| |
Ezek a szavak vannak kiemelve: Utánfutó 2012. január 30, hétfő 2012. január 15, vasárnap
| 16:20
|
Majdnem tragédia történt Kenderesen
[Népszava - Belpolitika]
|
| |
Megrongált egy gázcsonkot egy külföldi rendszámú autóbusz leszakadt utánfutója vasárnap délelőtt Kenderesen; a sérült gázcsonk bevizsgálásáig a közelben lévő házat kiürítették - közölte a Szolnok megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője az MTI-vel.
|
| 14:55
|
Gázcsonknak csapódott egy autóbusz leszakadt utánfutója Kenderesen
[Népszabadság - Mozaik]
|
| |
Megrongált egy gázcsonkot egy külföldi rendszámú autóbusz leszakadt utánfutója vasárnap délelőtt Kenderesen; a sérült gázcsonk bevizsgálásáig a közelben lévő házat kiürítették - közölte a Szolnok megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője az MTI-vel.
|
| 14:48
|
Gázcsonknak csapódott egy autóbusz leszakadt utánfutója Kenderesen
[Hír3 - Belföld]
|
| |
Megrongált egy gázcsonkot egy külföldi rendszámú autóbusz leszakadt utánfutója vasárnap délelőtt Kenderesen; a sérült gázcsonk bevizsgálásáig a közelben lévő házat kiürítették - közölte a Szolnok megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője az MTI-vel.
|
| 14:46
|
Gázcsonknak csapódott egy autóbusz
[Metropol]
|
| |
Megrongált egy gázcsonkot egy külföldi rendszámú autóbusz leszakadt
utánfutója vasárnap délelőtt Kenderesen; a sérült gázcsonk
bevizsgálásáig a közelben lévő házat kiürítették - közölte a
Szolnok megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője.
|
| 13:59
|
Gázcsonknak csapódott egy busz utánfutója
[Hírszerz? - Profit]
|
| |
Megrongált egy gázcsonkot egy autóbusz leszakadt utánfutója vasárnap délelőtt Kenderesen; a sérült gázcsonk bevizsgálásáig a közelben lévő házat kiürítették - közölte a Szolnok megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője.
|
| 13:59
|
Gázcsonknak csapódott egy autóbusz leszakadt utánfutója
[HVG - Itthon]
|
| |
Megrongált egy gázcsonkot egy külföldi rendszámú autóbusz leszakadt utánfutója vasárnap délelőtt Kenderesen; a sérült gázcsonk bevizsgálásáig a közelben lévő házat kiürítették - közölte a Szolnok megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője.
|
2012. január 12, csütörtök
| 14:20
|
Hol az a kenyér, ami régen volt?
[Hetek]
|
| |
"A mama szobájában állítottam föl a pékséget, a spájz volt a lisztraktár. Norvégiából, utánfutón hoztam a fillérekért vásárolt használt gépeket. Két műszakban, négy főnek adtam munkát" - mesélte lapunknak cége indulásának történetét Tóth Péter polgármester, az immár 20. évébe lépő Lipóti Pékség alapítója, aki ma már 400 alkalmazottnak és 600 alvállalkozónak ad munkát. A pékség az óévben az European Business Awards értékelésében bekerült Európa tíz legjobb vállalkozása közé.
Gyermekkorában álmodott-e arról, hogy egyszer majd egy nagy cég tulajdonosa, több pékség és százhetvennél több mintabolt irányítója lesz?
- Vállalkozóként kell, hogy legyenek álmaink, ezek azonban az én esetemben rövidebb távokra vonatkoztak. Igyekeztem megragadni azokat a lehetőségeket, amelyeket az élet elém tárt.
Ez mással is megesett, de nem mindenkinek jött be - elég, ha csak a rendszerváltás utáni Magyarország veszteseinek sorára gondolunk. Milyen különleges adottságok kellenek a sikerhez?
- Nem biztos, hogy különleges adottságokra van szükség. Ha magamra gondolok, átlagos tanulóként átlagos tanulmányi eredményekkel végeztem az általános iskola összevont osztályait. Szüleim munkásemberek, akik csupán annyit követeltek tőlem, hogy fiatalon is kivegyem a részemet az otthoni teendőkből. A szakmunkásképző mellett földet műveltem, trágyáztam, állatokat gondoztam, nyulat tenyésztettem, s nem volt idegen tőlem a vetés, szántás, fogasolás, kaszálás sem. A földön jártam, nem dédelgettem elszállt terveket, s azt láttam, hogy a környezetemben élő lipóti emberek is úgy élnek, hogy igyekeznek kihasználni minden lehetőséget. Annak idején például a Termelő Szövetkezetben megtanulták, hogy működik a kertészet, s ezután tíz házból hét fóliasátrazott. Az 1980-as évektől, amikor az állattartás volt a menő, minden háznál volt szarvasmarha. Ma már sokan inkább az idegenforgalom felé orientálódnak, kihasználva a kedvező földrajzi adottságokat és a helyi termálfürdő vizét. A lényeg, hogy Lipóton nincs munkanélküli.
Úgy tűnik, kreatív légkör vette körül.
- A környezetemben mindenki feltalálta magát. Felmenőim többsége is vállalkozó volt, s talán magam is innen örököltem ezt a vénát. Emellett a hétszáz lelkes falu közélete úgy működött, mint egy nagy család, ahol egy kézfogásnak nagyobb a becsülete, mint egy jogászok által részletesen kidolgozott, húszoldalas szerződésnek. Második ciklusban vagyok polgármester, és elmondhatom, hogy ez ma is így van.
Hogyan jött a sütőipari érdeklődés? Egyszer csak eldöntötte, hogy pék lesz?
- Dehogy, én csak boltos akartam lenni, mert nagyon szerettem emberekkel foglalkozni. Hús- és élelmiszer-ipari szakmunkásképzőt végeztem el úgy, hogy az egyik napon iskolában, a másik napon szakmai gyakorlatként a boltban voltam. Végzés után is, 1983-tól négy éven keresztül álltam a pult mögött a helyi ABC húsipari részlegénél. Nagyon szerettem a szakmám. A húsboltban megtanultam csontozni, mert féldisznók formájában érkezett a húsáru. 1988-ban jött a lehetőség, hogy önállósodjak, mert a kisebb falvakban a húsboltokat mind bérbe adták. Rögtön háromra is rámozdultam: egyet béreltem Lipóton, egyet Darnózseliben, egyet pedig Püskin. Így lettem alkalmazottból vállalkozó.
Hogyan tudott hirtelen ennyi alkalmazottat felvenni a vállalkozáshoz?
- Sehogyan, mert mindent magam csináltam. Reggel hat órakor már ott voltam a vágóhídon, hétre érkeztem az első faluba. Ott másfél órán keresztül tartott a "terülj asztalkám", majd mentem a következő községbe. Három faluban háromszor nyitottam és háromszor zártam naponta. Hamarosan híre ment a jó és friss árunak, és hosszú sorokban vártak rám a vevők. Emellett minden este levágtam egy disznót is, ami nem volt ugyan szabályos, de nagyobb lett a választék. A megmaradt húst kolbászba töltöttem.
Mikor maradt rá ideje?
- Alkalmanként. Napi tizenhat-tizennyolc órán át robotoltam, azonban nem értelmetlenül, mert megtaláltam a számításomat. Hamarosan építettünk egy nagy ABC-t a bátyámmal, afféle családi vállalkozásként Darnózseliben. "Mindent a vevőkért vegyesbolt", tettük fel a cégtáblát. A név azért fontos, mert a szemléletünk mottóját fogalmazza meg. Így kell működnie mindennek.
Hogyan lett a húsboltból pékség?
- Szerettem volna szélesíteni a kínálatot, s úgy terveztem, hogy az ABC-ben egy kis látványpékséggel csalogatok be több vevőt. 1991-ben járunk, amikor még a látványpékségek nem igazán voltak divatban - főleg vidéken nem. Az ötlet igazi újdonságnak számított, de a megvalósításhoz gépekre volt szükség, amelyet csak Svédországból lehetett beszerezni. Egy utánfutós Zsigulival egyenesen a gyártóhoz utaztam, másodmagammal. Már majdnem meg is vettem a gépeket, csak egy hajszál választott el tőle.
Mi történt?
- Ugye én készpénzzel, keményvalutával a zsebemben érkeztem, és ez a tény sok-sok nyelvi nehézségen átsegített. Egy ilyen embert, akinek komoly összeg lapul a zsebében, segíteni kell... A svéd menedzser jóindulata jeléül összehozott egy magyar származású, norvégiai üzletemberrel, akitől azután fillérekért megkaptam azt, amire szükségem volt - igaz, használt gépekről van szó. De nemcsak ennyit kaptam, hanem sok jó tanáccsal is ellátott. Lebeszélt a látványpékség azonnali megvalósításáról, induláskor - mondta - elég lesz a kenyérrel, kiflivel, zsemlével kezdeni. Azt is mondta, hogy ne csak a saját boltomnak sütögessek, hanem vigyek a szomszéd falvakba is.
Vagyis hogy hálózatban gondolkodjon?
- Úgy van. Azt is tanácsolta, hogy fogjak össze egy jó pékkel, tanuljam meg a szakmát. Az első műhelyt a lakásunk mögött lévő szoba-konyhás épületben rendeztem be. Én lettem ott az igazgató és inas is egy személyben, aki tanulja a szakmát. Négy fő dolgozott nálam két műszakban, én pedig pékiskolában, valamint a gyakorlatban tanultam meg a szakma csínját-bínját. Alapelvem, hogy egy főnöknek többet kell tudni az alkalmazottaknál. Nem elég azt mondanom, hogy süss jó kenyeret, hanem ha kell, meg kell mutatnom, hogyan. A szakmát könyörtelenül meg kell tanulni.
Mitől volt az önök terméke másmilyen, mint a többi termék?
- Attól, hogy én mindig a vásárlók igényeinek akartam megfelelni. Bárhova mentem, mindig azzal a kérdéssel jöttek a vásárlók, hogy "Hol van az a kenyér, ami régen volt?" Amikor rendszerváltás után a kis pékségeket felszámolták, a tömegtermelés oltárán odalett a megszokott, jó minőség. Az intenzív dagasztással, alagútkemencékkel nem tudják előállítani azt, amit anno. A korábbi mesterek, pékek elmehettek segédmunkásnak, s ezzel sajnos tönkre is ment egy szakma, nekem azonban sikerült jó szakembert találnom, aki már gyerekkora óta péknek tanult. Mi hagyományosan, kézimunkával, kovászos alapanyaggal készítjük a kenyeret, ezért más az íze, mint a gyorsítókkal és mesterséges adalékokkal felpumpált változatuknak. Vannak munkafolyamatok, amelyeket nem lehet büntetlenül megspórolni.
Meddig tartott ez az "ősállapot"?
- Fél év alatt kinőttük a kis pékséget, mentem vissza Norvégiába újabb gépekért. A falakat kivertük, és újakat húztunk fel, s minden évben száz négyzetméterrel bővítettük a pékség területét. Mindig több gép, mindig több ember kellett, és ez így ment tizenöt éven át. Végül már hatvan-hetven embernek adtam munkát.
Magyarországon ma két dolgot lehet eladni: az olcsót - dömpingáron; és a minőséget - ha megfizethető. Mi az első pillanattól fogva az utóbbit választottuk, ezért én soha nem mentem bele az árversenybe. Tudtam, hogy mennyiért tudjuk előállítani és mennyiért lehet eladni úgy, hogy teszünk rá egy tisztességes hasznot. Az ezredfordulóig csak kisboltokba szállítottunk, a környék hetven-nyolcvan településére, de Mosonmagyaróváron a siker érdekében együtt kellett dolgoznom a helyi Tesco áruházzal. Bizony sokat tanultam tőlük, azonban ennek az időszaknak is vége szakadt.
Mi hozta a változást?
- Abban az időszakban, amikor azt gondoltuk, hogy kialakult egy népes vevőkör - akikért megdolgoztunk -, bejött az EU. A csatlakozás után, 2004-ben már a napnál világosabban látszott, hogy ha fenn akarunk maradni, akkor váltanunk kell. Ezúttal már azokkal a multinacionális cégekkel kellett továbbversenyeznünk, amelyek mögött nemcsak negyven év előny, hanem generációs tudás, banki háttér, piacgazdasági tapasztalat és nemzetközi kapcsolatok állnak. Olyanokkal, akik profik a maguk területén, s csak annyit tehetünk, hogy összeszedjük és megtanuljuk azt, amit lehet. A megoldást kerestük, és ezt csak egy dologban láttam: a saját lábunkra kell állunk. Nyitunk pár mintaboltot, ahol még nagyobb választékkal, ha lehet, még jobb minőséggel saját vevőket gyűjtünk magunknak, és így függetlenítjük magunkat a nemzetközi tőke szorításától.
A multik csupán az árversenyre tették a hangsúlyt?
- Abszolút! Az egyik ilyen multinál azt a politikát folytatták, hogy kialakítottak egy helyi sütő részleget, ahol a százforintos lisztből százforintos kenyeret állítottak elő. Ezzel konkrét hasznot nem tudtak ugyan realizálni, de a vevőket sikerült becsalogatni. Végkimenetelében már nyereséges üzletpolitikáról van szó.
A mi kenyerünket is elfogadták, de jóval magasabb áron kínálták, és lehetett látni, hogy hosszú távon ez az út nem járható. 2006. január 20-án megnyitottuk első három mintaboltunkat Győrben, s innentől kezdve a vásárlói kereslet és az élelmes magyar vállalkozók (franchise-partnerekre gondolok) húzták előre a szekerünket. Mindenhol óriási keresletet tapasztaltunk.
Az alvállalkozók nyilván erre kattantak rá.
- Ők csak annyit kértek, hogy szállítsunk nekik is kenyeret. Ha rendesen dolgoznak, és azonosulni tudnak a céljainkkal, akkor miért ne? Előírtam, hogy megfelelően alakítsák ki a boltjukat, nem árulhatnak akármit, és kialakítottunk egy árrést, ami nekik is tisztességes megélhetést biztosít. Egymás kezébe csaptunk, és nem írtunk alá körmönfont, bonyolult szerződéseket, hosszú jogi megállapodásokat. Az érem másik oldala, hogy ha a partnerünk véletlenül mégse tudna azonosulni a "mindent a vevőkért" szemlélettel (tiszta bolt, rendezett környezet, korrekt pénzügyi magatartás), akkor könnyű megválni tőle. Nem is kell felmondani hozzá.
Nem félt kilépni a biztonságot nyújtó árnyékból?
- Én arra sohasem gondoltam, hogy valami nem fog sikerülni. Ha mégse megy, annak oka van, és abból lehet tanulni, azt meg lehet változtatni. Polgármesterként a falut is úgy látom, mint egy vállalkozás, ahol minden problémára lehet megfelelő választ találni.
Saját cégében mikor kezdett el terméket bővíteni?
- Indulás után hét-nyolc év múlva. Ahogyan nőtt a boltjaink száma, úgy keresték egyre inkább a nagyobb a választékot. Ennek apropóján hoztuk be a három kilós parasztkenyeret is, amely nagy sikert aratott. Az emberek először szemre vásárolnak, s ha megtetszik nekik az a szép, pirospozsgás, illatos kenyér, megveszik. Legközelebb azonban már csak akkor veszik meg, ha nemcsak szép, de jó is. A növekvő kereslet pedig azt eredményezte, hogy élelmes alvállalkozók messze tájakon is megismertették a termékeinket. Pillanatok alatt kinőttük a Lipóti pékséget, majd megvettük a tatabányai kenyérgyárat, nyitjuk további mintaboltjainkat. Eredetileg nem volt olyan célunk, hogy a kenyeret Pestre, az Alföldre vagy Szlovákiába is elvigyük, de alvállalkozóink megtették. Jelenleg négyszáz embernek adok közvetlenül munkát, és hatszáz alvállalkozóval vagyok kapcsolatban. Az élet ezt a lehetőséget nyújtotta.
Honnan veszi az energiát, a spirituszt, az ihletet arra, hogy egyre nagyobb méretekben gondolkodjon?
- A sok pozitív visszajelzés erősíti az embert, olyannyira, hogy ez sokkal többet jelent, mint az anyagi jellegű siker. Szeretek az emberekkel dolgozni, s mindig olyanokat válogatok magam mellé, akik azonosulni tudnak céljainkkal, és akiknek le lehet osztani a munkát. Úgy, hogy nekem minél kevesebb maradjon.
Hogyan lett az év vállalkozója?
- Tavaly megkerestek azzal, hogy indulnánk-e egy nemzetközi megmérettetésen. Természetesen igent mondtunk, Londonban tartottunk egy prezentációt, és örömmel hallottuk a hírt, hogy az első tízbe kerültünk. Egy barcelonai díjátadó gálán kaptuk meg az ezzel járó, gyönyörű emlékplakettet. A zsűri talán arra figyelt fel, hogy értékteremtő hagyományt igyekszünk feléleszteni. Úgy látom, hogy Nyugaton ezt egyre inkább méltányolják.
Egy jól működő vállalkozásban a profit mekkora részét kell visszaforgatni, hogy a fejlődés fennmaradjon?
- Mi a profitunkat kilencven-kilencvenöt százalékban minden évben folyamatosan visszaforgatjuk. Ha nem így tennénk, akkor nem biztos hogy megtalálnánk a helyes megoldást a fejlődés során felmerülő kihívásokra.
|
2012. január 02, hétfő
| 14:13
|
Kell-e szemétszállítási díjat fizetnünk, ha nem vesszük igénybe ezt a szolgáltatást?
[Ingatlanmagazin]
|
| |
Örököltünk egy lakatlan épületet. Mi saját házunkban lakunk. Kérdésünk: kell-e szemétszállítási díjat fizetnünk az örökölt lakás után? A kukás elszállítás során nem viszik el a műanyag és papírhulladékot, ezeket külön zsákba kell gyűjteni, a kerti zöld hulladékot pedig az erre kijelölt helyre kell saját magunknak kiszállítani. A ház lakatlan, hulladék nincs, kerti zöldet elszállítom utánfutóval.
|
Kezdőlap | Vissza | Oldal tetejére |
|
Kezdőlap
