| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Távcső 2012. május 23, szerda
| 05:00
|
Bővül a Zeiss magyar távcsőgyára
[VG - Vállalatok és piacok]
|
| |
Folytatja a kapacitásnövelő beruházásokat a Carl Zeiss Mátészalkán. A szemüveglencse-gyártó leányvállalat az elmúlt évben jelentősen növelte árbevételét.
|
2012. május 22, kedd
| 15:25
|
Bővül a Zeiss magyar távcsőgyára
[VG - Vállalatok és piacok]
|
| |
Optika Mátészalkáról látja el a világpiacot szemüveglencsével a cég Folytatja a kapacitásnövelő beruházásokat a Carl Zeiss Mátészalkán. A szemüveglencsegyártó leányvállalat az elmúlt évben jelentősen növelte árbevételét.
|
2012. május 18, péntek
| 07:00
|
A Kepler-űrtávcső eredményei első kézből
[Hírek.Csillagászat.hu]
|
| |
Különleges alkalomra invitáljuk a csillagászat szerelmeseit Veszprémbe június 18-án, ahol az exobolygók és csillagok fizikájának élvonalba tartozó kutatásairól hallhatnak közérthető előadást az érdeklődők.
|
2012. május 17, csütörtök
| 14:20
|
Aranyláz a világűrben
[Hetek]
|
| |
Űrbányát nyitna tíz éven belül az amerikai Planetary Resources (Bolygó Erőforrások) nevű cég. Ehhez űrtávcsövek adatai alapján választanának ki egy földközeli kisbolygót, melyet alapos vizsgálat után egy zsákszerű burokkal vagy hálóval fognának be, és már el is kezdődhetne a kiaknázása. Ha mindez megvalósul, a vállalat dollárbilliókkal (!) járulhat hozzá a világ GDP-jéhez. Nagyravágyó elképzeléseik között nem kisebb cél szerepel, mint az emberiség jólétének biztosítása, melynek során az ember gazdasági érdekszférájába vonja majd a Naprendszert.
Az eddig szinte ismeretlen, seattle-i központú cég április végén jelentette be az első hallásra teljes őrültségnek hangzó tervét, mellyel hatalmas feltűnést keltett. Jelenleg ugyanis a Holdon vagy más bolygókon, kisbolygókon történő bányászat a science fiction tárgykörébe tartozik. A hivatalos sajtótájékoztatón az alapítók - Eric Anderson és Peter H. Diamandis - arra emlékeztettek, hogy "az emberiség életében a legnagyobb befektetéseket mindig is az új erőforrások utáni hajsza eredményezte. Az európai felfedezők vagy az amerikai telepesek az arany, az olaj vagy a földterületek miatt terjeszkedtek nyugat felé, de most elérkezett az idő, hogy az ember kilépjen az űrbe is az erőforrásokért". A cég vezetésében is szerepet vállaló Diamandis szerint az űrben megtalálható az összes olyan erőforrás, amire szüksége van az emberiségnek. Gyakorlatilag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre az energia és a víz, a fémek és az ásványok.
A Planetary Resources elsősorban a Naprendszerben kóborló kisbolygókból kinyerhető anyagokat - vizet és ritka fémeket - akarja hasznosítani. "A víz talán a legértékesebb erőforrás a világegyetemben" - nyilatkozta Anderson. Egyrészt azért, mert lehetővé teszi az ember által lakott űrállomások működését az űrben, másrészt mert az összetevői - a hidrogén és az oxigén - ideális rakéta-hajtóanyagok. Ha az üzemanyagot az űrben is ki lehet majd nyerni, drasztikusan csökkenhetnek a költségek. Az ilyen "kozmikus benzinkutak" többek között a NASA-nak a Marshoz indított űrhajóit is elláthatnák üzemanyaggal. Anderson szerint ez akár már 2020-ra valósággá válhat.
A ritka fémek - például platina - bányászatát először várhatóan egyetlen kisbolygón kezdenék meg, a következő "menetrend" szerint. Először egy Föld körüli pályán mozgó űrtávcsövet (Arkyd 101) küldenének fel az űrbe, amellyel azonosítani és kategorizálni lehetne az aszteroidákat. Erre már huszonnégy hónapon belül sor kerülhet. Ekkorra már az Arkyd 102 is elkészülne, amely még mindig egy űrtávcső lenne. Ezután kezdődne a 200-as széria fejlesztése, amik már valódi űrhajók, feladatuk az előzetesen kiválasztott aszteroidák vizsgálata. Ezek mérnék fel az égitest pontos alakját, anyagi összetételét, forgási jellemzőjét és a felszínt borító törmelék vastagságát. Az adatok segítségével döntenék el, hogyan lehetne legegyszerűbben kiaknázni a kisbolygót. A szondák másik, Prospector (Kutató) nevű csoportját a távolabbi kisbolygók felé indítanák. Ezek útközben tudományos felfedezéseket is tehetnek, mivel a kisbolygóbányászathoz a mainál sokkal részletesebben kell megismerni azok tulajdonságait.
A 300-as sorozat valósítaná meg a fő célt, vagyis ezek lennének a bányász-űrhajók, amelyek elrepülnének a kiválasztott aszteroidára, megvizsgálnák a felszínt, és begyűjtenének minden lényeges információt. Amikor a kiválasztott kisbolygók a holdpályán belülre kerülnének, Interceptornak (elfogónak) nevezett szondák közelítenék meg őket párosával. A kisebb, néhány méteres égitesteket egy zsákszerű burokkal vagy hálóval fognák be, majd feldarabolnák. A kinyert hasznos anyagokat típusonként különválasztva űrszondák szállítanák el további feldolgozásra vagy közvetlenül a megrendelőnek. A nagyobb objektumoknál ettől eltérő módszert alkalmaznának. Az égitestet szektorokra osztanák, amelyekben más-más bányászati tevékenységet végző robotok dolgoznának. A kinyert anyagot feldolgoznák, majd vagy a végső megrendelőhöz, vagy egy bolygóközi "üzemanyagtöltő állomásra" továbbítanák.
Független - és tegyük hozzá, többnyire szkeptikus - szakértők szerint a sajtótájékoztatón a nagy szavakon és grandiózus tervek bemutatásán túl csak kevés szakmai információ hangzott el, így a korábban Arkyd Astronautics néven ismert vállalkozás szakmai megítélése egyelőre erősen ellentmondásos.
A Planetary Resources terveinek megvalósításával kapcsolatban számos technikai nehézség merül fel: ilyen például a súlytalanságban történő fúrás, kitermelés és finomítás, nem beszélve a nyersanyag elszállításáról. Rengeteg új technológiát kell kidolgozni, sokat közülük szinte teljesen ismeretlen területen, ráadásul ezek gyakorlati tesztelésére az űrben ritkán kerülhet sor.
Az űrbéli bányászat nagyon drága, ezért csak olyan anyagokat érdemes kitermelni, majd a Földre szállítani, amelyek piaci értéke igen magas. Rövid távon azonban még így is kérdéses, megtérülhet-e az aszteroidabányászat úgy, hogy a nyersanyagot a Földre juttatják vissza. Ha kifejlesztik a megfelelő technológiát, akkor az űrszondák, űrhajók, űrbázisok építésénél sokkal gazdaságosabb lehet a helyben elérhető alapanyagokra támaszkodni, mint azt legyártani a Földön, és onnan feljuttatni a világűrbe. Ez viszont sok időbe is beletelhet, és ha a vállalat hosszú távú terveiben profit is szerepel, akkor vásárlókra van szükség. Azt már csak találgatni lehet, lesz-e piaci igény arra, hogy az űrben gyártsanak ilyen eszközöket. A szakemberek között abban konszenzus van, hogy a kisbolygók ilyetén hasznosítása a ma ismert technológiával nem gazdaságos.
A műszaki megvalósítás nehézségein túl jogi területen is akadnak kihívások. Noha Eric Anderson azt nyilatkozta a Discovery Newsnak, hogy "nekünk mint amerikai cégnek egyértelműen jogunk van elmenni egy aszteroidára és hasznosítani az erőforrásait", nemzetközi szempontból azonban nem hagyható figyelmen kívül az ENSZ 1967-es űregyezménye. Ennek 2. cikkelye kimondja: "A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki." Ezt több mint száz ország, köztük az Egyesült Államok is aláírta. Ugyanakkor az is igaz, hogy bármelyik nemzet kivonhatja magát az egyezményből, amennyiben erről előzetesen (egy évvel korábban) értesíti a tagokat.
Arról egyelőre nincs hír, hogy mennyi pénzt fektettek a cégbe az alapítók, de reményeik szerint 2030 körül már a "földi GDP" jelentős része a kisbolygóbányászatból származhatna. Annyi azonban bizonyos, hogy a nyilvánosságra került információk alapján a Planetary Resources jelentős anyagi háttérrel rendelkezik, és sok szakembert sikerült már megnyerni ügyüknek. A projekt finanszírozói között található többek között Larry Page és Eric Schmidt, a Google alapító tulajdonosai, Ross Perot, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb embere, a Hillwood igazgatója, Charles Simonyi magyar származású milliomos és kétszeres űrturista, Ram Shiram, a Sherpalo alapítója és a Google igazgatósági tagja, továbbá a filmrendező és felfedező James Cameron. Tanácsadóként segíti a cég munkáját az amerikai légierő volt vezetője, T. Michael Moseley, valamint David Vaskevitch, a Microsoft volt technikai vezetője, továbbá számos egykori és jelenlegi NASA-kutató és -pilóta.
Bolygók nemesfémből
A kisbolygó vagy más néven aszteroida olyan kis méretű, szilárd anyagú égitest, amely egy csillag körül kering. A legnagyobbak átmérője néhány száz kilométer, a kisebbeké néhány kilométer, esetleg csak méteres nagyságrendűek. Naprendszerünkben a kisbolygók többsége az úgynevezett kisbolygóövben - a Mars és a Jupiter pályája között - található. A Föld közelében kilencezernél is több aszteroida mozog, ezekből ezerötszázra legalább annyira "könnyű" leszállni, mint a Holdra. Ezek az égitestek igen gazdagok platinában, nikkelben és több más nemesfémben. Egy egyszerű, ötszáz méter átmérőjű, platinában gazdag aszteroidából több platinát tudnának kibányászni, mint amennyit eddig a világtörténelem során összesen bányásztak.
|
2012. május 10, csütörtök 2012. május 09, szerda 2012. május 07, hétfő
| 08:30
|
Arzént és szelént detektáltak egy nagyon öreg csillagban
[Hírek.Csillagászat.hu]
|
| |
A Tejútrendszer halójának egyik ősi, 12 milliárd éves csillagában a Hubble Űrtávcső publikus archívumának adatai alapján arzént és szelént detektáltak, amire ilyen öreg csillag esetében még nem volt példa.
|
2012. április 28, szombat
| 14:42
|
Mit láthatunk az esti égen a derült hétvégén?
[Origo - Tudomány]
|
| |
[Érdekes látnivalókkal szolgál az égbolt a hétvégén. Szombaton lesz a Csillagászat Napja, ennek alkalmából hazánk sok pontján tartanak távcsöves bemutatókat a napközönségnek, amelyeken a Hold, a Vénusz, a Mars és a Szaturnusz is látható lesz.
|
2012. április 27, péntek
| 07:30
|
A csillagászat napja: 2012. április 28.
[Hírek.Csillagászat.hu]
|
| |
A Magyar Csillagászati Egyesület önkéntesei az ország több pontján járdacsillagászattal, távcsöves bemutatóval várják az érdeklődőket a Csillagászat Napján.
|
2012. április 24, kedd
| nincs idő pubikálva
|
Huszonkét éves a Hubble
[Híradó]
|
| |
A veterán űrtávcső fáradhatatlanul szállítja szebbnél szebb képeit.
|
2012. április 19, csütörtök
| 14:40
|
A Titanic-sztori
[Hetek]
|
| |
Talán nincs olyan emberi alkotás, amely akkora figyelmet kapott volna, mint a mindössze öt napot megélt luxus-óceánjáró, a Titanic. A tragikus körülmények között elpusztult szupergőzös története immár száz éve foglalkoztatja az emberiséget. Sokan úgy gondolják, hogy az egyre fokozottabb érdeklődés oka az, hogy a majd négyezer méter mélyen nyugvó hajóroncsnak mindig is lesz aktuális üzenete. A héten megkezdődött centenáriumi ünnepségek alkalmával újra felidézik a Titanic sztoriját.
A Southamptonból New Yorkba tartó Titanic száz évvel ezelőtt indult útnak 2200 főnyi utasával és legénységével. A hajó négy nappal később, 1912. április 14-én, 23.40-kor egy jégheggyel ütközött Új-Fundland közelében, és a 46 ezer tonnás hajó kevesebb mint három óra alatt elsüllyedt. Mintegy 1517-en lelték halálukat a jeges hullámsírban, és csupán 705-en értek partot a mentésükre érkező Carpathia gőzössel.
Az elmúlt száz év alatt sokat foglalkoztak a tragédia okaival: a ScienceDaily tudományos hírportál szerint kevés volt a mentőcsónak, a hajó túl gyorsan haladt, az őrszemnek nem volt távcsöve, a rádiósok sem álltak a helyzet magaslatán. A Physics World friss tanulmánya szerint több tényező szerencsétlen összjátéka okozta a tragédiát. Mint írják, költségtakarékossági okokból különböző összetételű és minőségű szegecseket használtak a hajó oldalát borító acéllapok rögzítéséhez - vagyis a luxusgőzös oldala, amelyet végigsúrolt a jéghegy, gyengébb volt, mint a hajótest többi része.
A tragédiához hozzájárulhattak a Titanic útvonalától sok ezer kilométerre bekövetkezett időjárási anomáliák is. A karibi térség szokatlanul meleg időjárása miatt felerősödő Golf-áramlat keresztezte a jéghegyeket sodró Labrador-áramlás útját, így a jéghegyek gátként sorakoztak az Atlanti-óceán északi részén.
A tragédiáról számos könyv, dokumentumfilm, tévéműsor és film is készült. Ezek közül talán a legnépszerűbb a James Cameron rendező által megálmodott Titanic című film, melyet az évforduló alkalmából háromdimenzióssá újítottak fel. Természetesen az évforduló apropóján temérdek programmal álltak elő tengeren innen és túl. Az MS Balmoral óceánjáró a Titanic útvonalát követve elindult Southampton kikötőjéből, hogy megtegye a Titanic első és egyben utolsó útját. Egy brit utazási iroda által szervezett emlékút 1300 utasa április 14-én péntek este azon a helyen fog elhaladni, ahol a Titanic jéghegynek ütközött. A fedélzetén történelemórákat tartanak, és a 20. század eleji etikett lesz majd érvényben. Sokan korhű viseletet öltenek majd, és az évforduló estéjén keresztény szertartással emlékeznek a tragédiában elhunytakra. A nagyrészt Titanic-rajongókból álló közönség reméli, hogy nem kell tartaniuk egy újabb katasztrófától.
Az amerikai múzeumok is nagyszabású megemlékezéssel készülnek az évfordulóra: a Tennessee állambeli Pigeon Forge-ban és a Missouri államban fekvő Bransonban működő intézmények az óceánjáró elsüllyedésének helyszínére 1,5 millió rózsaszirmot küldenek. A programok zárásaként újra fellövik a hajó segélykérő rakétáit, illetve fáklyát gyújtanak az áldozatok emlékére. A Titanic formáját idéző múzeumokban a látogatók végigsétálhatnak a hajó folyosóin, szalonjain és a hatalmas lépcsőházban. Kipróbálhatják többek között, hogyan kell segélykérő jelzést küldeni, és belemárthatják a kezüket a fagyos óceánba - mindezt a hajó egyik volt utasának beszállókártyájával, akinek sorsát a túra végén fedik fel előttük.
Az írek a napokban Belfastban megnyitották a Titanic történetét a tervezésétől a hajótörésig bemutató múzeumot. A négy hajóorrt ábrázoló, hatszintes épület a régi belfasti hajógyár területén áll - itt építették a Titanicot. A hajóorrok mérete azonos az eredetivel, mint ahogy az étkészletektől a bútorokig mindent az eredeti mintájára gyártottak újra. A múzeum kilenc évig készült, és 97 millió fontba (34 milliárd forintba) került.
A belfastiak az első évben közel félmillió látogatót várnak.
Mindeközben magát a hajóroncsot komoly veszély fenyegeti: a kutatók által felfedezett "vasevő" baktérium - amelyet stílszerűen Halomonas titanicae névre kereszteltek - állítólag szépen lassan "elfogyasztja" a Titanic maradványait. Bár ezt más szakértők vitatják, egy amerikai cég máris azon dolgozik, hogy a teljes enyészet előtt elkészítsék a hajó háromdimenziós modelljét.
Meglehet azonban, hogy a kincsvadászok (lásd keretes írásunkat), valamint a turisták nagyobb veszélyt jelentenek a roncsra, amelyet már így is rengeteg hulladék vesz körül a műanyag virágoktól kezdve az emléktáblákon keresztül a sörösdobozokig. Ezért felmerült a látogatások korlátozása is. Két magyar szakíró azonban - Palkó Zsolt és Elter Tamás, akik egy centenáriumi pályázaton nyertek jogot a merülésre - még bizonyosan láthatja a legendás roncsot.
Magyar orvos mentette a túlélőket
A tragédiát túlélő utasok mentését a Carpathián szolgáló magyar orvos, dr. Lengyel Árpád vezényelte. Az orvos unokája, Völgyi Péterné dr. Reich Márta az évforduló alkalmával a héten publikálja könyvét A Titanic árnyékában - egy magyar orvos élete címmel, melyben rendhagyó módon dolgozza fel nagyapja életét, orvosi témában kiadott publikációit, valamint a Titanic és a Carpathia történetét.
A kötetet a Hetek munkatársának inspirációjára írta meg.
Mikor jutott eszébe, hogy könyvet írjon a nagyapjáról?
- A könyv ötlete 2007-ben a Titanic kiállításon jutott először eszembe. Ott derült ki számomra, mennyire keveset tudnak nagyapámról, és úgy gondolom, hogy ő méltó arra, hogy ismerjék. Egy ideig halogattam, gondoltam, hogy 2012-ben a 100 éves évfordulóra érdemes lesz kiadni. Többen kérdezgettek a könyv felől, de én mindannyiszor elhárítottam, és emlékszem, hogy két évvel ezelőtt Ön eljött hozzám, és interjút készített a nagyapámról, és nekem szegezte a kérdést, hogy »Ugye tudja, hogy magán kívül senki nem tudja ezt megcsinálni? Miért nem írja meg most?« És ekkor elindult bennem valami, és nekifogtam a kutatásnak.
Mennyi ideig tartott a feltárás?
- Két évig tartott a források összegyűjtése, keményen dolgoztam, könyvtárakba jártam, és meg kell említenem dr. Balogh Tamást, a könyv társszerzőjét, aki a hajótörténeti részt és a képanyagot szerkesztette. A családra vonatkozó anyagot édesanyámtól megörököltem, így az teljesen a rendelkezésemre állt. Ezzel a könyvvel nem egy egyszerű önéletrajzot kap kezébe az olvasó, hanem egyúttal egy szociográfiát is. Ebben a tanulmánykötetben mindazon orvosi területet, amelyeken a nagyapám dolgozott, feltérképeztem. A könyvben kitérek a múlt század első felében dolgozó orvosok körülményeire is. A harmadik szál maga a Titanic és a Carpathia történeti része.
Azt gondolom, büszke lenne Önre a nagyapja.
- Nagyapám fül-orr-gégész szakorvos volt, ha lehet ezt mondani, amire különösen büszke vagyok, hogy a különféle orvosi folyóiratokból sikerült összegyűjtenem a nagyapám - remélem - valamennyi publikált orvosi témájú cikkét, tanulmányát, kutatásait és előadását. Ennek bibliográfiáját csatoltam a könyvben, ami egyedülállóvá teszi a kiadványt.
Mi az oka annak, hogy nagyapja története eddig feledésbe merült?
- Az 50-60-as években a rendszer részéről nem volt fogadókészség egy nyugati, különösen egy amerikai témájú történetre. Gyakorlatilag az 1980-as évek közepétől, amikor Ballard megtalálta a Titanic roncsát, mutatkozott érdeklődés, de akkor is a legtöbben inkább a Titanic tragédiájával foglalkoztak, mint a Carphatia mentési munkálataival. A Titanicról szóló szakirodalom angol nyelvű és a mentésről nem is találni sok anyagot még angol nyelven sem, ezekben a tanulmányokban meg sem említik a nagyapámat. Azonban megtaláltam a The New York Times egy korabeli cikkét, amelyben nagyapám nyilatkozott a Titanic tragédiájával kapcsolatban, ez is szerepel a könyvben. A családi relikviák közül öt fontos dokumentumot találtam: előkerült a nagyapámnak egy levele, amit a Carpa-thia fedélzetén írt a bátyjának aznap délután, amikor beérkeztek a New York-i kikötőbe. Ez a tragédia után három nappal készült első beszámoló, amelyben a mentésről ír. Ezt soha nem publikálták, a második levelet egy hónappal később, Budapestre érkezésekor írta, egy előadás, melyet a budapesti orvosi kaszinóban tartott. A harmadik egy 1913-ban, egy évvel a tragédia után kiadott visszaemlékezése, illetve két 1932-ben tartott ötperces rádióadásának a szövege.
A témával foglalkozva milyen felismerésekre jutott?
- Találtam egy érdekes cikket, ami arról szól, hogy a rendelőintézetekben kisebb helyiségeket, egyfajta ambulanciás szobákat is biztosítanának kisebb műtétek, beavatkozások elvégzésére. Rengeteg kórházi költséget meg lehetett volna ezzel spórolni. Édesanyám műtősnő volt, és apám halála után olyan rendelőintézetben dolgozhatott, amit a nagyapám megálmodott.
Nagyon megdöbbentett, hogy 1927-ben a kisfia hatévesen meghalt torokgyíkban, és ez akkor még gyógyíthatatlan betegség volt. Ez egy gégészorvos számára borzalmas lehetett. Majd olvastam, hogy 1936-tól kötelezővé tették a diftéria elleni oltást.
A titkos Titanic-küldetés
Titkos katonai küldetés során fedeztük fel az elsüllyedt Titanicot - árulta el a katasztrófa századik évfordulójára készült riportfilmben Dr. Robert Ballard (képünkön lent), az 1985-ös expedíció vezetője. A professzor a National Geographic számára készült műsorban elmondta: két elsüllyedt atom-tengeralattjárót kellett felkutatniuk, a hidegháború miatt azonban az akciót álcázni kellett. Különösen kényes kérdés volt, hogy az egyik tengeralattjáró, az 1968-ban eltűnt Scorpion éles atomtöltettel felszerelt torpedókat és korabeli csúcstechnológiát hordozott. A titkos kutatáshoz kapóra jött a Titanic-kutatás meséje, mert az óceánjárót akkoriban többen is próbálták felderíteni.
Ballard, aki a haditengerészet hírszerzési tisztje volt, saját bevallása szerint nem számított arra, hogy különösebb keresés nélkül "belebotlanak" a Titanicba. "A küldetésem arra szólt, hogy megtaláljam az atomreaktorokat és a nukleáris torpedókat. Nem akartuk, hogy a szovjetek rájöjjenek. Ezért javasoltam fedőtörténetnek a Titanicot, ami amúgy is izgatott. Miután elvégeztük a titkos küldetésünket, maradt néhány napunk, és ekkor találtuk meg a luxushajót" - emlékszik vissza Ballard. A professzor szerint a legendás hajóroncsot most a végső pusztulás fenyegeti. "Kincskeresők fosztogatják a roncsot, és ha nem védjük meg, az utolsó gyűrűig kirabolják a hajót és az áldozatokat" - mondja. A fosztogatók tudják, hogy milyen értékes minden, amin a "Titanic" felirat látható, hiszen nemrég egy mentőmellény 70 ezer dollárért kelt el egy árverésen. (Morvay Péter)
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
