| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Pszichológia 2012. május 19, szombat
| 09:00
|
Út a boldogsághoz - pszichológiai játék
[OrientPress - Belföld]
|
| |
Magyarósi Éva Láthatatlan rajzok című kiállításhoz kapcsolódó rendezvény a Mélycsarnok előadótermében: Kovács Olga pszichológus, szimbólumterápiás szakember, NLP pract. tréner foglalkozása
|
| 05:45
|
Vizsgálatnak vetették alá az orbánizmust
[Népszava - Belpolitika]
|
| |
Orbán Viktor és te címmel írt könyvet Rudas János pszichológus, az alkalmazott szociálpszichológia művelője. Rudas, aki 1935-ben született, és idáig nyolc rendszert volt "szerencséje" megtapasztalnia, tegnap bemutatott könyvében az orbánizmust veszi górcső alá.
|
2012. május 09, szerda 2012. május 03, csütörtök 2012. április 29, vasárnap
| 10:54
|
A fegyver kísértése
[Népszabadság - Belföld]
|
| |
Tízezren járnak lövészklubba, ötvenezren vadásznak - ezek az adatok. De létezik-e összefüggés a sport és szórakozás céljából tartott fegyverek és a gyilkosságok között? Nem csak Magyarországon foglalkoztatja ez régóta a szakembereket. A lövészklubok kiharcolták a pécsi ámokfutást követő szigor visszavonását, de pszichológiai teszthez kötnék akár az első lövés leadását is.
|
| 09:35
|
A fegyver kísértése
[Népszabadság - Belföld]
|
| |
Tízezren járnak lövészklubba, ötvenezren vadásznak - ezek az adatok. De létezik-e összefüggés a sport és szórakozás céljából tartott fegyverek és a gyilkosságok között? Nem csak Magyarországon foglalkoztatja ez régóta a szakembereket. A lövészklubok kiharcolták a pécsi ámokfutást követő szigor visszavonását, de pszichológiai teszthez kötnék akár az első lövés leadását is.Related StoriesFleck Zoltán szerint ez egyfajta jogi szigetÚtlezárás, forgalomkorlátozás, menetrendváltozás BudapestenLesznek még kirívóan brutális gyilkosságokNavracsics szerint elporlanak a Magyarországgal szembeni vádakLengyel László: Elvesztegetett esély
|
2012. április 27, péntek 2012. április 24, kedd
| 15:20
|
Együttműködve versengeni? - Konferencia az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán
[OrientPress - Belföld]
|
| |
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán Együttműködő versengő állampolgár: utópia vagy realitás? címmel rendeznek konferenciát 2012. április 27-én. A szimpóziumon a pszichológia, a jog, a közgazdaságtudomány és az evolúciós biológia szempontjából is vizsgálják a konstruktív versengést.
|
| 11:00
|
Együttműködve versenyezni? - Konferencia az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán
[Prae]
|
| |
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán "Együttműködő versengő állampolgár: utópia vagy realitás?" címmel rendeznek konferenciát 2012. április 27-én. A szimpóziumon a pszichológia, a jog, a közgazdaságtudomány és az evolúciós biológia szempontjából is vizsgálják a konstruktív versengést.
|
| 09:00
|
Identitás a kultúrák kereszttüzében
[Prae]
|
| |
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara és Erzsébetváros Önkormányzata ismeretterjesztő előadássorozatot rendez, amelyen az "Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE" kutatóegyetemi projekt eredményeit mutatják be. A Kazinczy-esték következő előadásán az etnikai-kulturális identitásfejlődésről lesz szó.
|
2012. április 22, vasárnap
| 15:00
|
A társalgás pszichológiai háttere Pléh Csaba új könyvében
[Prae]
|
| |
9Barátok és barátnők, szülők és gyermekeik, férfiak és nők nap mint nap társalgásokat folytatnak egymással, azzal azonban, hogy szavaik környezetével azonban kevesen vannak tisztában. Ezt a problémát elemzi Pléh Csaba A társalgás pszichológiája című könyve, a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vasárnap bemutatott érdekessége.
|
2012. április 21, szombat
| 04:34
|
A varrógéptől a varázsszemüvegig
[HVG - IT | Tudomány]
|
| |
Brit tudósok bebizonyították, hogy az A3-as papír nagyobb élmény, mint az A4-es. Ez nem vicc: a nyomtatóbiznisz egyik nagyágyúja, a japán Brother azzal is igyekszik erősíteni világpiaci helyzetét, hogy a megszokott méretűek mellett hevesen reklámozza az A3-as nyomtatóit is. Nem véletlen tehát, hogy a cég megbízta Richard Wisemant, a Hertfordsire-i egyetem pszichológia-professzorát. Ő aztán a Brother áprilisi, berlini nemzetközi sajtóbemutatóján máris ismertethette friss kutatásának eredményét: aki A3-as méretben kapja a kezébe valamelyik vállalat reklámját vagy termékismertetőjét, annak a fejében 66 százalékkal jobban megmarad az információ.
|
2012. április 19, csütörtök
| 14:20
|
Olyan boldogságot érzek, amit korábban soha
[Hetek]
|
| |
Ha választanom kellene a mostani és a régi életem között, én a mostanit választanám - mondja a 29 éves Sáfrány Anita, aki a 2006-os tűzijátékon szerzett sérülése nyomán tolószékbe kényszerült. Párja támogatásával - aki a történtek után is mellette maradt - indult a Miss Colours szépségversenyen, amelyet kerekes székes hölgyek számára rendeztek meg.
Első hallásra érdekesen hangzik: "kerekes székesek szépségversenye".
Anita: - Furcsának tűnhet a szépségverseny és a mozgáskorlátozottság összepárosítása, ennek egyértelmű célja a figyelemfelkeltés volt a mozgáskorlátozottak helyzetére, így elsősorban az akadálymentesítésre és az előítéletekre. A verseny rávilágított arra is, hogy a szépség fogalma mi mindennel összefügg - az élet szeretetével mindenképp. Például több anyuka is volt a versenyzők közül, akik kerekes székben mentek férjhez, és gyereket is szültek. Végül ők nem értek el helyezést, amit nagyon sajnáltam. Az egyikükkel különösen összebarátkoztam, ő egy fantasztikus anyuka.
Honnan jött az ötlet, a bátorság, hogy indulj a versenyen?
István: - Anitának a barátnője szólt, hogy lehet nevezni a versenyre, és én is szerettem volna, hogy benevezzen. Utána végig a közelében voltam. A szépségversenyben az is nagyon jó volt, hogy az épek jobban ráláttak a világunkra. Voltak a stábban, akik először kicsit féltek, nem tudták, hogyan viszonyuljanak hozzájuk, aztán rájöttek, hogy hoppá, ezek ugyanolyan emberek, mint bárki más, csak éppen egy székkel közlekednek, és nem a lábukon.
Anita: - Azért az nagyon jólesett, hogy mindenki körülöttünk forgott, a sminkesek, fodrászok és egy nagyszerű stáb. A verseny egy nyitás volt a társadalom felé, meglepően nagy figyelem övezte a külföldi sajtó részéről is. Amerikában tradicionális eseménynek számít, de Európában ez volt az első ilyen rendezvény. Különösen örültem a közönségdíjnak, ez nagyon megtisztelő volt számomra.
Úgy tudni, ti együtt sérültetek meg a 2006-os tűzijáték-szerencsétlenség idején. Mi is történt pontosan?
Anita: - Nem voltunk rendszeres tűzijátékra járók, egyszer-kétszer voltunk előtte, akkor is kigyulladt az uszály, mert besült az egyik rakéta...
István: - Amikor 2006-ban kimentünk, és elkezdték lőni a rakétákat, láttam, hogy 100-150 méter magasan félrevitte a szél a rakétát. Akkor rögtön mondtam Anitának: na, tűnés innen, de már nem volt esély, mert az alsó rakparton voltunk, ahova a nagy tömeg miatt szabályosan beszorultunk. Állítólag egy fa és egy állvány maga alá temetett minket. Csoda, hogy egyáltalán túléltük.
Anita: - Pistit úgy ásták ki a törmelékek alól a sötétben, egy órával a rendezvény után találták meg eszméletlenül, szerencse, hogy a tv2 kamerája ott volt mint világítóeszköz.
István: - A per során kiderült, hogy sok jogszabálysértés történt, főleg az állami szervek részéről. Hiszen tudvalevő volt, hogy óriási vihar jön, mégsem állították le a rendezvényt. Ismerősök mesélték, hogy vaksötét volt, a sérülteket már javában mentették, de közben a háttérben durrogtak a rakéták, szólt a himnusz, a show zajlott tovább. Mint egy rossz horrorfilmben.
Azután mi történt veletek?
Anita: - Közel másfél hónapot voltam lélegeztetőgépen, mivel a tüdőm súlyosan sérült. Öt gerinccsigolyám szilánkosra tört, két műtéten estem át, sorozatos bordatörést szenvedtem, eltört a lapockám és a kulcscsontom, és kiderült: maradandó a sérülés, kerekes székesen kell majd folytatnom az életem.
István: - Nekem a koponyámat érte az ütés, légbuborékok keletkeztek az agyamban, lebénult a bal karom, két nyakcsigolyám nekem is eltört, kivettek egy darabot a csípőcsontomból, hogy azzal rögzíthessék. Ez elég csekély dolog ahhoz képest, ami Anitával történt.
2010-ben az állam magára vállalta a felelősséget, és eddig negyedmilliárd forintot fizetett ki 56 károsultnak. Az ügy ezzel lezártnak tekinthető?
István: - Csak részben. Sok balesetben érintett tapasztalata alátámasztja, hogy egyes ügyvédek kőkeményen kihasználják a sérültek kiszolgáltatott helyzetét, amikor történik egy szerencsétlenség, például egy autóbaleset, és képbe jön a biztosító, a kártérítési kérdés. A verseny révén arra is szerettük volna ráirányítani a figyelmet, hogy nagyon kevés jogi és anyagi segítséget kapnak a mozgássérültekké válók egy-egy trauma után. Mindenképpen érdemes kicsit tájékozódni, mielőtt az emberrel félholtan aláíratnak a kórházban egy megbízási szerződést egy ismeretlen ügyvéddel, amire az illető az állapota miatt még csak nem is emlékszik. Sajnos tudunk ilyen esetről is. Ügyvéd legfeljebb akkor kell, ha sehogy sem sikerül megállapodni a biztosítóval vagy a felelőssel. Nem kell kapkodni, hiszen ha van felelős, úgysem évül el egyik napról a másikra, előbb az egészség a fontosabb. Ezenfelül nem árt tisztában lenni a követelés reális mértékével. Szeretnénk jogsegélyszolgálatot létrehozni a súlyos baleseti sérülteknek, hogy ne lehessen őket kihasználni, mivel a kártérítés nem az ügyvédet illeti, hanem a sérültet.
Anita (nevet): - Nemcsak a balesetet kell túlélni, hanem a vele járó egyéb megpróbáltatásokat is! Többször bombáztak minket őssejtkezelési ajánlatokkal és egyéb gyógyulási lehetőségekkel is.
István: - Az őssejtkezelésekkel kapcsolatban is könnyen kihasználják az emberek hiszékenységét, tájékozatlanságát: ötmilliós kezeléseket ajánlgatnak Ukrajnában, Kínában, de garancia semmire sincs még. Ennyi pénzt talán érdemesebb az életminőség javítására fordítani, esetleg félretenni.
Mi vitte előre leginkább a fizikai-lelki felépüléseteket?
Anita: - A baleset után nem sokat tudtam Istvánról, azt hittem, meghalt. De ahogy lehetett, meglátogatott, és attól fogva mindennap velem volt. Furcsa volt, mert amikor magamhoz tértem a hosszú altatásból, csak a rokonokat láttam a fejem fölött, kommunikálni nem tudtam, az arcuk alapján azt hittem, éppen meghalok, inkább becsuktam a szemem. Aztán jött István, mindig vigyorgott, viccelődött, próbált pozitívan kihúzni a helyzetből. Az, hogy tartottuk egymásban a lelket, nekünk is sokat segített.
Gondolom, a kapcsolatotok még inkább elmélyült a trauma után...
Anita: - Érdekes, mindenki mondja, hogy biztos a baleset hozott minket össze ennyire. De nem, mi már előtte is nagyon jól kijöttünk egymással, hiszen tizenhárom éve élünk boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban.
István: - Anita tizenhat évesen volt tanulólány egy étteremben, amikor én lettem ott a főnöke, így kerültünk kapcsolatba egymással. Ezt az éttermet évekig vittük, utána feljöttünk Budapestre, és folyamatosan egy munkahelyen dolgoztunk, egészen a baleset napjáig. Akkor döntéshelyzetbe kerültem: munka vagy ő, és őt választottam. Nekem az volt a legfontosabb, hogy Anita állapota javuljon. Szerintem ilyenkor derül ki egy kapcsolat lényege, meg talán az ember lényege is. Ha szereteten alapszik, nem pedig érdekeken, akkor nem azon gondolkodom, hogyan farolok ki, hanem hogy mire van a másiknak szüksége, hogyan oldjam meg a helyzetet.
Egy pszichológiai vizsgálat során súlyos gerincsérültek, valamint lottónyertesek lelkiállapotát hasonlították össze, és kiderült, hogy a gerincsérültek lelkiállapota a baleset után mélypontra kerül, majd lassan elindul felfelé, végül meghaladja a kiindulási szintet is, míg a lottónyertesek hangulata először az égbe szökik, majd esni kezd, és végül a kiindulási szint alá kerül. Szerintetek hogy van ez?
Anita: - Ezt teljesen alá tudom támasztani. Egy ilyen állapotban - mert ez egy állapot, nem betegség - hirtelen nagyon értékessé válik mindaz, ami megvan. Például, amikor elmegyünk horgászni Istvánnal, és gyönyörűen süt a nap, én olyan békességet és boldogságot érzek, amit korábban sohasem. Megtanultam, hogy semmi sem természetes. A lelkiállapotomra a párom mindig nagyon ügyelt, mindig lépcsőfokokat tűztünk ki, teljesíthető, kis célokat egymás után. Mindig ezekre koncentráltam, mert úgy gondoltam, nem tehetem meg vele szemben, hogy elhagyjam magam.
István: - Kezdetben borzalmas fájdalmai voltak. Engem nem zavart, hogy nem mozognak a lábai, de szerettem volna, ha taszíthatok rajta egyet úgy, hogy csak nevet rajta, és visszalök. Hiányoztak nekünk ezek a pillanatok, és nagyon rossz volt látni, ahogy szenved. A második műtétnél tökéletesen rögzítették a hátát, megszűntek a fájdalmai, és lehetett már hülyéskedni egymással. Megmondtam neki, hogy készüljön, mert jövő augusztusban Horvátországban fogunk nyaralni. Így is lett, fogtam őt, és kihoztam a rehabilitációs intézetből, és meg sem álltunk Horvátországig.
Anita: - A műtét után átkerültem az intenzív osztályról a rehabilitációra, körbenéztem, és ott találkoztam életemben először egy négyvégtagbénult emberrel, és akkor úgy gondoltam: nincs okom a siránkozásra, mert akkor láttam, hogy egy betegnek fél óráig tartott, amíg sikerült innia. Innen indultam el, nem onnan, ami megtörtént velem.
István: - Pozitív példákat igyekeztem Anita köré gyűjteni, például összejárunk Tamással, a Kyoto étterem szintén mozgássérült tulajdonosával - ez a kedvenc éttermünk Budapesten -, mert a rehabilitációs intézetben a napi túlélésre koncentráló súlyos betegek közege kicsit nyomasztó. Ami egy ilyen intézményben amúgy normális, mert mindenki egy súlyos traumából próbál előrehaladni. Mondtam, gyerünk Janihoz, ő sikeres vállalkozó, Amerika és Magyarország között ingázik állandóan. Próbálunk mi is kiszakadni a kerekes székesek zárt közegéből, és teljes életet élni.
A környezet mennyire kezel egyenrangúként?
Anita: - Mindenki igyekszik kíméletes lenni, és én elfogadok minden segítséget az ép emberektől, mert utána annyira boldogok attól, hogy segíthettek. Én meg attól, hogy örülnek. Sok mozgássérült visszautasítja a segítséget, mondván: ő is meg tudja csinálni. Ez igaz is, de ha beengedjük az ép társadalmat a mi világunkba, akkor talán közelebb kerülnek hozzánk. Az pedig kifejezetten jólesett nekem, amikor például egy idős férfi, aki azt hitte, rossz helyen parkolok, elkezdett nagyon dühösen ordibálni velem, mint egy ép emberrel. Pisti is nagyon őszinte szokott lenni velem, így egyáltalán nem érzem magam mellette mozgássérültnek. Járunk nyaralni, jet-skizni, idén biztosan összejön az ejtőernyőzés is. A hozzátartozóink kicsit meglepődnek az életvitelünkön, különösen nyáron, mert többnyire ötletszerűen ülünk autóba, és vesszük nyakunkba a világot. Nekik nagyon furcsa, ahogy én élek, ellátom magamat, és nem akörül forog az életem, hogy mikor mehetek őssejtterápiára, mikor állok fel. Ezen sokszor gondolkodtam, hogy ha választanom kellene a most kialakult életem és a régi között, én a mostanit választanám, mert nagyon sok dolgot boldogabban élek meg. A verseny talán másoknak is segített, akiknek más, esetleg kevésbé látványos, nehéz problémáik vannak, hogy a megoldás lényegében a hozzáállásunkon múlik.
Távolabbi célok?
Anita: - A műkörmös továbbképzést most fogom befejezni, angolul is tanulok, és mindkettőnk álma a rendezvényszervezés, amit a balesetünk előtt is űztünk az üzletvezetés mellett... (kisvártatva mindketten egyszerre mondják) és persze család és gyerekek.
|
| 08:15
|
Tedd boldoggá magad!
[Életforma]
|
| |
A boldogság ingyen van, de meg kell dolgozni érte - lényegében így foglalható össze a gyakorló pszichológus doktor, családterapeuta többéves, a pozitív pszichológia kutatásában szerzett tapasztalata.
|
2012. április 16, hétfő
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
