti, genetikai és antropológiai kutatások olyan újabb bizonyítékokat tártak fel, melyek ennek ellentmondanak.
A honfoglalás kori magyar sírokban talált selyemre és bőrre varrt halotti maszkok párhuzamait a Tien-Shan, illetőleg a Pamír-hegységben kiásott sírokban találták meg. Fóthi Erzsébet antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának helyettes igazgatója pedig a honfoglalás kori sírokban talált típusokról szóló elemzésében a következőket írja: "Pamíri típus: Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Utódaik a tadzsikok és Irán egyes vidékeinek a lakossága. Ez a pamíri típus kis számban megtalálható a hazai X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben." A tadzsik zászló piros-fehér-zöld. Egyetlen államnak sincs ilyen zászlaja a magyaron kívül, benne korona, a három halmon stilizált életfa és félkörben hét csillag.
A pártusok összemosása a perzsákkal (Jobbik) szintén egy nagy csúsztatás. A pártusok hódító hun-szkíta nép voltak, akik Perzsiát meghódították, birodalmukat pedig a perzsák döntötték meg. Mondhatjuk, hogy a pártusok a perzsák legnagyobb ellenségei voltak (Irán-Turán harca).
Dr. Benkő István
|
| 10:57
|
A Jobbik EU-ellenességének háttere
[Hetek]
|
| |
Noha az uniós zászló elégetésére a legutóbbi tüntetésükig még nem kerítettek sort, a Jobbik politikusai az elmúlt években többször is követelték Magyarország Európai Unióból való kilépését. A szélsőjobboldal EU-hoz való viszonyát tekintve tehát nem történt változás, pártpolitikai értelemben viszont igen. E téma kapcsán ugyanis élesen láthatóvá vált, hogy a január elején rendezett demonstrációkon felbomlott az ellenzéki pártok - nem túl erős, de alkalmilag kétségtelenül megmutatkozó - együttes kormányellenes fellépése. A kormányoldal és az ellenzék 2011 második felében felerősödő szembenállása helyett ismét a baloldal és a jobboldal ellentéte vált meghatározóvá.
Ebből a szempontból jellemző momentumként említhető, hogy míg december 23-án a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás még a rendőröket figyelmeztette az LMP-s képviselők és aktivisták Parlament előtti akciója során, addig a január 2-ai, Operaház előtti ellenzéki tüntetéshez a Jobbik már nem csatlakozott, a párt EU-ellenes demonstrációján pedig nem győzték hangsúlyozni, hogy a "nemzeti oldalnak" vissza kell foglalnia az utcát "balliberálisoktól".
A Jobbik látványosabbá tett EU-ellenessége túlmutat tehát önmagán, és a hazai pártpolitikai színtéren zajló mozgásokkal is összefügg. Bizonyos értelemben helyére kerültek a dolgok: a szélsőjobboldali párt egyszerre igyekszik megkülönböztetni magát a kormányoldaltól, valamint a számára még inkább elfogadhatatlan baloldali és liberális ellenzéki pártoktól, mozgalmaktól. Erre pedig kiválóan alkalmas az Európai Unió teljes elutasítása, ezen a téren ugyanis az ellenzék uniópárti álláspontot elfoglaló részével lehetségessé válik a nyílt szembenállás, a Fidesz pedig minden "szabadságharcos" érve ellenére sem lesz képes követni a Jobbikot.
Utóbbi vonatkozásban nem mellékes, hogy az elmúlt hetekben az Orbán-kormány egyre bizonytalanabb helyzetbe kényszerült. Miközben igyekezett fenntartani álláspontját, miszerint a nemzeti szuverenitás megtartására irányuló küzdelmet vív a nemzetközi nagytőke és a vele szövetséges baloldali és liberális hegemóniával szemben, éppen az EU-val és az IMF-fel folytatott tárgyalások kezdik ki az érveit. A Jobbik nem véletlenül ekkor éget uniós zászlót, jelezve a kormánypárti sajtó által is a Magyarország elleni nemzetközi összeesküvés gondolatára hangolt jobboldali választói közönségnek, hogy ők bizony levonják a határozott következtetést azokból az állításokból, amelyeket egyébként a kormányoldalon is megfogalmaznak. Ez a következtetés pedig a Jobbik január 17-én kiadott közleménye szerint így szól: "Igaza van azoknak, akik azt mondják, Brüsszel nem Moszkva. Annál sokkal rosszabb, hiszen amíg Moszkva egy nyíltan és bevallottan elnyomásra, valamint katonai megszállásra épülő rendszert működtetett, addig Brüsszel álcázva, a »demokrácia« és a »szabad világ közös értékeinek« hazug jelszavai mögött hajtja végre »gyarmatosító politikáját«."
A Jobbik kezére játszik az is, hogy az elmúlt időszakban az Európai Unió és Magyarország között felerősödő konfliktusok az unióellenességet társadalmi szinten is erősíthetik.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
|
2012. január 17, kedd
| 12:41
|
Megszorongatta a BBC riportere a magyar államtitkárt
[Népszabadság - Külföld]
|
| |
A BBC World Service és a BBC News programjában egyaránt hallható, illetve látható volt az a 25 perces interjú, melyet Zeinab Badawi készített Kovács Zoltánnal. Mint ez a HARDtalk-ra, a közszolgálati csatorna egyik "zászlóshajó" hírmagazinjára jellemző, a riporternő rendkívül felkészülten, tájékozottan vágott bele a beszélgetésbe.
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
