| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Német fordítás 2012. május 18, péntek
| 14:56
|
Mit csinálnak ezek a szexi szurkolócsajok egy furgon hátuljában?
[Origo - Sport]
|
| |
Furcsa videón szerepel néhány igazán csinos női fociszurkoló. A vélhetően az Európa-bajnokság apropójából készített felvételen német mezbe öltözve, egy furgon hátuljában éneklik a Hollandiában híres focihimnuszt, a "Hup Holland Hup"-ot, amely szabad fordításban annyit tesz, hogy "Hajrá Hollandia, hajrá!" Hogy a lányoknak mi volt ezzel a céljuk, egyelőre nem tudni, mindenesetre a németek és a hollandok is örülhetnek, hogy ilyen csinos szurkolóik vannak. Persze elképzelhető, hogy gerillamarketingről van szó, valami olyasmiről, mint amikor Michel Platinit átverte egy szőke bombázó.
|
2012. május 03, csütörtök
| 08:40
|
A Biblia és a Vatikán
[Hetek]
|
| |
"E kiállítás annak drámai történelmét ünnepli, hogy a katolikus egyház miként járult hozzá minden idők legtöbbször betiltott, legtöbbet vitatott és legkelendőbb könyvéhez", azaz a Bibliához. Ezekkel a figyelemfelkeltő szavakkal invitálta a látogatót a Vatikánban megrendezett nagyszabású Biblia-kiállítás bejáratánál díszelgő hatalmas transzparens. A tárlat jelentőségét volt hivatott hangsúlyozni a reprezentatív helyszín is. A több mint százötven ritka és különleges bibliatörténeti emléknek a Szent Péter teret körbefogó híres oszlopsor, a Bernini által tervezett kolonnád Nagy Károly-szárnyában biztosítottak helyet.
A kiállítás alapját a világ legnagyobb bibliai magánarchívuma, az egyesült államokbeli protestáns Green-gyűjtemény anyaga alkotta. A tárlat fő támogatója a Kultúra Pápai Bizottsága volt. A kiállítás minden eszközzel igyekezett hangsúlyozni a katolikus egyház kiemelkedően pozitív szerepét a Biblia sok évszázados történetében. A szervezők által felvonultatott pazar bibliatörténeti emlékek azonban inkább csak keretül funkcionáltak a kiállítás e hangsúlyos üzenetének átadásához, és igen kevéssé tudtak bizonyító anyagként szolgálni.
A nagyszabású tárlat mintegy húsz intézmény közreműködésével jött létre. Közéjük tartozik a már említett Green-gyűjtemény, továbbá az Amerikai Biblia Társulat, az Olasz Biblia Társulat, a Vatikáni Könyvtár, a Vatikáni Múzeum és több más neves állami és magángyűjtemény. A kiállítás anyaga időben több mint két évezreden ívelt át, az i. e. 4. századtól a 20. századig. A kéziratok figyelemre méltó nyelvi gazdagságot mutattak: héber, görög, illetve latin munkák mellett szerepeltek arámi, szír, kopt, arab, örmény, etióp és szamaritán nyelvű iratok.
A látogatók különleges ritkaságokat is megtekinthettek. Ezek közé tartozott az i. e. 1. századból származó holt-tengeri tekercsek egyik részlete, melyen Mózes első könyvének egyes sorai szerepelnek. A nagyközönség elé került a Codex Climaci Rescriptus, amely a világ egyik legkorábbi, csaknem teljes Biblia-szövegét tartalmazza. Az érdeklődők megszemlélhették a németországi Bambergi Állami Könyvtár egyik féltve őrzött kincsét, a 9. századi Karoling Evangélium kéziratát, és gyönyörködhettek az Ágost Herceg Könyvtár egyik legértékesebb kéziratában is, amely az első teljes angol nyelvű bibliafordításnak, a John Wycliff és tanítványai által készített Bibliának a gazdagon díszített példánya. Látható volt a Gutenberg által készített, nyomtatásban elsőként megjelent Szentírásnak, a híres 42 soros Bibliának egy részlete.
A Biblia nem egyszer viharos történetét volt hivatva dokumentálni két megégett héber Tóra-példány. Az egyik a holokauszt idején sérült meg, Lengyelország náci megszállását követően. A másik Romániából származik. Ezt a kommunista hatóságok kobozták el zsidó tulajdonosaiktól, amit a rajta lévő állami pecsét is bizonyít.
A kiállítás szervezői nem csekély feladatra vállalkoztak, amikor a katolikus egyház szerepét a Biblia történetében teljesen pozitívan, minden árnyoldalától mentesen igyekeztek az érdeklődők elé állítani. A kiállítás egésze úgy lett megkomponálva, hogy a látogatóban az a határozott benyomás alakuljon ki, miszerint a katolikus egyház volt minden időben a Szentírás igazi letéteményese, legfőbb őrzője, továbbadója, és mindenkor élen járt a Biblia eljuttatásában az emberekhez. Ezért a kiállítás szinte szükségszerűen nem maradhatott mentes a súlyos és nyilvánvaló történelemtorzításoktól.
Luther nem fér bele
Ezek egyik legkirívóbb példája, hogy a több mint másfélszáz bibliai emlék között nem adtak helyet sem Luther korszakos jelentőségű Újszövetség-fordításának, sem a Luther vezetésével készült teljes Szentírás-fordításnak, amely Luther Bibel néven mindmáig az egyik legolvasottabb német nyelvű Biblia. Luther 1522-ben Wittenbergben kiadott Újszövetség-fordításának elvitathatatlan érdeme, hogy az első olyan anyanyelven megjelent Biblia, melynek fordítása a görög eredeti szövegből történt, és nem a katolikus egyház által hivatalos Szentírássá emelt, Szent Jeromos-féle latin nyelvű fordításból, a Vulgataból.
A neves reformátor fordításának megkerülhetetlenségét mutatja az a történeti tény is, hogy ennek példája nyomán Európa-szerte anyanyelvű fordítások sora jelent meg többek között angol, francia, holland, dán, svéd illetve magyar nyelven. A vatikáni kiállítás azonban Luther egyik fordítását sem méltatta arra, hogy e korszakalkotó műveket a nagyközönség elé tárja. Miközben a kiállítás szervezői Luther szerepét elhanyagolható jelentőségűvé zsugorították, helyébe megteremtették a reformáció kori bibliafordítások korszakalkotó alakját Sante Pagnini Lucesi személyében. A kiállítás-katalógus szerint ő volt az első, aki az eredeti nyelvekből fordította le a teljes Szentírást. A vatikáni tárlat által felemelt új hős történetesen az inkvizíció élcsapatához, a domonkos rendhez tartozó olasz katolikus szerzetes volt, a híres Savonarola tanítványa, a Luthert kiátkozó X. Leó és VII. Kelemen pápa befolyásos barátja. Olyan buzgósággal küzdött a reformáció ellen, hogy az 1520-as években a dél-franciaországi Lyonból sikerült kiűzetnie a hitújítás képviselőit, a valdenseket és lutheránusokat egyaránt. A katolikussá tett város vezetése hálából polgárjoggal ruházta fel a protestánsok jeles üldözőjét. Pagnini itt, Lyonban 1527-ben adta ki bibliafordítását, amelyet valóban az eredeti nyelvekből, héberből és görögből készített. Ő azonban nem anyanyelvi fordítást készített, hanem a katolikus egyház hivatalos nyelvére, a latinra fordított. Tehát korántsem az emberekhez akarta eljuttatni a Bibliát, sőt kifejezetten üldözte az anyanyelvű Szentírást olvasó keresztényeket, akik hitüket a Bibliára kívánták alapozni.
Szentírás és tradíció
A Biblia történetének a vatikáni kiállításon tapasztalható radikális újraértelmezése jól illeszkedik abba a nagyszabású folyamatba, melynek során az elmúlt fél évszázadban a pápaság a múltra és a jelenre vonatkozóan egyaránt a lehető legkedvezőbb színekben igyekezett feltüntetni a római katolicizmus viszonyát a Szentíráshoz.
E téren az 1962-65 között ülésező II. vatikáni egyetemes zsinat jelentette a fordulópontot. Ekkortól tett nagy hangsúlyt a pápaság a Bibliához való pozitív viszony komunikálására. A zsinat Dei verbum (Az Isten szava) című dogmatikai határozatának állítása szerint a katolikus egyház "az isteni írásokat a szent hagyományokkal együtt mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja". A határozat rögzíti, hogy "a Szentírásnak kell tehát táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirdetést és magát a keresztény vallást is". Hangsúlyozza, hogy az Isten igéje "az Egyháznak támasz és életerő, az Egyház gyermekei hitének erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása".
A zsinati dokumentum a Szentírás buzgó, szakadatlan olvasására szólított fel: "elsősorban Krisztus papjainak, és a többieknek, akik mint diakónusok vagy hitoktatók törvényesen látják el az ige szolgálatát, szakadatlan buzgó olvasással kell csüggeniük a szent iratokon... Ugyanilyen nyomatékosan buzdítja és sürgeti a szent zsinat az összes Krisztus-hívőket, főleg a szerzeteseket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg Jézus Krisztus fenséges ismeretét".A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
|
2012. április 13, péntek
| 22:30
|
Bundesliga: Hajnalék újabb fordítása, könnyed győzelem a Werder ellen
[NemzetiSport]
|
| |
A német labdarúgó-bajnokság 31. fordulójának péntek esti nyitányán a VfB Stuttgart hazai pályán 4-1-re legyőzte a Werder Brement. A "svábok" sorozatban kilencedik bajnokijukon maradtak veretlenek és már zsinórban harmadik meccsükön nyertek hátrányból. Hajnal Tamás nyolcvan percet játszott az összecsapáson, remekül mozgatta csapatát, ráadásul két gólnak is aktív részese volt.
|
2012. április 11, szerda
| 09:35
|
Bundesliga-meccsen is bundáztak magyar focisták
[Origo - Sport]
|
| |
A magyar bundabotrányban korábban szervezési és fordítási feladatokkal megbízott D. Károllyal készítettek dokumentumfilmet, amelyben a Szerbiában élő, "Karesz" becenevű férfi elmondta, hogy csupán egy magyar focista volt, aki nemet mondott nekik. A Becsengetünk és elfutunk című filmből megtudhatjuk, hogy Bundesliga-meccset is megpróbáltak elcsalni magyar játékosok segítségével.
|
2012. április 05, csütörtök
| 09:50
|
A bukás - Schmitt tévedései
[Hetek]
|
| |
Schmitt Pál szemmel láthatóan nem értette, mi zajlik körülötte. A sportvezetőből lett politikus az elmúlt évtizedekben számos ügyet megúszott, az élettapasztalata alapján joggal hihette, hogy most is elcsitul a vihar. Tévedett. Éppen az élettapasztalata miatti rutinszerű reakciói, az általa választott tanácsadók rossz javaslatai okozták a vesztét. Az évszázad politikai bukása lett az övé.
A Richard Nixon amerikai elnök bukásához vezető Watergate-ügy titkos újságírói informátorához hasonló szerepet játszhatott a legújabb kori magyar demokrácia történetében az a máig ismeretlen szerző, aki tavaly megkereste a hvg.hu szerkesztőségét azzal, hogy van egy sztorija. A szerző a tavaly februári német Guttenberg-botrány nyomán olvasta el Schmitt Pál doktoriját, s a szöveg furcsaságai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy érdemes az értekezésnél néhány évvel korábban született, hasonló témájú tanulmányok között körülnézni.
Gavra Gábor, a lap főszerkesztője a Heteknek elmondta, hogy az információk beérkezését követően az állítások ellenőrzésére koncentráltak. Gavra elmondása szerint a plágiumgyanú igazolódása után nem foglalkoztak azokkal az összeesküvés-elméletekkel, amelyek egy hatalmi játszma, Orbán Viktornak a Sándor-palota elfoglalására irányuló terve részeként láttatták Schmitt plágiumbotrányát. Gavra a forrása védelmében nem volt hajlandó részleteket elárulni a szerző személyazonosságáról. A téma sajátosságából fakadóan lehetséges, hogy a régi Testnevelési Főiskola (TF) oktatói köréhez tartozik, hiszen elő tudta bányászni a bolgár sportvezető tanulmányának, a "törzsanyagnak" az eredetijét, ami egyedül a Lausanne-i Olimpiai Múzeum Könyvtárában lelhető fel.
Fideszes politikusok a Heteknek arról beszéltek, hogy köreikben az terjedt el, hogy a Schmitt-sztorit három- vagy négyszázezer forintért árulta el a TF egyik volt oktatója, aki annak idején segítőként vett részt a sportvezető doktorijának összehozásában. A Semmelweis Egyetem vizsgálóbizottságának értékeléséből, pontosabban az ahhoz fűzött egyetlen különvéleményből az derült ki, hogy a dolgozaton belül jelentős stiláris eltérések vannak. Ebből az a következtetés is levonható, hogy volt külső segítsége Schmitt Pálnak. Tamás Gáspár Miklós filozófus egyébként egy a témáról írt elemzésében odáig ment, hogy Schmitt elnök dolgozatát alighanem "néger" írta (vágta össze fordításokból). Eszerint Schmitt "négere" dobta fel a leköszönő államfőt, méghozzá (és ez különösen fájdalmas lehet számára) pár száz ezer forintért. A hvg.hu főszerkesztője nem kívánta ezeket az állításokat kommentálni.
Túl egyszerűnek tűnik azonban ez a szcenárió, ráadásul Schmitt - aki biztosan tudja a dolgozata születésének körülményeit - nyilván másként reagált volna egy ilyen árulás esetén. Nem így védte volna magát. A dolgozatban található helyesírási hibák pedig akár az államfő névjegyének tekinthetőek. Az előbbiek fényében akár egy felháborodott egyetemi oktató önszorgalmú kutakodása is elvezethetett Schmitt bukásához. Pedig a népszerű olimpiai bajnok az elmúlt harminc évben ügyesen lavírozott a magyar közéletben, hisz megúszta az Astoria szálloda, a Los Angeles-i, az athéni olimpia körüli botrányokat és ügyeket is.
Orbán választása 2010-ben azért esett többek között rá, mert nem akart - egy Fidesz-vezető szavaival élve - "búvalbélelt jogtudós elnököt", hanem Göncz Árpádhoz hasonlóan szerethető, népszerű embert kívánt látni a Sándor-palotában.A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
