pénztárca kímélő megoldások
 

Tanúsítás cégeket erre talál >>>

 

Ezek a szavak vannak kiemelve: Tanúsítás

2015. február 18, szerda

07:31  Nem nézzük meg a tanúsítványt [Metropol]
  Új épületek és állami középületek esetében 2009 óta kötelező az energetikai tanúsítás, 2012-től pedig használt ingatlanok eladásához, valamint egy évnél tovább tartó bérbeadáshoz is szükséges.

2015. február 02, hétfő

08:43  Alkotmánybírósági mustra - A sajtó küldetése [Jogi fórum]
  Az Alkotmánybíróság két januári határozatában is megvizsgálta a véleménynyilvánítás szabadságának határait: az egyikben egy nem közszereplő panaszos jó hírnévhez való jogát, a másikban egy internetes hírportál megbírságolása kapcsán a sajtó alkotmányos küldetését elemezte.Legfrissebb Ab-statisztika - Salamon László írta a legtöbb különvéleményt Az Alkotmánybíróság legújabb statisztikája szerint 2014-ben 426 ügyet fejeztek be (2013-ban 367-et), ebből 84-et érdemi határozattal. A befejezett ügyek közül 311 alkotmányjogi panasz, 53 bírói kezdeményezés, 14 utólagos normakontroll és egy előzetes normakontroll volt. Az alkotmánybírák tíz jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést, tizenegy bírósági döntést semmisítettek meg, egy-egy ügyben megsemmisítés nélkül alaptörvény-ellenességet, illetve mulasztást, nyolcszor alkalmazási tilalmat, hétszer alkotmányos követelményt állapítottak meg. A statisztika tanúsága szerint 2014. december 31-én 169 ügy maradt folyamatban. A legtöbb befejezett ügy előadója Szívós Mária (64) volt, akit Lenkovics Barnabás (48), Kiss László (37) és Paczolay Péter (34) követett. A különvélemények terén Salamon László bizonyult a legaktívabbnak (17), Dienes-Oehm Egon (16), Balsai István, Bragyova András, Lévay Miklós és Pokol Béla (13-13) előtt. A párhuzamos indokolások csatolásában szintén Salamon László (14) végzett az élen, megelőzve Pokol Bélát (11) és Bragyova Andrást (8). Az Alkotmánybíróság teljes ülésének januári főbb döntései â—Ź AB határozat a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3. Bhar.16/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességéről (IV/475/2013.) Az Alkotmánybíróság január 12-én született határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3. Bhar.16/2013/5. számú ítélete az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése tekintetében alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az indítványozó mint magánvádló ismeretlen személy ellen tett feljelentése nyomán indult bírósági eljárásban rágalmazás vétsége elkövetésével vádolta az elkövetőt, aki az internet útján elérhető iwiw közösségi alkalmazáshoz tartozó felhasználói adatlapján a személyes adatok állatok rovatában a "Zizi, a gyönyörű magyarvizsla leány és X. Y. (teljes névvel kiírva) ügyvédutánzat" bejegyzést tette. Az első fokú bíróság megállapította az iwiw felhasználói adatlap tulajdonosának bűnösségét egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében, és ezért három évre próbára bocsátotta. A vádlott fellebbezése nyomán, a másodfokon eljáró törvényszék az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat az ellene emelt két rendbeli becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentette. A harmadfokú bíróság a felmentő ítélettel más jogi indokok alapján egyetértett: a vádlott felmentését bűncselekmény hiányára tekintettel állapította meg, mivel az ügyvéd olyan közszereplőnek tekintendő, aki tűrni köteles az ügyben szereplő és ahhoz hasonló kifejezéseket. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján megvizsgálta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e a jó hírnév védelméhez való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyát. A határozat indokolása szerint a panaszos sem közhatalmat gyakorló személynek, sem közszereplő politikusnak nem minősült, így nem volt alkotmányos indoka annak, hogy az egyébként büntetendő cselekmény a sértett-magánvádló ügyvédi minőségére tekintettel ne lett volna szankcionálandó. Az Alkotmánybíróság szerint az ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenesen terjesztette ki a véleménynyilvánítás szabadságát, mely révén a panaszosnak az emberi méltósága, és jó hírnévhez való joga szükségtelenül csorbult. A határozathoz Lévay Miklós, Paczolay Péter, Stumpf István és Sulyok Tamás alkotmánybírók párhuzamos indoklást csatoltak.(Előadó alkotmánybíró: Balsai István) â—Ź AB végzés bírói kezdeményezés alapján indult eljárás megszüntetéséről (III/833/2014.) Az Alkotmánybíróság január 20-án megszüntette a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) szóló 1978. évi IV. törvény 47/A. § (1) bekezdés 2. fordulata, (3) bekezdése és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 42. § 2. fordulata, 44. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást. Az indítványozó bíró - az előtte a Szegedi Ítélőtáblán Bf.II.10/2014. szám alatt folyamatban levő eljárás felfüggesztésével egyidejűleg - kérte a sérelmezett rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a vizsgálni kért jogszabályok az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkébe ütköznek, azzal ellentétesek. A sérelmezett jogszabályok kizárják meghatározott bűncselekmények esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság a végzés indokolásában megállapította: az 1978. évi IV. törvény 2013. június 30. napjáig hatályban volt 47/A. § (1) bekezdés 2. fordulata, illetve a 2013. július 1. napjával hatályba lépett Btk. 42. § 2. fordulata egyaránt lehetővé teszi annak kimondását, hogy a törvényben meghatározott bűncselekmények esetén az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Továbbá hatályban volt az a szabályozás is, amely szerint a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet értelmében életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyt akkor lehetett feltételes szabadságra bocsátani, ha ennek lehetőségét az ítéletet hozó bíróság nem zárta ki. Az indítvány benyújtását követően azonban az Országgyűlés törvényt alkotott a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról. A 2014. évi LXXII. törvény 93-162. §-ai módosították a szabályozást. Ezzel az indítvány okafogyottá vált. A végzéshez Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt, míg Czine Ágnes és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter) â—Ź AB határozat a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.829/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességéről (IV/739/2014.) Az Alkotmánybíróság január 27-én született határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.829/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette. A napi.hu alkotmányjogi panaszban azért kérte a támadott ítélet megsemmisítését, mert az aránytalanul korlátozta a véleménynyilvánításhoz és a sajtószabadsághoz való jogot a tőkepiacok indokolatlan külső befolyástól mentes, zavartalan működése érdekében. Az indítványozó ellen a Stabilitási Tanács hárommillió forint bírságot szabott ki, mivel megállapította, hogy az általa közölt, egy napilaptól átvett cikk félrevezető információ nyilvános közlése, és azt piacbefolyásolásnak minősítette. Az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában rámutatott: a közügyekkel kapcsolatos tények, információk közlésének fokozott védelme kiváltképp vonatkozik a sajtó működésére, mivel a sajtónak alkotmányos küldetése, hogy a közügyek alakulására befolyással lévő történéseket, körülményeket, összefüggéseket feltárja, és a nyilvánosság tudomására hozza. A sajtó tájékoztató tevékenységére vonatkozó törvényi előírások megalkotásakor és értelmezésekor ezért mindig úgy kell eljárni, hogy a sajtó alkotmányos küldetésének teljesítését, a közérdeklődésre számot tartó információk közzétételét ne akadályozzák vagy hátráltassák. A közigazgatási határozat felülvizsgálata során a bíróságnak arról kellett volna döntenie, hogy az MNB közigazgatási határozatában foglalt tényállás alapján megállapítható-e a napi.hu szerkesztése körében olyan módszer vagy gyakorlat, amely egyértelműen megtévesztő jellege miatt még az egyébként valós információkkal kapcsolatban is kellő indokul szolgálhatott a közügyekben nyújtott tájékoztatás szankcionálására. A bíróság ezeket az alkotmányossági szempontokat egyáltalán nem mérlegelte. Az alkotmánybírák az ítélet megsemmisítése mellett azt is kimondták, hogy a közigazgatási határozatról, azzal együtt az ügy érdeméről való döntés meghozatala jelen esetben a bíróság feladata. A határozathoz Balsai István, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt, míg Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon és Varga Zs. András alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter) â—Ź AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról (II/300/2013.) Az Alkotmánybíróság január 27-én elutasította a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 51. § (4) bekezdésének "fokozatosan" szövegésze alaptörvény-ellenessége, illetve nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A 2012. december 31-én hatályba lépett módosítás értelmében a tömegközlekedési és utasforgalmi létesítmények akadálymentesítését fokozatosan kell megvalósítani. Az alapvető jogok biztosa szerint a fogyatékos emberek emberi méltósághoz való jogát, valamint a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát sérti, hogy a törvény nem határoz meg konkrét határidőt, ezért ellenőrizhetetlen a norma. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a vizsgált rendszer a közlekedés egészében elősegíti a fogyatékkal élő, vagy csökkent mozgásképességű személyek közlekedésben való részvételét. Az Alaptörvény alapján az állam intézkedésekkel köteles elősegíteni az esélyegyenlőség megvalósulását, ez azonban konkrét határidőt tartalmazó előírás nélkül az állam állandó kötelezettsége. Így az a rendelkezés, mely szerint az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeit nem konkrét határidőn belül, hanem "fokozatosan" kell megteremteni, az Alaptörvénnyel összhangban csak úgy értelmezhető, hogy az állam nem kapott felmentést kötelezettségének teljesítése alól. Ugyanígy nemzetközi kötelezettség is terheli Magyarországot, ám nemzetközi szerződés nem írja elő, hogy kötelező törvényben meghatározott határidőt megjelölni a végrehajtásra. A határozathoz Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt, míg Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István) â—Ź AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1692/2014.) Az Alkotmánybíróság január 27-én született határozatában elutasította a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2)-(3) bekezdései, 7-15. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. Az indítványozók szerint a jogalkotás, végrehajtás és igazságszolgáltatás egyaránt az államot megillető közhatalmi jogosítvány, ezért külső polgári jogviszonyban a bíróságok előtti eljárásban egységesen fellépő és nem meghatározott közfeladatot teljesítő állam szerepvállalása sérti a hatalommegosztás elvét. Az ítéletek újabb jogvitákra adhatnak alapot, mivel nem teremtik meg azt a félreérthetetlen következtetési alapot, mely a fogyasztók és a pénzügyi intézmények kölcsönszerződéséből eredő jogokat és kötelezettségeket meghatározza. A bírói kezdeményezések szerint a támadott törvénynek a bírósági eljárásra vonatkozó valamennyi szabálya sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a kezdeményezéseket. A határozat indokolása emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) számú, elsőfokú bíróságoktól származó bírói kezdeményezéseken alapuló határozatában már vizsgálta a jogszabálynak a jelen bírói kezdeményezésekkel támadott számos rendelkezését. Az Alkotmánybíróság rámutatott: a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének a kiszámíthatóságát is. A jogalkotó önmagában azzal, hogy az államot a per alpereseként nevesíti, nem preferálja mint peres felet, hanem csupán a fogyasztók érdekeit védő speciális eljárási szabályokat vezet be. Nem arról van tehát szó, hogy az állam a hatalmával visszaélve olyan helyzetet teremtett, melyben az ellenérdekű fél hátrányosabb pozícióba kerül a másik félhez képest, hanem arról, hogy a pénzügyi intézményeknek az állammal szemben kellett megindítani a vélelem megdöntésére irányuló peres eljárást. Önmagában az a tény, hogy az állam egy konkrét szerződéses kikötés vonatkozásában átvállalta az igényérvényesítést a fogyasztótól, illetve a közérdekű kereset előterjesztésére jogosulttól, összhangban áll a fogyasztóvédelem alkotmányos követelményével. Az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelmű abban a tekintetben, hogy a jogerő áttörése nem eleve alaptörvény-ellenes, ugyanakkor a már jogerősen lezárt jogviszonyok csak nagyon kivételes esetben, különösen fontos okból, alapvető jogok védelme érdekében, a szükségesség és arányosság követelményének megfelelően változtathatóak meg. Mivel a tisztességtelennek minősített kikötések már a szerződések létrejöttekor semmisek voltak, azokhoz joghatás nem fűződhetett volna, a jogerő feltörése kivételesen az in integrum restitutio során is szükségesnek minősült. Az adósok jogbiztonságba vetett bizalmát ugyanis éppen az rendítette volna meg, ha a tisztességtelenség - akár a jogerőre hivatkozással - következmények nélkül maradt volna. A határozathoz Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményt, Czine Ágnes és Sulyok Tamás alkotmánybírók pedig párhuzamos indokolást csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás) â—Ź AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1206/2014.) Az Alkotmánybíróság január 27-én meghozott határozatában elutasította a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény több rendelkezése, illetve azok végrehajtását érintő kormányrendelet, továbbá az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló miniszteri rendelet egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítványt. A támadott rendelkezések a tankönyvpiac állami megszervezését, a tankönyvvé minősítés kritériumait szabályozzák, illetve a kormányrendelet az előbbiek végrehajtására az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet, a Könyvtárellátó Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft.-t, valamint a Nemzeti Tankönyvtanácsot jelöli ki. Az indítványozó szerint a jogalkotó a támadott rendelkezésekkel súlyosan piackorlátozó módon, a jogállamiság elvével ellentétesen avatkozott be a tankönyvellátás rendjébe, sértve ezzel az indítványozó tulajdonhoz való jogát. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A jogszabály alkalmazására vonatkozó felkészülési idő megfelelősége az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogkövető magatartás tanúsítására való felkészülést jelenti, ellentétben az indítványozó jóval tágabb, a jogszabály alkalmazásának gazdasági következményeire való felkészülést szükségesnek tartó értelmezésével. A határozat indokolása szerint a vállalkozáshoz való jognak nem tulajdonítható olyan jelentés, amely alapján a már működő vállalkozásokra vonatkozó jogi környezet módosíthatatlan lenne, tehát az állami fenntartású iskolák választási lehetőségének megváltoztatása önmagában nem okozza a szolgáltató vállalkozáshoz való jogának sérelmét. Az a körülmény, hogy az indítványozó hosszabb időn keresztül kiterjedt tankönyvkiadói és forgalmazói tevékenységet folytatott, amelyből rendszeres jövedelemre tett szert, nem jelenti azt, hogy az említett gazdasági tevékenység megszerzett tulajdonnak vagy alkotmányosan védett tulajdoni várománynak lenne tekinthető. Ugyanígy a tulajdonhoz való alapjog nem garantálja a vállalkozások által a gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges ráfordítások és eszközök megtérülését, piaci értékállóságát sem. A határozathoz Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt, míg Pokol Béla és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás) Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának januári határozatai (Lévay Miklós tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Salamon László és Szalay Péter) â—Ź AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/2126/2014.) Az Alkotmánybíróság tanácsa január 26-án elutasította a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (3) bekezdés a) pontja "jellegét a jogviszony megszüntetésekor minősítő határozattal megállapították" szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában. Az indítványozó, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája - az előtte 17.M.2154/2014. számon folyamatban lévő per tárgyalásának felfüggesztése mellett - kérte a sérelmezett rendelkezés megsemmisítését. Álláspontja szerint a támadott szabály, amely szerint a szolgálati kötelmekkel összefüggő egészségkárosodást minősítő határozattal kell igazolni, olyan indokolatlan és aránytalan korlátozása a jogorvoslati jognak, ami sérti a diszkrimináció tilalmának elvét, és ebből következően a jogorvoslathoz való jogot is. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint az indítványozó által felhívott alaptörvényi rendelkezés és a törvény támadott rendelkezése között az indítványozó indokolása alapján érdemi alkotmányossági összefüggés nem állapítható meg. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon) â—Ź AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3139/2012.) Az Alkotmánybíróság tanácsa január 26-án elutasította a Kúria Pfv.IV.21.711/2011/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt. A bíróság elutasította az indítványozó közérdekű adat kiadása iránti keresetét, amelyet egy magántulajdonú konzorcium ellen terjesztett elő. A bíróság szerint a konzorcium nem közfeladatot ellátó szerv, ezért közérdekű adat kiadására kötelezni nem lehet. Az indítványozó álláspontja szerint azonban a konzorcium az önkormányzat megbízásából végzett el feladatokat a Margit-híd felújítása során, amelyért közpénzből kapott ellenszolgáltatást. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a jogalkotó egy taxáción alapuló, kógens, eltérést, mérlegelést és méltánylást nem engedő, zárt és pontos szabályozást hozott létre a közérdekű adatok kiadására kötelezett személyi körre nézve. Az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra, hogy az indítványozó - amennyiben eddig nem tette - ismét adatszolgáltatásért fordulhat a konzorciumhoz, igénye elutasítása esetén az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 2014. március 15-től hatályos módosítása garantálja számára a bírósághoz fordulás jogát, és jogos igénye esetén a bíróság kötelezi az adatbirtokost az adat kiadására. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)forrás: Jogi Fórum


Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére

 
 



Miért ez a kedvencem...

Egyetlen kattintással változtathatom a betű méretet.

Csongrádi Felícia
Tatabánya
 

Bejelentkezés után, bárhol a saját hírportálomat olvashatom.

Sarkadi Bendegúz
Budapest
 

Csak ráviszem a kurzort a címre és gyorsan átfuthatom a hírek rövid tartalmát.

Győrfi Bence
Debrecen
 

Még a bevásárlás is olcsóbb mióta használom az akció keresőt.

Tóthné Barna Katalain
Miskolc
 

Egyszerűen beállítom a hírfigyelőt és egyetlen számomra fontos hírről sem maradok le

Szélesi Zoltán
Vác